Ugrás a fő tartalomra

Dia Reeves: Bleeding Violet (Vérző Viola)

Hogy akadtam rá: Böngésztem neten és megtetszett a borítója.

Kedvcsináló idézet: "- Honnan tudod, hogy mulandó vagyok? - kérdeztem a legidősebb lánytól, aki semmit sem tudott rólam.
Egy pillantásával végigmért, aztán visszafordította a figyelmét, hogy kitöltse a gyümölcslevet.
- Világos, hülye ruhák. Semmi látható sebhely. De leginkább a szemed miatt. Mindig meg tudod mondani valaki szeméből. A tiéd még sosem látott semmi valósat."


Úgy általában az egészről: Hanna Järvinen megunta, hogy senki sem szereti. Apja halála után a tizenhat éves lány a nagynénjéhez kerül, aki mindenáron meg akar tőle szabadulni. Mit tehet egy bipoláris/mániákus depressziós lány, aki gyakorta hallucinál? Felkeresi édesanyját, aki gyerekkorában elhagyta, aki édesapja szerint semmilyen érzelemre se képes. De mégis mi rejtőzik a texasi kisváros, Portero utcáin, amitől minden épeszű ember sikoltozva rohan haza? Szerencséjére Hanna nem éppen tartozik az épeszű emberek közé.

Sok negatív kritikát olvastam erről és előre féltem. Azt mondták, unalmas, értelmetlen és furcsa. Ebből a furcsának igazat adok, de ezt egyáltalán nem negatívan értem. A főhős mentális beteg, hallucinál, néha nagyon kell figyelni, hogy mi tényleges fantasy elem, és mi a lány képzelgése.

Bár nincsen sok leírás, Reeves piszok jól bánik a szavakkal és mindent filmszerűen látunk magunk előtt. Egy fejezeten belül már úgy elénk tárja a főhőst a kis lila, fodros, véres ruhájában, hogy nincs olyan, aki ne zárná szívébe a mi Hannánkat.

Az egész történet picit gaimanes. Az egészre jellemző a sötét téma (a főhős annyira megtört lélek), sokszor van benne öngyilkossági kísérlet, belezés és vér, mégis vicces és szívfacsaró is egyben. Van egy mögöttes tartalma is, hogy mit meg nem tesz az ember a gyerekéért (akár ölni is képes érte), mit meg nem tesz az ember, hogy kiérdemelje a szülei elismerését/szeretét, és hogy van kiút az öngyilkosságból, hogy egyetlen kapcsolat sem tökéletes, és hogyha igazán szeretünk valakit, megbocsátunk neki bármit, még ha történetesen minket is bántott meg. Ugyanakkor szól ez a történet a félelemről, hogy mennyire sebezhető az ember, ha valakit feltétel nélkül szeret, hogy milyen könnyen megsérülhetünk ilyenkor. Vajon megéri a kockázatot?

Az egész kicsit odavág az Alkonyat sablon könyveknek. („Vámpír vagy?” „Nem, azok bénák.” És „Kinek kell egy szörnyeteg fiú, magamat is meg tudom védeni.”) Végül is van a történetben szerelem, még sem nyálas, és itt nem a tipikus gonosz ex képe jelenik meg, hanem az, akitől nehéz elválni, mert ott a barátság, csak a romantika része nem jött össze. A romantikaszál erősen szexuális, és vannak meztelen jelenetek, noha egy 18-as rész sincs benne. Itt még sem lógott ki, mert nem erőltették, nem csináltak a főhősből buta libát vele.

Ha egy átlag, jajj-új-helyre-költözöm-és-a-szexi-pasi-belém-szeret típusú könyvre vágysz, tedd le. Ha zavar az öngyilkosság, a nemi erőszak (csak említésszinten), a horror kisvárosok, tele emberevő szörnyekkel, a belső szervekben turkálás, akkor szintén nem neked való ez a könyv. Ha nem értetted Tonya Hurley: Szellemlány című regényét, akkor ezt sem fogod értékelni. Ha egy dark fantasyra vágysz, fekete, morbid humorral, érdekes finn kajákkal, sok lila ruhával a szeretet nehézségéről, akkor ne habozz, a Bleeding Violet a te könyved!

Kedvenc karakter: Hanna, Wyatt, Ragsie, Runyon

Ami kifejezetten tetszett: a mentális betegség hű ábrázolása, az hogy fekete humorral tálalja YA fantasyban a nehezebb témákat, de mégis könnyed

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2010. december 7.

Oldalszám: 480 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d