Ugrás a fő tartalomra

Dia Reeves: Bleeding Violet (Vérző Viola)

Hogy akadtam rá: Böngésztem neten és megtetszett a borítója.

Kedvcsináló idézet: "- Honnan tudod, hogy mulandó vagyok? - kérdeztem a legidősebb lánytól, aki semmit sem tudott rólam.
Egy pillantásával végigmért, aztán visszafordította a figyelmét, hogy kitöltse a gyümölcslevet.
- Világos, hülye ruhák. Semmi látható sebhely. De leginkább a szemed miatt. Mindig meg tudod mondani valaki szeméből. A tiéd még sosem látott semmi valósat."


Úgy általában az egészről: Hanna Järvinen megunta, hogy senki sem szereti. Apja halála után a tizenhat éves lány a nagynénjéhez kerül, aki mindenáron meg akar tőle szabadulni. Mit tehet egy bipoláris/mániákus depressziós lány, aki gyakorta hallucinál? Felkeresi édesanyját, aki gyerekkorában elhagyta, aki édesapja szerint semmilyen érzelemre se képes. De mégis mi rejtőzik a texasi kisváros, Portero utcáin, amitől minden épeszű ember sikoltozva rohan haza? Szerencséjére Hanna nem éppen tartozik az épeszű emberek közé.

Sok negatív kritikát olvastam erről és előre féltem. Azt mondták, unalmas, értelmetlen és furcsa. Ebből a furcsának igazat adok, de ezt egyáltalán nem negatívan értem. A főhős mentális beteg, hallucinál, néha nagyon kell figyelni, hogy mi tényleges fantasy elem, és mi a lány képzelgése.

Bár nincsen sok leírás, Reeves piszok jól bánik a szavakkal és mindent filmszerűen látunk magunk előtt. Egy fejezeten belül már úgy elénk tárja a főhőst a kis lila, fodros, véres ruhájában, hogy nincs olyan, aki ne zárná szívébe a mi Hannánkat.

Az egész történet picit gaimanes. Az egészre jellemző a sötét téma (a főhős annyira megtört lélek), sokszor van benne öngyilkossági kísérlet, belezés és vér, mégis vicces és szívfacsaró is egyben. Van egy mögöttes tartalma is, hogy mit meg nem tesz az ember a gyerekéért (akár ölni is képes érte), mit meg nem tesz az ember, hogy kiérdemelje a szülei elismerését/szeretét, és hogy van kiút az öngyilkosságból, hogy egyetlen kapcsolat sem tökéletes, és hogyha igazán szeretünk valakit, megbocsátunk neki bármit, még ha történetesen minket is bántott meg. Ugyanakkor szól ez a történet a félelemről, hogy mennyire sebezhető az ember, ha valakit feltétel nélkül szeret, hogy milyen könnyen megsérülhetünk ilyenkor. Vajon megéri a kockázatot?

Az egész kicsit odavág az Alkonyat sablon könyveknek. („Vámpír vagy?” „Nem, azok bénák.” És „Kinek kell egy szörnyeteg fiú, magamat is meg tudom védeni.”) Végül is van a történetben szerelem, még sem nyálas, és itt nem a tipikus gonosz ex képe jelenik meg, hanem az, akitől nehéz elválni, mert ott a barátság, csak a romantika része nem jött össze. A romantikaszál erősen szexuális, és vannak meztelen jelenetek, noha egy 18-as rész sincs benne. Itt még sem lógott ki, mert nem erőltették, nem csináltak a főhősből buta libát vele.

Ha egy átlag, jajj-új-helyre-költözöm-és-a-szexi-pasi-belém-szeret típusú könyvre vágysz, tedd le. Ha zavar az öngyilkosság, a nemi erőszak (csak említésszinten), a horror kisvárosok, tele emberevő szörnyekkel, a belső szervekben turkálás, akkor szintén nem neked való ez a könyv. Ha nem értetted Tonya Hurley: Szellemlány című regényét, akkor ezt sem fogod értékelni. Ha egy dark fantasyra vágysz, fekete, morbid humorral, érdekes finn kajákkal, sok lila ruhával a szeretet nehézségéről, akkor ne habozz, a Bleeding Violet a te könyved!

Kedvenc karakter: Hanna, Wyatt, Ragsie, Runyon

Ami kifejezetten tetszett: a mentális betegség hű ábrázolása, az hogy fekete humorral tálalja YA fantasyban a nehezebb témákat, de mégis könnyed

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2010. december 7.

Oldalszám: 480 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség