Hogy akadtam rá: A Pokoli Báléjszakákban lévő novella folytatásos regény. Ez a második része.Úgy általában az egészről:Íme a Madison Avery sorozat második része. Madison Avery meghalt a tizenhetedik születésnapján, és rá kellett jönnie, hogy ő a következő sötét időőrző, vagyis ő rendeli el a sötét kaszásokat, a sötét angyalokat, hogy megöljék azokat az embereket, akik szörnyűséget hoznának a világra. Gyilkosokat, hackereket, terroristákat kell megölnie, amíg még ártatlanok, mielőtt elkövetnék a bűneiket. Ezzel csak egy gond van, Madisonnak ez nem tetszik. Miért kéne bárkit is megölnie, ha még el se követték a gonosztetteket, ő hisz a választás lehetőségében, a sorsot pedig hülyeségnek tartja. Pedig a sötét oldal a sorsot képviseli, így bár Madison kozmikus viccnek tartja feladatát, elvállalta, hiszen a testét Kairos elrejtette az idő tengerében, és mivel főhősünk még nem tud időutazni, addig kénytelen azt tenni, amit a szeráfok mondanak.
De nincs egyedül: Ott van mellette Nakita, a sötét angyal, aki az egyetlen olyan angyal, aki ismeri a félelmet, hála Madisonnak, és próbál beilleszkedni az emberek közé, mint cserediák és Madison testőre. Persze ott van nekünk még Barnabas is, a bukott angyal, aki most már ott hagyta a világos oldalt, csakhogy Nagy Kaszás lehessen, vagyis semleges. Így a mi kis eléggé személyes gondokkal teli triónk nekilát annak, hogy megváltoztassák a Mennyország több évezredes működését, és Madison nemet mond arra, hogy bárkit is megöljön, mielőtt azt választási lehetőség elé nem állítaná. A mostani feladat nem más, mint megtalálni egy hackert, aki milliókat fog megölni, miközben kórházak rendszerét töri fel, mindezt puszta poénból.
Nos a kötettől félig azt kaptam, amit vártam. Rövid kis szösszenet, egy nap alatt elolvastam, és örültem, hogy ismét viszont láttam Madisont, aki már karakterfejlődött és igazi tökös tinédzser lett és most inkább a sors vs. szabad akarat dolgon gondolkozik. A karakterek imádni valóak, és a személyiségük rendkívül kidolgozott, ez teszi élvezetessé a sztorit.
A történet maga túl egyszerű, azt az érzetet kelti, mint egy tévésorozat egyik része. Lenne nagy történetvonal, de szinte hozzá sem nyúl Harrison. Persze, tanul egy-két dolgot Madison, találkozik a növendék világos időőrzővel, de semmi jelentőset nem haladtunk azzal, hogy főhősünk megtalálja a testét, egyszerűen olyan, mintha Harrison csak úgy írná, ahogy eszébe jut, kisebb kalandokat, és már tesz arra a világra, amit ő szépen kidolgozott
Jó elmerülni viszont az angyalok ezen világában, és az egyetlen szemöldökráncolást csak az váltotta ki belőlem, hogy mintha egy alapinformáció változott volna meg. Úgy emlékeztem, hogy a világos angyaloknak, akik bukottak, azoknak szürke szárnyuk van az első részben, míg a sötéteknek, vagyis a még Mennyet szolgáló angyaloknak fehér. Itt sikeresen Harrison azt írta, hogy a világosaknak fehér, a sötéteknek fekete. Vagy a memóriámmal vannak gondok, vagy Harrisonéval.
Viszont ezen könnyen át lehet siklani, hiszen a történet kellemes kikapcsolódás egy délutánra. Semmi nagyobb fordulat nincs benne, de a humoron jót derülünk és jó olvasgatni, ahogy töprengenek a karakterek az egész sors vs. szabad akarat dolgon.
Annyiban még csalódtam, hogy mivel már három potenciális pasi jelölt is van, reméltem, hogy lesz valami romantika. Lehet, hogy csak nekem rossz a szemem, de Barnabas már a Pokoli Báléjszakákban lévő novella óta szerintem vonzódik Madisonhoz, alig vártam, hogy legyen közöttük valami, de semmi. A szerelmi vonal egyáltalán nem játszik a történetben, és sajnálom, hogy Harrison nem használja ki, pedig lehetne abból is bonyodalmat csinálni.
Összességében elszórakoztatott ez a kötet, de nagyon kis átvezető rész, mint egy kis epizód, semmi nagyobb lényeg nincs benne. Attól függetlenül biztos, hogy tovább olvasom a sorozatot, hogy megtudjam, mi történik a kedvenc halott Madisonunkkal.
Kedvenc karakter: Madison, Barnabas, Paul
Ami kifejezetten tetszett: A világ
Ami nem tetszett: Hogy csak egy kis mellékepizód, és nagyon végtelen sorozat szaga van.
A történet: 4/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 4/5 pontból
Kiadó: HarperCollins
Kiadás dátuma: 2010. május 25.
Oldalszám: 240 oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése