Ugrás a fő tartalomra

Ben Aaronovitch: London folyói

Hogy akadtam rá: Sokat hallottam róla külföldi oldalakon, és lecsaptam rá, mikor végre megjelent magyarul.

Sorozat: A Peter Grant sorozat 1. része.

Úgy általában az egészről: Peter Grant, újonc rendőr nem vágyik másra, minthogy elkerülje a papírmunkáért felelős egységhez való áthelyezését, és hogy levegye a lábáról a kolleganőjét, Lesley-t. Egyikkel sem halad valami fényesen, ám karrierjét az menti meg – és ezzel egyidejűleg veszélyesebbé teszi az életét –, hogy az egyik gyilkossági tetthelyen ő látja csak a szemtanút, aki történetesen egy szellem. Ezek után megismeri Nightingale főfelügyelőt, aki történetesen egy varázsló, és Peter átkerül mellé, hogy a természetfeletti ügyeken dolgozzon. És mint kiderül a szellem szemtanú csak a kezdet volt, a furcsa gyilkosság mögött egészen biztosan természetfeletti áll, és a gyilkos nem áll le. Miközben Peter a megoldáson dolgozik, mellesleg még el is kezdi varázslótanonci tanulmányait.  

Igazság szerint, amikor megvettem a könyvet, nem tudtam, mit várjak, mert még a fülszöveget sem olvastam el. Sok jót hallottam róla külföldi fórumokon és amikor rájöttem, hogy urban fantasy, nekem azonnal kellett, és nem csalódtam, azt kaptam, amire most nagy szükségem volt: egy szórakoztató, könnyed olvasmányt.

Az első, amit ki lehet emelni, az a könyv humora, ugyanis Peter szarkasztikus és humoros narrációja az, ami a legjobban feldobja, még az unalmasabb részeken is átsegít. Lehet, hogy a könyv belevegyülne a többi urban fantasyba, de ilyen vicces tálalásban én ezt még nem olvastam, kivéve, ha az adott könyv humornak íródott. Viszont itt a gyilkossági ügy és a dráma nem veszik el a poénok között, és ugyanúgy lehet rajta izgulni, és a karakterek sem lesznek üres bábok csak a humor szócsövének.

A történet több szálon fut, amitől néha belassul, ehhez pedig még hozzájön az, hogy Aaronovitch IMÁDJA Londont, így mindenféle érdekességet megtudhatunk a városról, és egy kicsit úgy is éreztem, hogy a könyv fele egy turistáknak készült brossura. De mivel London a jelenlegi álomvárosom, ez nálam inkább pluszpontnak számított.

A több történetszál közül az egyik a gyilkossági nyomozás, amit személy szerint érdekesnek találtam, és ha nem spoilerezem el magamnak a könyvet (ne olvasson az interneten a könyvsorozat után, amíg be nem fejezte), lehet, ki se találom az összes csavart, bár néhol éreztem egy-két döcögős erőltetést. De ennek a szálnak is inkább az adta az érdekességét, ahogy Peterrel együtt felfedezi az olvasó, hogy milyen is ez a mágikus világ és milyen lények lakják. A másik szálon London folyóinak isteneit és megszemélyesítéseit kell Peternek kiengesztelni, és valahogy megakadályoznia egy területért vívott háborút. Ez a rész volt az, amit bár nem untam, de csak kitöltő résznek éreztem talán egy további kötethez.

A harmadik és egyben legkisebb szál, hogy Peter, hogyan kezdi el tanulmányait, és hogyan boldogul a mágia világával. különösen tetszett, hogy Peternek tudományra hangolt agya is van, ezért megpróbálja a mágiát tudományos törvények szerint értelmezni, és így a fantasy világ felépítése is logikusabb és hihetőbb lesz. Ugyanakkor az egész mágikus világ felépítése és hangulata engem egy kicsit Neil Gaimanre emlékeztetett, ahogy inkább a realista világba épülnek be ezek az istenek és folyton körülveszik a való világot, teljesen beépülve a társadalomba.

A karakterek közül igazából csak három keltette fel az érdeklődésem: A főhős, Peter, aki egy igazi, átlagos, mindennapi ember, néha kicsit esetlen, nem is a legjobb rendőr a körzetben, viszont leleményes és inkább az eszével próbálja megoldani a helyzeteket, ezért az olvasó vele könnyebben tud azonosulni, mint egy keménylegénnyel. (Bónusz pont, hogy az annyira fehérbőrű uralta piacon, végre egy színes bőrű főhőst is kapunk.) Akit még ki lehet emelni, az a rejtélyes Nightingale, aki Peter mestere, és bár ebben a részben sok mentor-tanonc jelenetet nem láthattunk, de úgy érzem, hogy a barátságuk lesz az egyik húzóerő számomra a sorozatban. Molly, akinek nagyon kevés szerepe van és ráadásként néma is, akiről nem tudunk még semmit se, szintén a kedvenceim közé sorolható, mert kíváncsi vagyok a múltjára, amiben reménykedem, hogy a következő hét részben előkerül.

A London folyói tökéletes szórakoztató urban fantasy, inkább azoknak, akik valami könnyedre és humorosra vágynak kikapcsolódásnak, és bár sorozat – és ott nekem mindig a karakterek a húzóerők –, inkább a világra és Londonra támaszkodik Aaronovitch.

Kedvenc karakter: Peter, Nightingale, Molly

Ami kifejezetten tetszett: a világ, a humor

Ami nem tetszett: néha lassú

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Gabo

Kiadás dátuma: 2014. (eredeti: 2011. augusztus 25.)

Oldalszám: 376 oldal

Honnan: saját, papírpéldány, "yay, gratulálok, hogy letetted a szakmai vizsgát" ajándék

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö