Ugrás a fő tartalomra

P. C. Cast & Kristin Cast: Elárulva

Hogy akadtam rá: Csak úgy böngészgettem bookline-on és mintha előtte is láttam volna valahol amazon.com-on. Végül ez a sorozat nyert a szavazáson. Erre voltak a legtöbben kíváncsiak. Az első részt nem tartottam nagy számnak, de hát van, amikor a sorozat későbbi részekben indul be, így adtam neki esélyt.

EZ A MÁSODIK KÖNYV, AMIT A LOBO ÁLTAL MEGHIRDETETT CSÖKKENTSD A VÁRÓLISTÁDAT JÁTÉKRA OLVASTAM!

Úgy általában az egészről: Zoey Redbird épp, hogy egy hónapja jár az Éjszaka Házába, ahol az Átváltozáson áteső ifjú vámpírkáknak kell járnia. Ugye tudjuk, hogy a vámpírok élete nem csak játék és mese, mert bármelyik percben vérben fulladozva meghalhatnak. Ha ez nem lenne elég, Zoey-val az édesanyja és a mostoha-lúzere még mindig lekezeli, és csak Neferet és a nagyanyja és a barátai vannak ott neki, mint "család." Emellett Aphrodite tervezget Zoey ellen, legalábbis a szülei erre buzdítják a lányt, hogy legalább valami hatalma legyen, ha már vámpír lett belőle. Óh, és akkor még az új szexi és kicsit sem pedofil tanárt nem is említettük.

Kristin Cast és P. C. Cast most igazán bemutatták, hogyan nem kell regényt írni. Kezdjük azzal, hogy a fogalmazás rémes. Az első részben még a tájleírásokat imádtam, itt semmi sincs. Új szereplő? Leírás? Minek? Az egész szinte csak párbeszéd, vagy pedig a főhős belső monológja, ami "totálisan" szlengben van írva. Egy egészséges embert szerintem ez képes mentális intézményekbe küldeni. És nem, nem a 24 éves Kristin Cast hibája ez, P. C. Cast az erotikus regényeiben (ami a középkorban játszódik) is ugyanígy ír több kritika szerint is. MIÉRT? Mert ez ifjúsági irodalom akar lenni? Vagy ettől akar menő lenni?

A párbeszédeknél folyamatosan annyi van írva "mondta," "mondta," "mondta," amitől az egész teljesen nevetséges lesz, nem is beszélve arról, hogy néha nem lehet követni ki az, aki beszél. A szöveget állandóan félbeszabdalja az idióta zárójeles megjegyzéseivel és bár kevesebb sztáros utalás volt, nem, ettől nem lesz menőbb a sztori.

Nem is tudom, hol kezdjem, hogy mi nem tetszik még. A történet gyakorlatilag semmiről sem szól, érződik, hogy átvezető rész, de nem hogy nem izgalmas, de magával sem ragad benne semmi, én végiguntam az egészet. Ahogy belép a színre a "gyilkos," már tudjuk, hogy ki, mert Zoey-nak megérzése van, ami neki sem esik le. Nem mellesleg megálmodja a "gyilkos" kilétét, de még mindig nem koppan.

Ugye itt van Zoey-nak ez az isten(nő)adta megérzése, és ilyen olyan képességei. Az első ötven oldalon csak azt lehet hallani, hogy "jajj, Zoey, te annyira, de annyira, de annyira különleges vagy," hogy legszívesebben kerestem volna egy vödröt, hogy kitegyem az ebédemet. Rendben, felfogtuk, megáldották, hogy mind az öt elemhez tud szólni, de miért kell két percenként kiemelni? Vagyis Zoey Redbird, ahogy a neve is sugallja, tökéletes Mary-Sue, amit ő mond, az csak jó, amit ő csinál, az mindig helyes. Nem érdekel, hogy az istennő súgja neki, az egész történetben végig csak röhögcséltek, és az a nyálas érzése támadt az embernek, hogy Zoey majd engem is jól megment. Az egészet nem lehet máshogyan jellemezni, mint "rosszul megírt fanfiction."

Habár az első rész teljesen hajazott a Harry Potterre, a bentlakásos suli és a hülye macska (ott bagoly) megoldás miatt, itt már csak azon a jeleneten tud nevetni az ember, mikor szerencsétlen új gyerek megcsodálja Zoey sebhelyét a homlokán... akarom mondani tetoválását, TETOVÁLÁSÁT!

Az egész tetoválásos vámpír dolgot, ha félretesszük, akkor jön az, hogy a görög mitológiát és a wicca szertartásokat is meggyalázza. Számomra legalábbis. Az, hogy a gorgók vámpírok, oké, de hogyha két főisten (vagy legalábbis az isten férfi és női aspektusait jelképező) szertartást csinál, vehetné a fáradtságot és ne csak Nüxöt írná bele bármelyik írónő, aki kitalálta ezt a csodás dolgot.

Vannak apró értelmetlen mozzanatok még, ezek közé tartozik, hogy az európaiaknál a Castok szerint a gyerekek is isznak bort, kb. mint a kólát, és az, hogy a rendőr, aki abban a világban nőtt fel, nem tudja, hogy a vámpírok este vannak ébren. De más apróbb ilyen bakik is tarkítják az egész könyvet, ami főleg a kedvenc főhősünkben fedezhető fel.

Amikor meg kell mentenie egy halom embert, fogja, mit csinál? Elmegy shoppingolni, mert az aztán kell a cselekményhez, sok helyen ez volt nagyon zavaró. Annyira teljesen természetellenesen hatott az írónők vonalvezetése, hogy csak az olvasó csak fogja a fejét, hogy oké, fanfictionben elmegy, de ez egy regény, legyünk már logikusan. Ilyen ez, amikor jön a főhősünknél 10 évvel idősebb tanár, és első látásra, egyből letapizza és verseket ír neki, meg flörltöl vele. Ez tipikusan inkább pedofil dolog, nem tudom, hogy Cast a lányának hogy enged meg ilyen képzelgéseket (mind tudjuk, hogy a főhős Kristin Castról és az ő vágyairól van mintázva).

Zoey felszínesnek hívja a saját barátait, mikor ő maga sem jobb. (Az más kérdés, hogy a barátai csak papírmasé figurák azért, hogy Zoey még jobban tudjon tündökölni - tipikus Mary-Sue írási fogás.) Nincs benne sok empátia sem, hiszem amikor meghal egy gyerek, azt mondja "úúú de undi." És nem csak az, hogy ellenszenves karaktert akartak csinálni, mert nem! Aphrodite lenne az ellenszenves lány, akit állandóan ribancoznak, mikor Zoey van három pasival, és szerinte ez így jó, és így normális. Nem vagyok a szexualitás és a szerelmi háromszögek ellen, de itt olyan rosszul van felvázolva, megírva, hogy leginkább azt súgja, hogy okés bárkivel elutazni South Carolinába (vagyis bárkivel összefeküdni). Ne legyen már ez a normális, ne fogadjuk már el ezt!

Olvasni fogom továbbra is a sorozatot, mert ez amolyan "guilty pleasure." Ha az ember 24 órája nem aludt, és nincs jobb dolga, le tudja kötni, mert könnyedén olvasható, de garantáltan okoz némi fejfájást.

Kedvenc karakter: Aphrodite

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: a vámpír ráerőltetés, a fogalmazás, a hárem fic érzet, Mary-Sue főhős, nulla karakterizálás, nulla történet

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Kelly kiadó

Kiadás dátuma: 2009.

Oldalszám: 282 oldal

Megjegyzések

  1. Végig röhögtem, amiket írtál XD Sajnos nagyon igazak :D De tudod, lesz még rosszabb is :) Be fogod vezetni a -1 pontos könyveket is? Egyébként hozzád képest én felpontoztam a könyvet XD

    VálaszTörlés
  2. Pl. egyik ismerősöm azt mondja, jobb lesz. :D Majd meglátom, most biztos nem tudok nekiállni ennek. Kell valami jobb, valami más. XD

    VálaszTörlés
  3. Én is nagyon röhögtem. :D Én utálom ezt a sorozatot, az első két részét olvastam el, de szinte szó szerint undorítónak találtam. Tényleg igaz az, hogy Zoey felszínes, nem csinál semmit csak nyafog! Baromi idegesítő! -.-" Inkább Evermore, mint ez! Pedig az Evermore sem a legjobb könyvek közé tartozik, az egyszer tuti... :)
    Puszi : Friday

    VálaszTörlés
  4. Én ezt már az első résznél feladtam, egyszerűen rettenetes. Ha már a középkorban éltek volna Castékhoz hasonló zsenik, akkor az inkvizíció megspórolhatta volna a drága kinzóeszközök költségét. (Tényleg igaz, hogy még az Evermore is jobb, pedig attól is eléggé kikészültem. xD)

    VálaszTörlés
  5. :D Az Evermore-t még én szerettem, az első részt, utána már az agyamra ment az is. Amúgy majd még megpróbálom a többi részét, hátha... hátha lesz valami történés is. :D

    VálaszTörlés
  6. Borzalmas! Én egyszerűen a második kötetnél feladtam!
    Sajnos van olyan személy az ismeretségi körömből aki ezt imádja! -.-"( tegyük hozzá hogy szerintem még életében nem olvasott tényleg jó könyvet)
    Az értékeléseddel és a kritikáiddal is tejesen egyet értek! És sok szerencsét kívánok a többi könyvhöz!

    VálaszTörlés
  7. Csak az első két könyvet olvastam, mert hajamat tépem a Mary-Sue karakterektől.
    Nagyon, nagyon jól leírtad!

    VálaszTörlés
  8. Az első két kötet tényleg pocsék, de amint látom mindenki ott adta be a kulcsot. Az 3. kötet után mát megindul a történet, ugyhogy szerintem megéri tovább olvasni, mint az első két kötet, mert azok TÉNYLEG rémesek, de aztán már megkedveltem.

    U.i:.Teljesen egyet értek a vámpír erőltetéssel. Az tényleg totálisan fölösleges!!

    VálaszTörlés
  9. ízlések és pofonok, de nekem tetszettek az Éjszaka háza könyvek:D bár Zoey-t utálom:D de egyvalamit nem értek a kritikéidban. Ki az a MarySue?:o soe tudtam kiről beszélsz, és zavaros így:/

    VálaszTörlés
  10. Bocsi, néha nem írom oda. :) Most így hirtelen: http://krono.inaplo.hu/index.php/inter/kultgyujt/610

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d