Kevin Williamson, Julie Plec: Stefan's Diaries - The Craving (Stefan Naplói - A vágyódás)

2011. május 7., szombat

Hogy akadtam rá: Szeretem a sorozatot, a könyveket nem igazán, de mivel ez a tévésorozaton alapul, gondoltam, adok neki egy esélyt.

Úgy általában az egészről: Miután Stefan Salvatore vámpír lett és a vérszomja ködében vérben fürdette New Orleans utcáit, találkozott Lexivel, a kedves vámpírral, aki szerint Stefan megérdemli, hogy megmentsék. Stefan így megesküdött, hogy soha többé nem iszik embervért, ebbe közrejátszik az is, hogy újdonsült ember szerelmét Damon, a testvére megölte. Stefan így New Yorkba vetődik, ahol egy parkban él mókusokon, ám egy napon egy sebesült lány talál, akin persze segít. Így került Stefan egy nagyon is vagyonos és neves családhoz, akik mindenáron szeretnék, ha az ifjú Salvatore náluk vendégeskedne, hiszen megmentette a lányukat, a vámpír hősünk pedig szeretné magát ismét embernek érezni, és ez a család erre tökéletes. De vajon meddig tart ez az idilli kép? Főleg, hogy Damon odakint van valahol, és bosszúra vágyik.

Ugye az előző részt, a Bloodlustot lehúztam, mert bár más írta, mint az első részt, és a mondatok élvezhetőek voltak, az egész történet egy nagy agybaj volt. Ezt a részt ismét más írta. Honnan tudom? Teljesen más a szóhasználat, a fogalmazás, és hát a sorozatos könyveket mindig mások írják, csak itt a becses alkotót nem nevezik meg. (Lehet, hogy valaki fél már a Vámpírnaplókkal kapcsolatba hozni magát?) De most ez az író vérfrissítés nagyon jót tett a könyvnek.

A történet első fele kicsit lassú, de mivel az előző részekben gyakorlatilag SEMMI nem történt, itt ez már nem zavart. Viszont meglepődtem, mikor fel-felnevettem a köteten, vagy elkezdtem átérezni Stefan helyzetét. BIZONY! Ez az író tud írni, NEM CSAK HOGY MINDENKI KARAKTERHŰ, de kijavította az előző írók hibáit, ahol a szereplőket tök más színű szemmel/hajjal írták le. Végre a jellemzések egészek voltak, nem merültek ki abban, hogy húzogatja a szemöldökét. Végre Damon a sorozatból megismert szarkasztikus rossz fiú volt, aki rejtegeti az érzelmeit a kemény külső mögé. Szóval a Damon rajongóknak felettébb ajánlom ezt a részt, szenvedjétek túl az első kettőt, mert ez igazán megéri.

Aztán a könyv felénél kezdtem igazán meglepődni, ugyanis pörgős, akció dús és élvezetes volt a cselekmény. Nem volt meglepő, de nem lehetett unatkozni alatta, és be kell, valljam, ez az első kötet, amit TÉNYLEG ÉLVEZTEM! És ez tekintve a sorozat előző köteteit nagyon nagy szó.

Amiért levontam az öt pontból, mert mégiscsak hozzátartozik az előző kötetekhez, és hiába használja briliánsan ez az író az eddigiek cselekményszálát, néha nevetséges lesz. De próbálja kijavítani az előző könyv hibáit, és már talán kezdtem sajnálni Callie-t, annyira jól használja a szavakat. De hiába próbálta poénnal elütni a második rész cirkuszi eseményeit, egyszerűen kínomban nevettem, akár csak Damon. Mellesleg pedig az első jelenet nagyon drámai akart lenni és figyelemhajhász, egy olyan poénnal nyit, amit én fapofával néztem, és arra gondoltam, hogy „Megint egy író, aki sokat ivott.” De hála az égnek az eleje össze sem hasonlítható a könyv többi részével.

Vámpírnaplók rajongóknak kötelező, ha mást nem, ezt a részt olvassátok el!

Kedvenc karakter: Damon

Ami kifejezetten tetszett: VÉGRE KARAKTERHŰSÉG VAN! Damon humora

Ami nem tetszett: az előző részekre utalás, még ha szükséges is

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: HarperTeen

Kiadás dátuma: 2011. május 3.

Oldalszám:
256 oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.