Ugrás a fő tartalomra

Richard A. Knaak: Szellemföldek

Hogy akadtam rá: Egy szó: Warcraft. :D

Úgy általában az egészről: Mivel Dar’khan elrabolta Anveenát és ki tudja, mit akar vele tenni, így Kalec és a többiek követik a kis szárnyas kígyót, Raacot, aki mintha tudná, merre van az emberlány. Jored váltig állítja, hogy a megmentője, Borel, a rejtélyes ember áll Raac képessége mögött, és hogy a paladint is ez a különös háttérszálakat mozgató személy segítette Kalechez.

Eközben Dar’khan eléri a vértündék földjét Quel’Thalast, ahol az Élőholtak Hadserege még mindig aktív és a vértündék próbálják őket visszaverni. Emellett nem örülnek neki cseppet sem, hogy az otthonuk lerombolója, a népük egyetlen árulója vissza mert jönni a földjükre, és mindenáron meg akarják torolni, amit eddig tett velük. És persze a rejtélyes Borel is színre lép, aki lehet, hogy nem is ember.

Nos ez a kötet volt a legizgalmasabb a trilógiából, és egyszerűen imádtam. Bár lehet valami köze ahhoz, hogy imádom Ezüsthold város (igen, bénán magyarosítok, amit tudok) közelét, főleg a Szellemföldeket, mert ez a kedvenc helyszínem Azerothon. (Igen, tudom, hogy tele van zombikkal, nem, nem zavar.)

Ugyanúgy van itt nézőpontváltásos izgalmas történetvezetés, ami erőteljesen jelen volt a második részben. Látunk itt démonokat, sok-sok-sok-sok zombit, és ezzel együtt jó sok akciójelentet, amit kifejezetten szerettem, mivel a gyönyörű rajzolás élvezhetővé teszi az egészet.

A nagy rejtélyes Borel az volt, akire gondoltam, ezért engem nem ért meglepetés, de ez köszönhető annak, hogy már olvastam Warcraft könyvet és gondoltam, hogy csak ő lehet ennyire manipulatív és a fehér-fekete morális csík között mászkáló. Végül is pont ezért lesz az egész történet vége szerintem egy kicsit keserédes, legalábbis számomra valamiért nem hatott „mindenki boldogan élt, amíg meg nem halt” befejezésnek.

Megjelenik még a borítón is látható sikító szellem (banshee), élőhalott Sylvanas Úrnő is, akinek röviden elmesélik a történetét, és nagyon megszerettem, remélem, még előtűnik sokszor a Warcraft történetekben (ha nem, ne tessék lelombozni, akarok reménykedni.)

Összességében imádtam az egészet, teljesen megállja a helyét a történet szerintem Warcraft tudás nélkül is, és szomorúan láttam, hogy nagyon leértékelt kis manga ez. Nekem nagyon tetszett, hogy több szálon fut, több nagyobb esemény alakítja a történetet, és bár persze, akadtak klisék, mégis kikapcsolt, együtt izgultam a szereplőkkel, és hát, sárkány ölelgethenékem is támadt közben. Nem mellesleg pedig már csak a rajzolás miatt is megéri beszerezni. :D


Kedvenc karakter: Dar'khan, Sylvannas

Ami kifejezetten tetszett: A fajok közötti viszonyok bemutatása, VÉRELFEK, QUEL'THALAS, SZELLEMFÖLDEK

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Delta Vision

Kiadás dátuma: 2008

Oldalszám:
176 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d