David Almond: Csókás nyár

2014. április 13., vasárnap

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a Pongrácos megjelenések között.

Úgy általában az egészről: A tizennégy éves Liam számára a nyár ugyanúgy kezdődik, mint a többi, mégis az élete fenekestül fel fog fordulni, amikor a barátjával az erdőben egy kisbabát találnak. Bár csak egy izgalmas kalandnak tűnik, amivel bekerülnek a híradóba, mégis ez az a pillanat, ami az egész sorsát megváltoztatja.

Igazság szerint valami könnyed könyvre vágytam, hiszen mostanában sorra lélekfacsaró, depresszív regényeket fogtam ki, és gondoltam, a hangulatomon segíthet egy Pongrácos ifjúsági könyv. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Olvastam már David Almondtól, de az mégis csak egy képes mesekönyv volt, és úgy látszik, hiába volt annak is komor, szomorkás hangulata, nem számítottam rá, hogy ez a regény ennyire összetett és ennyire elgondolkoztat.

Ez a könyv egy kicsit olyan, mint egy délibáb, és nem csak mert egy tikkasztó nyáron játszódik: egy történet ez, ami ifjúsági egy egyszerű felnövésről szóló ifjúsági könyvnek tűnik elsőre, de közben sokkal többet rejteget. Egyszerre egy mese arról, milyen felnőni, milyen magunk mögött hagyni a gyermeki képzelet és ártatlanság világát, milyen eltávolodni a barátoktól, és egyszerre szól az emberekben lakozó gonoszról.

Bár a történet arról a nyárról szól, amikor Liam maga mögött hagyja a gyerekkorát, a főtéma mégis az erőszak és hogy mit jelent a gonoszság. Az eseményeket végig körbelengi az iraki háború és a tovaszálló katonai repülőgépek, ami eleinte olyan távolinak hat, és csak Liam erőszakos gondolatai és a régi barátja, Nattras, a szociopata viselkedésével az, ami az erőszak témáját nyújtja.

Utána pedig azt mutatja be, mindegy milyen távol van tőlünk háború, attól az még létezik. Ha szemet hunyunk felette, az attól még ugyanúgy megtörténik a világ minden részén, és hiába tagadjuk az emberi kegyetlenség létezését, az mindenkiben ott rejtőzik valamilyen szinten. A másik főtéma pedig a gyerekek által elkövetett erőszak: Nattras értelmetlen erőszakosságát és vérre való vágyakozását állítja szembe a gyerekkatonasággal, és hogy hogyan agymosnak fiatalokat gyilkolásra. Ezzel mutatja be, hogy nem minden gyerek ártatlan, van, hogy ez külső hatások miatt következik be, vagy eleve nem annak születik.

Ezt egy rettenetesen jó hasonlattal is ábrázolja, mégpedig a könyv címében is szereplő csókával. Liamet és barátját látszólag egy csóka vezeti el a kisbabához, Liam apja pedig ezt azzal magyarázza, hogy az éppen arra járó turistát követte a csóka, hiszen meg lehet szelídíteni ezeket a madarakat, ha születésétől fogva neveljük őket. Ehhez hasonlítja azokat a gyerekeket, akiket katonáknak nevelnek, illetve akiknek emberi szörnyetegek viselik gondjukat kiskoruktól, rámutat, hogy a szeretetet és a szeretetre vágyódást beteges célokra is lehet használni.

„Csak háború volt, igazság nem.”

Felveti a kérdést, hogy vajon Isten létezik-e, de nem lesz erőltetett és nem a hit/vallás áll a középpontban, csak a hit vonatkozásában is kérdőre vonja az erőszak létének miértjét. Hogyan engedheti meg Isten a háborúkat, a kegyetlenséget?

Felmerül a kérdés, hogy miért vonzza az embereket az erőszak akár filmekben, akár a művészetben, és hogy mit is jelent a művészet. Bár konkrét választ nem ad rá, de két szereplő műveit láthatjuk: az egyikük a szépet keresi az életben, megható dolgokat alkot, a másik pedig az erőszakos ösztönökre ható alkotásokat állít elő, amik már a gusztustalan határát súrolják, mégis gondolatokat, érzéseket váltanak ki az emberekből.

Ezek mellett, mivel a főhős apja író, a történetek és a fikció is szerepet kapnak. Milyen hatással vannak az emberekre, és hogyan segítenek a képzelt történetek valós igazságokra rátalálni. És hogy még jobban egybeolvassza Almond az alap cselekménnyel, az író apa könyvet kezd el írni arról, vajon kik is a kisbaba valódi szülei és hogyan kerülhetett abba a romos épületbe, ahol találták. Egy kicsit ezzel is bebizonyítja Almond, hogy a kusza életünkben szeretünk könyvekhez fordulni segítségért. Ugyanakkor az emberek történeteit – a híreket például – úgy ábrázolja, mint amik gyakran feledésbe merülnek, és így a könyv másik motívuma az élet és a halál szembeállítása.

Előkerülnek még olyan témák, mint az árvák élete, hogy milyen hatással van rájuk, hogy elhagyták őket, vagy meghaltak a szüleik, az öncsonkítás és a sors/szabad akarat kérdése is.

A Csókás nyár nem egy egyszerű, kedves olvasmány a felnőtté válásról, hanem véres, erőszakos, és felnyitja a szemünket, tágra tárja, míg közli velünk a tanulságát: gonosz márpedig létezik és mindig létezni is fog, nem létezik csak jó oldal.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a téma, a hangulat

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Pongrác

Kiadás dátuma: 2011. (eredeti: 2009. november 10.)

Oldalszám: 292 oldal

Honnan: kölcsön

Ez a második olvasott könyvem Lobo várólista csökkentőjére! Haladok!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.