Ugrás a fő tartalomra

Nalini Singh: Vonzódás


Hogy akadtam rá: Ivett beszélt rá az Angyali vadász sorozatra, ami tetszett, azok után Singh másik könyvére is kíváncsi voltam.

Úgy általában az egészről: Sascha Duncan mentál, ami azt jelenti, hogy ahhoz a fajhoz tartozik, ami uralja a világot, akik nem éreznek érzelmeket, csak a tökéletességre törekednek, és emellett különleges képességekkel rendelkeznek. Lucas Hunter alakváltó, azon belül is leopárd. A két faj ki nem állhatja egymást, de 2079-ben törékeny békében élnek egymás mellett, ám ritka, hogy üzleti kapcsolatba lépnének egymással.

Ám ez mégis megtörténik, mikor a Duncan család feje, főhősünk anyja úgy dönt, hogy ideje alakváltóknak építeni egy lakóparkot, ezzel akarva-akaratlan Lucas Hunter és Sascha Duncan együttműködésre kényszerül. Ami bonyolítja az egész helyzetet, hogy Lucas egy kegyetlen mentál sorozatgyilkost keres, és bármit megtenne, hogy megszerezze az ehhez szükséges információt. Sascha pedig nem egészen olyan, mint a többi mentál, születése óta érez, amit kénytelen elrejteni, hiszen amúgy a biztos halál várna rá.

Nalini Singh tud írni, ezt az előző sorozatánál is bizonyította, mesterien bánik a szavakkal, gyönyörűek a leírásai és teljesen élvezhető. Emellett pedig gazdagon felépítette világai vannak, és ez itt sincs másképpen. Én jómagam utálom az alakváltós könyveteket (ha csak róluk van szó), de itt a mentálok-alakváltók-és-emberek világa teljesen lekötött, és imádtam minden egyes apró részletét. Először kicsit furcsának éreztem, hogy a történet a jövőben játszódik, de hála az égnek Singh nem megy annyira bele a technikai részletekbe, így hamar megszoktam.

Ugyanolyan jól kidolgozott karakterei vannak, mint az Angyali vadászban, ugyanúgy megvan mindenkinek a maga háttere, erősségei, gyengeségei. Viszont az egész könyv emlékezteti az olvasót az Angyali Vadász kötetekre. A két főhős közötti kapcsolat, a világ felépítés, egy-két elem a történetben, a gyilkosság, minden hajaz az írónő angyalos történetére, de mégis figyelmen kívül lehet ezt hagyni, annyira jól van megírva és annyira élvezhető az egész.

Jobban felépítette ezt a történetét, mint az Angyalcsókot vagy az Angyalvért, és nem értem, hogy lehet, hogy ez Singh régebbi könyve, mégis kifejezhetetlenül minőségibb, mint a másik sorozata. Bár a gyilkost egyből ki lehet találni, hogy kicsoda, ahogy színre lép, a főhős érzelmekkel való küzdelme, a világ bemutatása, és a jól megírt romantikus-erotikus történetszál kárpótol a fordulatok hiánya miatt.

Egy biztos: ez a sorozat is már a muszáj-megvenni kategóriába tartozik. Nagyon várom a következő részt!

Kedvenc karakter: Lucas, Sascha, Dorian, Tamsyn

Ami kifejezetten tetszett: A világ felépítés, a karakterek.

Ami nem tetszett: ---

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Egmont

Kiadás dátuma: 2011. március 3.

Oldalszám: 352 oldal

Megjegyzések

  1. De örülök! :) Engem is nagyon érdekel, de nem tudom, mikor veszem majd meg (nagyon drágák ezek a könyvek :( )

    VálaszTörlés
  2. Én 3000ért vettem. Ennyi még nem vészes. Könyvet hétfőn kapom, már nagyon várom.

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség