Ugrás a fő tartalomra

Kevin Williamson, Julie Plec: Stefan's Diaries - Origins (Stefan Naplói - Kezdetek)

Hogy akadtam rá: Szeretem a sorozatot, a könyveket nem igazán, de mivel ez a tévésorozaton alapul, gondoltam, adok neki egy esélyt.

Úgy általában az egészről: Stefan Salvatore egy nyughatatlan 17 éves fiú, aki Mystic Fallsban lakik a polgárháború idején. Unja a nyarat, nem tud magával mit kezdeni, nem tudja, hogy mit akar az élettől. Mivel a bátyja, Damon, csatlakozott a háborúba, ezért egyedül tengetni a napjait és senki sem érti meg. Viszont hiába ő a fiatalabb a két fivér közül, ő a felelősségteljesebb ezért is akarja az apja, Guiseppe rábízni majd a Veritas birtokot. Ehhez pedig nélkülözhetetlen egy feleség, a városka legátlagosabb lánya Rosalyn Cartwright, akivel, ha összeházasodnának bizony mindkét család jól járna.

Bár Stefan húzza a száját, mit tud tenni, követi apja utasításait, mint mindig, amíg meg nem érkezik egy titokzatos lány, Katherine Pierce, akinek tűzbe vesztek a szülei. Stefan első látásra beleszeret a vad és pimasz Katherine-be, ám mivel ő nem szabad, ezért bátyja csap le a lányra, aki időközben hazatér a háborúból, mert már nem hisz a dél győztes eszméiben.

Nos, szögezzük le, aki nem nézte a sorozatot, az nem fogja érteni. Az egész arra van alapozva, hogy az olvasó kívülről ismeri az egészet a 2. évad 4. részéig (ez a nagy visszaemlékezős rész a 2. évadban). Semmit nem írnak le, se tájat, se szereplőket, mert úgy veszik, hogy mindenki nézi a tévésorozatot, minek ecsetelni, hogy néz ki Ian Somerhalder és Paul Wesley, vagy Nina Dobrev. Ugyanakkor bárki is legyen az író (nem, nem Smith írta), az sem nézi a sorozatot, tele van apró hibákkal: Damonnak barna szeme van (mióta?), keverik a könyves L. J. Smithféle világgal (lapis lazuli védi őket a könyvben a naptól, a sorozatban nem a kavics a lényeg, hanem, hogy egy boszorkány varázsolta, itt pedig behozzák, hogy a kavics a lényeg, majd pár fejezet után megcáfolja.) Az egész tele van ütközésekkel: Néhány kitöltő jelenet van a sorozatbeli jeleneteken kívül, azokat élveztem olvasni, de amikor a sorozatból emeltek be párbeszédeket, jeleneteket, azokat is úgy elferdítették, hogy néha eltöprengtem, minek kellett ezt megírni. 70%-a csak a sorozatbeli jelenetek leírva Stefan szemszögéből.

Ezért is lesz az egész fanfic szagú, ami nem feltétlen rossz, de önálló regénynek kevés. Érdekes volt megtudni Stefan gondolatait és a múltjának egy darabkáját, ami eddig a sorozatból kimaradt, jó volt Damont és Stefant néha-néha együtt látni, mint testvérek, jó volt, megtudni Pearl és Anna háttérsztoriját. DE! De alapvetően néhány karakter OOC volt, vagyis nem karakter hű. Pearl például nagyban monologizál kemény hangon, majd egy mondat váltás és már zokog Stefan vállán. Damont pedig az író leginkább ezekkel a szavakkal jellemzi: "kacsintott" és "vonogatta a szemöldökét." Egyszerűen gyerekesnek találtam ezeket a fajta leírásokat. Plusz, persze, hogy mi tudjuk, hogy Katherine vámpír... de ez az egész könyv lényege, így nincs benne nagy történés, bár eleve rövid a kötet. Mégis Stefan LÁTJA, hogy "olyan hideg Katherine bőre, mint a decemberi reggel." Nem mellesleg pedig, hatmilliószor leírja, hogy milyen szép, egyenes, fénylő fogsora van, ami nevetségesen és erőltetetten hat.

De a rosszak mellett van benne jó is, és megérdemli a 4 pontot. Nincs rosszul megfogalmazva, csak a karakterizálás és a leírások sántítanak, néhol mégis együtt tudtam érezni Stefannal, meg tudtam érteni, néhol viszont az agyamra ment, hogy első látásra halálosan szerelmes lett Katherine-ba, bár ezt foghatjuk a lány vonzerejére is. Tetszett összességében, hogy belátást nyerhettünk a Salvatore-ok életébe, abba a két hónapba, amikor a két testvér örökre egymás ellen fordult. Hagy maga után kivetnivalót a regény, de könnyed és gyors olvasmány, és néhol még élvezetes is, pedig én nem szeretem Stefant és az egész az ő szemszögéből van. Kíváncsi vagyok, hogy a többi kötetből mit hoznak ki, remélem, ott már nem fog zavarni, hogy a sorozattól eltérően írnak valamit, és számítok valami nagyobb cselekményre is.

Röviden: A sorozat rajongóinak ajánlom, de anélkül érthetetlen és élvezhetetlen az egész, és semmi köze a Vámpírnaplók könyvekhez.

Kedvenc karakter: Damon, Katherine

Ami kifejezetten tetszett: jobb, mint L. J. Smith

Ami nem tetszett: elvárják, hogy a 2. évad 4. részig minden részt ismerj betéve, erre ők bakiznak, néhány karakter OOC (azaz nem karakterhű)

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 3/5 pontból

Kiadó: HarperTeen

Kiadás dátuma: 2010. november 2.

Oldalszám: 256 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség