Ugrás a fő tartalomra

Richard A. Knaak: Sárkányvadászat

Hogy akadtam rá: Egy szó: Warcraft. :D

Úgy általában az egészről: A vértündéknek a mágia szinte olyan alapvető elemük volt, mint a lélegzés vagy az étel, így megviselte a népüket, mikor egy áruló miatt elvesztették a mágiaforrásukat, a Napkutat. Egészen eddig azt hitték, hogy elveszett, megsemmisült, de a közelmúltban felvillant egy mágikus erőlöket, ami persze, (mint általában mindig, ha mágiáról van szó) sok embert, vagy inkább lényt, hogy pontosabbak legyünk, magához vonzott. Mivel a kék sárkányok a mágia teremtményei, így ők még inkább érzékenyek erre, ezért Malygos, a vezetőjük egy ifjú sárkányt küld, hogy derítse fel a Napkút rejtekhelyét. Ez még jó is lenne, ha egy törpe és a szedett-vedett vadász bandája nem éppen megbízást kapott volna, hogy sárkányokra vadásszon. De persze, Kalecgosnak, az ifjú kék sárkánynak szerencséje van, amikor az ártalmatlan, kedves Anveena a segítségére siet, és a veszélyt vállalva is hazaviszi.

Nos előrebocsátom, hogy nem lesz hosszú kritika, hiszen egy mangáról, hiába legyen 160 oldalas, kevés dolgot lehet írni. Szögezzük le, hogy a rajzolás az valami eszméletlenül gyönyörű és még afelett is szemet tudok hunyni, hogy a női karaktereknek nevetségesen szexista ruháik vannak. Valljuk be, szerintem nagyon-nagyon-nagyon sok mangában, képregényben a nőket/lányokat eleve így ábrázolják.

A történet lehet, hogy érthető a Warcraft ismerete nélkül is, én sem vagyok nagyon otthon benne, valamennyit tudtam a vértündék háttértörténetéről és ez előnyös annyiból, hogy róluk van szó. (Mellesleg a vértündék a kedvenceim, ezért is megdobogtatta a szívemet ez a manga.) Ha esetleg valaki nincs otthon Warcrafténál, azoknak is szépen ki van fejtve az elején a lényeges múlt történet, és a kötetekben vannak karakterek, akik nem tudnak mindenről, így elmesélik nekünk, amit külön díjaztam.

Knaak hozza a formáját, elénk tár egy izgalmas, kikapcsoló történetet, ahol vannak bajba jutott lányok, sárkányok és kardos harcolás. Ugyanakkor ismét megcsillogtatja a (számomra már védjegyévé vált) humorát és a rá jellegzetes női karaktereket, avagy mindegyik szép és kicsit Mary-Sue, de valljuk be a játék világában mind az ember és mind a tünde nők úgy vannak összerakva, hogy a férfiak szemének kedvezzenek, és ezt nehéz kiiktatni.

Volt itt rejtélyes alak, aki a háttérben mozog, akire van egy tippem, hogy kicsoda. Volt itt (számomra szívdöglesztő) jól kidolgozott gonosz karakter, és bár volt egy olyan mozzanat, ami nekem túl gyors volt és klisés és hihetetlen, de attól még teljesen odaáig vagyok a kötettől meg vissza is. :)


Kedvenc karakter: Dar'khan

Ami kifejezetten tetszett: A fajok közötti viszonyok bemutatása

Ami nem tetszett: Anveena a tökéletes Mary-Sue

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Delta Vision

Kiadás dátuma: 2008

Oldalszám:
168 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cassandra Clare: City of Glass - Üvegváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet. Úgy általában az egészről: Alig vártam ezt a könyvet, hogy megtudjam végre, mi lesz Claryvel és Jace-szel, és ki hal meg? Ugyanis a szerző elárulta, hogy az egyik Lightwood meghal. Az Alec fanok elkezdtek poénkodni, hogy kinek a halála viselné meg Alecet és hogy akkor inkább haljon meg Max, Alec kistestvére. A kritika innentől spoileres AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE! A HARMADIK RÉSZBŐL FŐBB DOLGOK...

L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Hogy akadtam rá: Úgy éreztem, itt az ideje bepótolni a klasszikus meséket. Sorozat: Az Oz első része. Úgy általában az egészről: Dorothy nagybátyjával és nagynénjével él Kansasben, szürke élete viszont váratlan fordulatot vesz, mikor egy tornádó felkapja a házával együtt és Ozban landol, egy mágikus helyen. Találkozik az Északi Boszorkánnyal, aki segítségül annyit mondd neki, hogy el kell mennie Ozhoz, a nagy varázslóhoz a Smaragdvárosba, ő majd haza tudja juttatni a lányt. Így hát Dorothy nekivág a sárga köves útnak, és kalandjai során több barátot is szerez, a Madárijesztő, a Bádog Favágó és a Gyáva Oroszlán személyében. Igazság szerint – lehet, ez az én hiányosságaimat mutatja – ebből a meséből szintén nem láttam feldolgozást, csak talán gyerekkoromban valami színpadi darabot. (Ködösen rémlik csak már.) Annyit tudtam, hogy az ikonikusnak számító sárgaköves úton mennek hőseink, és hogy ki mit akar kérni Oztól, no meg a Nyugati Gonosz Boszorkány képe is lebegett előttem, szóval íg...

Kass Morgan: The 100 - A kiválasztottak

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között, aztán készült belőle tévésorozat. Sorozat: A The 100 1. része. Úgy általában az egészről:  Clarke egy olyan városszerű űrhajón él, ahol minden bűnért halál jár. Kivéve ha kiskorú vagy, akkor bezárnak, és a tizennyolcadik születésnapodon kapsz egy tárgyalást. De Clarke tudja, hogy hiába, ez már csak látszat, ugyanis az elmúlt években mindenkit kivégeztek, ezért is gondolja, hogy lejárt az ideje, amikor a főorvos meglátogatja. Aztán rá kell jönnie, hogy a hajó Főkancellára titkos projektbe kezdett, és 100 fiatalkorú börtönre ítéltet küld a radioaktív Földre, ami egy nukleáris háború után lakhatatlanná vált. Clarke-nak amúgy sincs mit vesztenie, mert a szüleit kivégezték és az egészről a legjobb barátja, Wells tehet. Wells pedig megpróbálta felgyújtani az egyetlen Földről megmentett fát, hogy a lehető leglátványosabb bűnt kövesse el, hogy az apja, a Főkancellár ne tudja ne Clarke után küldeni az öngyilkos küldetésre, mer...