Ugrás a fő tartalomra

Kevin Williamson, Julie Plec: Stefan's Diaries - The Craving (Stefan Naplói - A vágyódás)

Hogy akadtam rá: Szeretem a sorozatot, a könyveket nem igazán, de mivel ez a tévésorozaton alapul, gondoltam, adok neki egy esélyt.

Úgy általában az egészről: Miután Stefan Salvatore vámpír lett és a vérszomja ködében vérben fürdette New Orleans utcáit, találkozott Lexivel, a kedves vámpírral, aki szerint Stefan megérdemli, hogy megmentsék. Stefan így megesküdött, hogy soha többé nem iszik embervért, ebbe közrejátszik az is, hogy újdonsült ember szerelmét Damon, a testvére megölte. Stefan így New Yorkba vetődik, ahol egy parkban él mókusokon, ám egy napon egy sebesült lány talál, akin persze segít. Így került Stefan egy nagyon is vagyonos és neves családhoz, akik mindenáron szeretnék, ha az ifjú Salvatore náluk vendégeskedne, hiszen megmentette a lányukat, a vámpír hősünk pedig szeretné magát ismét embernek érezni, és ez a család erre tökéletes. De vajon meddig tart ez az idilli kép? Főleg, hogy Damon odakint van valahol, és bosszúra vágyik.

Ugye az előző részt, a Bloodlustot lehúztam, mert bár más írta, mint az első részt, és a mondatok élvezhetőek voltak, az egész történet egy nagy agybaj volt. Ezt a részt ismét más írta. Honnan tudom? Teljesen más a szóhasználat, a fogalmazás, és hát a sorozatos könyveket mindig mások írják, csak itt a becses alkotót nem nevezik meg. (Lehet, hogy valaki fél már a Vámpírnaplókkal kapcsolatba hozni magát?) De most ez az író vérfrissítés nagyon jót tett a könyvnek.

A történet első fele kicsit lassú, de mivel az előző részekben gyakorlatilag SEMMI nem történt, itt ez már nem zavart. Viszont meglepődtem, mikor fel-felnevettem a köteten, vagy elkezdtem átérezni Stefan helyzetét. BIZONY! Ez az író tud írni, NEM CSAK HOGY MINDENKI KARAKTERHŰ, de kijavította az előző írók hibáit, ahol a szereplőket tök más színű szemmel/hajjal írták le. Végre a jellemzések egészek voltak, nem merültek ki abban, hogy húzogatja a szemöldökét. Végre Damon a sorozatból megismert szarkasztikus rossz fiú volt, aki rejtegeti az érzelmeit a kemény külső mögé. Szóval a Damon rajongóknak felettébb ajánlom ezt a részt, szenvedjétek túl az első kettőt, mert ez igazán megéri.

Aztán a könyv felénél kezdtem igazán meglepődni, ugyanis pörgős, akció dús és élvezetes volt a cselekmény. Nem volt meglepő, de nem lehetett unatkozni alatta, és be kell, valljam, ez az első kötet, amit TÉNYLEG ÉLVEZTEM! És ez tekintve a sorozat előző köteteit nagyon nagy szó.

Amiért levontam az öt pontból, mert mégiscsak hozzátartozik az előző kötetekhez, és hiába használja briliánsan ez az író az eddigiek cselekményszálát, néha nevetséges lesz. De próbálja kijavítani az előző könyv hibáit, és már talán kezdtem sajnálni Callie-t, annyira jól használja a szavakat. De hiába próbálta poénnal elütni a második rész cirkuszi eseményeit, egyszerűen kínomban nevettem, akár csak Damon. Mellesleg pedig az első jelenet nagyon drámai akart lenni és figyelemhajhász, egy olyan poénnal nyit, amit én fapofával néztem, és arra gondoltam, hogy „Megint egy író, aki sokat ivott.” De hála az égnek az eleje össze sem hasonlítható a könyv többi részével.

Vámpírnaplók rajongóknak kötelező, ha mást nem, ezt a részt olvassátok el!

Kedvenc karakter: Damon

Ami kifejezetten tetszett: VÉGRE KARAKTERHŰSÉG VAN! Damon humora

Ami nem tetszett: az előző részekre utalás, még ha szükséges is

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: HarperTeen

Kiadás dátuma: 2011. május 3.

Oldalszám:
256 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige