Ugrás a fő tartalomra

Mike Carey: The Devil You Know (Az ismert rossz)

Hogy akadtam rá: Egyik kedvenc íróm/példaképem Mike Carey.

Úgy általában az egészről: Felix Castor világéletében látta a szellemeket, és hamar megtanulta, hogy el tudja űzni őket, mivel a húga autóbalesetben meghalt és véletlenül elűzte a szellemét. Ám az évezred fordulón, 2000-ben a halottak elkezdtek tömegesen felkelni, így már az egész világ nyíltan tud a természetfeletti létezéséről. Sokan úgy látják, hogy ez a Biblia által leírt Apokalipszis, hogy közeleg a világvége, de öt évvel később sem jutottak előre és egyre több szellem és zombi van mindenhol.

Mivel már tudja hasznosítani a szelleműző képességét, ezért Felix szabadúszó ördögűző, azaz szellemeket űz el és néha még vérfarkasokra is vadászik (vagy bármilyen vérállatra), ám pár évvel ezelőtt kiszállt a szakmából, mert a legjobb barátja, Rafi, akit miután elbűvölt az okkultizmus, megidézett egy démont, és Felix véletlenül sikeresen hozzákötötte a pokolbeli lényt a barátja lelkéhez. Ám Asmodeus, aki beköltözött Rafiba, hiába is van bezárva egy elmegyógyintézet démonbiztos cellájába, attól még kegyetlenül elszórakozik főhősünkkel, és óva inti attól, hogy elvállaljon egy munkát, mert bizony akkor könnyen fűbe haraphat. Így hát Felix még inkább csak elutasítja az egyszerűnek látszó szelleműző munkát… csakhogy felettébb szüksége van a pénzre, ha lakni akar valahol. A dolgok pedig innentől csak egyre bonyolultabbak lesznek, és valamiért mindenki Castort akarja megölni.

Azért kaptam fel ezt a kötetet, mert meguntam a sok ifjúsági sablont és az erotikus felnőtt fantasy regényeket. Szóval úgy gondoltam, ha férfi írótól választok fantasy nyomozós könyvet, abban nem lesz szerelem mindörökké, sőt erotikus jelenet sem. Arra vágytam, hogy kikapcsoljon, hogy kihozzon az olvasói krízisemből (amikor nem megy semmilyen könyv se, mert túl sok átlagosat és/vagy rosszat olvastam).

Nos a könyv túllőtt a célján, az már biztos. Először is az egész egy gyönyörűen megírt urban fantasy. Azaz London utcáit adja vissza, de nagyon kidolgozott leírással (egyik oldalon ezt úgy hirdetik, hogy tájleírás pornó, azaz kiemelik a környezetet, hosszú leírásokkal). De valahogy olyan hangulatot áraszt magából, ami azonnal magába szippantott, teljesen látszik, hogy a mostani világból, környezetből merített az író, és olyan jól beledolgozta a fantasy elemeket, hogy bármikor elhinném, hogy ez így létezik, és van természetfeletti odakint. A világ, a mitológia olyan szépen felépített, hogy sírtam örömömben.

Aztán ott van a történet: nekem egy film noir sztori jutott eszembe. Az a régi igazi, Humphrey Bogart film. Számomra ez a tipikus pasi nyomozós történet: a főhős nem éppen izmos, nem gyűri le a kidolgozott testőröket, hanem inkább túljár az eszükön, nem mellesleg pedig szorult helyzetben is inkább szarkasztikusan visszabeszél hiába is verik péppé érte. Természetesen, ha már pasis regény, feltűnnek a szép nők is, és főhősünk persze, hogy mindegyikre valamilyen (általában) pozitív hatással van, de őszintén, engem ez nem zavart. (Igen, vannak benne szex jelenetek, de meglepően nem olyan részletes, mint a női írók által írt fantasykban, így egyáltalán nem zavart.)

A karakterek pedig teljesen kidolgozottak a legutolsó zombiig. Egyszerűen minden mellékszereplő, akit látunk teljesen élő, és szinte kinyúlnak a lapok közül. Mindenkinek megvan a maga háttértörténete és motivációja, és ettől lesz mindenegyes karakter emberi, mert ám, mint a való világban, senkinek sincs száz százalékig boldog cukros nyalóka élete. Minden mellékszál ugyanolyan szívbemarkolóan keserédes, mint tegyük fel, az a való világban is lenne, és pont ezért jár a nagyon nagy piros pont Carey-nek. Mert hiába a sok flashback rész, hiába a sok mellékszál, amik felépülnek és összefonódnak, mind teljesen leköti az olvasót.

Emellett pedig még az egészet megfejeli szarkasztikus humorral, és hát az Unwrittenből is utalgat erre a könyvre, szóval, aki azt olvasta, mosolyogni fog egy-két dolgon. Ha ez nem lenne elég, még van kerettörténetünk és nagy kérdésünk is, ami előre vetíti, hogy hiába nyomozós dolog ez és mindegyik kötet különálló sztori, egy-egy ügy, de azért a háttérben mozgó szálakra is fény fog derülni. Már alig várom, hogy olvashassam a 2. részt, eddig ez az idei év legjobbja!


Kedvenc karakter: Felix, Juliet

Ami kifejezetten tetszett: a világfelépítés, a humor, a szereplők kidolgozottsága, a történet

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Little, Brown Book Group

Kiadás dátuma: 2008. június 1.

Oldalszám:
528 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d