Mike Carey: The Devil You Know (Az ismert rossz)

2011. május 21., szombat

Hogy akadtam rá: Egyik kedvenc íróm/példaképem Mike Carey.

Úgy általában az egészről: Felix Castor világéletében látta a szellemeket, és hamar megtanulta, hogy el tudja űzni őket, mivel a húga autóbalesetben meghalt és véletlenül elűzte a szellemét. Ám az évezred fordulón, 2000-ben a halottak elkezdtek tömegesen felkelni, így már az egész világ nyíltan tud a természetfeletti létezéséről. Sokan úgy látják, hogy ez a Biblia által leírt Apokalipszis, hogy közeleg a világvége, de öt évvel később sem jutottak előre és egyre több szellem és zombi van mindenhol.

Mivel már tudja hasznosítani a szelleműző képességét, ezért Felix szabadúszó ördögűző, azaz szellemeket űz el és néha még vérfarkasokra is vadászik (vagy bármilyen vérállatra), ám pár évvel ezelőtt kiszállt a szakmából, mert a legjobb barátja, Rafi, akit miután elbűvölt az okkultizmus, megidézett egy démont, és Felix véletlenül sikeresen hozzákötötte a pokolbeli lényt a barátja lelkéhez. Ám Asmodeus, aki beköltözött Rafiba, hiába is van bezárva egy elmegyógyintézet démonbiztos cellájába, attól még kegyetlenül elszórakozik főhősünkkel, és óva inti attól, hogy elvállaljon egy munkát, mert bizony akkor könnyen fűbe haraphat. Így hát Felix még inkább csak elutasítja az egyszerűnek látszó szelleműző munkát… csakhogy felettébb szüksége van a pénzre, ha lakni akar valahol. A dolgok pedig innentől csak egyre bonyolultabbak lesznek, és valamiért mindenki Castort akarja megölni.

Azért kaptam fel ezt a kötetet, mert meguntam a sok ifjúsági sablont és az erotikus felnőtt fantasy regényeket. Szóval úgy gondoltam, ha férfi írótól választok fantasy nyomozós könyvet, abban nem lesz szerelem mindörökké, sőt erotikus jelenet sem. Arra vágytam, hogy kikapcsoljon, hogy kihozzon az olvasói krízisemből (amikor nem megy semmilyen könyv se, mert túl sok átlagosat és/vagy rosszat olvastam).

Nos a könyv túllőtt a célján, az már biztos. Először is az egész egy gyönyörűen megírt urban fantasy. Azaz London utcáit adja vissza, de nagyon kidolgozott leírással (egyik oldalon ezt úgy hirdetik, hogy tájleírás pornó, azaz kiemelik a környezetet, hosszú leírásokkal). De valahogy olyan hangulatot áraszt magából, ami azonnal magába szippantott, teljesen látszik, hogy a mostani világból, környezetből merített az író, és olyan jól beledolgozta a fantasy elemeket, hogy bármikor elhinném, hogy ez így létezik, és van természetfeletti odakint. A világ, a mitológia olyan szépen felépített, hogy sírtam örömömben.

Aztán ott van a történet: nekem egy film noir sztori jutott eszembe. Az a régi igazi, Humphrey Bogart film. Számomra ez a tipikus pasi nyomozós történet: a főhős nem éppen izmos, nem gyűri le a kidolgozott testőröket, hanem inkább túljár az eszükön, nem mellesleg pedig szorult helyzetben is inkább szarkasztikusan visszabeszél hiába is verik péppé érte. Természetesen, ha már pasis regény, feltűnnek a szép nők is, és főhősünk persze, hogy mindegyikre valamilyen (általában) pozitív hatással van, de őszintén, engem ez nem zavart. (Igen, vannak benne szex jelenetek, de meglepően nem olyan részletes, mint a női írók által írt fantasykban, így egyáltalán nem zavart.)

A karakterek pedig teljesen kidolgozottak a legutolsó zombiig. Egyszerűen minden mellékszereplő, akit látunk teljesen élő, és szinte kinyúlnak a lapok közül. Mindenkinek megvan a maga háttértörténete és motivációja, és ettől lesz mindenegyes karakter emberi, mert ám, mint a való világban, senkinek sincs száz százalékig boldog cukros nyalóka élete. Minden mellékszál ugyanolyan szívbemarkolóan keserédes, mint tegyük fel, az a való világban is lenne, és pont ezért jár a nagyon nagy piros pont Carey-nek. Mert hiába a sok flashback rész, hiába a sok mellékszál, amik felépülnek és összefonódnak, mind teljesen leköti az olvasót.

Emellett pedig még az egészet megfejeli szarkasztikus humorral, és hát az Unwrittenből is utalgat erre a könyvre, szóval, aki azt olvasta, mosolyogni fog egy-két dolgon. Ha ez nem lenne elég, még van kerettörténetünk és nagy kérdésünk is, ami előre vetíti, hogy hiába nyomozós dolog ez és mindegyik kötet különálló sztori, egy-egy ügy, de azért a háttérben mozgó szálakra is fény fog derülni. Már alig várom, hogy olvashassam a 2. részt, eddig ez az idei év legjobbja!


Kedvenc karakter: Felix, Juliet

Ami kifejezetten tetszett: a világfelépítés, a humor, a szereplők kidolgozottsága, a történet

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Little, Brown Book Group

Kiadás dátuma: 2008. június 1.

Oldalszám:
528 oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.