Ugrás a fő tartalomra

Richard A. Knaak: Sárkányvadászat

Hogy akadtam rá: Egy szó: Warcraft. :D

Úgy általában az egészről: A vértündéknek a mágia szinte olyan alapvető elemük volt, mint a lélegzés vagy az étel, így megviselte a népüket, mikor egy áruló miatt elvesztették a mágiaforrásukat, a Napkutat. Egészen eddig azt hitték, hogy elveszett, megsemmisült, de a közelmúltban felvillant egy mágikus erőlöket, ami persze, (mint általában mindig, ha mágiáról van szó) sok embert, vagy inkább lényt, hogy pontosabbak legyünk, magához vonzott. Mivel a kék sárkányok a mágia teremtményei, így ők még inkább érzékenyek erre, ezért Malygos, a vezetőjük egy ifjú sárkányt küld, hogy derítse fel a Napkút rejtekhelyét. Ez még jó is lenne, ha egy törpe és a szedett-vedett vadász bandája nem éppen megbízást kapott volna, hogy sárkányokra vadásszon. De persze, Kalecgosnak, az ifjú kék sárkánynak szerencséje van, amikor az ártalmatlan, kedves Anveena a segítségére siet, és a veszélyt vállalva is hazaviszi.

Nos előrebocsátom, hogy nem lesz hosszú kritika, hiszen egy mangáról, hiába legyen 160 oldalas, kevés dolgot lehet írni. Szögezzük le, hogy a rajzolás az valami eszméletlenül gyönyörű és még afelett is szemet tudok hunyni, hogy a női karaktereknek nevetségesen szexista ruháik vannak. Valljuk be, szerintem nagyon-nagyon-nagyon sok mangában, képregényben a nőket/lányokat eleve így ábrázolják.

A történet lehet, hogy érthető a Warcraft ismerete nélkül is, én sem vagyok nagyon otthon benne, valamennyit tudtam a vértündék háttértörténetéről és ez előnyös annyiból, hogy róluk van szó. (Mellesleg a vértündék a kedvenceim, ezért is megdobogtatta a szívemet ez a manga.) Ha esetleg valaki nincs otthon Warcrafténál, azoknak is szépen ki van fejtve az elején a lényeges múlt történet, és a kötetekben vannak karakterek, akik nem tudnak mindenről, így elmesélik nekünk, amit külön díjaztam.

Knaak hozza a formáját, elénk tár egy izgalmas, kikapcsoló történetet, ahol vannak bajba jutott lányok, sárkányok és kardos harcolás. Ugyanakkor ismét megcsillogtatja a (számomra már védjegyévé vált) humorát és a rá jellegzetes női karaktereket, avagy mindegyik szép és kicsit Mary-Sue, de valljuk be a játék világában mind az ember és mind a tünde nők úgy vannak összerakva, hogy a férfiak szemének kedvezzenek, és ezt nehéz kiiktatni.

Volt itt rejtélyes alak, aki a háttérben mozog, akire van egy tippem, hogy kicsoda. Volt itt (számomra szívdöglesztő) jól kidolgozott gonosz karakter, és bár volt egy olyan mozzanat, ami nekem túl gyors volt és klisés és hihetetlen, de attól még teljesen odaáig vagyok a kötettől meg vissza is. :)


Kedvenc karakter: Dar'khan

Ami kifejezetten tetszett: A fajok közötti viszonyok bemutatása

Ami nem tetszett: Anveena a tökéletes Mary-Sue

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Delta Vision

Kiadás dátuma: 2008

Oldalszám:
168 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige