Ugrás a fő tartalomra

Dia Reeves: Slice of Cherry (Egy Szelet Cseresznye)

Hogy akadtam rá: Dia Reeves megvett engem örökre a Bleeding Violettel.

Kedvcsináló idézet: "- Én vagyok a Csontfűrészes Gyilkos lánya - suttogta. - Miből gondoltad, hogy én jó lennék?"

Úgy általában az egészről: Kit és Fancy, a két testvér, imádja egymást, és bármit megtennének egymásért. Utálják a város többi lakóit, csak egyedül édesanyjuk érti meg őket. Kinézik őket, hiszen édesapjuk akkora bűnt követett el. A két lány alig várja, hogy végre belevágjanak a nyárba és azt tegyék, mint mindig, de édesanyjuk jól kitolt velük, ugyanis beíratta őket nyári órákra, ráadásul külön! És ha ez nem lenne elég, még a Cherry tisztásra is ki kell menniük az évente megrendezett ünnepségre, amire most lett elég idős (tizenöt éves) Fancy.
Hogy mégis mi olyan különleges ebben? Kezdjük elölről.
Van Kit és Fancy, akiknek édesapja a hírhedt Csontfűrészes Gyilkos, aki több tucat embert vágott apró darabokra és ásott el szanaszét a kis, texasi városkában. Mindenhol utálkozó tekintetekkel találkozik a két lány, de ők attól még szeretik apjukat, és alig bírják elviselni, hogy most a halálsoron van. Fancy, aki nem átlagos tizenöt éves lány, az a vágya, hogy visszamehessen az időben, és szóljon apjának, hogy ne gyilkoljon. Fancynek ugyanis megadatott a látás képessége, és így elegendő nagy víz képében más helyeket tud látni, sőt nem csak ezen a világon létező helyeket! És ha ez nem lenne elég, el kell menniük az évente megrendezett ünnepségre a Cherry tisztáson, ahol Cherry, a két lány őse, szellemként járkál és teljesíti Portero lakosainak kívánságát. De persze jön a jól ismert mondás: vigyázz, mit kívánsz!

Legelőször is ezt kell megjegyeznem a történetről: TE ATYAÚRISTEN! Oké, haladhatunk tovább. A fogalmazása másabb, mint a Bleeding Violeté, az írónő másik könyvéé, de hiszen ott egy mentális beteget láttunk E/1-ben, itt E/3-ban követjük Fancyt. Ugyanolyan precízen válogatja a szavakat Dia Reeves, és ezzel véglegesen bekerült a nagyon nagy kedvenc íróim közé.
Ami még megemlítendő, hogy minden fejezet elején Fancy álomnaplójából látunk lapokat, mindennap leírja, hogy mit álmodik a hősünk, és néha bizony igencsak előre vetíti, hogy mit várhatunk, vagy éppen, hogy mi zajlik Fancy lelkében.

Ugyanis ez a könyv nem izgalmas, nem annyira, mint a Bleeding Violet. Persze, itt is vannak emberevő szörnyek végig, de Fancy és Kit kemény csajok, ők maguk a szörnyek, hiszen imádnak felszabdalni és belezni.

Végig az egészet fekete humor fűszerezni, hiszen hahó! Két sorozatgyilkosról szól a könyv! Ez nem andalgós romantikus! Itt a fiúk áldozatokat hoznak a csajoknak ajándékba! Szóval érzékeny lelkűeket óva intek eme jól kidolgozott könyvtől. Nem, nem undorító és nem részletes, de fűrészelnek, darabolnak, felvágnak, kibeleznek, felrobbantanak embereket, lesz itt szemkidurrantás, agykiszedés, fülgyűjtés befőttesüvegben.

Szintén behozza a kemény témákat említésszinten Reeves, van itt nemi erőszak, Stockholm-szindróma, vérfertőzés, családon belüli erőszak és nekrofilia is. Tinédzser könyv, igen, ezért nem olyanra kell gondolni, mint Ellen Hopkins, ugyanis ez nem úgy komoly könyv. Ennek csak a mondanivalója az, de a körítésben jön a megszokott humor és a horror, és ehhez kell tényleg valami furcsa befogadóképesség, hogy annyira élvezni tudja az ember, mint például én.
A mögöttes tartalom itt szintén a szeretet, hogy a másikban mit el nem fogadunk. És megint a gyilkossággal mutatja be Reeves, egy igen extrém esettel, hogy igen, ha a másik öl, attól még ugyanúgy tudjuk szeretni. Ugyanakkor, ahogy a borítón lévő szlogen is mondja „Akit szeretsz, azt a legkönnyebb bántani.” Erről is szól. Meg a kapcsolatokban előforduló változásokról, mert az egész történet Kit és Fancy mindent legyűrő testvéri szeretetét mutatja be, de igen ám, Kit szerelmes lesz, és megtörténik az elkerülhetetlen, meg kell osztani az idejét a szerelme és a testvére/barátja között. Bármelyik barátságra rámondható az a hullámvölgy, amit Kit és Fancy átél és feldolgoz, és ettől olyan jó az egész sztori. Fancy pedig a felnőtté válás nehézségeivel küzd.
Mire számíthatsz, ha ezt a könyvet felveszed? Feltétlenül sok fekete humorra, belezésre, véres gyilkosságokra, és még azt is megtudhatod, mi a legjobb fogamzásgátló. (KIZÁRÓLAG DÉMONOKNAK!)

Kedvenc karakter: Fancy, Ilan

Ami kifejezetten tetszett: hogy fekete humorral tálalja YA fantasyban a nehezebb témákat, de mégis könnyed, SOROZATGYILKOSOKRÓL SZÓL

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2011. január 4.

Oldalszám: 512 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige