Ugrás a fő tartalomra

Kevin Williamson, Julie Plec: Stefan's Diaries - The Craving (Stefan Naplói - A vágyódás)

Hogy akadtam rá: Szeretem a sorozatot, a könyveket nem igazán, de mivel ez a tévésorozaton alapul, gondoltam, adok neki egy esélyt.

Úgy általában az egészről: Miután Stefan Salvatore vámpír lett és a vérszomja ködében vérben fürdette New Orleans utcáit, találkozott Lexivel, a kedves vámpírral, aki szerint Stefan megérdemli, hogy megmentsék. Stefan így megesküdött, hogy soha többé nem iszik embervért, ebbe közrejátszik az is, hogy újdonsült ember szerelmét Damon, a testvére megölte. Stefan így New Yorkba vetődik, ahol egy parkban él mókusokon, ám egy napon egy sebesült lány talál, akin persze segít. Így került Stefan egy nagyon is vagyonos és neves családhoz, akik mindenáron szeretnék, ha az ifjú Salvatore náluk vendégeskedne, hiszen megmentette a lányukat, a vámpír hősünk pedig szeretné magát ismét embernek érezni, és ez a család erre tökéletes. De vajon meddig tart ez az idilli kép? Főleg, hogy Damon odakint van valahol, és bosszúra vágyik.

Ugye az előző részt, a Bloodlustot lehúztam, mert bár más írta, mint az első részt, és a mondatok élvezhetőek voltak, az egész történet egy nagy agybaj volt. Ezt a részt ismét más írta. Honnan tudom? Teljesen más a szóhasználat, a fogalmazás, és hát a sorozatos könyveket mindig mások írják, csak itt a becses alkotót nem nevezik meg. (Lehet, hogy valaki fél már a Vámpírnaplókkal kapcsolatba hozni magát?) De most ez az író vérfrissítés nagyon jót tett a könyvnek.

A történet első fele kicsit lassú, de mivel az előző részekben gyakorlatilag SEMMI nem történt, itt ez már nem zavart. Viszont meglepődtem, mikor fel-felnevettem a köteten, vagy elkezdtem átérezni Stefan helyzetét. BIZONY! Ez az író tud írni, NEM CSAK HOGY MINDENKI KARAKTERHŰ, de kijavította az előző írók hibáit, ahol a szereplőket tök más színű szemmel/hajjal írták le. Végre a jellemzések egészek voltak, nem merültek ki abban, hogy húzogatja a szemöldökét. Végre Damon a sorozatból megismert szarkasztikus rossz fiú volt, aki rejtegeti az érzelmeit a kemény külső mögé. Szóval a Damon rajongóknak felettébb ajánlom ezt a részt, szenvedjétek túl az első kettőt, mert ez igazán megéri.

Aztán a könyv felénél kezdtem igazán meglepődni, ugyanis pörgős, akció dús és élvezetes volt a cselekmény. Nem volt meglepő, de nem lehetett unatkozni alatta, és be kell, valljam, ez az első kötet, amit TÉNYLEG ÉLVEZTEM! És ez tekintve a sorozat előző köteteit nagyon nagy szó.

Amiért levontam az öt pontból, mert mégiscsak hozzátartozik az előző kötetekhez, és hiába használja briliánsan ez az író az eddigiek cselekményszálát, néha nevetséges lesz. De próbálja kijavítani az előző könyv hibáit, és már talán kezdtem sajnálni Callie-t, annyira jól használja a szavakat. De hiába próbálta poénnal elütni a második rész cirkuszi eseményeit, egyszerűen kínomban nevettem, akár csak Damon. Mellesleg pedig az első jelenet nagyon drámai akart lenni és figyelemhajhász, egy olyan poénnal nyit, amit én fapofával néztem, és arra gondoltam, hogy „Megint egy író, aki sokat ivott.” De hála az égnek az eleje össze sem hasonlítható a könyv többi részével.

Vámpírnaplók rajongóknak kötelező, ha mást nem, ezt a részt olvassátok el!

Kedvenc karakter: Damon

Ami kifejezetten tetszett: VÉGRE KARAKTERHŰSÉG VAN! Damon humora

Ami nem tetszett: az előző részekre utalás, még ha szükséges is

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: HarperTeen

Kiadás dátuma: 2011. május 3.

Oldalszám:
256 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d