Ugrás a fő tartalomra

Jill Hathaway: Impostor (Imposztor)


Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.
Sorozat: A Slide - Mások szemével 2. része.

Úgy általában az egészről: Sylvia Bell próbálja élni az életét a lehető legátlagosabban, de ez nem könnyű, ha olyan képessége van, amivel mások szemén keresztül láthatja a világot. De rémálmok is kísértik a hat hónappal ezelőtt történt gyilkosságok miatt, miközben a legjobb barátja, Rollins iránt érzett érzelmeivel is küzd. Ám egyik este a rémálmai valami szörnyűséggé változnak: olyan helyeken és helyzetekben ébred fel Vivi, ahova nem emlékszik, hogy került, mintha valaki belecsúszott volna és átvette volna az irányítást a teste felett. Ki lehet a tettes, a rejtélyes imposztor?

Amikor a fülszöveget olvastam még tavaly, teljesen bezsongtam, hogy milyen izgalmas lesz, hogy valaki gyilkosságokat ken Vivire, és bosszúból bújik a főhősünkbe. Aztán elkezdtem olvasni a könyvet és egészen mást kaptam, bár nem volt rossz és szórakoztató olvasmány, mégsem ér fel az első részhez.

Mivel az előző részben a krimi szál nekem egyszerű és átlátszó volt, de nem unalmas, itt teljesen megvezetett Hathaway. Nem is próbáltam az első gyanúsítotton túl nyomozni, hagytam, hogy Vivi dolgozzon helyettem, és ezért meglepett, hogy ki a tettes, viszont… Amiket kitaláltam teóriákat a nagyon drámai bosszúhoz, sokkal izgalmasabbak voltak, mint a megoldás, és ezért kapott végül is négy csillagot. Annyira vártam, hogy valami érzelmileg ütős lesz, valami jó motivációval, erre amit kaptam elég nagy csalódást okozott. Több szálunk is lenne, amiről persze sejtjük, hogy összefügg, és a végén nagyon suta módon fogja ezeket össze Hathaway, a végén hirtelen bedobja a megoldást, és bár addig is nyomozunk és történik ez-az, mégis kevésnek éreztem.

Ami félrevezető, hogy azt hittem, itt is sorozatgyilkossággal állunk szemben, hiszen a fülszövegből azt gondoltam, hogy több dolgot akarnak Vivire kenni, ám amikor megtörténik az első gyilkosság, a könyv közepe táján, már lehet látni, hogy több nem lesz. A történet a feléig a szokásos gimis és családi dráma egy kis rejtélyes nyomozással, hogy ugyan ki lehet a másik ember Vivi képességeivel. Ám ahogy megtörténik a gyilkosság, az egész egy Zs-kategóriás thriller film hangulatát adja, és ezzel valahol nincs is gond, mert kikapcsolódásnak tökéletes, és még mindig jobb volt, mint egy némelyik gyenge thriller film, de én többet vártam.

A Rollins és Vivi közti romantika nagy szerepet kap, és bár a főhősünk úgy áll hozzá, hogy nem nagyon nyűglődik a szerelmén életveszélyes helyzetekben, nekem a romantikus randik és az újabb szerelmi háromszögféleség csak kitöltő szövegnek tűnt. Nyilván a Rollins rajongók örülni fognak, de engem az előző részben sem nyűgözött le. Itt viszont kap még egy lányt, aki extra szép és folyton Rollins körül legyeskedik, és bár Rollinsnak egy-két dologra van kifogása, én néhol képen töröltem volna egy székkel Vivi helyében, és így csak még inkább nem érdekelt ez a szál.

Amit hiányoltam, az a komor hangulat, ami az első részben megvolt. Persze itt is a gimis életet nem szépen ábrázolja, hanem reálisan, mégis a gyászt Vivi nagyon elfojtja, az első fejezeten kívül alig említi meg valahol, és ezért nekem túl könnyed hangulata lett, ahhoz képest, amit elvártam volna. Pedig elvileg végig hiányolja az édesanyját is, mégis az érzelmi mélység nekem itt kimaradt.

Ami pozitívum, hogy Vivi molesztálás/nemi erőszak közeli élménye ismét előkerül, mert a volt barátnője is átesik ezen, és végül is így a nemi erőszak drogokra helyeződik a hangsúly, és felvet pár nagyon érdekes kérdést. Noha az elkövetőt sem festi fel csak gonosznak, mégis Hathaway kijelenti, amit ki kell, hogy mindegy milyen rossz az élete valakinek, az a nemi erőszakra sosem kifogás. Noha a főhősök csak maguk között beszélik meg ezt, és nem kerül ki az egész iskola köré, tehát nem látjuk az áldozat zaklatását és amik ilyenkor előkerülnek, mégis mindenki más véleményt képvisel a dologban.

Ami még központi téma, hogy mindenki követ el kisebb-nagyobb hibákat, és hogy lehet ezzel együtt élni, illetve bocsánatot lehet-e nyerni valamikor. Kapunk új szereplőt, aki szintén a saját démonaival küzd a múltbéli tettei miatt, Samantha, aki előtérbe kerül, szintén szembe néz azzal, amit tett Vivivel, és a főhősünk is sok negatív döntést hoz a történet során, amit helyre kell hoznia. Felvetődik még pár téma a háttérben: a társadalomi elvárásoknak való megfelelés, és hogy ki meddig képes ezért elmenni, és hogy jobb-e tudni az igazságot vagy boldog tudatlanságban élni.

Amit én hiányoltam, hogy megtudjuk, honnan jött ez a képesség. Nyilván az első részben annyira nem zavart, de itt a végén kapunk egy olyan beszélgetést, ami mintha oda vezetne, erre hirtelen elvágja Hathaway és válaszok nélkül hagy. Kár volt elhúzni az olvasók előtt a mézes madzagot, jobb lett volna, ha ez az egész szál bele se kerül a történetbe, mert nekem semmit nem adott hozzá és felesleges volt.

Az a gond az Impostorral, hogy önmagában egy kellemes olvasmány, egy kis tinithriller, töltelékrész, viszont sorozatbefejezőnek kevés, és jelen pillanatban úgy néz ki, hogy nem lesz több rész hozzá. Akik az első részt szerették, ha nem várnak sokat, élvezhetik talán ugyanúgy, de szerintem egy fokkal gyengébbre sikerült most a történet, mindenesetre egy délutánra tökéletes kis olvasmány.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: -

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Balzer + Bray

Kiadás dátuma: 2013. március 26.

Oldalszám: 272 oldal

Megjegyzések

  1. szia! engem nagyon érdekel ez a könyv és szeretném megkérdezni h te hol vetted vagy olvastad?? :)

    VálaszTörlés
  2. @Bernadett Túri: Mint a Gyakran Ismételt Kérdésekben is leírtam, külföldi könyveket amazonon vagy bookdepositoryn rendelek. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség