Ugrás a fő tartalomra

Ben Aaronovitch: London folyói

Hogy akadtam rá: Sokat hallottam róla külföldi oldalakon, és lecsaptam rá, mikor végre megjelent magyarul.

Sorozat: A Peter Grant sorozat 1. része.

Úgy általában az egészről: Peter Grant, újonc rendőr nem vágyik másra, minthogy elkerülje a papírmunkáért felelős egységhez való áthelyezését, és hogy levegye a lábáról a kolleganőjét, Lesley-t. Egyikkel sem halad valami fényesen, ám karrierjét az menti meg – és ezzel egyidejűleg veszélyesebbé teszi az életét –, hogy az egyik gyilkossági tetthelyen ő látja csak a szemtanút, aki történetesen egy szellem. Ezek után megismeri Nightingale főfelügyelőt, aki történetesen egy varázsló, és Peter átkerül mellé, hogy a természetfeletti ügyeken dolgozzon. És mint kiderül a szellem szemtanú csak a kezdet volt, a furcsa gyilkosság mögött egészen biztosan természetfeletti áll, és a gyilkos nem áll le. Miközben Peter a megoldáson dolgozik, mellesleg még el is kezdi varázslótanonci tanulmányait.  

Igazság szerint, amikor megvettem a könyvet, nem tudtam, mit várjak, mert még a fülszöveget sem olvastam el. Sok jót hallottam róla külföldi fórumokon és amikor rájöttem, hogy urban fantasy, nekem azonnal kellett, és nem csalódtam, azt kaptam, amire most nagy szükségem volt: egy szórakoztató, könnyed olvasmányt.

Az első, amit ki lehet emelni, az a könyv humora, ugyanis Peter szarkasztikus és humoros narrációja az, ami a legjobban feldobja, még az unalmasabb részeken is átsegít. Lehet, hogy a könyv belevegyülne a többi urban fantasyba, de ilyen vicces tálalásban én ezt még nem olvastam, kivéve, ha az adott könyv humornak íródott. Viszont itt a gyilkossági ügy és a dráma nem veszik el a poénok között, és ugyanúgy lehet rajta izgulni, és a karakterek sem lesznek üres bábok csak a humor szócsövének.

A történet több szálon fut, amitől néha belassul, ehhez pedig még hozzájön az, hogy Aaronovitch IMÁDJA Londont, így mindenféle érdekességet megtudhatunk a városról, és egy kicsit úgy is éreztem, hogy a könyv fele egy turistáknak készült brossura. De mivel London a jelenlegi álomvárosom, ez nálam inkább pluszpontnak számított.

A több történetszál közül az egyik a gyilkossági nyomozás, amit személy szerint érdekesnek találtam, és ha nem spoilerezem el magamnak a könyvet (ne olvasson az interneten a könyvsorozat után, amíg be nem fejezte), lehet, ki se találom az összes csavart, bár néhol éreztem egy-két döcögős erőltetést. De ennek a szálnak is inkább az adta az érdekességét, ahogy Peterrel együtt felfedezi az olvasó, hogy milyen is ez a mágikus világ és milyen lények lakják. A másik szálon London folyóinak isteneit és megszemélyesítéseit kell Peternek kiengesztelni, és valahogy megakadályoznia egy területért vívott háborút. Ez a rész volt az, amit bár nem untam, de csak kitöltő résznek éreztem talán egy további kötethez.

A harmadik és egyben legkisebb szál, hogy Peter, hogyan kezdi el tanulmányait, és hogyan boldogul a mágia világával. különösen tetszett, hogy Peternek tudományra hangolt agya is van, ezért megpróbálja a mágiát tudományos törvények szerint értelmezni, és így a fantasy világ felépítése is logikusabb és hihetőbb lesz. Ugyanakkor az egész mágikus világ felépítése és hangulata engem egy kicsit Neil Gaimanre emlékeztetett, ahogy inkább a realista világba épülnek be ezek az istenek és folyton körülveszik a való világot, teljesen beépülve a társadalomba.

A karakterek közül igazából csak három keltette fel az érdeklődésem: A főhős, Peter, aki egy igazi, átlagos, mindennapi ember, néha kicsit esetlen, nem is a legjobb rendőr a körzetben, viszont leleményes és inkább az eszével próbálja megoldani a helyzeteket, ezért az olvasó vele könnyebben tud azonosulni, mint egy keménylegénnyel. (Bónusz pont, hogy az annyira fehérbőrű uralta piacon, végre egy színes bőrű főhőst is kapunk.) Akit még ki lehet emelni, az a rejtélyes Nightingale, aki Peter mestere, és bár ebben a részben sok mentor-tanonc jelenetet nem láthattunk, de úgy érzem, hogy a barátságuk lesz az egyik húzóerő számomra a sorozatban. Molly, akinek nagyon kevés szerepe van és ráadásként néma is, akiről nem tudunk még semmit se, szintén a kedvenceim közé sorolható, mert kíváncsi vagyok a múltjára, amiben reménykedem, hogy a következő hét részben előkerül.

A London folyói tökéletes szórakoztató urban fantasy, inkább azoknak, akik valami könnyedre és humorosra vágynak kikapcsolódásnak, és bár sorozat – és ott nekem mindig a karakterek a húzóerők –, inkább a világra és Londonra támaszkodik Aaronovitch.

Kedvenc karakter: Peter, Nightingale, Molly

Ami kifejezetten tetszett: a világ, a humor

Ami nem tetszett: néha lassú

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Gabo

Kiadás dátuma: 2014. (eredeti: 2011. augusztus 25.)

Oldalszám: 376 oldal

Honnan: saját, papírpéldány, "yay, gratulálok, hogy letetted a szakmai vizsgát" ajándék

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…