Ugrás a fő tartalomra

Ha becsukod a szemed, a világ nem szűnik meg létezni

Avagy ez egy ilyen kis hírmorzsa lesz, amin már egy ideje kotlottam, hogyan is csináljam, és most mivel közeleg a NaNoWriMo (Nemzetközi Regényíró Hónap) és a regényemen gondolkozom, és ahhoz gyűjtöttem anyagot ma, eljutottam odáig, hogy nem töprengek többet ezen a poszton, lesz, ahogy lesz.

A lényeg, hogy mindenféle dolgokhoz/csoportokhoz van ilyen Raise Awareness, tehát hogy az ember ne legyen tudatlan a témával kapcsolatban. (Innen a poszt címe.) Sokan azt hiszik, hogy ha becsukják a szemüket, akkor nem lesz A) szegénység B) éhezés C) bármi, ami nekik nem tetszik. Erről már írtam a cenzúrázós posztomban, hogy miért felesleges ifjúsági irodalomból kiszedni a homoszexualitást, az alkoholt, a szexet, és a rossz dolgokat, mint az anorexia és a nemi erőszak. Itt lehet olvasni, ha érdekel valakit és még nem látta: [LINK]

Tehát ebből jött, hogy én olvasok könyveket, vezetek blogot az én személyes véleményemmel (ami ugye nem egy mérvadó dolog), és azért egy-egy megírt cikknek, ajánlónak is van hatása, tehát lehet picit könyveket reklámozni. Tudom, hogy a személyes életét az embernek nem a könyves blogon kell kiteríteni, de a könyvek, amiket olvasunk, és szeretünk, minket képviselnek, hogy milyenek is vagyunk. Tehát sajnos/nem sajnos (mert át lehet ugrani a posztot) egy kis személyes véleményem következik.

Sok mindenért kampányolnak az emberek, én kettő darab témát fogok kiválasztani, amihez olvasni fogok könyveket, és csakúgy, mint a klasszikus irodalomhoz, plecsniket fogok beszúrni a posztba, és külön is csoportosítom őket oldalt. Nem, nem csinálok erre külön eseményt, se bloggeren, se molyon, mert nem hiszem, hogy lenne rá akkora igény. :D (Ha meg igen, akkor hajrá! :D Vegyetek részt ti is!)

Tehát a két téma:

1. Homoszexualitás, biszexualitás, transzszexualitás, aszexualitás: Nem hiszem, hogy meglepő vagyok. Ez az a téma, amin igenis fel tudok háborodni, és már pattogtam sokat ezért. Vannak meleg, biszexuális ismerőseim. ÉS?! Normális emberek, senkire nem tartozik, hogy mit csinálnak a hálószobában (és vannak ennél durvább heteroszexuális hálószobai dolgok), nem az alapján kell egy embert megítélni. Hogy az utcán úristen smárolnak? Már nem azért, de heteroszexuális hormonzavaros tinédzserek, akik majdnem hágnak a parkban a padon, miközben ott piknikezek társasággal? Na azoktól van hányingerem. Mert egy normális csók az mindegy milyen neműek között zajlik le, nyilvánosan oké, elmegy, de amikor már szinte előjátéknál tartanak? Az engem is zavar, és nem attól függően, hogy most milyen a szexuális beállítottságuk. Tudom, hogy nehéz lehet elvárni, hogy egyből mindenki békéljen meg azokkal, akik nem heteroszexuálisak (társadalom nyomása, no meg a különböző vallások), de akkor is, minden ember véleménye számít, és minél többen támogatjuk ezt, az is előrébb haladás. (Amúgy ezt az utcán smárolást azért hoztam fel, mert a legtöbb embernek ez az első reakciója.)

Nem fogok külön minden magyarul megjelent könyvet elolvasni homoszexualitás témában, hanem ugyanúgy ifjúságit és ifjúsági fantasykat fogok olvasni, maradok annál, amik érdekelnének amúgy is.

Biszexuális, transzszexuális főhőst már nehezebb találni (ez csak ilyen kis megjegyzés), de vannak erre is félretett könyveim. Noha azért szívesebben látnék több ifjúsági fantasyt, vagy disztópiát ilyen karakterekkel. Aszexuális főhősről meg nem is tudok. :D Azt lehet ajánlani.

2. Ez sem lesz egy úh, de meghökkentő dolog: Mentális betegség. Kérdezhetitek, hogy miért? Miért kell erre figyelmet felhívni? Miért kéne erről bármit is tudni? Mert több embert érint a mentális betegség, mint azt gondolnátok. Legalábbis én meglepődtem, hogy mennyire gyakoriak ezek, és mennyi ember életét érintik. De kezdjük az elején, ígérem rövid leszek.

Látjátok hány könyvet olvasok, amiben mentális betegség van, illetve csak azt látjátok, hogy nem vetem meg a témát, mert annyira sok könyv itt még nincs. Sokszor kiakadtam egy-két könyvnél, hogy miért teszik bele a nemi erőszakot meg a komoly témákat viccnek, és említettem, hogy azért, mert vannak ismerőseim, akiket érint a dolog, és igazán pipa tudok lenni, ha hülyeségeket írnak, mert úgy érzem, ezzel téves infókat közölnek. És... és ez olyan, hogy ha úgy ábrázolják a nemi erőszakot, hogy attól leszbikus leszel, mindenféle szexuális probléma nélkül rövid időn belül, és nem kell terápiára járnod... Nos akkor úgy érzem, hogy azokat az embereket sértik meg vele, akik ezen átestek, és szenvedtek tőle. Ugyanez vonatkozik a drog- és alkoholfüggőségre is. (Ilyeneket is ismerek sajnos. Az a sajnos, mert ilyen világban élünk...) Van olyan könyv, ahol úgy ábrázolják, hogy ha egyszer kijöttél az elvonóból, te leszel a minta apa... Hmm, hát nem. Mert egy függőnek mindig küzdés marad, hogy tiszta maradjon, de ez megint mást téma... Miért pont a mentális betegséget választottam? Miért gondolom úgy, hogy azért is kell küzdeni zászlókkal meg stb...

Mert ők is emberek, természetes, normális emberi lények, akiknek mentális betegsége van. Mégis, amikor meghallja a legtöbb ember ezt a kifejezést, mi jut eszébe? Úristen, ŐRÜLT! ÚRISTEN, GYÓGYSZERT SZED! ÚRISTEN MILYEN GÁZ MÁR! MILYEN CIKI! Lehetne folytatni, a lényeg, hogy mikor az ember elmondja, hogy "hé, figyelj, tudnod kell rólam, hogy én más vagyok, mert..." Nyilván nem akkora a hatása egy ilyen vallomásnak, mintha épp azt dobnád be, hogy meleg vagy, de... Gondoljatok bele milyen lenne, ha nektek lenne valami olyan betegségeket, amit nem tudtok kontrollálni, (biztos sokatoknak van is, nem prédikálok, hogy senki nem ismeri ezeket a helyzeteket) esetleg nagyon meg kell küzdeni vele, és megkapjátok azt a bélyeget, hogy "mentális beteg." Persze, a normális emberek úgy állnak hozzá, hogy "oké, és? Semmi gond. Van ilyen, segítek, ha tudok." De azért tudjuk, hogy nem mindenki toleráns a másikkal szemben, és jönnek a hülye előítéletek, amitől az adott ember, aki nem elég, hogy küszködhet a betegségével és önmagával, még azzal is meg kell birkóznia, hogy lenézik. (Ez az 1-es számú témánál is ott van.)

Én tudom, milyen ez. Tudom, milyen, amikor az ember egy ilyen "dologgal" él együtt, és fél attól, hogy mikor végre barátokat szerzett, végre valakivel tud beszélni, akkor bedobja ezt a bombát, és el fognak menekülni előle. Úgyhogy a 2. téma a saját személyes tapasztalatom miatt került be. (Ez most nem szennyes teregetés volt, nem sajnáltatom magam, tényközlés és indoklás, és akik nem szeretnek engem, és ezért kiröhögnek, azok pont azt mutatják be, hogy milyen nemes emberek is ők.)

Úgy érzem, hogy mindkét témánál van erre szükség, hogy olvassunk olyan ember szemszögéből, még akkor is, ha csak fiktív, hogy egy kicsit átérezhessük, milyen is lehet nekik. Hogy toleránsabbak legyünk, hogy tudjuk, ez is létezik a világon.

Megjegyzések

  1. Ha már itt tartunk, én felvállalom, hogy homofób vagyok. Így születtem, így neveltek, nem tudom, de most már nem hiszem, hogy ez meg fog változni. Viszont alapvetően nem ez alapján ítélem meg az embereket. Vannak biszexuális/homoszexuális ismerőseim, és csak azért, mert ezt tudom róluk, még nem utáltam meg őket, maximum kellemetlenül érzem magam, ha ez eszembe jut. A magánügyeik teljesen hidegen hagynak, amíg nem dörgölik ezt a dolgot az orrom alá.

    Viszont azt nem szeretem, hogy amikor a nézőpontomat őszintén bevallom, akkor az ellenkező véleményen lévők rendszerint olyan erőszakosan ugranak nekem, mintha arról beszélnék, hogy titokban tömeggyilkos vagyok. Ilyenkor az az érzésem támad, hogy nekem nincs jogom másnak lenni, csak nekik, és ez engem érthető módon zavar. :D Viszont valószínűleg mazochista vagyok, mert újra és újra előhozom a témát (mint most is, én hülye), és lengetem a céltáblát, hogy ide lőjenek. XD Azt hiszem, én meg amiatt csinálom, mert úgy érzem, ki kell állnom az egyet nem értésem joga mellett. :D Ha ettől rossz ember vagyok, akkor ez van.

    Abban viszont egyetértek, hogy igenis fontos ezekről a dolgokról beszélni (írni). A mentális betegségek kérdését például az emberek hajlamosak nagyon is a szőnyeg alá söpörni, ami nem tesz jót senkinek. És mivel ezek létező problémák, amiket a fiatalok is látnak, egyértelmű, hogy az ifjúsági regényekből se hagyhatjuk ki őket teljesen.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem senki nem fog itt neked esni, főleg nem én. De oké, így neveltek téged, azért ez is számít, engem meg nem. Illetve nagyon fel se merült ez a kérdés, de amióta eszemet tudom, volt homoszexuális ismerősünk.

    Oké, homofób vagy, nem szereted felteszem utcán látni, talán nem értesz egyet azzal, hogy ők is házasodhassanak (ezt nem tudom, most tippeltem), de nem hiszem, hogy üldözöd őket, vagy ha meglátod az utcán akkor utánuk kiabálsz, bántón viselkedsz, stb.

    Persze, hogy jogod van ahhoz, hogy kifejtsd a véleményedet, hogy neked ez nem. :)

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Érdekes, de leginkább fontos dolgokról írtál. Sok könyvet olvastam már, de csak olyan témákra bukkantam némelyikben, amikbe beépítették a vallást és a származást. Főleg a korabeli időkben. A drogot, alkoholt, a különböző nemi identitásokat és a mentális betegségeket leginkább filmekben látom viszont. Az utóbbiról mindjárt a Monk - A flúgos nyomozó című sorozat jut eszembe. Nekem is vannak sajátos fóbiáim és mániáim. Soha nem kutattam még utánuk, nem tartottam annyira fontosnak, pedig mindig zavarnak. Főleg mivel ha az egyik ilyen fóbiámat sikerül legyőznöm egy időre, akkor helyette kialakul egy másik, vagy egy idő után visszatér a régi és mellé még párosul egy másik. Egy-kettőnek tudom csak a tudományos elnevezését, de ennél bővebben - ahogy már írtam - nem kutattam utánuk. A többinek meg az is lehet, hogy még nincs is elnevezése.
    A szexuális beállítottságról még csak annyit, hogy régebben én is elítélendőnek tartottam. Ebben közrejátszott, hogy akiket ismerek ők sem fogadják el. De aztán megváltozott a véleményem, hisz ahogy írtad ők is emberek. Nekem nincs ilyen ismerősöm, de nem tudhatom, hogy a későbbiek folyamán megismerek-e közülük bárkit.
    Nem egyszer én is láttam már olyan szerelmeseket, akik majdhogynem a természet lágy ölén simultak össze és csak egy picit lepődtem meg rajtuk mosollyal az arcomon. Diszkréció.:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú