Ugrás a fő tartalomra

Laurell K. Hamilton: Egy sötét úr halála

Hogy akadtam rá: Hamilton rajongó vagyok.

Úgy általában az egészről: Calum Songmaster haldoklik, és nem tehet ellene semmit, hiszen az öregkor érte utol. Ám de talán akad egy utolsó esélye, hogy új életet kezdjen, ehhez pedig csak egyetlen régi barátját kéne elárulnia. Ez az egyik történet szálunk, a másik, ami inkább a főszál, az Elaine Clairn bajlódása az újonnan felfedezett képességeivel. Eddig csak látomásai voltak, amit a család, akik szörnyvadászok, épphogy toleráltak, így nem kicsi probléma, mikor kiderül, hogy Elaine talán igazi mágus.

Ezt a kötetet sokan húzták le, és eddig szinte csak negatív kritikát láttam róla. Félig meg is értem. Ki kell emelni, hogy a könyv a Ravenloft Szövetség világában játszódik, így nem Hamilton találta ki a világot, ő csak írt egy sztorit, ezért nem várhatjuk, hogy a világ gondjait megmagyarázza, hogy minden teljesen tiszta legyen. Ettől függetlenül teljesen érthető a Ravenloft ismerete nélkül is a regény, sőt még élvezhető is.

Igazi Hamiltonos művel van dolgunk, bár a kezdeti szakaszában írta, ezért nem lehet azt várni, amit az Anita Blake nyújtott. Nem unalmas a történet, de inkább Elainre koncentrál, mint az adott problémára, amit elvileg megoldani készülnek, így a történetvezetés biztos sántíthat egyeseknek, mint említettem, engem ez nem zavart.

Akad egy-két mosolygós jelenet a könyvben, de eléggé sötét a hangulata, hiszen a halál benne van még a címben is. Sokan meghalnak, és mindenki gyászol, vagy pedig azon agonizálnak, hogy mi a család, mi az elfogadás, és mennyit számít egy ilyen világban az előítéletesség. Akad egy-két mélyebb gondolat, de szintén csak olyan hamiltonosan, tehát nem kell félni attól, hogy belénk akar valamit nevelni, valami tanmesei kivonatot belénk sulykolni, egyszerűen csak azzal játszik, amihez ért, a halállal.

Akik hithű Hamilton rajongók és esetleg még a középkori fantasy is az asztaluk, azoknak ajánlom, amúgy is élvezetes könyv, de főleg mert más világhoz íródott regény, nem hiszem, hogy véletlenül bárki más elolvasná.

Kedvenc karakter: Harkon,

Ami kifejezetten tetszett: A vége

Ami nem tetszett: Kicsit látszik, hogy kezdő munka, az első két fejezet

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Wizards of the Coast (angolul van meg)

Kiadás dátuma: 2007. augusztus 28. (Az újranyomás dátuma)

Oldalszám: 320 oldal

Megjegyzések

  1. Tetszett a könyv, izgalmas volt, lekötött, viszont más befejezésre számítottam, nagyon csalódtam a végén. De összegezve érdemes elolvasni

    VálaszTörlés
  2. Kedves Gigi!

    Lenne egy díjam a számodra, ha elfogadod. Nézz be hozzám érte! :-)

    http://lapozda.blogspot.com/

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige