P. C. Cast & Kristin Cast: Elárulva

Hogy akadtam rá: Csak úgy böngészgettem bookline-on és mintha előtte is láttam volna valahol amazon.com-on. Végül ez a sorozat nyert a szavazáson. Erre voltak a legtöbben kíváncsiak. Az első részt nem tartottam nagy számnak, de hát van, amikor a sorozat későbbi részekben indul be, így adtam neki esélyt.

EZ A MÁSODIK KÖNYV, AMIT A LOBO ÁLTAL MEGHIRDETETT CSÖKKENTSD A VÁRÓLISTÁDAT JÁTÉKRA OLVASTAM!

Úgy általában az egészről: Zoey Redbird épp, hogy egy hónapja jár az Éjszaka Házába, ahol az Átváltozáson áteső ifjú vámpírkáknak kell járnia. Ugye tudjuk, hogy a vámpírok élete nem csak játék és mese, mert bármelyik percben vérben fulladozva meghalhatnak. Ha ez nem lenne elég, Zoey-val az édesanyja és a mostoha-lúzere még mindig lekezeli, és csak Neferet és a nagyanyja és a barátai vannak ott neki, mint "család." Emellett Aphrodite tervezget Zoey ellen, legalábbis a szülei erre buzdítják a lányt, hogy legalább valami hatalma legyen, ha már vámpír lett belőle. Óh, és akkor még az új szexi és kicsit sem pedofil tanárt nem is említettük.

Kristin Cast és P. C. Cast most igazán bemutatták, hogyan nem kell regényt írni. Kezdjük azzal, hogy a fogalmazás rémes. Az első részben még a tájleírásokat imádtam, itt semmi sincs. Új szereplő? Leírás? Minek? Az egész szinte csak párbeszéd, vagy pedig a főhős belső monológja, ami "totálisan" szlengben van írva. Egy egészséges embert szerintem ez képes mentális intézményekbe küldeni. És nem, nem a 24 éves Kristin Cast hibája ez, P. C. Cast az erotikus regényeiben (ami a középkorban játszódik) is ugyanígy ír több kritika szerint is. MIÉRT? Mert ez ifjúsági irodalom akar lenni? Vagy ettől akar menő lenni?

A párbeszédeknél folyamatosan annyi van írva "mondta," "mondta," "mondta," amitől az egész teljesen nevetséges lesz, nem is beszélve arról, hogy néha nem lehet követni ki az, aki beszél. A szöveget állandóan félbeszabdalja az idióta zárójeles megjegyzéseivel és bár kevesebb sztáros utalás volt, nem, ettől nem lesz menőbb a sztori.

Nem is tudom, hol kezdjem, hogy mi nem tetszik még. A történet gyakorlatilag semmiről sem szól, érződik, hogy átvezető rész, de nem hogy nem izgalmas, de magával sem ragad benne semmi, én végiguntam az egészet. Ahogy belép a színre a "gyilkos," már tudjuk, hogy ki, mert Zoey-nak megérzése van, ami neki sem esik le. Nem mellesleg megálmodja a "gyilkos" kilétét, de még mindig nem koppan.

Ugye itt van Zoey-nak ez az isten(nő)adta megérzése, és ilyen olyan képességei. Az első ötven oldalon csak azt lehet hallani, hogy "jajj, Zoey, te annyira, de annyira, de annyira különleges vagy," hogy legszívesebben kerestem volna egy vödröt, hogy kitegyem az ebédemet. Rendben, felfogtuk, megáldották, hogy mind az öt elemhez tud szólni, de miért kell két percenként kiemelni? Vagyis Zoey Redbird, ahogy a neve is sugallja, tökéletes Mary-Sue, amit ő mond, az csak jó, amit ő csinál, az mindig helyes. Nem érdekel, hogy az istennő súgja neki, az egész történetben végig csak röhögcséltek, és az a nyálas érzése támadt az embernek, hogy Zoey majd engem is jól megment. Az egészet nem lehet máshogyan jellemezni, mint "rosszul megírt fanfiction."

Habár az első rész teljesen hajazott a Harry Potterre, a bentlakásos suli és a hülye macska (ott bagoly) megoldás miatt, itt már csak azon a jeleneten tud nevetni az ember, mikor szerencsétlen új gyerek megcsodálja Zoey sebhelyét a homlokán... akarom mondani tetoválását, TETOVÁLÁSÁT!

Az egész tetoválásos vámpír dolgot, ha félretesszük, akkor jön az, hogy a görög mitológiát és a wicca szertartásokat is meggyalázza. Számomra legalábbis. Az, hogy a gorgók vámpírok, oké, de hogyha két főisten (vagy legalábbis az isten férfi és női aspektusait jelképező) szertartást csinál, vehetné a fáradtságot és ne csak Nüxöt írná bele bármelyik írónő, aki kitalálta ezt a csodás dolgot.

Vannak apró értelmetlen mozzanatok még, ezek közé tartozik, hogy az európaiaknál a Castok szerint a gyerekek is isznak bort, kb. mint a kólát, és az, hogy a rendőr, aki abban a világban nőtt fel, nem tudja, hogy a vámpírok este vannak ébren. De más apróbb ilyen bakik is tarkítják az egész könyvet, ami főleg a kedvenc főhősünkben fedezhető fel.

Amikor meg kell mentenie egy halom embert, fogja, mit csinál? Elmegy shoppingolni, mert az aztán kell a cselekményhez, sok helyen ez volt nagyon zavaró. Annyira teljesen természetellenesen hatott az írónők vonalvezetése, hogy csak az olvasó csak fogja a fejét, hogy oké, fanfictionben elmegy, de ez egy regény, legyünk már logikusan. Ilyen ez, amikor jön a főhősünknél 10 évvel idősebb tanár, és első látásra, egyből letapizza és verseket ír neki, meg flörltöl vele. Ez tipikusan inkább pedofil dolog, nem tudom, hogy Cast a lányának hogy enged meg ilyen képzelgéseket (mind tudjuk, hogy a főhős Kristin Castról és az ő vágyairól van mintázva).

Zoey felszínesnek hívja a saját barátait, mikor ő maga sem jobb. (Az más kérdés, hogy a barátai csak papírmasé figurák azért, hogy Zoey még jobban tudjon tündökölni - tipikus Mary-Sue írási fogás.) Nincs benne sok empátia sem, hiszem amikor meghal egy gyerek, azt mondja "úúú de undi." És nem csak az, hogy ellenszenves karaktert akartak csinálni, mert nem! Aphrodite lenne az ellenszenves lány, akit állandóan ribancoznak, mikor Zoey van három pasival, és szerinte ez így jó, és így normális. Nem vagyok a szexualitás és a szerelmi háromszögek ellen, de itt olyan rosszul van felvázolva, megírva, hogy leginkább azt súgja, hogy okés bárkivel elutazni South Carolinába (vagyis bárkivel összefeküdni). Ne legyen már ez a normális, ne fogadjuk már el ezt!

Olvasni fogom továbbra is a sorozatot, mert ez amolyan "guilty pleasure." Ha az ember 24 órája nem aludt, és nincs jobb dolga, le tudja kötni, mert könnyedén olvasható, de garantáltan okoz némi fejfájást.

Kedvenc karakter: Aphrodite

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: a vámpír ráerőltetés, a fogalmazás, a hárem fic érzet, Mary-Sue főhős, nulla karakterizálás, nulla történet

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Kelly kiadó

Kiadás dátuma: 2009.

Oldalszám: 282 oldal