Lauren Kate: Fallen - Kitaszítva

Hogy akadtam rá: A borítója isteni.

Úgy általában az egészről: Lucinda Price kénytelen új iskolába költözni, azaz nem éppen iskolába, mivel javítóintézetbe küldik. Gyanítják, hogy ő a felelős a régi pasija, Trevor halála miatt, ezért piromániával és némi skizofréniával elzsuppolják őt a Swords & Cross intézménybe. A bibi? Itt is vannak szőke lányok, akik szeretik Luce fejére rakni a kaját, és végül is mindenki okkal került ide. Vajon ki miért? Kinek milyen sötét dolgok rejtőznek a múltjában? És hát ott van Cam, az iszonyat szexi pasi, aki egyből flörtöl Luce-szel, de Luce-nek csak a helyi nagyon rosszfiúra van szeme, Danielre, aki úgy fejezi ki nem tetszését, hogy felmutatja kecsesen a középső ujját. Mit tehet szegény Luce? Minél többet ki akar deríteni Danielről és egyáltalán csak haza akar menni.

Ám eközben a kiskorában látott árnyak, amiket Luce feltehetőleg csak hallucinál, egyre többször jelennek meg, és mi köze van mindennek ahhoz, hogy Luce állandóan Danielről álmodik?

Nos, ez a könyv nagyon-nagyon meg fogja osztani az embereket. Ez a vagy utálom vagy szeretem kategória, nekem pedig a „guilty pleasure.” Jó könyv? Nem. Rossz könyv? Nem. Ez egy nagy limonádé, ami ha egy kis alkoholt adunk hozzá, még le is csúszik. Bónusz, hogy a borítóját órákig el lehet nézni.

Kezdjük a fogalmazással: Lauren Kate fogalmazásgátló tablettát szed, ergo nagyon nem tud rendesen írni. Idegesítő tőmondatok tömkelege, és istenem, ezek a hasonlatok: „savzöld fa,” „szilva lila ég,” „jégkrém narancssárga ég,” „a széken lévő párnahuzatból úgy jött elő a szivacs, mint a pattogatott kukorica.” Csak én látott itt, hogy nagyon éhes volt az írónő? (Hát jó, savat nem lehet enni, de a Goddess Testes Carter tudna tiltakozni.) Ezzel nem is lenne baj ugye, mert valljuk be, néha teszünk a fogalmazásra, és azért valakiknek pl. ez nem is fontos. Nekem az a bajom, hogy itt nincs cselekmény, és a potenciálisan jó ötletét pont, hogy a fogalmazással kellett volna kompenzálnia. Nem nekem kellett volna beleerőltetnem magam a könyvbe, hanem Kate-nek kellett volna kézen ragadnia, és körbevezetnie. Hát Kate valószínűleg otthon maradt sósavas csokit enni. (Milyen véletlen, hogy a Goddess Test főhősét is Kate-nek hívják és ezt az írónőt is.)

Ha ezen túllépünk, akkor ott van az, hogy a fiúkat se tudja leírni. Sajnálom, de nem heteroszexuális pasik jutottak eszembe a két főszereplőről, mert Kate így írja: „rózsás ajkak.” És ezt nagyon sokszor hangoztatja, egyszerűen annyira nevetségesen hatott a fiúk „meseszép” leírása, hogy szinte láttam, ahogy belassul a kameramozgás és lebeg a lágy szellőben mindenegyes hajtincse, mint egy ócska reklámban. A másik olyasmi, ami az íráshoz tartozik az az, hogy Kate-nek nem tudom, milyen fétise van, de mindenki fojtogat mindenkit. Komolyan, ez van leírva, hogy baráti gesztusként egymás NYAKÁRA tették a kezüket, majd MEGSZORÍTOTTÁK barátságosan. Nekem annyira szürreális és komikus volt az egész, hogy ha megláttam azt a szót, hogy „megszorította,” már sírva röhögtem.

Ha már sírva röhögés, akkor jézusom azok a nevek, amiket Kate választ. Nem szólt neki senki, hogy ez egy Mary-Sue fanfictionre hasonlít? LUCINDA Price, GABBE GIVENS, Pennyweather Van Syckle-Lockwood (MI VAN?), Swords and Cross, LULLWATER HOSPITAL, THUNDERBOLT. Végül, de nem utolsó sorban Daniel Grigori. Sokaknak ez nem mond semmit, de Kate-nek igen, mert Kate okos volt, magyarázom. DÁNIEL KÖNYVÉBEN a GRIGORIKról szóló részt kell megkeresni, az az őrző angyalokról, akik figyeltek az emberekre. Hmm… ez aztán a körmönfont utalás. És ezzel játszik Kate, ezzel néz minket teljesen hülyének, hogy a Grigorikat tudósoknak állítja be, mikor ha beírja az ember google-be, hogy Daniel Grigori, kidobja, hogy bukott angyalok. (Amit a főhős megtesz, de nem talál semmit… Bumm egy baki.) Végül, de nem utolsó sorban, hadd soroljam nevek közé Camet, a világ egyik legidiótább fiúnevét szerintem, akit mi csak Web Camnak becéztünk. (Ez még viccesebb, mivel a főhős szülei tiltják a webcamot.)

Karakterizálás nincsen, egy fikarcnyi se. Annyit tudunk, hogy Luce vegetáriánus, egy csomó undorító kaját megeszik (savanyított gombó – ez a kedvence), hogy szeret úszni, és hogy tördeli a kezét… Na ez aztán a karakterizálás. Ha adsz neki hobbit, meg kedvenc kaját, az nem karakter. Bár előnye a dolognak, hogy annyira nem sötét Luce, mint amilyennek számítanánk rá. Nem, nem is okos, de legalább nem idegesítő. Egy teljesen semleges folt, semmit nem lehet vele kezdeni, ahogy a többiekkel sem. Daniel a tipikus ifjúsági fantasy klisé szenvedő alakja, akitől a falra mászom. Cam (WEB CAM) és Miss Sophie pedig akkora sablonok, hogy sírva fakadtam.

Innen jön az, hogy bármi párbeszéd van, életszerűtlen, és csak derülni lehet rajta. Amikor a fent említett karakterek megszólalnak mind a jól megszokott klisés soraikat darálják, és egy percig se lehet elhinni, hogy ezek hús-vér emberek lennének. És senkinek nincs egy darab humoros sora sem, ami miért is gond? Ha ez egy nagy gótikus misztikus regény?

Mert ez nem az. Ez egy átlagos, nagyon egyszerű, mesedélutános, instant szerelmes ifjúsági fantasy. A prológus tetszett, de szerintem túl sok mindent lelőtt. Elmondja az olvasónak, hogy a férfi, Daniel éli világát, örökkön örökké és mindig megtalálja Luce-t, aki amint szerelmet vallanak egymásnak, meghal. (Nem, nem spoiler, ez a prológus, a prológus nem spoiler.) És ugye hadd ne mondjam, hogy az Angyal Dániel elnevezésből rájövünk, hogy Danikának angyal volt a jele az oviban/a Teremtéskor. És nekünk meg kell várni, míg ez a főhősnek leesik. Ami nem történik meg igazából, mert az egész történet arról szól, hogy egy javítóintézetben téblábolnak. A 220. oldalig egy átlagos iskolás regény, nulla fantasy vonulattal. Aztán onnantól öt oldalon át felcsillan a remény, hogy lesz valami cselekmény, csakhogy megint belassuljon. Az utolsó 40 oldal, na az valami, és az epilógus, óh istenem, az epilógus, jobb volt, mint a savas csoki.

Tehát mi a felhúzó erő a könyvben? (Csak, hogy tisztázzuk, mielőtt felsorakoztatom a logikai bakikat.) Az alaptörténetnek nagyon nagy potenciálja van: reinkarnálódós szerelem, ráadásul angyalokkal. Az epilógus számomra nagyot szólt, és tényleg várom a második részt. És az egész javítóintézetes dolog is elnyerte a tetszésemet.

Ami ront a dolgon: A főhős hallucinál kis kora óta, lehet, emiatt halt meg a pasija. Azért ezt jobban ki kellett volna dolgoznia, még ha a főhős hisz is az árnyak létezésében. Egyszerűen nem éreztem, hogy tényleg egy skizofrénnek titulált lányról lenne szó, hiányzott a karakter ezen mélysége. (Őszintén az egész karakterizálás sántított…) Így egy nagyon jó alapvonulatot baltázott el Kate.

A másik a rettenetes vágások, amitől fojtogattam magam. A főhős nem gondolkozik koherensen és hiába E/3 a dolog, iszonyatosan zavaró. Eleve olyan dolgokat ír le Kate, amit nem kéne (felkel, felöltözik, eszik) és ezeket visszaemlékezésben órán ülve/komoly helyzet közepette. Kérdem én, ha éppen komoly helyzet van, és szomorú a főhős, mi a fenének emlékezik rá vissza, hogy hogyan kelt fel. Nem, semmi lényeges érzelem információforrás nincs benne, egyszerűen logikátlan a történet vonalvezetése.

Aztán Luce-nek meghalt a pasija, akibe én értem, hogy nem volt szerelmes, de elvileg bűntudata van, mert lehet, ő a hibás. Nos, ez a bűntudat nem látszik, ugyanis – Luce számolta – 45 perc alatt két pasiba esik bele, és olvadozik rajtuk. Ami nagyon idegesítő.

Itt megjegyezném, hogy a könyv azon részét, miszerint instant szerelem van, meg szeretném védeni. Ugyanis jogosnak találom itt az instant szerelmet, mert hát inkarnációkról van szó. És a főhős sem érti, hogy miért vonzódik a pasihoz, miért gondol rá állandóan. Viszont ez átcsap gyorsan életemet-adom-érted szerelemmé, amit szintén még le tudok nyelni, az előbb említett dolog miatt. De azért ha már beírtuk szegény Trevort hullának a múltba, többet aggódhatott volna azon a főhős, nem pedig azon, hogy nem öltözött fel szépen gereblyézéshez. Mert ez így minden, csak nem reális.

Vannak olyan dolgok, amiknél ültem és néztem előre, hogy minek a hatása alatt állt az írónő, miközben írta? Rájöttem, mi a gond. A szerkesztő is aludt ám. Van egy lány, az a hosszú nevű, aki úgy maradt a javítóban, hogy az apja miután meghalt, az igazgató lett a gyámja. Ezt nem tudom, melyik államban csinálnák így. Lehet, van ilyen, de nekem fura volt. Ugyanígy, amikor van egy másik lány, aki épp „beteg” és nem tud járkálni, elsétál a főhőshöz és bedob egy levelet, hogy nem tud járkálni. Vagy vegyük az ominózus tóparton ülünk jelenetet, ahol kavicson ülnek, megpöccinti viccből a főhős a pasit, és mindketten egymásra esnek (KŐRE!), de nem verik be a fejüket. (Pedig akkor de szerettem volna, ha ez megtörténik…) A főhős órán ül, és azon szenved, hogy ő nem telefonálhat. Nem tudom, Magyarországon egész normális, hogy szimpla gimiben sem mehetek ki telefonálni, ahogy kedvem szottyan, nemhogy javítóintézetben. Danielt nagyon-nagyon-nagyon szereti a főhős, de amikor megszólal csak akkor ismeri fel a hangját, ha éppen a cselekmény megköveteli (értsd ha épp félre kell érteni egy beszélgetés Daniel és egy lány között). Aztán egyszer csókolózás közben még homok is kerül a főhős szájába, amiről végképp nem tudom, hogy került oda. Majd, amikor leírja a főhős, hogy mennyire egymásnak rendeltettek, kiemeli, hogy azért, mert a pasinak jó illata van, meg szép szeme. Jó hát, nekem általában nem ez a legfontosabb.

A mitológiát hagytam utoljára. Az valami borzalmas rossz, bár Angyalcsillagnál nem rosszabb. Hmm… Az onnan jól megismert lámpa-a-pasim-ezért-jó-lesz-majd-a-hálószobába-nem-kell-az-Ikeában-vásárolnom fantasy elem itt is megvan. És el kell, keserítsem az embereket, az angyaloknak szárnyon kívül a világítás az egyetlen képessége. Természetesen Danielnek szürke alapon lila pöttyös szeme van és ha dühös lilán világít. Vagy csak ha túl sötét van és haza kell vinni a főhőst.

Az egyik legrosszabb mégis az, hogy fogja Kate a légkalapácsot és azt mondja nekünk, ez BIBLIAI SZTORI. APOKALIPSZIS, GRIGORIK, BUKOTT ANGYALOK. ISTEN RENDELETE. Szóval röviden: csak a keresztény mitológia valós és igaz ebben az univerzumban. Kérlek szépen, Kate, a reinkarnáció hol keresztény? (Most nem beszélünk Jézus feltámadásáról, mert az sem reinkarnáció. Az más tészta.) A reinkarnációban ezer más vallás hisz, és ha egy picit tágabb értelmezést adott volna az írónő, sokkal elfogadhatóbb lenne a nagyon-nagyon-nagyon (nem) meglepő vége magyarázat. (Áh, és mit tanulnak? Elveszett paradicsomot a gyerekek, mert az annyira tananyag.)

Angyalos téma? Persze. Mitológiahű? Cseppet sem. Aki szerette a Csitt, Csittet, azoknak ajánlom, mert ugyanolyan angyalos-rejtélyes-pasis. Aki szerette az Evermore – Mindörökké első részét azoknak ajánlom, mert ugyanaz az alapelképzelés. Aki szerette az Alkonyatot, annak azért ajánlom, mert itt is van bunkó pasi, aki megmenti a csajt egy szobortól. Nem, nem összeollózott történet, de nem is eredeti. Nem a világ legrosszabb könyve, de valahogy én sokkal többet vártam.

Borítómagyarázat: A főhős rövid hajú, és nem hord ilyen ruhát. ELLENBEN előző életéből van fényképe. Azon pont ilyen ruhát hord.



Kedvenc karakter: Web Cam (xD)

Ami kifejezetten tetszett: az alapötlet, az EPILÓGUS

Ami nem tetszett: a karakterizálás, a fogalmazás, a mitológia

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 2/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2011. június 02.

Oldalszám: 450 oldal

Nem kaptam semmiféle recenziópéldányt, csak azért írtam a magyar adatokat, hogy ne zavarjak össze senkit, hogy ez tényleg magyarul is meg fog jelenni hamarosan.