Richard A. Knaak: Sárkányvadászat

2011. május 4., szerda

Hogy akadtam rá: Egy szó: Warcraft. :D

Úgy általában az egészről: A vértündéknek a mágia szinte olyan alapvető elemük volt, mint a lélegzés vagy az étel, így megviselte a népüket, mikor egy áruló miatt elvesztették a mágiaforrásukat, a Napkutat. Egészen eddig azt hitték, hogy elveszett, megsemmisült, de a közelmúltban felvillant egy mágikus erőlöket, ami persze, (mint általában mindig, ha mágiáról van szó) sok embert, vagy inkább lényt, hogy pontosabbak legyünk, magához vonzott. Mivel a kék sárkányok a mágia teremtményei, így ők még inkább érzékenyek erre, ezért Malygos, a vezetőjük egy ifjú sárkányt küld, hogy derítse fel a Napkút rejtekhelyét. Ez még jó is lenne, ha egy törpe és a szedett-vedett vadász bandája nem éppen megbízást kapott volna, hogy sárkányokra vadásszon. De persze, Kalecgosnak, az ifjú kék sárkánynak szerencséje van, amikor az ártalmatlan, kedves Anveena a segítségére siet, és a veszélyt vállalva is hazaviszi.

Nos előrebocsátom, hogy nem lesz hosszú kritika, hiszen egy mangáról, hiába legyen 160 oldalas, kevés dolgot lehet írni. Szögezzük le, hogy a rajzolás az valami eszméletlenül gyönyörű és még afelett is szemet tudok hunyni, hogy a női karaktereknek nevetségesen szexista ruháik vannak. Valljuk be, szerintem nagyon-nagyon-nagyon sok mangában, képregényben a nőket/lányokat eleve így ábrázolják.

A történet lehet, hogy érthető a Warcraft ismerete nélkül is, én sem vagyok nagyon otthon benne, valamennyit tudtam a vértündék háttértörténetéről és ez előnyös annyiból, hogy róluk van szó. (Mellesleg a vértündék a kedvenceim, ezért is megdobogtatta a szívemet ez a manga.) Ha esetleg valaki nincs otthon Warcrafténál, azoknak is szépen ki van fejtve az elején a lényeges múlt történet, és a kötetekben vannak karakterek, akik nem tudnak mindenről, így elmesélik nekünk, amit külön díjaztam.

Knaak hozza a formáját, elénk tár egy izgalmas, kikapcsoló történetet, ahol vannak bajba jutott lányok, sárkányok és kardos harcolás. Ugyanakkor ismét megcsillogtatja a (számomra már védjegyévé vált) humorát és a rá jellegzetes női karaktereket, avagy mindegyik szép és kicsit Mary-Sue, de valljuk be a játék világában mind az ember és mind a tünde nők úgy vannak összerakva, hogy a férfiak szemének kedvezzenek, és ezt nehéz kiiktatni.

Volt itt rejtélyes alak, aki a háttérben mozog, akire van egy tippem, hogy kicsoda. Volt itt (számomra szívdöglesztő) jól kidolgozott gonosz karakter, és bár volt egy olyan mozzanat, ami nekem túl gyors volt és klisés és hihetetlen, de attól még teljesen odaáig vagyok a kötettől meg vissza is. :)


Kedvenc karakter: Dar'khan

Ami kifejezetten tetszett: A fajok közötti viszonyok bemutatása

Ami nem tetszett: Anveena a tökéletes Mary-Sue

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Delta Vision

Kiadás dátuma: 2008

Oldalszám:
168 oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.