Dia Reeves: Bleeding Violet (Vérző Viola)

2011. március 31., csütörtök

Hogy akadtam rá: Böngésztem neten és megtetszett a borítója.

Kedvcsináló idézet: "- Honnan tudod, hogy mulandó vagyok? - kérdeztem a legidősebb lánytól, aki semmit sem tudott rólam.
Egy pillantásával végigmért, aztán visszafordította a figyelmét, hogy kitöltse a gyümölcslevet.
- Világos, hülye ruhák. Semmi látható sebhely. De leginkább a szemed miatt. Mindig meg tudod mondani valaki szeméből. A tiéd még sosem látott semmi valósat."


Úgy általában az egészről: Hanna Järvinen megunta, hogy senki sem szereti. Apja halála után a tizenhat éves lány a nagynénjéhez kerül, aki mindenáron meg akar tőle szabadulni. Mit tehet egy bipoláris/mániákus depressziós lány, aki gyakorta hallucinál? Felkeresi édesanyját, aki gyerekkorában elhagyta, aki édesapja szerint semmilyen érzelemre se képes. De mégis mi rejtőzik a texasi kisváros, Portero utcáin, amitől minden épeszű ember sikoltozva rohan haza? Szerencséjére Hanna nem éppen tartozik az épeszű emberek közé.

Sok negatív kritikát olvastam erről és előre féltem. Azt mondták, unalmas, értelmetlen és furcsa. Ebből a furcsának igazat adok, de ezt egyáltalán nem negatívan értem. A főhős mentális beteg, hallucinál, néha nagyon kell figyelni, hogy mi tényleges fantasy elem, és mi a lány képzelgése.

Bár nincsen sok leírás, Reeves piszok jól bánik a szavakkal és mindent filmszerűen látunk magunk előtt. Egy fejezeten belül már úgy elénk tárja a főhőst a kis lila, fodros, véres ruhájában, hogy nincs olyan, aki ne zárná szívébe a mi Hannánkat.

Az egész történet picit gaimanes. Az egészre jellemző a sötét téma (a főhős annyira megtört lélek), sokszor van benne öngyilkossági kísérlet, belezés és vér, mégis vicces és szívfacsaró is egyben. Van egy mögöttes tartalma is, hogy mit meg nem tesz az ember a gyerekéért (akár ölni is képes érte), mit meg nem tesz az ember, hogy kiérdemelje a szülei elismerését/szeretét, és hogy van kiút az öngyilkosságból, hogy egyetlen kapcsolat sem tökéletes, és hogyha igazán szeretünk valakit, megbocsátunk neki bármit, még ha történetesen minket is bántott meg. Ugyanakkor szól ez a történet a félelemről, hogy mennyire sebezhető az ember, ha valakit feltétel nélkül szeret, hogy milyen könnyen megsérülhetünk ilyenkor. Vajon megéri a kockázatot?

Az egész kicsit odavág az Alkonyat sablon könyveknek. („Vámpír vagy?” „Nem, azok bénák.” És „Kinek kell egy szörnyeteg fiú, magamat is meg tudom védeni.”) Végül is van a történetben szerelem, még sem nyálas, és itt nem a tipikus gonosz ex képe jelenik meg, hanem az, akitől nehéz elválni, mert ott a barátság, csak a romantika része nem jött össze. A romantikaszál erősen szexuális, és vannak meztelen jelenetek, noha egy 18-as rész sincs benne. Itt még sem lógott ki, mert nem erőltették, nem csináltak a főhősből buta libát vele.

Ha egy átlag, jajj-új-helyre-költözöm-és-a-szexi-pasi-belém-szeret típusú könyvre vágysz, tedd le. Ha zavar az öngyilkosság, a nemi erőszak (csak említésszinten), a horror kisvárosok, tele emberevő szörnyekkel, a belső szervekben turkálás, akkor szintén nem neked való ez a könyv. Ha nem értetted Tonya Hurley: Szellemlány című regényét, akkor ezt sem fogod értékelni. Ha egy dark fantasyra vágysz, fekete, morbid humorral, érdekes finn kajákkal, sok lila ruhával a szeretet nehézségéről, akkor ne habozz, a Bleeding Violet a te könyved!

Kedvenc karakter: Hanna, Wyatt, Ragsie, Runyon

Ami kifejezetten tetszett: a mentális betegség hű ábrázolása, az hogy fekete humorral tálalja YA fantasyban a nehezebb témákat, de mégis könnyed

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2010. december 7.

Oldalszám: 480 oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.