Ugrás a fő tartalomra

Diana Rowland: A Démon Jele

Hogy akadtam rá: Megláttam a Kelly kiadó honlapján, és sok jót is olvastam róla.

Várható magyar megjelenés: 2011.

Úgy általában az egészről: Kara Gillian élete nem egyszerű: titokban kell tartania különleges képességét, hogy képes a mágikus dolgokat látni és démonokat idézni, emiatt eléggé magányos, bár próbálja magának bebeszélni, hogy ez az erő megéri az árát. Emellett még rendőr is, de végre sok évnyi munka után előléptették és megkapja az álmai ügyét, mivel úgy néz ki, hogy a Jelfaragó sorozatgyilkos visszatért, és nagy a valószínűsége, hogy mágiának is köze van a dologhoz, ezért lehet, hogy csak Kara tudná amúgy is megoldani ezt az esetet. Ha ez még nem lenne elég, egy titokzatos, ám gyönyörű démon valahogy Kara közelébe kerül, és nem hagyja nyugton főhősünket még az álmaiban sem.

Azt kell, hogy mondjam, elég keveset vártam ettől a kötettél. Olvastam már erotikus fantasy/nyomozós dolgokat, és a mostani Anita Blake színvonal elfelejtette velem, milyen is volt az elején, hogy mennyire is élveztem azokat a köteteket, és leginkább ehhez tudnám hasonlítani A Démon Jelét.

Két nagyobb szálra osztható a könyv, a nagy véres sorozatgyilkosság nyomozására és a főhős magánéletére. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos nyomozós-szexelős könyvet várnánk, de ez nem teljesen igaz rá. Összesen két darab szex jelenet van a könyvben, és bár nem elborult (mint sokan gondolják Hamiltonról az újabb könyveiben), én azért nem mondanám rá, hogy nem lenne erotikus. (Azaz én ezt a könyvet az erotikus fantasy kategóriába sorolom, mert lehetne rövidebben is írni a szex jeleneteket, ha akarná az író.)

Ha ezen túllépünk ott van még a káromkodás, ami zavarhat sokakat. Néha én is megjegyzem, hogy mennyi szleng vagy káromkodás van egy könyvben, és hogy az mennyire kilóg onnan. A kulcsszó az, hogy ez nem fiataloknak szóló könyv, nem is romantikus lágy könyv, itt kemény életet élő szereplők vannak, ezért nálam teljesen karakterhű és elfogadható volt, hogy sokszor elhangzik egy-egy „kibaszott,” „bassza meg” vagy „szar.”

Ezek után jöjjenek az érvek, hogy miért érdemes elolvasni. Mert nem unalmas, pörgős egész végig az esemény, és a szereplőkkel együtt izgulunk, nyomozunk. Vannak utalások rá, hogy ki a gyilkos, de Rowland megoldja úgy, hogy még a tapasztaltabb olvasókban is hagy egy kis kételyt, hogy vajon jól tippeltek-e. Viszonylag persze azért mindenre rájövünk a főhőssel együtt, de volt azért bónusz meglepetés a gyilkost illetően. Amiért csillagos ötöst érdemel, hogy végigkövetjük a rendőr munka MINDEN folyamatát, a helyszíni elemzéstől, a hullaboncolásig, az interjúkig, és a hajléktalanok/prostituáltak meggyőzéséig. Teljesen átlendített ebbe a rendőrös nyomozós sorozat hangulatba, és tényleg mindent visszaad. (Megjegyzés: az írónő maga is dolgozott rendőrként, szóval tudja, miről ír és ez iszonyatosan látszik is.) Nem akar arra játszani, hogy a rendőrök élete csupa izgalom, és mivel nem nyílt mágiás univerzum, és kisvárosban játszódik a történet, az alap rendőrök nincsenek akkora veszélyben. No persze ha bejönnek a démonok a képbe, akkor már más a helyzet. A vége jelenet nagyot csattant, és rendkívül pörgős volt, imádtam minden sorát. Ez a történetszál, ez az ügy teljesen lezárt (ezt el is várhatjuk egy nyomozós sorozattól), de van három szál, amiből látszik, hogy egy teljes nagy sztori ívünk lesz a könyveken keresztül. (Az írónő honlapja szerint eddig 9 kötetesre tervezi, de lehet, több is lesz, de ígéri, hogy nem lesz végtelen, tudja hol ér véget a történet.)

A romantika/erotika részétől féltem, hogy elveti a sulykot egy kicsit, de abszolút nem volt hangsúlyban, bár meglepő, hogy már a könyv elején találkozunk szex jelenettel. Tartottam tőle, hogy az előrelátható szerelmi háromszöget el fogja szúrni Rowland és a kötet végén már jönnek a nagy nyálas szerelmi vallomások, de hála az égnek ért az íráshoz, így nem rontotta el. Bár megjegyzem, magam sem tudom, melyik pasinak szurkolok, mindkét karaktert imádom.

És eljutottunk a karakterek kérdéséhez. Senki sem papírmasé figura. Olyan, mintha kilépnénk az utcán és tényleg mindenkit látnánk, mindegyik emberi, nem mindenki szexi és szép, nem mindenki sablon. Teljes hitelességgel tölti fel a rendőrőrsöt és a környékét az utolsó hajléktalanig.

A humor is kiemelendő még a történetben. Imádtam a főhős szarkasztikus humorát, hogy idézzem: „Legalább szarkasztikusan halok meg.” Úgyhogy, ha nem épp a nyomozás izgalma köt le minket, akkor sem tudunk unatkozni.

Letehetetlen egy könyv, és aki nem riad vissza egy kis boncolástól és szereti a nyomozós dolgokat, annak szívből ajánlom. Alig várom a második részt!

Kedvenc karakter: Rhyzkahl, Kara

Ami kifejezetten tetszett: a nyomozós feeling visszaadása, a humor

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Kelly

Kiadás dátuma: 2011. ???

Oldalszám:
384 oldal

Megjegyzések

  1. Ezzel és a Káprázattal szemeztem már rég óta. A Káprázatról eddig csak rosszat hallottam, ezért azt nem hiszem, hogy elolvasom. De ezzel mindenképp megpróbálkozom. :) Köszi ezt a részletes kritikát. Mint mindig most se kellett csalódnom benned. Alapos kritika jó érvekkel. :) És legalább tudom mire számítsak.

    VálaszTörlés
  2. Szia véletlenül nem tudod mikor jelenik meg magyarul a 2. köttet? mert keresgéltem, de eddig nem találtam sehol

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Névtelen: A Kelly kiadó beszüntette a fantasy sorozataik kiadását. Valószínűleg ez is erre a sorsa jutott. Lehet, hogy folytatják a kiadást, de eddig nem nyilatkoztak semmit. (Először a Tündérkrónikákat próbálják kiadni előfizetéses módszerrel, de azzal se haladtak sehova.)

      Törlés
  3. ÓÓÓ hát ez elég rossz hír pedig kiváncsi lettem volna folytatásra, de azért köszönöm a választ

    VálaszTörlés
  4. Szeretném megkérdezni nem tudjátok hol tudnám az elso részt lehúzni angolul ? :) koszike :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö