Ugrás a fő tartalomra

Lauren Kate: Fallen - Kitaszítva

Hogy akadtam rá: A borítója isteni.

Úgy általában az egészről: Lucinda Price kénytelen új iskolába költözni, azaz nem éppen iskolába, mivel javítóintézetbe küldik. Gyanítják, hogy ő a felelős a régi pasija, Trevor halála miatt, ezért piromániával és némi skizofréniával elzsuppolják őt a Swords & Cross intézménybe. A bibi? Itt is vannak szőke lányok, akik szeretik Luce fejére rakni a kaját, és végül is mindenki okkal került ide. Vajon ki miért? Kinek milyen sötét dolgok rejtőznek a múltjában? És hát ott van Cam, az iszonyat szexi pasi, aki egyből flörtöl Luce-szel, de Luce-nek csak a helyi nagyon rosszfiúra van szeme, Danielre, aki úgy fejezi ki nem tetszését, hogy felmutatja kecsesen a középső ujját. Mit tehet szegény Luce? Minél többet ki akar deríteni Danielről és egyáltalán csak haza akar menni.

Ám eközben a kiskorában látott árnyak, amiket Luce feltehetőleg csak hallucinál, egyre többször jelennek meg, és mi köze van mindennek ahhoz, hogy Luce állandóan Danielről álmodik?

Nos, ez a könyv nagyon-nagyon meg fogja osztani az embereket. Ez a vagy utálom vagy szeretem kategória, nekem pedig a „guilty pleasure.” Jó könyv? Nem. Rossz könyv? Nem. Ez egy nagy limonádé, ami ha egy kis alkoholt adunk hozzá, még le is csúszik. Bónusz, hogy a borítóját órákig el lehet nézni.

Kezdjük a fogalmazással: Lauren Kate fogalmazásgátló tablettát szed, ergo nagyon nem tud rendesen írni. Idegesítő tőmondatok tömkelege, és istenem, ezek a hasonlatok: „savzöld fa,” „szilva lila ég,” „jégkrém narancssárga ég,” „a széken lévő párnahuzatból úgy jött elő a szivacs, mint a pattogatott kukorica.” Csak én látott itt, hogy nagyon éhes volt az írónő? (Hát jó, savat nem lehet enni, de a Goddess Testes Carter tudna tiltakozni.) Ezzel nem is lenne baj ugye, mert valljuk be, néha teszünk a fogalmazásra, és azért valakiknek pl. ez nem is fontos. Nekem az a bajom, hogy itt nincs cselekmény, és a potenciálisan jó ötletét pont, hogy a fogalmazással kellett volna kompenzálnia. Nem nekem kellett volna beleerőltetnem magam a könyvbe, hanem Kate-nek kellett volna kézen ragadnia, és körbevezetnie. Hát Kate valószínűleg otthon maradt sósavas csokit enni. (Milyen véletlen, hogy a Goddess Test főhősét is Kate-nek hívják és ezt az írónőt is.)

Ha ezen túllépünk, akkor ott van az, hogy a fiúkat se tudja leírni. Sajnálom, de nem heteroszexuális pasik jutottak eszembe a két főszereplőről, mert Kate így írja: „rózsás ajkak.” És ezt nagyon sokszor hangoztatja, egyszerűen annyira nevetségesen hatott a fiúk „meseszép” leírása, hogy szinte láttam, ahogy belassul a kameramozgás és lebeg a lágy szellőben mindenegyes hajtincse, mint egy ócska reklámban. A másik olyasmi, ami az íráshoz tartozik az az, hogy Kate-nek nem tudom, milyen fétise van, de mindenki fojtogat mindenkit. Komolyan, ez van leírva, hogy baráti gesztusként egymás NYAKÁRA tették a kezüket, majd MEGSZORÍTOTTÁK barátságosan. Nekem annyira szürreális és komikus volt az egész, hogy ha megláttam azt a szót, hogy „megszorította,” már sírva röhögtem.

Ha már sírva röhögés, akkor jézusom azok a nevek, amiket Kate választ. Nem szólt neki senki, hogy ez egy Mary-Sue fanfictionre hasonlít? LUCINDA Price, GABBE GIVENS, Pennyweather Van Syckle-Lockwood (MI VAN?), Swords and Cross, LULLWATER HOSPITAL, THUNDERBOLT. Végül, de nem utolsó sorban Daniel Grigori. Sokaknak ez nem mond semmit, de Kate-nek igen, mert Kate okos volt, magyarázom. DÁNIEL KÖNYVÉBEN a GRIGORIKról szóló részt kell megkeresni, az az őrző angyalokról, akik figyeltek az emberekre. Hmm… ez aztán a körmönfont utalás. És ezzel játszik Kate, ezzel néz minket teljesen hülyének, hogy a Grigorikat tudósoknak állítja be, mikor ha beírja az ember google-be, hogy Daniel Grigori, kidobja, hogy bukott angyalok. (Amit a főhős megtesz, de nem talál semmit… Bumm egy baki.) Végül, de nem utolsó sorban, hadd soroljam nevek közé Camet, a világ egyik legidiótább fiúnevét szerintem, akit mi csak Web Camnak becéztünk. (Ez még viccesebb, mivel a főhős szülei tiltják a webcamot.)

Karakterizálás nincsen, egy fikarcnyi se. Annyit tudunk, hogy Luce vegetáriánus, egy csomó undorító kaját megeszik (savanyított gombó – ez a kedvence), hogy szeret úszni, és hogy tördeli a kezét… Na ez aztán a karakterizálás. Ha adsz neki hobbit, meg kedvenc kaját, az nem karakter. Bár előnye a dolognak, hogy annyira nem sötét Luce, mint amilyennek számítanánk rá. Nem, nem is okos, de legalább nem idegesítő. Egy teljesen semleges folt, semmit nem lehet vele kezdeni, ahogy a többiekkel sem. Daniel a tipikus ifjúsági fantasy klisé szenvedő alakja, akitől a falra mászom. Cam (WEB CAM) és Miss Sophie pedig akkora sablonok, hogy sírva fakadtam.

Innen jön az, hogy bármi párbeszéd van, életszerűtlen, és csak derülni lehet rajta. Amikor a fent említett karakterek megszólalnak mind a jól megszokott klisés soraikat darálják, és egy percig se lehet elhinni, hogy ezek hús-vér emberek lennének. És senkinek nincs egy darab humoros sora sem, ami miért is gond? Ha ez egy nagy gótikus misztikus regény?

Mert ez nem az. Ez egy átlagos, nagyon egyszerű, mesedélutános, instant szerelmes ifjúsági fantasy. A prológus tetszett, de szerintem túl sok mindent lelőtt. Elmondja az olvasónak, hogy a férfi, Daniel éli világát, örökkön örökké és mindig megtalálja Luce-t, aki amint szerelmet vallanak egymásnak, meghal. (Nem, nem spoiler, ez a prológus, a prológus nem spoiler.) És ugye hadd ne mondjam, hogy az Angyal Dániel elnevezésből rájövünk, hogy Danikának angyal volt a jele az oviban/a Teremtéskor. És nekünk meg kell várni, míg ez a főhősnek leesik. Ami nem történik meg igazából, mert az egész történet arról szól, hogy egy javítóintézetben téblábolnak. A 220. oldalig egy átlagos iskolás regény, nulla fantasy vonulattal. Aztán onnantól öt oldalon át felcsillan a remény, hogy lesz valami cselekmény, csakhogy megint belassuljon. Az utolsó 40 oldal, na az valami, és az epilógus, óh istenem, az epilógus, jobb volt, mint a savas csoki.

Tehát mi a felhúzó erő a könyvben? (Csak, hogy tisztázzuk, mielőtt felsorakoztatom a logikai bakikat.) Az alaptörténetnek nagyon nagy potenciálja van: reinkarnálódós szerelem, ráadásul angyalokkal. Az epilógus számomra nagyot szólt, és tényleg várom a második részt. És az egész javítóintézetes dolog is elnyerte a tetszésemet.

Ami ront a dolgon: A főhős hallucinál kis kora óta, lehet, emiatt halt meg a pasija. Azért ezt jobban ki kellett volna dolgoznia, még ha a főhős hisz is az árnyak létezésében. Egyszerűen nem éreztem, hogy tényleg egy skizofrénnek titulált lányról lenne szó, hiányzott a karakter ezen mélysége. (Őszintén az egész karakterizálás sántított…) Így egy nagyon jó alapvonulatot baltázott el Kate.

A másik a rettenetes vágások, amitől fojtogattam magam. A főhős nem gondolkozik koherensen és hiába E/3 a dolog, iszonyatosan zavaró. Eleve olyan dolgokat ír le Kate, amit nem kéne (felkel, felöltözik, eszik) és ezeket visszaemlékezésben órán ülve/komoly helyzet közepette. Kérdem én, ha éppen komoly helyzet van, és szomorú a főhős, mi a fenének emlékezik rá vissza, hogy hogyan kelt fel. Nem, semmi lényeges érzelem információforrás nincs benne, egyszerűen logikátlan a történet vonalvezetése.

Aztán Luce-nek meghalt a pasija, akibe én értem, hogy nem volt szerelmes, de elvileg bűntudata van, mert lehet, ő a hibás. Nos, ez a bűntudat nem látszik, ugyanis – Luce számolta – 45 perc alatt két pasiba esik bele, és olvadozik rajtuk. Ami nagyon idegesítő.

Itt megjegyezném, hogy a könyv azon részét, miszerint instant szerelem van, meg szeretném védeni. Ugyanis jogosnak találom itt az instant szerelmet, mert hát inkarnációkról van szó. És a főhős sem érti, hogy miért vonzódik a pasihoz, miért gondol rá állandóan. Viszont ez átcsap gyorsan életemet-adom-érted szerelemmé, amit szintén még le tudok nyelni, az előbb említett dolog miatt. De azért ha már beírtuk szegény Trevort hullának a múltba, többet aggódhatott volna azon a főhős, nem pedig azon, hogy nem öltözött fel szépen gereblyézéshez. Mert ez így minden, csak nem reális.

Vannak olyan dolgok, amiknél ültem és néztem előre, hogy minek a hatása alatt állt az írónő, miközben írta? Rájöttem, mi a gond. A szerkesztő is aludt ám. Van egy lány, az a hosszú nevű, aki úgy maradt a javítóban, hogy az apja miután meghalt, az igazgató lett a gyámja. Ezt nem tudom, melyik államban csinálnák így. Lehet, van ilyen, de nekem fura volt. Ugyanígy, amikor van egy másik lány, aki épp „beteg” és nem tud járkálni, elsétál a főhőshöz és bedob egy levelet, hogy nem tud járkálni. Vagy vegyük az ominózus tóparton ülünk jelenetet, ahol kavicson ülnek, megpöccinti viccből a főhős a pasit, és mindketten egymásra esnek (KŐRE!), de nem verik be a fejüket. (Pedig akkor de szerettem volna, ha ez megtörténik…) A főhős órán ül, és azon szenved, hogy ő nem telefonálhat. Nem tudom, Magyarországon egész normális, hogy szimpla gimiben sem mehetek ki telefonálni, ahogy kedvem szottyan, nemhogy javítóintézetben. Danielt nagyon-nagyon-nagyon szereti a főhős, de amikor megszólal csak akkor ismeri fel a hangját, ha éppen a cselekmény megköveteli (értsd ha épp félre kell érteni egy beszélgetés Daniel és egy lány között). Aztán egyszer csókolózás közben még homok is kerül a főhős szájába, amiről végképp nem tudom, hogy került oda. Majd, amikor leírja a főhős, hogy mennyire egymásnak rendeltettek, kiemeli, hogy azért, mert a pasinak jó illata van, meg szép szeme. Jó hát, nekem általában nem ez a legfontosabb.

A mitológiát hagytam utoljára. Az valami borzalmas rossz, bár Angyalcsillagnál nem rosszabb. Hmm… Az onnan jól megismert lámpa-a-pasim-ezért-jó-lesz-majd-a-hálószobába-nem-kell-az-Ikeában-vásárolnom fantasy elem itt is megvan. És el kell, keserítsem az embereket, az angyaloknak szárnyon kívül a világítás az egyetlen képessége. Természetesen Danielnek szürke alapon lila pöttyös szeme van és ha dühös lilán világít. Vagy csak ha túl sötét van és haza kell vinni a főhőst.

Az egyik legrosszabb mégis az, hogy fogja Kate a légkalapácsot és azt mondja nekünk, ez BIBLIAI SZTORI. APOKALIPSZIS, GRIGORIK, BUKOTT ANGYALOK. ISTEN RENDELETE. Szóval röviden: csak a keresztény mitológia valós és igaz ebben az univerzumban. Kérlek szépen, Kate, a reinkarnáció hol keresztény? (Most nem beszélünk Jézus feltámadásáról, mert az sem reinkarnáció. Az más tészta.) A reinkarnációban ezer más vallás hisz, és ha egy picit tágabb értelmezést adott volna az írónő, sokkal elfogadhatóbb lenne a nagyon-nagyon-nagyon (nem) meglepő vége magyarázat. (Áh, és mit tanulnak? Elveszett paradicsomot a gyerekek, mert az annyira tananyag.)

Angyalos téma? Persze. Mitológiahű? Cseppet sem. Aki szerette a Csitt, Csittet, azoknak ajánlom, mert ugyanolyan angyalos-rejtélyes-pasis. Aki szerette az Evermore – Mindörökké első részét azoknak ajánlom, mert ugyanaz az alapelképzelés. Aki szerette az Alkonyatot, annak azért ajánlom, mert itt is van bunkó pasi, aki megmenti a csajt egy szobortól. Nem, nem összeollózott történet, de nem is eredeti. Nem a világ legrosszabb könyve, de valahogy én sokkal többet vártam.

Borítómagyarázat: A főhős rövid hajú, és nem hord ilyen ruhát. ELLENBEN előző életéből van fényképe. Azon pont ilyen ruhát hord.



Kedvenc karakter: Web Cam (xD)

Ami kifejezetten tetszett: az alapötlet, az EPILÓGUS

Ami nem tetszett: a karakterizálás, a fogalmazás, a mitológia

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 2/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2011. június 02.

Oldalszám:
450 oldal

Nem kaptam semmiféle recenziópéldányt, csak azért írtam a magyar adatokat, hogy ne zavarjak össze senkit, hogy ez tényleg magyarul is meg fog jelenni hamarosan.

Megjegyzések

  1. Egy dologban azért meg kell védenem a szerzőt, habár a nyakamat nem tenném rá, hogy ez részéről tudatos volt, és nem csak összeütött valamit, amiről úgy gondolta, jól hangzik, de a kereszténység tanaiban eredetileg benne volt a reinkarnáció, ha jól tudom, 553-ban törölték. Nem tudom, itt pontosan mit értenek reinkarnáció alatt, de úgy tűnik, itt is ismétlődést - ha előző életek jönnek szóba egy könyvben/filmben, valamiért mindig erre gondolnak, hogy minden ugyanúgy megtörténik, pedig elvileg pont a fejlődés volna a lényege. Szóval, ebből a szempontból viszont hülyeségnek tűnik :)

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok! Ezt élvezet volt olvasni! :)

    És igen, a 2. Második Konstantinápolyi Zsinat alatt töröltek minden reinkarnációra való utalást a Bibliából.

    VálaszTörlés
  3. De rég olvastam ilyen jó kritikát/elemzést! Most olvasom és már tudom mire számítsak. De eddig arra következtettem, hogy élvezetesebb volt ezt olvasni, mint magát a könyvet! Ügyi vagy

    VálaszTörlés
  4. Én még életemben nem olvastam ilyen borzalmas kritikát. Düh, méreg és féltékenység keveredik ebben. Sok a pontatlanságod kislány. Nem tudsz olvasni? Pár dolgot elírtál. Szerintem nagyon felszínesen olvasol, és nem hiszel az olvasói fantáziában szabadságban. A kritikád alapján elvárod, hogy mindent a szádba rágjanak. Elismerem van némi csiszolás a történeten, de korántsem annyi, mint ahogy gondolod. Szerintem te vagy az, aki nem tud fogalmazni, borzalmas az írásod és ahogy elnézem a szerkesztés sem az erősséged. Jó tanács: előbb tegyél le valamit az asztalra és csak utána merészelj ilyen hangnemben és stílusban kritizálni! Nagyképűen írsz, de mire fel?
    Megadom az email címem, bátran keress meg, nyíltan vállalom a véleményem. Küldök neked szívesen egy linket, ha érdekel. Egy könyvkiadó ahol szerencsét próbálhatsz a saját irományaiddal. Sok sikert.
    Sarolt
    pen01@citromail.hu

    VálaszTörlés
  5. Szerintem bárki írhat bárhogyan, ahogy te is, nem? A te hozzászólásodból is ömlik csak úgy a düh meg a sértettség, de tudod, mit? Szólásszabadság van, legalábbis még szerintem. Azt is írhattam volna, hogy egy nagy kalap szar a könyv, de nem tettem, mert nyilván nem az, nekem ez pozitív élmény volt, mivel írtam az alapötlet jó, de a kivitelezés rossz. Ha szereted az ilyen bénán megfogalmazott könyveket, AMIK nem láttak szerkesztőt, akkor mire fel szidod az én szerkesztőtlen kritikámat?
    Könyvkiadó linket? Minek? Én olvasó vagyok, nem író. Mi a baj azzal, ha valaki olvasóként ír kritikát?

    VálaszTörlés
  6. Istenem, ezt úgy megérte végigolvasni :DDD Jobb volt, mint a könyv XD

    VálaszTörlés
  7. Torment
    Passion

    A magyar címek ezek lesznek gondolom):
    Kitaszítva 2
    Kitaszítva 3

    Remélem ezeket elolvasva megvilágosodsz:)

    VálaszTörlés
  8. Kedves diszp!

    Igazán nem tudom, hova tenni a hozzászólásodat. (Lehet, ez most a lázam oka, nézd el.)

    Tudom, hogy négy részes eddig a könyv, Torment, Passion, Rapture, és? Valószínű a magyar címüket lefordítják, nem csak számot biggyesztenek oda. De nem értem a relevanciát.

    VálaszTörlés
  9. Kedves Gigi!

    Semmi:)Elolvastam a könyveket, szerintem nem olyan rosszak, mint a Te véleményed,ennyi...

    További szép napot és jó olvasgatást!

    VálaszTörlés
  10. Ezt a könyvet nagyon nem bírom. el se olvastam. vagyis bele kezdtem, de az első odlaltól tudtam mi lesz, de csak mert a prológus az alaptörténet lerövidített mása, plusz idegesített. NAAAAGYON. A reinkarnációt én sem fogtam, hogy jön ide mikor KERESZTÉNY MITOLÓGIAAAA. (katolikus suliba járok)
    Plusz az a fogalmazás. Nem pontosan idézek:
    "Mond mégegyszer:
    Te egy angyal vagy- erre daniel felnyögött gyönyörében (....) Luce is nyögdécselni kezdett"
    Én itt konkrétan röhögőgörcsöt kaptam. Mindenki dicséri, de szerintem borzalmas. Örülök, hogy egyet értünk :D
    Jó érzés volt elolvasni:DDD

    VálaszTörlés
  11. mert az oké hogy töröték a reinkarnációt. DE ott van: TÖRÖLTÉK. vagyis nincs benne.

    VálaszTörlés
  12. Egyetértek a kritikával. Én anno megláttam a borítóját, és azt hittem, milyen jó lesz,( mert általában aminek nagyon állat a borítója, nem szokott rossz lenni x3) de ekkorát még nem csalódtam.

    VálaszTörlés
  13. Most tépelődök, hogy elolvassam, vagy ne... De köszi a kritikát, sokat segít!

    VálaszTörlés
  14. @Névtelen: Azóta olvastam még két részt, és azt kell mondanom, hogy szerintem NEM érdemes olvasni. Plusz ez a könyv úgy igazából nem is Lauren Kate ötlete, hanem csak szerződésre írta, ami nem baj, persze, lehetne élvezhető, de itt a főhiba, hogy átérződik ez az érdektelenség.

    VálaszTörlés
  15. Teljesen egyetértek! Nagyon kellemetlen volt, hogy az írónő ennyire elhanyagolta (legalábbis szerintem), hogy mindent rendesen elmagyarázzon. Igazán sablon az egész és ami egyedi lenne benne, az meg valami borzalmas. De azért meg kell hagyni, én is élveztem és már a második részét olvasom :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…