Ugrás a fő tartalomra

Alaya Johnson: Moonshine (Holdfény)

Hogy akadtam rá: Bóklásztam a neten.

Úgy általában az egészről: Zephyr Hollis Montanából költözött New Yorkba, hogy végre önálló életet kezdjen. Bár először a Védelmezőkkel, vagyis a démonvadászokkal dolgozott együtt, hamar rájött, hogy a Mások, vagyis a természetfeletti lények is ugyanolyan érző lények, ezért is hagyta ott a régi életét.

Most pedig Zephyr az esti iskolában tanítja az emigránsokat és a Másokat. Ám persze ezen felül még különböző jogi aktivista csoportokhoz is csatlakozott, és segít a Vérbanknak is, hogy szegény vérszívóknak minél jobb legyen, és végre legyen szavazati joguk. Nem hiába hívják Zephyr Hollist a vámpírok jogi aktivistájának.

Ám ezzel nem igazán keres jól, így kapva kap az alkalmon, mikor Amir, az egyik diákja, aki nem mellesleg igen jóképű és biztosan nem ember, de nem is vámpír, felajánl neki egy munkát: Meg kell keresnie a környéket rettegésben tartó vámpír gengsztert. Hogy miért? Azt nem árulja el, de Zephyrnek jól jön a pénz, nem mellesleg pedig egy gengszterrel kevesebb lenne. Így hát Zephyr hamarosan az egyik rettegett alvilági figura magántanáraként találja magát, miközben megpróbálja kivonni a forgalomból az újonnan piacra került vámpírdrogot, kisegíteni az egyik diákját az adósságból, megfejteni a barátnője látomásait, és megkeresni egy amnéziás 13 éves vámpír anyját. Ki mondta, hogy a vámpírjogi aktivistának van ideje aludni?

Félve kezdtem neki a kötetnek, a borítóról azt gondoltam, hogy ez egy átlagos vámpíros romantika, csak épp az 1920-as években, de a fenébe is, most vágytam a romantikára. Ehelyett teljesen mást kaptam, és örültem is neki! Alaya Johnson világa valami fergetegesen jól felépített: vannak a Mások, akik nyíltan köztünk élnek, és mivel akkoriban bármilyen emigránst rossz szemmel néztek, ezért a természetfeletti lényeket sem nagyon kedvelik. Vannak itt vámpírok, démonok, alakváltók, boszorkányok, szellemek, gólemek, dzsinnek, tündérek, ghoulok és zombik is. Minden. Johnson ezt a gazdag fantáziavilágot mégis úgy alkotta meg, hogy teljesen természetesnek hat az olvasónak, hogy egy jövendőmondóval, vagy egy szukkubusszal találkozik az utcán. Mindebbe beleszövi a 20-as évek jogi küzdelmeit, a maffia és a korrupció hálóját, a nagy alkoholtilalmat, amitől még élvezetesebb lesz ez az egész.

A történet elején az olvasót leköti teljesen a világ kibontakozása, és én ujjongó kisgyerekként fedeztem fel az újabb és újabb lényeket, de nem kell félni, maga a cselekmény is beindul. És be kell hogy valljam, minden apró kirakós darabkát elénk rak Johnson, de még így is akkorát koppant az állam a padlón, amilyet már rég. Minden kapcsolódik mindenhez, és hiába is próbáltam rájönni, melyik tett mögött ki áll, nem mindent tudtam kitalálni, és végre, hogy sikerült valakinek meglepnie, igazán üdítő élményként hatott.

Emellett ott van még a humor, ami igazán élvezhetővé teszi az egészet. A szereplőnk egy lázadó természetű, modern korba vágyó nő, akivel a mostani olvasó azonnal tud azonosulni, hiszen annyira idegen tőlünk az a kor felfogása, mint Zephyrnek, és a főhősünk szarkasztikus humora igazán segít abban, hogy biztosan megkedveljünk. Van nekünk még itt romantika is, amit kellemes volt olvasni, mégsem ez volt a történet főcselekmény szála, de attól függetlenül imádtam.

Minden karakter teljesen ki van dolgozva, mindenkinek vannak hibái, de még így is megesik rajtuk a szívünk, és még a gonosz karakterek sem szimplán "gonoszak," ami ismét egy üdítő színfolt a regényben.

Röviden csak ajánlani tudom mindenkinek, aki tud angolul és szeretne egy kellemes mindenféle lényes regényt olvasni. És innen könyörgök a kiadóknak, ezt magyarul kérem szépen jövő karácsonyra a fa alá. :D

Kedvenc karakter: Zephyr, Amir, Nicholas, Rinaldo, Aileen

Ami kifejezetten tetszett: a világ felépítése, a humor, a karakterek

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: St. Martin's Griffin

Kiadás dátuma: 2010. május 11.

Oldalszám: 288 oldal

Megjegyzések

  1. Valahányszor benézek hozzád hízik a várólistám :))
    De nem bánom mert neked köszönhetem hogy új kedvencet avattam a Mortal Instruments-el :)

    VálaszTörlés
  2. azt én is neked köszönhetem, amúgy nem hiszem, hogy megvettem volna.. XD (köszi)

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Remélem nem baj, hogy ha ezt a véleményedet az egyik könyvajánlómban megemlítettem. Természetesen linkeltem az oldaladat, és téged is feltüntettelek.
    Ha ez gondot okoz, akkor kitörlöm azt a részt.

    Üdv, Bbabri

    VálaszTörlés
  4. @Bbarbi: Persze, hogy nem gond. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség