Ugrás a fő tartalomra

Amanda Marrone: Uninvited (Hívatlan)

Hogy akadtam rá: Simon Pulse-os könyveket kerestem.

Úgy általában az egészről: Jordan több problémával is küzd: először is az édesanyja a válás óta eléggé csak magával és a ruhákkal törődik. Ami talán még nem is lenne gond, ha lennének Jordannek igazi barátai, de a lány úgy érzi, hogy csak azért tart össze a kis csapatunk, mert mind szeretnek füvezni és nincs más, akivel lóghatnának, magányosnak lenni pedig a gimiben nem éppen jó buli. Ha ez nem lenne elég Jordan első szerelme, és exe öngyilkos lett, főhősünk pedig szeretne ezen túllépni és az osztálybeli helyes fiú, Danny talán még segíthetne is neki ebben. Ha…

Ha Jordan exe, Michael nem tért volna vissza halottaiból vámpírként, és nem kísértené mindenegyes éjjelen, ami nem éppen kellemes dolog. Mivel Jordan még mindig érez valamit Michael iránt, a fiú pedig állítólag szereti és nem érti, miért is szakítottak, viszont nem akar mást, csak hogy a lány behívja, mert anélkül nem jöhet be. Jordan, aki amúgy sem tökéletes az életével járó fájdalmat és zavarodottságot alkoholba fojtja, és néha az öngyilkosság is az eszébe jut. Ennyi erővel be is engedhetné Michaelt, nem?

Nagyon sok negatív kritikát láttam, főleg arról, hogy kidolgozatlan meg unalmas, meg hogy nem élethű. Pluszban ott van az is, hogy olyan átlagos vámpírosnak tűnik a fülszövegből, de a kiadó miatt gondoltam bepróbálkozok ezzel. ÉS NAGYON POZITÍVAN CSALÓDTAM! (Nagyjából el is felejtettem aludni a könyv miatt, de azért reggel 5-kor kénytelen voltam letenni, mert kifolytak a szemeim.)

Először is nincs nagy cselekmény, (szóval a nem történik semmi kritikák jogosak), ugyanakkor van egy halom flashbackünk és teljesen magába szippantott az egész történet. Nem kellett ide extra semmi, mert ez lelkizős, tépelődős regény. Nagyon sokat fektet Marrone a gondolatokra, érzelmekre, és ez pontosan így jó, hiszen nehéz témákkal foglalkozik, és REÁLISAN.

Ezért is jár neki a csillagos ötös, mert drog- és alkoholfüggőséggel foglalkozik, no meg az öngyilkosság gondolatával, és mindezt teljesen hihetően és átérezhetően adja vissza. Sok szex van a könyvben? Utalás van rá, hogy a főhős, mivel nem tudta hogyan feldolgozni az exével történteket és távol érzi magát az emberiségtől, csak egy ölelést akarna, egy csókot, ami automatikusan több lesz. És egy-két ilyen hibából, ami a főhős lelki sérüléseiből származik, már egyből mindenki elkönyveli ribancnak, pedig teljesen annak az ellentéte. Egyszerűen csak függő: szex, drog, alkohol. Mindegy, csak el tudja nyomni a fájdalmat, a zavartságot és a gondokat.

Nagyon sok mindenről szól a regény és mindezt 224 oldalon csomagolja össze nekünk Marrone, de olyan precizitással, hogy ütős, magával ragad, nem enged el, és nem hagy maga után hiányérzetet.

Ott van témának az alkoholizmus, a drogfüggőség, hogy segítséggel van kiút. De igaz ez minden helyzetre, ami reménytelennek tűnik. Hogy bármilyen hibát is követünk el, túl kell rajta lépnünk, és el kell saját magunkat fogadni, hiszen senki sem tökéletes. Ebből következik, hogy másokat sem ítélhetünk el egy-egy hibáért és támogatnunk kell egymást.

Nagyon jól bánik ezzel a témával Marrone, hiszen az elején látjuk mennyire különböző a négy lány, akik együtt lógnak. Majd azért megmutatkozik, hogy talán van mégis ott igazi barátság, ami minden próbát kiáll. És ez a lényeg a barátságban, ahogy a közmondás is mondja, „Bajban mutatkozik meg az igaz barát.” És ez itt és a való életben is teljesen igaz.

Ugyanakkor Michaellel nagyon jól bemutatja Marrone az első szerelem csapdáját, hogy talán mégsem annyira tökéletes, mint hisszük, és hogy milyen is összezavaró és bonyolult tud lenni az, amikor az exünkkel találkozunk. Még mindig érezzük a régi emlékeket, régi érzelmeket, de vajon ebből mennyi volt igaz? Milyen is feldolgozni azt, hogy egy kapcsolatnak mi volt a hibája, hogy véget ért? És hogy milyen is feldolgozni teljesen a szakítást.

És mivel elhangzott a kritika elején, hogy kritizálták a karaktereket is, annyit hozzáteszek: Eleve komoly regény, az ilyenekben mindig jó a karakterizálás. Aki ezt szidta, valószínűleg nem olvasott még jó könyvet, csak sablont. Ugyanis minden szereplő összetett itt, a maga hibáival és jó tulajdonságaival.

A vámpírság itt igazából csak egy mellékszál, egy metafora, ha úgy tetszik. Ha arra vágyik valaki, hogy romantikus vámpíros regényt olvasson, akkor ne ezt a könyvet válassza. Nem a romantika itt a lényeg, hanem hogyan is tudjuk feldolgozni azt, hogy mi is hibázhatunk, és hogyan éljünk ezzel tovább. Hogy van értelme küzdeni, nem feltétlen megoldás az öngyilkosság, bármennyire is kilátástalan a helyzet. Csak azoknak ajánlom, akik elgondolkozós történetre vágynak.

Kedvenc karakter: Jordan, Rachael, Lisa

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2007. október 23.

Oldalszám:
224 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség