Ugrás a fő tartalomra

Jennifer Murgia: Angyalcsillag

Hogy akadtam rá: Kelly azt mondta, hogy szörnyű, és tudta, hogy mennyire mazochista vagyok, ezért elküldte.

Úgy általában az egészről: Teagan éli a tizenhét évesek átlagéletét, ahogy a fülszöveg is mondja. Vagyis van egy legjobb barátnője, aki azt akarja, hogy pasizzon már be, van egy ellensége, a pomponlány, aki félelmetes e-maileket küld neki (hogy ti is átérezzétek, bemásolom a rettegett fenyegető e-mail szövegét: FLÚGOS). De persze színre lép Gareth, az új srác, aki eszméletlenül gyönyörű, és valamiért csak Teagan társaságát keresi. Emellett pedig ott vannak azok a sötét árnyak, amiket csak a lány lát, és hát Gareth persze ott van, hogy megmentse.

Először is leszögezem, hogy ez a könyv rémes. Eleve el sem akartam olvasni, nem keltette fel az érdeklődésem, hiába angyalos sztori, valahogy valami sántított a fülszöveggel. Aztán Kelly mondta, hogy irtó rossz a könyv és ezért megkaptam tőle, mivel hírhedt mazochista vagyok. Úgy voltam vele, hogy felkészültem egy Vámpírnaplók féle szenvedésre vagy olyanra, mint az Éjszaka Háza. HÁT EZ MESSZE TÚLLŐT MINDENEN, AMIT EDDIG OLVASTAM! Ez a létező legrosszabb könyv, amit eddigi életem során a kezemben tartottam.

Kezdjük a fogalmazással Borzalmas. Nem tudom, hogy a fordító a hibás-e vagy az író. Persze az író mindenképpen, mert vannak olyan képek, amik teljesen összezavarják az embert, és fikarcnyi értelmük sincs. Aztán jön az, hogy egyszer a szereplők itt vannak, másszor ott, minden átvezetés nélkül, olyan, mintha szerkesztő nem is látta volna ezt a kötetet. (Véletlenül ez nem magánkiadás odakint? Mert nem hiszem el, hogy ezt normális kiadó kiadta.) Ami viszont lehet a fordító sara is részben (nem tudom, mert magyarul olvastam csak) az a szóhasználat, ami iszonyatosan idegesítő: egy mondatban vannak szleng és szépirodalmi szavak és nagyon elüt egymástól. Ilyet ne. Ne akarjunk okosnak látszani egzotikus szavakkal.

Akkor vegyük a történetet: nem létező. Ez nem történet felépítés, amit Murgia csinál. Ez egy 12 éves fanfiction író alkotása, és az is a gyengébb fajtából. Olyan rohadt nagy utalások vannak, mint a ház, és olyan sután bánik velük, hogy az olvasó legszívesebben tépné a haját. Ilyen példa, hogy a főhős szobájában ANGYAL rajzok vannak, és a legelején kifejtik, hogy a főhős apja nincs a képben, de olyan bénán teszi ezt, hogy mi már tudjuk, természetfeletti van a dologban.

Ami a történetet illeti még, ami nem sablon, az három műből van összevágva SZÓ SZERINT. Ez az Alkonyat, a Csitt, Csitt és a Vámpírnaplók. Van itt minden, autó elől megmentés, napfényes réten igazi én megmutatás, kocsiban hazavivős klasszikus zene hallgatós, kórházban felébredős, varjú a temetőben, etc, etc. A lista szinte végeláthatatlan.

A karakterizálásról Murgia nem hallott, annyit tudunk meg talán, hogy kinek milyen színű haja és szeme van. De jobb esetben még ennyit sem, véletlenszerűen odaböki a neveket a főhős osztálytársainak és úgy érezzük, hogy valahol lemaradtunk, mivel úgy utalgatnak rájuk, mintha már találkoztunk volna velük.

A mitológia alap vicces, az egész a nyolcas szám köré van rakva, amit magam sem értettem, ha ennyire keresztény akar lenni a könyv, miért vannak benne pogány elemek. Ami magyarázat van a mitológiáról, azt pár perc alatt lezavarja az írónő, kb. három mondatban, és a fele érthetetlen. (ÉS AKKOR JÖN MAJD AZ OKTAGRAM RENDJE! Ezt még sokáig fogom emlegetni.) Az őrangyalos téma, amúgy még tetszene is, ha tényleg fantasy lenne ez a könyv, de egy-két sebhelyen meg szárnyon kívül szinte semmi nem mutatta, hogy ez fantasy sztori lenne, még romantikusnak sem megy el, mert…

Mert egy nap alatt a főhős elmondja az Alkonyatból jól ismert mondatot, hogy visszafordíthatatlanul beleszeretett Garethbe, mivel annyira más, mint a többi fiú. Megjegyzem nem is ismerik egymást, de már tudja, hogy Gareth milyen érett és milyen szép kék szeme van, mert a kettő rohadtul összefügg. Érzelem leírás nagyjából nulla van a könyvben, meghal az egyik szereplő, nem spoilerezek, de drámai akarna lenni a könyv. Ugyanakkor semmit nem ér el az égadta világon, csak hogy megutáltam a főhőst és furán néztem a könyvre, ugyanis ezt a halálesetet úgy dolgozza fel a főhős, hogy haragszik a halottra, amit halála előtt csinált, és nem volt a halott hibája.

Tele van az egész logikátlan elemekkel. Gareth megkérdezi a főhőst, hisz-e az angyalokban, sőt még azt is elárulja, hogy neki nincsenek biológiai szülei, erre a főhős, nem összekötné ezt, nem, dehogy, azt hiszi, hogy csak Gareth árva. Majd közvetlen utána megjelenik VILÁGÍTVA, a csaj szobájában a srác, erre jön az, hogy „óh, csak álmodtam.” Majd miután leesik neki, hogy vannak angyalok, és nagyon benne vagyunk már a történetben, egyszer kijelenti: „Most már hiszek az angyalokban.” Hát… jobb később, mint soha.

Tudja a főhős, hogy a gonosz tevékenykedik, és csinált valamit a körülötte élő emberekkel. Oké, fel is dolgozta. Majd jön az, hogy jajj, hát miért pont azzal a ribanccal barátkozik a legjobb barátnője? MIKOR TUDJA, HOGY MIÉRT! Olyan érzésem támadt, hogy Murgia elfelejtette visszaolvasni, hogy a szereplője már tud a nagy összeesküvésről.

Van még egy-két ilyen apróság, amit a humor kedvéért kiemelnék. Van olyan jelenet, ahol az édesanyja egyszerűen felszívódik, előtte ott van, utána már nincs. Vagy hogy a feketének több árnyalata van… Vagy hogy véletlenül az egyik üvegablakon a főhős van megfestve angyalként, világ életükbe abba a templomba jártak, de csak most veszik észre. De ez persze ki is van hagyva később a cselekmény szempontjából, szóval nem is értettem, minek oda az a jelenet.

Kezdő íróknak ajánlom a könyvet, olvassátok el, és ha láttok bármilyen hasonlóságot a történetvezetésben, karakterizálásban a saját művetekkel, akkor tegyetek magatoknak egy szívességet és kezdjétek újra a kéziratotokat. Ez másra nem jó, csak elrettentő példának.

A könyvre az van írva: „felejthetetlen szerelmi történet.” Ez igaz is, jó sokáig fog tartani, mire ezt a borzalmat elfelejtem. És örüljünk, mert SOROZAT!

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: sírva lehet rajta röhögni, olyan rossz

Ami nem tetszett: AZ EGÉSZ!

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 1/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: IPC könyvek

Kiadás dátuma: 2011.

Oldalszám:
280 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d