Diana Rowland: A Démon Jele

2011. május 10., kedd

Hogy akadtam rá: Megláttam a Kelly kiadó honlapján, és sok jót is olvastam róla.

Várható magyar megjelenés: 2011.

Úgy általában az egészről: Kara Gillian élete nem egyszerű: titokban kell tartania különleges képességét, hogy képes a mágikus dolgokat látni és démonokat idézni, emiatt eléggé magányos, bár próbálja magának bebeszélni, hogy ez az erő megéri az árát. Emellett még rendőr is, de végre sok évnyi munka után előléptették és megkapja az álmai ügyét, mivel úgy néz ki, hogy a Jelfaragó sorozatgyilkos visszatért, és nagy a valószínűsége, hogy mágiának is köze van a dologhoz, ezért lehet, hogy csak Kara tudná amúgy is megoldani ezt az esetet. Ha ez még nem lenne elég, egy titokzatos, ám gyönyörű démon valahogy Kara közelébe kerül, és nem hagyja nyugton főhősünket még az álmaiban sem.

Azt kell, hogy mondjam, elég keveset vártam ettől a kötettél. Olvastam már erotikus fantasy/nyomozós dolgokat, és a mostani Anita Blake színvonal elfelejtette velem, milyen is volt az elején, hogy mennyire is élveztem azokat a köteteket, és leginkább ehhez tudnám hasonlítani A Démon Jelét.

Két nagyobb szálra osztható a könyv, a nagy véres sorozatgyilkosság nyomozására és a főhős magánéletére. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos nyomozós-szexelős könyvet várnánk, de ez nem teljesen igaz rá. Összesen két darab szex jelenet van a könyvben, és bár nem elborult (mint sokan gondolják Hamiltonról az újabb könyveiben), én azért nem mondanám rá, hogy nem lenne erotikus. (Azaz én ezt a könyvet az erotikus fantasy kategóriába sorolom, mert lehetne rövidebben is írni a szex jeleneteket, ha akarná az író.)

Ha ezen túllépünk ott van még a káromkodás, ami zavarhat sokakat. Néha én is megjegyzem, hogy mennyi szleng vagy káromkodás van egy könyvben, és hogy az mennyire kilóg onnan. A kulcsszó az, hogy ez nem fiataloknak szóló könyv, nem is romantikus lágy könyv, itt kemény életet élő szereplők vannak, ezért nálam teljesen karakterhű és elfogadható volt, hogy sokszor elhangzik egy-egy „kibaszott,” „bassza meg” vagy „szar.”

Ezek után jöjjenek az érvek, hogy miért érdemes elolvasni. Mert nem unalmas, pörgős egész végig az esemény, és a szereplőkkel együtt izgulunk, nyomozunk. Vannak utalások rá, hogy ki a gyilkos, de Rowland megoldja úgy, hogy még a tapasztaltabb olvasókban is hagy egy kis kételyt, hogy vajon jól tippeltek-e. Viszonylag persze azért mindenre rájövünk a főhőssel együtt, de volt azért bónusz meglepetés a gyilkost illetően. Amiért csillagos ötöst érdemel, hogy végigkövetjük a rendőr munka MINDEN folyamatát, a helyszíni elemzéstől, a hullaboncolásig, az interjúkig, és a hajléktalanok/prostituáltak meggyőzéséig. Teljesen átlendített ebbe a rendőrös nyomozós sorozat hangulatba, és tényleg mindent visszaad. (Megjegyzés: az írónő maga is dolgozott rendőrként, szóval tudja, miről ír és ez iszonyatosan látszik is.) Nem akar arra játszani, hogy a rendőrök élete csupa izgalom, és mivel nem nyílt mágiás univerzum, és kisvárosban játszódik a történet, az alap rendőrök nincsenek akkora veszélyben. No persze ha bejönnek a démonok a képbe, akkor már más a helyzet. A vége jelenet nagyot csattant, és rendkívül pörgős volt, imádtam minden sorát. Ez a történetszál, ez az ügy teljesen lezárt (ezt el is várhatjuk egy nyomozós sorozattól), de van három szál, amiből látszik, hogy egy teljes nagy sztori ívünk lesz a könyveken keresztül. (Az írónő honlapja szerint eddig 9 kötetesre tervezi, de lehet, több is lesz, de ígéri, hogy nem lesz végtelen, tudja hol ér véget a történet.)

A romantika/erotika részétől féltem, hogy elveti a sulykot egy kicsit, de abszolút nem volt hangsúlyban, bár meglepő, hogy már a könyv elején találkozunk szex jelenettel. Tartottam tőle, hogy az előrelátható szerelmi háromszöget el fogja szúrni Rowland és a kötet végén már jönnek a nagy nyálas szerelmi vallomások, de hála az égnek ért az íráshoz, így nem rontotta el. Bár megjegyzem, magam sem tudom, melyik pasinak szurkolok, mindkét karaktert imádom.

És eljutottunk a karakterek kérdéséhez. Senki sem papírmasé figura. Olyan, mintha kilépnénk az utcán és tényleg mindenkit látnánk, mindegyik emberi, nem mindenki szexi és szép, nem mindenki sablon. Teljes hitelességgel tölti fel a rendőrőrsöt és a környékét az utolsó hajléktalanig.

A humor is kiemelendő még a történetben. Imádtam a főhős szarkasztikus humorát, hogy idézzem: „Legalább szarkasztikusan halok meg.” Úgyhogy, ha nem épp a nyomozás izgalma köt le minket, akkor sem tudunk unatkozni.

Letehetetlen egy könyv, és aki nem riad vissza egy kis boncolástól és szereti a nyomozós dolgokat, annak szívből ajánlom. Alig várom a második részt!

Kedvenc karakter: Rhyzkahl, Kara

Ami kifejezetten tetszett: a nyomozós feeling visszaadása, a humor

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Kelly

Kiadás dátuma: 2011. ???

Oldalszám:
384 oldal

6 megjegyzés:

Sillya írta...

Ezzel és a Káprázattal szemeztem már rég óta. A Káprázatról eddig csak rosszat hallottam, ezért azt nem hiszem, hogy elolvasom. De ezzel mindenképp megpróbálkozom. :) Köszi ezt a részletes kritikát. Mint mindig most se kellett csalódnom benned. Alapos kritika jó érvekkel. :) És legalább tudom mire számítsak.

Névtelen írta...

Szia véletlenül nem tudod mikor jelenik meg magyarul a 2. köttet? mert keresgéltem, de eddig nem találtam sehol

Gigi írta...

@Névtelen: A Kelly kiadó beszüntette a fantasy sorozataik kiadását. Valószínűleg ez is erre a sorsa jutott. Lehet, hogy folytatják a kiadást, de eddig nem nyilatkoztak semmit. (Először a Tündérkrónikákat próbálják kiadni előfizetéses módszerrel, de azzal se haladtak sehova.)

Névtelen írta...

ÓÓÓ hát ez elég rossz hír pedig kiváncsi lettem volna folytatásra, de azért köszönöm a választ

Névtelen írta...

Szeretném megkérdezni nem tudjátok hol tudnám az elso részt lehúzni angolul ? :) koszike :)

Gigi írta...

@Névtelen: Amazon.com

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.