Ugrás a fő tartalomra

Richard A. Knaak: Sárkányvadászat

Hogy akadtam rá: Egy szó: Warcraft. :D

Úgy általában az egészről: A vértündéknek a mágia szinte olyan alapvető elemük volt, mint a lélegzés vagy az étel, így megviselte a népüket, mikor egy áruló miatt elvesztették a mágiaforrásukat, a Napkutat. Egészen eddig azt hitték, hogy elveszett, megsemmisült, de a közelmúltban felvillant egy mágikus erőlöket, ami persze, (mint általában mindig, ha mágiáról van szó) sok embert, vagy inkább lényt, hogy pontosabbak legyünk, magához vonzott. Mivel a kék sárkányok a mágia teremtményei, így ők még inkább érzékenyek erre, ezért Malygos, a vezetőjük egy ifjú sárkányt küld, hogy derítse fel a Napkút rejtekhelyét. Ez még jó is lenne, ha egy törpe és a szedett-vedett vadász bandája nem éppen megbízást kapott volna, hogy sárkányokra vadásszon. De persze, Kalecgosnak, az ifjú kék sárkánynak szerencséje van, amikor az ártalmatlan, kedves Anveena a segítségére siet, és a veszélyt vállalva is hazaviszi.

Nos előrebocsátom, hogy nem lesz hosszú kritika, hiszen egy mangáról, hiába legyen 160 oldalas, kevés dolgot lehet írni. Szögezzük le, hogy a rajzolás az valami eszméletlenül gyönyörű és még afelett is szemet tudok hunyni, hogy a női karaktereknek nevetségesen szexista ruháik vannak. Valljuk be, szerintem nagyon-nagyon-nagyon sok mangában, képregényben a nőket/lányokat eleve így ábrázolják.

A történet lehet, hogy érthető a Warcraft ismerete nélkül is, én sem vagyok nagyon otthon benne, valamennyit tudtam a vértündék háttértörténetéről és ez előnyös annyiból, hogy róluk van szó. (Mellesleg a vértündék a kedvenceim, ezért is megdobogtatta a szívemet ez a manga.) Ha esetleg valaki nincs otthon Warcrafténál, azoknak is szépen ki van fejtve az elején a lényeges múlt történet, és a kötetekben vannak karakterek, akik nem tudnak mindenről, így elmesélik nekünk, amit külön díjaztam.

Knaak hozza a formáját, elénk tár egy izgalmas, kikapcsoló történetet, ahol vannak bajba jutott lányok, sárkányok és kardos harcolás. Ugyanakkor ismét megcsillogtatja a (számomra már védjegyévé vált) humorát és a rá jellegzetes női karaktereket, avagy mindegyik szép és kicsit Mary-Sue, de valljuk be a játék világában mind az ember és mind a tünde nők úgy vannak összerakva, hogy a férfiak szemének kedvezzenek, és ezt nehéz kiiktatni.

Volt itt rejtélyes alak, aki a háttérben mozog, akire van egy tippem, hogy kicsoda. Volt itt (számomra szívdöglesztő) jól kidolgozott gonosz karakter, és bár volt egy olyan mozzanat, ami nekem túl gyors volt és klisés és hihetetlen, de attól még teljesen odaáig vagyok a kötettől meg vissza is. :)


Kedvenc karakter: Dar'khan

Ami kifejezetten tetszett: A fajok közötti viszonyok bemutatása

Ami nem tetszett: Anveena a tökéletes Mary-Sue

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Delta Vision

Kiadás dátuma: 2008

Oldalszám:
168 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú