Ugrás a fő tartalomra

Dia Reeves: Slice of Cherry (Egy Szelet Cseresznye)

Hogy akadtam rá: Dia Reeves megvett engem örökre a Bleeding Violettel.

Kedvcsináló idézet: "- Én vagyok a Csontfűrészes Gyilkos lánya - suttogta. - Miből gondoltad, hogy én jó lennék?"

Úgy általában az egészről: Kit és Fancy, a két testvér, imádja egymást, és bármit megtennének egymásért. Utálják a város többi lakóit, csak egyedül édesanyjuk érti meg őket. Kinézik őket, hiszen édesapjuk akkora bűnt követett el. A két lány alig várja, hogy végre belevágjanak a nyárba és azt tegyék, mint mindig, de édesanyjuk jól kitolt velük, ugyanis beíratta őket nyári órákra, ráadásul külön! És ha ez nem lenne elég, még a Cherry tisztásra is ki kell menniük az évente megrendezett ünnepségre, amire most lett elég idős (tizenöt éves) Fancy.
Hogy mégis mi olyan különleges ebben? Kezdjük elölről.
Van Kit és Fancy, akiknek édesapja a hírhedt Csontfűrészes Gyilkos, aki több tucat embert vágott apró darabokra és ásott el szanaszét a kis, texasi városkában. Mindenhol utálkozó tekintetekkel találkozik a két lány, de ők attól még szeretik apjukat, és alig bírják elviselni, hogy most a halálsoron van. Fancy, aki nem átlagos tizenöt éves lány, az a vágya, hogy visszamehessen az időben, és szóljon apjának, hogy ne gyilkoljon. Fancynek ugyanis megadatott a látás képessége, és így elegendő nagy víz képében más helyeket tud látni, sőt nem csak ezen a világon létező helyeket! És ha ez nem lenne elég, el kell menniük az évente megrendezett ünnepségre a Cherry tisztáson, ahol Cherry, a két lány őse, szellemként járkál és teljesíti Portero lakosainak kívánságát. De persze jön a jól ismert mondás: vigyázz, mit kívánsz!

Legelőször is ezt kell megjegyeznem a történetről: TE ATYAÚRISTEN! Oké, haladhatunk tovább. A fogalmazása másabb, mint a Bleeding Violeté, az írónő másik könyvéé, de hiszen ott egy mentális beteget láttunk E/1-ben, itt E/3-ban követjük Fancyt. Ugyanolyan precízen válogatja a szavakat Dia Reeves, és ezzel véglegesen bekerült a nagyon nagy kedvenc íróim közé.
Ami még megemlítendő, hogy minden fejezet elején Fancy álomnaplójából látunk lapokat, mindennap leírja, hogy mit álmodik a hősünk, és néha bizony igencsak előre vetíti, hogy mit várhatunk, vagy éppen, hogy mi zajlik Fancy lelkében.

Ugyanis ez a könyv nem izgalmas, nem annyira, mint a Bleeding Violet. Persze, itt is vannak emberevő szörnyek végig, de Fancy és Kit kemény csajok, ők maguk a szörnyek, hiszen imádnak felszabdalni és belezni.

Végig az egészet fekete humor fűszerezni, hiszen hahó! Két sorozatgyilkosról szól a könyv! Ez nem andalgós romantikus! Itt a fiúk áldozatokat hoznak a csajoknak ajándékba! Szóval érzékeny lelkűeket óva intek eme jól kidolgozott könyvtől. Nem, nem undorító és nem részletes, de fűrészelnek, darabolnak, felvágnak, kibeleznek, felrobbantanak embereket, lesz itt szemkidurrantás, agykiszedés, fülgyűjtés befőttesüvegben.

Szintén behozza a kemény témákat említésszinten Reeves, van itt nemi erőszak, Stockholm-szindróma, vérfertőzés, családon belüli erőszak és nekrofilia is. Tinédzser könyv, igen, ezért nem olyanra kell gondolni, mint Ellen Hopkins, ugyanis ez nem úgy komoly könyv. Ennek csak a mondanivalója az, de a körítésben jön a megszokott humor és a horror, és ehhez kell tényleg valami furcsa befogadóképesség, hogy annyira élvezni tudja az ember, mint például én.
A mögöttes tartalom itt szintén a szeretet, hogy a másikban mit el nem fogadunk. És megint a gyilkossággal mutatja be Reeves, egy igen extrém esettel, hogy igen, ha a másik öl, attól még ugyanúgy tudjuk szeretni. Ugyanakkor, ahogy a borítón lévő szlogen is mondja „Akit szeretsz, azt a legkönnyebb bántani.” Erről is szól. Meg a kapcsolatokban előforduló változásokról, mert az egész történet Kit és Fancy mindent legyűrő testvéri szeretetét mutatja be, de igen ám, Kit szerelmes lesz, és megtörténik az elkerülhetetlen, meg kell osztani az idejét a szerelme és a testvére/barátja között. Bármelyik barátságra rámondható az a hullámvölgy, amit Kit és Fancy átél és feldolgoz, és ettől olyan jó az egész sztori. Fancy pedig a felnőtté válás nehézségeivel küzd.
Mire számíthatsz, ha ezt a könyvet felveszed? Feltétlenül sok fekete humorra, belezésre, véres gyilkosságokra, és még azt is megtudhatod, mi a legjobb fogamzásgátló. (KIZÁRÓLAG DÉMONOKNAK!)

Kedvenc karakter: Fancy, Ilan

Ami kifejezetten tetszett: hogy fekete humorral tálalja YA fantasyban a nehezebb témákat, de mégis könnyed, SOROZATGYILKOSOKRÓL SZÓL

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2011. január 4.

Oldalszám: 512 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d