Ugrás a fő tartalomra

Húsvéti töltelékposzt

Először is Kellemes Ünnepeket mindenkinek! :)


Másodszor: sokan panaszkodtak, hogy nincs poszt, miért nincs poszt, és úgy érzem, hiába írtam le a Gyakran Ismételt Kérdésekben, az nem tűnik elégnek. Szóval itt a magyarázat: Amikor évi 120 könyvet olvastam, rengeteg poszt volt, és ez annak a következménye, hogy sok szabadidőm volt. Tudom, hogy más tudja munka mellett is vezetni a blogját extra rendszerességgel. Én nem.

De ez nem csak ezért van, őszintén bevallom, nekem az erőltett olvasás durván rontja az olvasási élményt, vagyis nem tudok mindig 3 nap alatt elolvasni egy könyvet. Néha mert nincs kedvem olvasni, néha - és ez a gyakoribb - szeretek lassan olvasni, hogy kiélvezhessem a történetek minden sorát.

Azon kívül 2 db betegséggel szenvedek, ami a magánügyem. Az egyik gyógyítható, de hosszútávú (évekről beszélek) és vagy háromféle látászavarom van tőle. Ami azt jelenti, néha ilyen a látásom, néha olyan, néha migrénem van pár sor olvasásától. A második nem publikus.

És akkor most ránézek ezekre a sorokra, és bármilyen gonosz vagyok, nekem ez nevetséges. Minek kell magyarázkodnom a saját, hobbi blogomon? Mert ez hobbi, ahogy az olvasás is, nem fogom abbahagyni soha az olvasást, tehát soha nem hagyom abba a blogot, de a kedvenc fanficírótokat se kérdezitek hetente, hogy hol az új írása.

A másik: Innentől ha le van írva valami a  Gyakran Ismételt Kérdésekben, nem fogok rá válaszolni. Nem fogom huszadjára leírni, hogy hol veszem a könyveket (könyvesboltban), és nem fogom tudni megmondani Miskolcon miért nem lehet kapni azt egy könyvet, amit meg akarsz venni. Nem fogom leírni, miről szólt egy könyv, mert nem akarod elolvasni újra a 2. részt. És nem vagyok Google, van jobb dolgom is, mint filmes híreket keresgetni neked. Nyilván, akinek nem inge, ne vegye magára, válaszolok én szívesen akár többször is egy kérdésre, de van olyan általános kérdés, amit annyian kérdeznek, hogy direkt van külön helye. :)



Éssssss akkor végre valami pozitív: barukiriitől kaptam Liebster awardot, amit nagyon köszönök. :) De mivel szerintem már vagy tízszer írtam magamról tizenegy dolgot, és már kérdeztem is másoktól, ezért ezt kihagyom. (Hah, mindig is lusta voltam ilyenekben.) Szóval itt a 11 kérdésére a válasz. :)


1. Van kedvenc booktubered?

Nincs, de igazából azért, mert mobil netem van, ami nem igazán barátja a videóknak.

2. Melyik könyves világba csöppennél bele szívesen?

Tudom, hogy erre mindig mást válaszolok, mert mindig más kedvem van. De azt hiszem, még mindig az Anita Blake köteteket látogatnám meg. Egyszerűen imádom a világát, hiába húztak el a könyvek erotikus irányba. Abszolút lennék valami vámpírvadász vagy természetfeletti ügyekkel foglalkozó nyomozó.

Ha képregényt is lehetne választani, (mert én mindig csalok), akkor a The Unwritten világát választanám, mert ott minden történet létezik, és simán ugrálhatnék ki-be a könyvekből, és nem kéne egyet választanom. :D

3. Van valamilyen rendszered, ami alapján sorba rakod a könyveidet a polcodon?

Éppen új rendszert akarok kifejleszteni, eddig kiadók szerint ABC-ben volt és megjelenési dátum szerint, de már nem férnek a könyveim a polcra és néhányat el kell száműznöm máshova, szóval most éppen azon gondolkozom, hogy tematika és tetszési sorrend szerint fogom őket rendezni.

4. Szereted a sört?

Nagyon. :D

5. Hol laknál legszívesebben?

London.

6. Mi a kedvenc tulajdonságod önmagadban?

A hülye humorom, és hogy nem igazán izgat hány éves vagyok buborékot fújok és gyermeki örömmel kergetek lepkéket, vagyis nem igazán lettem komoly felnőtt.

7. Mit nézel meg legelőször másokon?

Nálam elég nagy teljesítmény, ha észreveszek bárkit is, mert annyira el tudok vonatkoztatni a környezetemtől. Általában ha találkozom valakivel és bemutatnak, ergo muszáj vagyok ráfigyelni, akkor kétségbeesetten próbálom az illető nevét és arcát megjegyezni, az köt le.

8. Milyen mesebeli lényt tartanál szívesen otthon (pl. sárkány, házimanó stb.)?

Egyértelműen sárkányt! Nagyon régóta imádom őket, és az Így neveld a sárkányodat csak még jobban feltüzelte a sárkánymániámat, úgyhogy biztosan szereznék egyet, ha lehetne. :D

9. Szerinted elég időt töltesz olvasással?

Nem. Sosincs elég idő olvasásra. Ha a nap 27 óra lenne, se lenne elég. Elég szomorú néha rágondolni, hogy sosem fogom tudni elolvasni az összes könyvet, ami érdekel.

10. Érezted már úgy olvasás közben, mintha az adott szereplőt rólad mintázták volna?

Azt nem, mintha teljesen rólam mintázták volna, de nagyon sok karakternek voltak meglepően hasonló gondolatai, mint nekem. És ezért is szeretem a könyveket, mert attól nem érzi magát magányosnak az ember. :)

11. Mire vágysz most a világon a legjobban?

Egy új számítógépre és könyvekre. Elég snassz, de a mostani gépem már az utolsókat rúgja, könyvek meg… könyveeeeek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige