Ugrás a fő tartalomra

Jennifer Murgia: Angyalcsillag

Hogy akadtam rá: Kelly azt mondta, hogy szörnyű, és tudta, hogy mennyire mazochista vagyok, ezért elküldte.

Úgy általában az egészről: Teagan éli a tizenhét évesek átlagéletét, ahogy a fülszöveg is mondja. Vagyis van egy legjobb barátnője, aki azt akarja, hogy pasizzon már be, van egy ellensége, a pomponlány, aki félelmetes e-maileket küld neki (hogy ti is átérezzétek, bemásolom a rettegett fenyegető e-mail szövegét: FLÚGOS). De persze színre lép Gareth, az új srác, aki eszméletlenül gyönyörű, és valamiért csak Teagan társaságát keresi. Emellett pedig ott vannak azok a sötét árnyak, amiket csak a lány lát, és hát Gareth persze ott van, hogy megmentse.

Először is leszögezem, hogy ez a könyv rémes. Eleve el sem akartam olvasni, nem keltette fel az érdeklődésem, hiába angyalos sztori, valahogy valami sántított a fülszöveggel. Aztán Kelly mondta, hogy irtó rossz a könyv és ezért megkaptam tőle, mivel hírhedt mazochista vagyok. Úgy voltam vele, hogy felkészültem egy Vámpírnaplók féle szenvedésre vagy olyanra, mint az Éjszaka Háza. HÁT EZ MESSZE TÚLLŐT MINDENEN, AMIT EDDIG OLVASTAM! Ez a létező legrosszabb könyv, amit eddigi életem során a kezemben tartottam.

Kezdjük a fogalmazással Borzalmas. Nem tudom, hogy a fordító a hibás-e vagy az író. Persze az író mindenképpen, mert vannak olyan képek, amik teljesen összezavarják az embert, és fikarcnyi értelmük sincs. Aztán jön az, hogy egyszer a szereplők itt vannak, másszor ott, minden átvezetés nélkül, olyan, mintha szerkesztő nem is látta volna ezt a kötetet. (Véletlenül ez nem magánkiadás odakint? Mert nem hiszem el, hogy ezt normális kiadó kiadta.) Ami viszont lehet a fordító sara is részben (nem tudom, mert magyarul olvastam csak) az a szóhasználat, ami iszonyatosan idegesítő: egy mondatban vannak szleng és szépirodalmi szavak és nagyon elüt egymástól. Ilyet ne. Ne akarjunk okosnak látszani egzotikus szavakkal.

Akkor vegyük a történetet: nem létező. Ez nem történet felépítés, amit Murgia csinál. Ez egy 12 éves fanfiction író alkotása, és az is a gyengébb fajtából. Olyan rohadt nagy utalások vannak, mint a ház, és olyan sután bánik velük, hogy az olvasó legszívesebben tépné a haját. Ilyen példa, hogy a főhős szobájában ANGYAL rajzok vannak, és a legelején kifejtik, hogy a főhős apja nincs a képben, de olyan bénán teszi ezt, hogy mi már tudjuk, természetfeletti van a dologban.

Ami a történetet illeti még, ami nem sablon, az három műből van összevágva SZÓ SZERINT. Ez az Alkonyat, a Csitt, Csitt és a Vámpírnaplók. Van itt minden, autó elől megmentés, napfényes réten igazi én megmutatás, kocsiban hazavivős klasszikus zene hallgatós, kórházban felébredős, varjú a temetőben, etc, etc. A lista szinte végeláthatatlan.

A karakterizálásról Murgia nem hallott, annyit tudunk meg talán, hogy kinek milyen színű haja és szeme van. De jobb esetben még ennyit sem, véletlenszerűen odaböki a neveket a főhős osztálytársainak és úgy érezzük, hogy valahol lemaradtunk, mivel úgy utalgatnak rájuk, mintha már találkoztunk volna velük.

A mitológia alap vicces, az egész a nyolcas szám köré van rakva, amit magam sem értettem, ha ennyire keresztény akar lenni a könyv, miért vannak benne pogány elemek. Ami magyarázat van a mitológiáról, azt pár perc alatt lezavarja az írónő, kb. három mondatban, és a fele érthetetlen. (ÉS AKKOR JÖN MAJD AZ OKTAGRAM RENDJE! Ezt még sokáig fogom emlegetni.) Az őrangyalos téma, amúgy még tetszene is, ha tényleg fantasy lenne ez a könyv, de egy-két sebhelyen meg szárnyon kívül szinte semmi nem mutatta, hogy ez fantasy sztori lenne, még romantikusnak sem megy el, mert…

Mert egy nap alatt a főhős elmondja az Alkonyatból jól ismert mondatot, hogy visszafordíthatatlanul beleszeretett Garethbe, mivel annyira más, mint a többi fiú. Megjegyzem nem is ismerik egymást, de már tudja, hogy Gareth milyen érett és milyen szép kék szeme van, mert a kettő rohadtul összefügg. Érzelem leírás nagyjából nulla van a könyvben, meghal az egyik szereplő, nem spoilerezek, de drámai akarna lenni a könyv. Ugyanakkor semmit nem ér el az égadta világon, csak hogy megutáltam a főhőst és furán néztem a könyvre, ugyanis ezt a halálesetet úgy dolgozza fel a főhős, hogy haragszik a halottra, amit halála előtt csinált, és nem volt a halott hibája.

Tele van az egész logikátlan elemekkel. Gareth megkérdezi a főhőst, hisz-e az angyalokban, sőt még azt is elárulja, hogy neki nincsenek biológiai szülei, erre a főhős, nem összekötné ezt, nem, dehogy, azt hiszi, hogy csak Gareth árva. Majd közvetlen utána megjelenik VILÁGÍTVA, a csaj szobájában a srác, erre jön az, hogy „óh, csak álmodtam.” Majd miután leesik neki, hogy vannak angyalok, és nagyon benne vagyunk már a történetben, egyszer kijelenti: „Most már hiszek az angyalokban.” Hát… jobb később, mint soha.

Tudja a főhős, hogy a gonosz tevékenykedik, és csinált valamit a körülötte élő emberekkel. Oké, fel is dolgozta. Majd jön az, hogy jajj, hát miért pont azzal a ribanccal barátkozik a legjobb barátnője? MIKOR TUDJA, HOGY MIÉRT! Olyan érzésem támadt, hogy Murgia elfelejtette visszaolvasni, hogy a szereplője már tud a nagy összeesküvésről.

Van még egy-két ilyen apróság, amit a humor kedvéért kiemelnék. Van olyan jelenet, ahol az édesanyja egyszerűen felszívódik, előtte ott van, utána már nincs. Vagy hogy a feketének több árnyalata van… Vagy hogy véletlenül az egyik üvegablakon a főhős van megfestve angyalként, világ életükbe abba a templomba jártak, de csak most veszik észre. De ez persze ki is van hagyva később a cselekmény szempontjából, szóval nem is értettem, minek oda az a jelenet.

Kezdő íróknak ajánlom a könyvet, olvassátok el, és ha láttok bármilyen hasonlóságot a történetvezetésben, karakterizálásban a saját művetekkel, akkor tegyetek magatoknak egy szívességet és kezdjétek újra a kéziratotokat. Ez másra nem jó, csak elrettentő példának.

A könyvre az van írva: „felejthetetlen szerelmi történet.” Ez igaz is, jó sokáig fog tartani, mire ezt a borzalmat elfelejtem. És örüljünk, mert SOROZAT!

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: sírva lehet rajta röhögni, olyan rossz

Ami nem tetszett: AZ EGÉSZ!

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 1/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: IPC könyvek

Kiadás dátuma: 2011.

Oldalszám:
280 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…