Ugrás a fő tartalomra

Ifjúsági könyvek, azaz nincs szex, pia, meg rock and roll

Sokan úgy vannak vele, hogy az ifjúsági könyveket cenzúrázni kell. Főleg külföldön van ez a dolog, amikor kitiltják a könyveket iskolákból, könyvtárakból, vagy pedig negatív kritikát kapnak, pusztán az őszinteség miatt. Ez engem felettébb zavar, szóval jöjjön egy Gigi-féle monológ, hogy én hogy látom az ifjúsági irodalmat.

Először is tisztázzuk, hogy én a „fiatal felnőtteknek szóló,” azaz „young adult” könyvekre gondolok, ami 14-20 éves kortartományt céloz meg, elsősorban azokról az irományokról beszélnék, ami szórakoztató irodalom és azon belül is az átlag sztori, tehát nem akar minket tanítani semmire, az elsődleges célja, hogy kikapcsoljon.

DROG, ALKOHOL, AVAGY A NAGY NEM-NEM

Néhány amerikai könyv úgy vázolja fel, hogy mindenki drogozik, vagy egyszer legalább kipróbálta azt. Gyakorta ábrázolják, hogy a tinik minden héten mennek partizni és atom részegre isszák magukat. Tekintsünk el attól, hogy vannak rosszul megírt könyvek, és hadd kelljek annak a védelmére, hogy a drog- és alkoholfogyasztás szerintem miért jogos egy-egy YA könyvben. Először is én a hazai körülményeket tudom, és itt is elég átlagos az, hogy a tinik alkoholt isznak vagy legalábbis kipróbálják. Ugyan már, én nagyon nem bírom az alkoholt mégis voltam csiccsentettem már be, jóval 18 éves korom előtt. És ha nem számítjuk az egy-két korty sört és pezsgőt, amit gyerekként alkalmakkor „loptam.” Akkor az első komoly „ivászatom” pont a 8-os osztálykiránduláson volt. Én a magam részéről sosem azért ittam, mert jajj de vicces hányni, vagy jajj de menő vagyok, csak az íze miatt kizárólag. Az, hogy a főhősök esetleg berúgnak, nem tartom rossz dolognak. Hiszen érezzük, hogy az rossz, hogy elvetette a főhős a sulykot, és ebből (annyit kéne minimum megtanulnunk/megállapítanunk), hogy az ital nem fogja megoldani a problémánkat, még ha tompítja is átmenetileg a fájdalmat (vagy inkább a gondolkozó képességet.) Az megint más tészta, hogy ha úgy van leírva, hogy jajj berúgott és ezt kell csinálni. De mint említettem, most csak a jól megírt könyvekkel foglalkozom és a témával általában.

A drog megint más kérdés. Azt biztos, hogy nem mindenki próbálja ki, és bárki bármit mond egyszeri kipróbálás (legyen az füves cigi) is kemény hatásokkal jár. Mondjuk úgy, hogy van tapasztalatom ilyen téren, nem, nem én voltam drogos, de láttam, hogy mire képes ez egy emberrel. És nem tetszett. Épp ezért, hogy ha negatívan és felelőtlenségnek van bemutatva a drogfogyasztás (lásd Nina Malkin: Swoon, Dia Reeves: Bleeding Violet, Slice of Cherry), akkor engem nem zavar. Mert nem rágja a szánkba, hogy az rossz, de tudjuk, hogy nem minden, amit egy főhős tesz, az példamutató. Pont ezért főhősök, mert karakterfejlődéssel gyűrik le a hibáikat.

A SZŰZ SZERELEM, AVAGY TINI SZEX NEM LÉTEZIK

A még nagyobb visszhangot keltő dolog ifjúsági könyvekben a szex. Ezért tiltják odakint a könyveket, pl. a Vámpírakadémiát, ha minden igaz, ezért fekete listázták, pedig aki olvasta, az tudja, hogy aztán szinte semmi szex nem volt.

A szex része az életnek és értem én, hogy bizonyos fokig tabu téma, de azért már annyira nem. A szerelemhez hozzátartozik a testi vonzódás is, és a kapcsolat beteljesüléshez pedig a szex is. És azért 15 éves korban teljesen normálisnak tartom a szexuális élet iránt való kíváncsiságot.

Ismételten kiemelném, hogy a jól megírt dolgokról van itt szó, szerintem pl. Claudia Gray és P. C. Cast meg Kristin Cast rosszul bánik a szex témával, szóval őket hagyjuk ki.

A legtöbben úgy vannak vele, hogy jajj, mikor szexelnek már a hősök? Én ezt sosem tartottam fontosnak, nem vártam azt se, hogy Jace és Clary mikor fekszik le, egyszerűen nem érdekelt. Viszont tükrözi a szex a romantikus kapcsolat egy bizonyos lépcsőjét, hogy meddig jutottak már el bizalom szinten. (Jobb esetben legalábbis ezt jelképezné.)

Úgy állok a szex témához is felnőtt könyvekben, hogy akkor lenne teljesen lényeges leírni, hogy ha a cselekményhez hozzátartozik és fontos eleme. Mert erről is szólnak a regények, hogy a nem fontos dolgokat ki kell vágni, minek nézzük például a főhőst órákon át leckét írni, enni, főzni, ha nem történik közben semmi lényeges még gondolati szinten sem. (Erre elrettentő példa Jessica Verday The Hollow-ja.) Szóval ha a szex nem fontos a cselekmény szempontjából, legyen az akár szex mágia (Anita Blake, bár ott ez igen gyenge kifogás a pornósításra), vagy például egy megerőszakolt lány hozzáállása a szexualitáshoz (Ellen Hopkins: Identical), akkor eleve nem látom teljesen értelmét leírni egy könyvbe. Ettől függetlenül olvasom ugyanúgy az erotikus felnőtt könyveket, mert nem zavarnak a jelenetek, de nem is tartom szükségesnek.

Nos ez hogy jön az ifjúsági könyvekhez? Nyilván sokszor akad az ifjúsági témában az első együttlét kérdése, ami karakterizálás szempontjából lehet fontos, de (!) ezek sosem részletesek. YA-ban nem is nagyon írhatnak részletes szex jelenetet, ezért engem nem szoktak zavarni. A legszexuálisabb könyv tini témában eddig a fent említett Swoon volt, ahol erre a szexuális feszültségre és szexuális vágyakra építették az alaptörténetet, és sokan ezért tiltakoztak. De miért? Az iskolában, a közösségben egy átlagos 15 éves ennél sokkal rosszabbal találkozik, és amíg nincs elpornósítva, addig szerintem ifjúsági témában nincs ezzel baj, hiszen nem ábrázolhatják vágy nélküli üres báboknak a tiniket, attól nem lesz hiteles, és nem fognak magukra ismerni.

Be kell látnia a felnőtteknek, hogy internet ide vagy oda, aki mindenáron meg akarja találni a szex témát, az meg is fogja, és főleg a szórakoztató irodalom nem is erre megy, hogy ötleteket adjon a tiniknek, nem ebből fognak tanulni „okos” dolgokat, arra megmaradnak a pornó filmet/fanfictionök/könyvek.

A SZIVÁRVÁNY TÚLOLDALÁN, AVAGY A MELEG TÉMA

Ezzel fel lehet idegesíteni, de nagyon nagyon nagyon. Sokan úgy vannak vele, hogy ne írjanak ifjúsági könyvekbe meleg mellék-, se főszereplőket, mert ne. Nem tudom felfogni, hogy mert miért ne? Szeretném, ha valaki a meleg ellenes dolog oldalán van, leírná nekem, hogy miért zavarja őket YA könyvekben a melegek.

Értem én, hogy sokan nem akarnak melegekről olvasni, mert mondjuk nem bírja a gyomruk, még ha tolerálja is való életben a homoszexuálisokat. Megoldás? Ne olvasson olyan könyvet, aminek a központi témája a homoszexualitás, ergo a főszereplő meleg és/vagy biszexuális. Ezt fülszövegből, besorolásból ki lehet találni, hogy ez bizony nem nekünk való, mert arról szól, amiről.

Ez így rendben van, de sokan kifogásolják, hogy mellékszereplők is melegek/biszexuálisok/stb. Ezt nem tudom felfogni miért gond. Ez így reális, az emberek nem egyformák, ahogy a hajszínünk, bőrszínünk úgy a szexuális beállítottságunk is más. És mivel mellékszereplőkről van szó, ezért biztos nem fognak full totálban szexelni, ami esetleg zavarná azokat, akik nem bírják az egyneműek szerelmét részletesen. És kérdem én, ha ilyen nincs, akkor mi a baj?

Sokan állítják, hogy nem zavarja őket a homoszexualitás a való életben, de könyvekbe ez nem való. És miért nem? Hát nem így mutatjuk meg nekik, hogy egyenlők vagyunk? Ez még inkább egy gesztus feléjük, hogy igenis elfogadjuk őket, igenis a társadalom részei, miért ne jelenhetnének meg az irodalomban. Ha kicenzúrázzuk őket, az aztán biztos szeretetteljesen hat feléjük, ugye? Élhetsz, lehetsz olyan beállítottságú, amilyen, csak nem szerepelhetsz nyilvánosság előtt…

Szóval amondó vagyok, hogy ha valaki a mellékszereplők szexualitását nem képes elfogadni, az a mellette elsétáló emberét se tudná, nem igazán. És bárki bármit mond, én teljesen támogatom a leszbikusokat/melegeket/biszexuálisokat/transzszexuálisokat/aszexuálisokat, mert csak. Mert így érzem helyesnek. Nekem az olvasókám/a gyomrom teljesen bírja, hogy ha egyneműekről szól a történet, mert számomra a szerelem nem nemhez kötött. (Nem, nem vagyok se meleg, se biszexuális, se etc., és ha az lennék, se azért látnám így a dolgokat.)

Tudom ám, hogy ez kényes téma, mert nagyon sok vallás tiltja ezt. De… ha már nem csak keresztény/Jehova Tanúi/etc. főhőseink vannak, és regényeink, akkor igazán lehetnek szabadon melegek a mellékszereplőink minden gond nélkül.

A NAGY MORÁLIS LÉGKAPÁCS, AVAGY A NEHÉZ TÉMÁK

Vannak olyan könyvek, amik nem tipikus YA dolgok, de fiataloknak szólnak. Ilyen például Ellen Hopkins, aki kemény, valós témákról ír, mindezt fiktív történetekkel. Legyen szó drog-, alkohol-, szerencsejáték függőségről, öngyilkosságról, nemi erőszakról, családon belüli erőszakról, az ilyenek léteznek, és írni kell róluk. Ez nem mindenkinek fog feküdni, és nem is mindenkinek szól, de nem érdemes ezért tiltani, sem panaszkodni a szülőknek. Úgymond jobb, ha a „gyerek” ebből tudja meg, hogy a jóképű úriember, aki fotózásra hív, lehet, hogy bedrogoz és prostituáltat csinál belőled, mintha való életben megtörténne. Ezek a történetek nyomasztóak, intő jellegűek, ugyanakkor reményt adnak azoknak, akiknek szüksége van rá, és ilyen a való világ, ha becsukjuk a szemünket, ha tiltjuk az ifjúsági könyvekben, attól még nem lesz kevésbé valóságos.

Megjegyzések

  1. Tudom, hogy nem tudsz kommentben reagálni, nem is várom. :D
    Egyszerűen csak le kell írnom, mennyire tetszett a bejegyzésed, és milyen nagyon egyet értek a soraiddal.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség