Ugrás a fő tartalomra

Lauren Oliver: Requiem (Rekviem)

Hogy akadtam rá: Lauren Oliverrel a Mielőtt elmegyek trailere óta szemezek, ez a könyvsorozata előbb került a mancsomba.
Sorozat: A Delírium trilógia 3. része.

Úgy általában az egészről: Miután a lázadók egy csoportja kiszabadította Julian Finemant, a Delírium-mentes Amerikáért mozgalom fő szimbólumát, nem tudják hogyan tovább. Van, aki az ígéret földjére akar menni, egy menekülttáborba, ahol sokan gyűltek össze, van, aki minél messzebb akar lenni a városoktól az erdőbe menekülve. De Lenának ennél nagyobb problémája van: kiderült, hogy az első szerelme, Alex életben van, de Lena már beleszeretett Julianbe is. Alex ezt úgy kezeli, hogy kijelenti, végig hazudott a lánynak az érzelmeiről, Lena pedig összeomlik és Julian karjaiba veti magát, miközben folyton sír. Eközben Hana, Lena régi legjobb barátnője, már átesett a heves érzelmeket eltüntető műtéten, és épp az esküvőjére készül a leendő portlandi polgármesterrel, de mégis furcsa mód, mikor meglátja Lena unokatestvérét, nem tudja kiverni a fejéből a múltat, pedig ez lenne a műtét lényege, hogy újrakezdhessen mindent tisztán és könnyedén.
Sokat vártam ettől a könyvtől, mert Lauren Oliver a kedvenc íróim egyike, és imádtam a Delírium sorozatot, még ha nem is egy történetközpontú disztópia volt, akadt mondanivalója és az írás gyönyörű. Míg az írás megmaradt, kb. az az egyetlen, ami felismerhetően Oliveres, de a többit nem tudtam hova tenni. Ekkora csalódásban már rég volt részem, talán Ally Condie regényeinél, de ott már a 2. részben kiütköztek a hibák, de itt… Egyszerűen ez a könyv olyan hatást kelt, mintha Oliver összekevert volna betűtésztáját a paradicsomlevesében, és lejegyzetelte volna, amit véletlenszerűen így kapott, erre a regényre nem látok jobb magyarázatot. Míg az előző kötetekben az érzelmeket remekül ábrázolta, itt pont ez kergetett őrületbe, és minden hiányzott belőle, ami eddig megvolt benne.

Oliver ismét változtatott a könyv felépítés: most két nézőpontunk van (Lenáé és Hanáé), két párhuzamos történet. És az előző részben sem értettem teljesen, minek két szál, ott legalább Lenáé volt mindkettő, és sikerült úgy megoldania az írónőnek, hogy összefüggő és folyton izgalmas legyen, itt viszont ez nem sikerült, és itt is vérzik el a könyv nagyon. A két szál nem egészíti ki egymást, nem állít kontrasztba semmit, nem ad a történethez semmit, egyszerűen az az egy jelenet, ahol összefutnak a szereplők, teljesen értelmes lett volna csak Lena szemszögből is, ezért úgy érzem, hogy Oliver nem tudott 400 oldalt megírni Lenáról, így hozzácsapott egy érdemtelen 200 oldalt Hanáról.

Mégis, bár tényleg felesleges Hana szemszöge, az volt az egyetlen, ahol valamit láttam a régi Oliverből, de azt is csak nagyon nagy vonalakban. Hana oldalával bemutatja, hogy a városokban is szegénység van, megszorítások szükségesek és hogy nem olyan tiszta és szép az élet, mint ahogy azt megpróbálják elhitetni a lakosokkal. Hana a jelképe a Delírium-mentes Amerikának most, hogy férjhez fog menni a leendő polgármesterhez, ezért a tipikus „befogja a száját-nem kézdez-bólogat” díszfeleség szerepét várnák el tőle, ami ha Oliver mélyebben elmerülne benne, érdekes lenne, de ezt is csak érinti. Hanának nem kell manővereznie a férjével, nem használta ki az itt rejlő potenciát Oliver, és az egész inkább csak belső monológokból és Lenára való visszaemlékezésekből állt, semmi másból.

Hana meghatározott szerepe szólhatna arról, hogy mennyire skatulyába zárja őket az állam, mennyire megszabják, mit csinálhatnak, de a hangsúly nem volt annyira ezen, hogy elborzadjak tőle, mint más disztópiás regényekben. De azért akadt valami mondanivaló mégis itt: Hana érzelemmentes állapota érdekes bepillantást nyújtott a műtéten átesettek elméjébe és világszemléletébe, ugyanakkor szimbolikusan ez azt a fajta felnövést jelképezi, amikor elveszítjük önmagunkat, elveszünk valahol a folyamat közben, és nem azok leszünk, akik szerettünk volna. Megszürkülünk, kifakulunk, és nem is értjük, gyerekként, tinédzserként ugyan mit láttunk a világban. És ezzel és a sok visszaemlékezéssel a múlttal való küzdelmet szeretné boncolgatni Oliver. A hangsúly azon van, hogy csak szeretné, mert az értelmetlen ruhavásárlások és sétálgatások között elveszik minden mondanivaló.

Míg Hana oldalán látjuk, hogy az érzelmek elfojtása (ami nem feltétlen kell, hogy disztópikus elem legyen, egyszerűen arról is szólhat, amikor az emberek nem foglalkoznak az érzéseikkel és kikerülik őket, elfojtják azokat egyfajta védelmi rendszerként) nem egyenlő azzal, hogy könnyen megy minden és egyszerű kiismerni az embereket, hiszen ugyanúgy hazudnak, sőt több a szociopata, addig Lena minden áron azt akarja bebizonyítani, hogy érzelmek nélkül könnyebb. Itt található az egyetlen összekötő pont a két szál között, de ez is annyira gyenge, hogy nem tudtam értékelni, ugyanis Lena szála idegesítő, nincs rá jobb szó.

A mi megkeményedett szereplőnkből, aki egész életképes volt a második részben egy sírós, hisztizős drámakirálynő lett, és sikerült megutálnom. Lena szála abszolút nem szól semmiről, minthogy van Alex és van Julian és mindkettő helyes és Lena nem tud dönteni. Nincsenek lázadást elősegítő tervek, nincs nyomozás, akció, kaland. Sétálnak jobbra-balra, és bármikor valami baj éri őket (nincs vizük, szomjhalál szélén állnak, meghaltak a barátaik, épp ég körülöttük az erdő), Lena leáll sírni. Azt gyászolja, hogy meghaltak páran? Összetörik, mert nehéz az erdőben élni és harcolni? NEM! Azért sír, mert Alex nem öleli meg, mert Alex segít egy másik lánynak, mert Alex nem akarja megcsókolni, miközben Julian karjaiban sír. MI? MI TÖRTÉNT ITT?

Az egész romantika idegesítő, pedig az előző két rész alapján azt hittem, Lauren Oliver lesz az, aki a szerelmi háromszöggel érdekesen és érzelmesen és jól bánik. Hát nem. Alex szappanoperába illően egyik percben kijelenti, hogy azért nem adta fel az életét, mert hitt Lenában és látja majd valamikor, erre, mikor Lena elmondja, hogy nem tudott a fájdalommal továbbélni és el kellett engednie Alexet, a fiú első reakciója: ÁTVERTELEK! SOSEM SZERETTELEK! Még ha rosszul is esne nekünk egy ilyen mondat, látja még a vak is, hogy Alex csak védekezésből mondja ezt, és Lena pedig képes komolyan ezt hinni, majd a legkritikusabb pillanatokban ezen sírni. Tényleg nem akkor, amikor csak menetelnek az erdőben, hanem bármikor, mikor épp halnak a többiek, rendszerint levág egy „engem miért nem szeret Alex” hisztit, és ettől úgy éreztem, hogy Lena teljesen visszafejlődött. Lehet, hogy Oliver azt akarja bemutatni, mennyire fáj az első szerelem, de ezt lehetett volna szebben és logikusabban.

Lena azt hiszi, körülötte forog a világ, ugyanis van egy új lány, aki annyira szép, hogy még a neve is Coral, és Alex neki segít, mert Coral elvesztette a családját és mindenkit, akit valaha ismert, Lena pedig többször meg akarja ölni Coralt, mondván túl szép, meg Alexet akarja. Kérem szépen ez az, ami nevetséges és idegesítően hülye üzenet az olvasóknak. Tudom, hogy itt Lena hibáit akarta bemutatni Oliver, és oké, hogy féltékenységből kívánhat rosszat az ember, de hagyni, hogy éhen haljon valaki? Pisztolyt fogni rá pusztán azért, mert a fiú pólóját viseli? 

De Coral, bármennyire is nem szimpatikusnak kéne látnunk, kb. az egyetlen ész a csapatban. Egy elég öngyilkos típusú küldetést megkérdőjelez (mégis segít ám), erre Lena leszidja, hogy legyen már tartása és legyen lázadó, DE Lena az egész könyvben vissza akar menni a városba, hogy ott élhessen, mert ott fürödhet, nincs büdösek között, és nem kell folyton küzdenie. Tudom, hogy Oliver a könnyű megoldásokat akarta csábítónak felfesteni, hogy az akart lenni, hogy Lena szeretne pihenni és boldogan élni, és néha elgondolkozik azon, hogy feladná a kényelemért a szabadságát, de itt jön a nagy DE. Lena átesett egy jellemfejlődésen az első két részben és ez a kötet ezt nem veszi figyelembe, Lena tehetetlen és hibát hibára halmoz, mert Ő LUSTA. Nagyon sok ifjúsági regényben van érzékletesen felfestve a főhősök dilemmája, hogy nehéz hősnek lenni, de hát ezért ők a főszereplők, mert fejlődnek, küzdenek, kiállnak valamiért. És ez ebben a könyvben egyáltalán nincs meg.

Ezek mellett Lena a két pasiját is teljesen elnyomja, és személy szerint úgy láttam, hogy ez minden, csak nem normális romantika. Alex, ha megbántja, mert épp máshoz beszél, Lena rendszerint megy Julian ágyába sírni, de Juliant utálja, mert városból való, nem igazi lázadó. (Most gondolkozzunk el azon, hogy Lena is városból való és ő sem akar lázadni, csak aludni és csókolózni…) Aztán amikor Julian vállalkozik feladatokra, leminősíti, hogy ugyan már, te ehhez béna vagy, kritizálja Juliant, sőt, még szégyelli is Juliant, pedig a fiúnak remek ötletei vannak. (Kivétel, mikor Oliver olyan mondatot ad a szájába, hogy teljesen ellentétes az eddigi karakterével és tudásával.) Alexszel ezzel szemben elvárja, hogy ne szeressen mást, mert ő Lena, ha őt nem szereti, akkor senkit se. Egész életében csak nézzen rá mindenki és imádja őt mindenki. (Igen, itt már előkaptam a hányós vödrömet.) A két igazán kiemelkedő jelenet: mikor Lena azt hiszi, hogy mikor Alex vigasztalja Coralt, akkor Corallal arról beszél a fiú, hogy Lena milyen szép (!), és amikor épp megmenekültek valahonnan Alex Coral felé nyúl, Julian Lena felé, Lena mégis azt hiszi, mindkét pasi őt akarja.

Ezek mellett ott vannak a kedves logikai bakik, amit most semmi nem kárpótolt a történetből:
- Lena megdob kaviccsal egy óriási, éhes medvét. A medve megijed tőle. (Én ezt ki nem próbálnám.)
- Amikor látják, hogy egy házba valószínűleg betörtek és lopakodni kéne, akkor simán kinyitják az ajtót, hangosan beszélve és elé állva, de előhúzzák a fegyverüket öt perccel később, hátha van ott még valaki. (Mázlijuk, hogy nem álltak az ajtó másik oldalán, különben rég halott lenne mindenki.)
- A katonákat nem képzik ki közelharcra, csak repülővezetésre. Nyilván azért szoktak fegyvert is viselni, sőt ezért szoktak lecsapni emberekre, mert nem tudnak harcolni.
- A tankok elől úgy bújnak el, hogy a hullák alá bújnak, így nyilván, ha a tankok átmennek rajtuk, az nem fáj.

Ami a legjobban zavart, az a vége. Nekem semmi gondom azzal, ha van egy-két nyitott szál, ahol az olvasó maga dönti el, hogy jót akar a karakternek, vagy nem. Van, ahol ez iszonyatos érzelmi hatást válthat ki az olvasóból, ahol direkt olyan zavaros a leírás, hogy nem tudjuk elsőre eldönteni, ki halt meg. Van, ahol nem minden mellékszereplőről tudjuk, hogy él-e, mert eltűnt, ezzel is keserédes hatást varázsolva, vagy éppen reménytelit az olvasótól függően. Van, hogy a gonoszt nem győzik le teljesen, de két dolog mindig megtörténik: volt értelme a könyvnek, volt célja, tehát a történetívünk lezárt, van megoldása, és fejlődtek a karakterek. ITT NINCS SEMMI! AZ ÉGADTA VILÁGON SEMMI! Nem elég, hogy a végén behozott erőltetett, hihetetlen véletlennel egy szereplőt, ami szintén azt az érzést keltette, hogy csak összedobta az egészet és nem is erőlködött vele Oliver, de nem zár le semmit. Eleve nem történik az egész részben semmi, az utolsó 40 oldalon egy kisebb valamit szervez a lázadás, de csak Portland ellen, ez lenne maximum a nagybetűs Lázadás kezdete (amiről szólnia kéne a könyvnek), és ezt a szálat se zárja le az írónő, mondat közben van vége az egésznek. Nem derül ki, hogy Hana mihez kezd, mi lesz az ő történetének a megoldása, nem tudjuk meg, hogy Lena meghal-e, nem tudjuk, hogy kit választ Lena a szerelmi háromszögből, semmi. Egyszerűen csak vége van mindenféle lezárás és tanulság nélkül, a lehető legrosszabb könyv és sorozat vég, amit olvastam.

Összességében ez a példa, hogyan nem szabad írni befejező kötetet. Nevetségesen üres, irritáló szereplőkkel és romantikával, és úgy érzem, hogy most jót röhögnek rajtam, mert el tudtak adni nekem három könyvet, ami voltaképp nem szól semmiről, és még csak nem is jó. Szóval, aki most kezdené a sorozatot, az fusson az ellentétes irányba.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: a vége, nem történik semmi, a romantika

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: HarperCollins

Kiadás dátuma: 2013. március 5.

Oldalszám: 432 oldal

Megjegyzések

  1. "Nem derül ki, hogy Hana mihez kezd, mi lesz az ő történetének a megoldása, nem tudjuk meg, hogy Lena meghal-e, nem tudjuk, hogy kit választ Lena a szerelmi háromszögből" ????
    Akkor csak úgy befejezi, mintha egy fejezet vége lenne???? Hogy adhatták így ki ezt a befejező kötetet? Most elkeseredtem, én szerettem az előző köteteket. Örülök a könyvismertetésnek, mert így nem ér akkora pofán vágásként a dolog. :))) Köszi, Reni

    VálaszTörlés
  2. Úristen, tényleg ilyen rossz a könyv? De kár, pedig az első rész nagyon tetszett és igaz, hogy a másodikat még nem olvastam, de azt hallottam az is jó... komolyan nincs normális vége? Nem tudjuk meg Lena kit választ?

    Amúgy hallottad, hogy sorozatot csinálnak a könyvekből? :)

    VálaszTörlés
  3. @Reni, Anna: Nem teljesen van eldöntve, hogy kit választ, bele lehet látni, ha nagyon hunyorít az ember, de Lena azt mondja, hogy ő se tudja, mi lesz. Kb. minden ilyen a végén, hogy az egész az olvasóra van bízva, és tényleg inkább egy fejezet végének felelt volna meg, mint a könyvének. És igen, hallottam, hogy lesz tévésorozat, azt várom, mert valószínűleg nem sok köze lesz a könyvhöz és Emma Roberts az egyik kedvencem. :)

    VálaszTörlés
  4. Teljesen egyetértek veled. Pár napja fejeztem be, és hatalmas csalódás volt. A Káoszt imádtam, főleg Julian miatt. Fogalmam sincs, hogy sikerült ilyen rosszra ez a rész. Nagyon megbántam, hogy elolvastam.

    VálaszTörlés
  5. Még csak az se derül ki, melyik pasit választja? XD Ejnye, miféle dolog ez?

    VálaszTörlés
  6. @WildWorld: Oké, legalább értékeljük, hogy nem azt akarja lenyomni a torkunkon, hogy akibe először beleszeretünk, az lesz a férjünk, de akkor is... :D Ha már a romantika körül forgott az egész, legalább azt vártam volna, erre kapok egy ilyen naaaagy semmit.

    VálaszTörlés
  7. Szia! Nekem egy kérdésem lenne: te amikor angolul olvasol, a könyveket külföldi oldalról szoktad megrendelni?:) Vagy hogyan jutsz hozzájuk? Ha pedig külföldi oldalról szoktál rendelni, akkor esetleg leírnád a honlap címét? Előre is köszönöm!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @orsolya: Szia! Azt szeretném kérni, hogy ha legközelebb nem a könyvhöz kapcsolódóan akarsz kérdezni, akkor ezt az e-mail címemen tedd meg. De nyilván angol nyelvű könyvről van szó, szóval ezért nem töröltem a hozzászólásod. :) A gyakran ismételt kérdések alatt, erre válaszoltam:

      "6. Honnan veszed a könyveid?

      Amazon, Alexandra, Bookline, Libri, Prospero, Bookdepository, könyvesboltok, ahol járok."

      Általában külföldi könyveket érdemesebb Bookdepóról rendelni, mert az a legolcsóbb.

      Törlés
  8. Szia Gigi!
    Kellemes meglepetés volt olvasni, hogy neked is a kedvenceid között van Emma! Úgy örülök, hogy ő kapta a főszerepet! :)
    Lenne egy kérdésem: Ebben a kötetben némivel több rálátást kapunk Bram és Hunter kapcsolatára?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Névtelen: Én is nagyon örültem, hogy főszerepet kapott ebben (akkor még szerettem a könyvsorozatot), és remélem, hogy a sorozat jobb lesz, mint a könyv. :) Van rá esély, hiszen már a harmadik részhez tartozó helyszínek és szereplők is megvannak, ezért reménykedem, hogy az szólni is fog valamiről.

      Sajnos a kérdésedre az a válaszom, hogy nem. Alig vannak megemlítve, akkor is csak Lena sír nekik a szerelmi háromszögéről.

      Törlés
  9. Köszönöm szépen a könyvkritikát, pont most kezdtem volna el, de így akkor hanyagolom :D
    a sorozatot elkezdték, de állítólag nem lesz folytatása. nofene :) lehet hogy most olvasták el az utolsó kötetet? :D

    VálaszTörlés
  10. @Névtelen: Nagyon sajnálom, hogy rossz lett a sorozat vége, de hiába ajánlanám az első két részt, félbehagyottan nem érdemes nekikezdeni.

    A sorozatot nem elkezdték, legalábbis nem úgy, hogy tévében vetítették. Sok pilot (első részt) leforgatnak sorozatokból, és az kerül tévében adásra, amit berendelnek. Ezt nem rendelték be, mert nem találta megfelelőnek a csatorna, de a rajongók kiharcolták, hogy felkerüljön netre a leforgatott rész. Borzalmas volt. Az egész első könyvet (plusz a másodikból és harmadikból részleteket) belegyömöszölték 40 percbe, amitől nevetséges lett, mert el kéne hinnie a nézőnek, hogy halálosan szerelmes egymásba a két főhős két nap után. Megértem, hogy ezt nem rendelték be, szimplán bukta lett volna.

    VálaszTörlés
  11. Én most fejeztem be könyvet. Az, hogy a végét függőben hagyta nekem se tetszett, de az ott megjelenő gondolatokért szerintem megéri elolvasni. Többet is ki lehetett volna hozni a könyvből :(

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú