Jennifer Murgia: Angyalcsillag

2011. május 11., szerda

Hogy akadtam rá: Kelly azt mondta, hogy szörnyű, és tudta, hogy mennyire mazochista vagyok, ezért elküldte.

Úgy általában az egészről: Teagan éli a tizenhét évesek átlagéletét, ahogy a fülszöveg is mondja. Vagyis van egy legjobb barátnője, aki azt akarja, hogy pasizzon már be, van egy ellensége, a pomponlány, aki félelmetes e-maileket küld neki (hogy ti is átérezzétek, bemásolom a rettegett fenyegető e-mail szövegét: FLÚGOS). De persze színre lép Gareth, az új srác, aki eszméletlenül gyönyörű, és valamiért csak Teagan társaságát keresi. Emellett pedig ott vannak azok a sötét árnyak, amiket csak a lány lát, és hát Gareth persze ott van, hogy megmentse.

Először is leszögezem, hogy ez a könyv rémes. Eleve el sem akartam olvasni, nem keltette fel az érdeklődésem, hiába angyalos sztori, valahogy valami sántított a fülszöveggel. Aztán Kelly mondta, hogy irtó rossz a könyv és ezért megkaptam tőle, mivel hírhedt mazochista vagyok. Úgy voltam vele, hogy felkészültem egy Vámpírnaplók féle szenvedésre vagy olyanra, mint az Éjszaka Háza. HÁT EZ MESSZE TÚLLŐT MINDENEN, AMIT EDDIG OLVASTAM! Ez a létező legrosszabb könyv, amit eddigi életem során a kezemben tartottam.

Kezdjük a fogalmazással Borzalmas. Nem tudom, hogy a fordító a hibás-e vagy az író. Persze az író mindenképpen, mert vannak olyan képek, amik teljesen összezavarják az embert, és fikarcnyi értelmük sincs. Aztán jön az, hogy egyszer a szereplők itt vannak, másszor ott, minden átvezetés nélkül, olyan, mintha szerkesztő nem is látta volna ezt a kötetet. (Véletlenül ez nem magánkiadás odakint? Mert nem hiszem el, hogy ezt normális kiadó kiadta.) Ami viszont lehet a fordító sara is részben (nem tudom, mert magyarul olvastam csak) az a szóhasználat, ami iszonyatosan idegesítő: egy mondatban vannak szleng és szépirodalmi szavak és nagyon elüt egymástól. Ilyet ne. Ne akarjunk okosnak látszani egzotikus szavakkal.

Akkor vegyük a történetet: nem létező. Ez nem történet felépítés, amit Murgia csinál. Ez egy 12 éves fanfiction író alkotása, és az is a gyengébb fajtából. Olyan rohadt nagy utalások vannak, mint a ház, és olyan sután bánik velük, hogy az olvasó legszívesebben tépné a haját. Ilyen példa, hogy a főhős szobájában ANGYAL rajzok vannak, és a legelején kifejtik, hogy a főhős apja nincs a képben, de olyan bénán teszi ezt, hogy mi már tudjuk, természetfeletti van a dologban.

Ami a történetet illeti még, ami nem sablon, az három műből van összevágva SZÓ SZERINT. Ez az Alkonyat, a Csitt, Csitt és a Vámpírnaplók. Van itt minden, autó elől megmentés, napfényes réten igazi én megmutatás, kocsiban hazavivős klasszikus zene hallgatós, kórházban felébredős, varjú a temetőben, etc, etc. A lista szinte végeláthatatlan.

A karakterizálásról Murgia nem hallott, annyit tudunk meg talán, hogy kinek milyen színű haja és szeme van. De jobb esetben még ennyit sem, véletlenszerűen odaböki a neveket a főhős osztálytársainak és úgy érezzük, hogy valahol lemaradtunk, mivel úgy utalgatnak rájuk, mintha már találkoztunk volna velük.

A mitológia alap vicces, az egész a nyolcas szám köré van rakva, amit magam sem értettem, ha ennyire keresztény akar lenni a könyv, miért vannak benne pogány elemek. Ami magyarázat van a mitológiáról, azt pár perc alatt lezavarja az írónő, kb. három mondatban, és a fele érthetetlen. (ÉS AKKOR JÖN MAJD AZ OKTAGRAM RENDJE! Ezt még sokáig fogom emlegetni.) Az őrangyalos téma, amúgy még tetszene is, ha tényleg fantasy lenne ez a könyv, de egy-két sebhelyen meg szárnyon kívül szinte semmi nem mutatta, hogy ez fantasy sztori lenne, még romantikusnak sem megy el, mert…

Mert egy nap alatt a főhős elmondja az Alkonyatból jól ismert mondatot, hogy visszafordíthatatlanul beleszeretett Garethbe, mivel annyira más, mint a többi fiú. Megjegyzem nem is ismerik egymást, de már tudja, hogy Gareth milyen érett és milyen szép kék szeme van, mert a kettő rohadtul összefügg. Érzelem leírás nagyjából nulla van a könyvben, meghal az egyik szereplő, nem spoilerezek, de drámai akarna lenni a könyv. Ugyanakkor semmit nem ér el az égadta világon, csak hogy megutáltam a főhőst és furán néztem a könyvre, ugyanis ezt a halálesetet úgy dolgozza fel a főhős, hogy haragszik a halottra, amit halála előtt csinált, és nem volt a halott hibája.

Tele van az egész logikátlan elemekkel. Gareth megkérdezi a főhőst, hisz-e az angyalokban, sőt még azt is elárulja, hogy neki nincsenek biológiai szülei, erre a főhős, nem összekötné ezt, nem, dehogy, azt hiszi, hogy csak Gareth árva. Majd közvetlen utána megjelenik VILÁGÍTVA, a csaj szobájában a srác, erre jön az, hogy „óh, csak álmodtam.” Majd miután leesik neki, hogy vannak angyalok, és nagyon benne vagyunk már a történetben, egyszer kijelenti: „Most már hiszek az angyalokban.” Hát… jobb később, mint soha.

Tudja a főhős, hogy a gonosz tevékenykedik, és csinált valamit a körülötte élő emberekkel. Oké, fel is dolgozta. Majd jön az, hogy jajj, hát miért pont azzal a ribanccal barátkozik a legjobb barátnője? MIKOR TUDJA, HOGY MIÉRT! Olyan érzésem támadt, hogy Murgia elfelejtette visszaolvasni, hogy a szereplője már tud a nagy összeesküvésről.

Van még egy-két ilyen apróság, amit a humor kedvéért kiemelnék. Van olyan jelenet, ahol az édesanyja egyszerűen felszívódik, előtte ott van, utána már nincs. Vagy hogy a feketének több árnyalata van… Vagy hogy véletlenül az egyik üvegablakon a főhős van megfestve angyalként, világ életükbe abba a templomba jártak, de csak most veszik észre. De ez persze ki is van hagyva később a cselekmény szempontjából, szóval nem is értettem, minek oda az a jelenet.

Kezdő íróknak ajánlom a könyvet, olvassátok el, és ha láttok bármilyen hasonlóságot a történetvezetésben, karakterizálásban a saját művetekkel, akkor tegyetek magatoknak egy szívességet és kezdjétek újra a kéziratotokat. Ez másra nem jó, csak elrettentő példának.

A könyvre az van írva: „felejthetetlen szerelmi történet.” Ez igaz is, jó sokáig fog tartani, mire ezt a borzalmat elfelejtem. És örüljünk, mert SOROZAT!

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: sírva lehet rajta röhögni, olyan rossz

Ami nem tetszett: AZ EGÉSZ!

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 1/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: IPC könyvek

Kiadás dátuma: 2011.

Oldalszám:
280 oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.