Ugrás a fő tartalomra

Amanda Marrone: Revealers (Leleplezők)

Hogy akadtam rá: Amanda Marrone megvett kilóra az első könyvével és Simon Pulse-os könyveket kerestem.

Úgy általában az egészről: Jules, Dani, Margo, Zahara és Sacha nem azok az átlagos maguknak való lányok, akiknek nappal tűnnek. Persze, küszködnek az irodalom házival, a kémia dolgozattal, és pl. Daninek nagyon tetszik Evans, és nem tudja, hogyan jelezze ezt a fiúnak. De este az öt lány nem más, mint vadász, azaz olyan boszorkányok, akiknek képességük közé tartozik a Leleplez varázsige, vagyis minden lény eredeti alakját elő tudják hozni. Így a kovenük (édesanyjuk plusz a főnöknő) vezetésével az öt lány éjjelente vérfarkasokat, vámpírokat, démonokat és szellemeket öl. Ha ez nem lenne elég a kovennek elég szigorú szabályaik vannak: mindig köpenyt kell hordaniuk vadászatra, de nem csak ám ilyen piti kikötések vannak, például nem is pasizhatnak, ami azért zavaró egy 17 éves lánynak. Főleg, hogy Jules a főszereplőnk odavan az egyik barátjáért Connorért. Bonyolítja csak a helyzetet, hogy Connor a koven vezető fia, bár a fiúknak nincs képességük, ezért ők csak a hullákat pakolják el a lányok után.

Amint betöltik a lányok a 18. életévüket, elvileg bekerülnek a koven belső köreibe, rájönnek, hogy mi a céljuk a kovennel. De Jules nem akar a kovenhez tartozni, először is nem biztos benne, hogy minden vérfarkas/vámpír/etc. gonosz, hiszen ők is csak emberek nem? No meg, mi az a nagy titok, amit majd 18 évesen megtudnak, és annyira fontos lesz az életükben?

A fülszövegből azt hittem, hogy átlagos tini fantasy lesz. Akkorát tévedtem! Marrone hozza az előző regényben megszokott formáját, bár ez már egy jóval tágabb rétegnek élvezhető regény, mint az előző. Olyan ez a könyv, mint egy jó régi Odaát rész, de tini lányokkal a főszerepben.

A történet valamennyire sötét hangulatú és ezért jár neki a nagyon-nagyon-nagyon piros pont, hogy elhitette velem, hogy ez tényleg vérre menő könyv. A legtöbb ifjúsági fantasynál az a baj, hogy valami nagyot, valami veszélyeset akar bemutatni (ÚÚÚÚ, meg kell ölnöm a szerelmemet, hogy megváltsam a lelkét – de igazából mégse kell, ÚÚÚ, a világ sorsáról kell döntenem – de igazából mégse kell, ÚÚÚ a szerelmem olyan tiltott dolog, hogy sosem jöhetünk össze, mert elválaszt a világ (és az oktagram) rendje – DE IGAZÁBÓL MÉGSE). Nos itt tényleg sikerül elővennie azt a véresen komoly dolgot Marronénak, és gyönyörűen mutatja be, hogy nem tudják a főhősök biztosan, hogy tényleg minden lény, akit megölnek gonosz? Segítek, kiderül, hogy nem az. Nos, akkor szembe kell nézni a ténnyel, hogy hány embert öltek meg hidegvérrel? És ezt, ahogyan megkérdőjelezik a kovent (akik a szüleik, szóval még nehezebb kétségbe vonni) teljesen reálisan van leírva.

Emellett persze van egy pörgős cselekményünk is, amibe néha van vadászat, vannak rejtélyek, és az alkalmi tini pasi probléma. Utóbbi nem csöpögősen, hanem reálisan, viccesen. Nem mondom, hogy nagyon meglepő a fordulat, de igenis kell rajta gondolkozni, és lassan adagolja a morzsákat Marrone, és a főhősök nem buták (!), van, ami előbb eszükbe jutott, mint nekem.

Mellesleg minden karakter ki is dolgozott, meg tudtam különböztetni az öt lányt. Sok írónő ott rontja el, hogy ötfős csoportot hoz be, hogy csak néhány jelzőt vág hozzájuk és gyakorlatilag mind egy adag gyurma. Itt Marrone csodálatosan mindegyik szereplőnek más és más beszédstílust ír, és mindegyik lányt a szívembe tudtam zárni, még az alkohol problémákkal küzdő boszit is.

Van némi alkohol és szex utalás, de nem annyira, hogy valaki szívrohamot kapjon. Egyszerűen átlag tinédzser dolgokat mutat be, nem is túlzottan. Amitől még féltem a fülszöveg miatt, hogy Connor/Jules szál lesz középpontban és hogy nyálas lesz, hát nem! Hála az égnek ez csak egy mellékszál, ami kellett a főcselekményhez is, szóval csak gratulálni tudok Marronénak a kivitelezésért.

A mitológiát nem nagyon részletezni Marrone, viszont teljesen korrekt dolgokat ír a vámpírokhoz, vérfarkasokhoz és a többi. Sőt még van egy enyhe Alkonyat és Vámpírnaplók paródia szöveg a könyvben. Tehát Marrone tudja, hogy mit nem szabad írni, amivel elrózsaszínezné a mitológiát.

A vége megoldás és az epilógus külön öröm. Befejezett, lezárt, kielégítő vége van, de… de nem minden 10000%-osan boldog. Csak mutatja, hogy igen a boldog befejezésig még dolgozni kell.

Azoknak ajánlom, akik egy picit komolyabb, nem átlag tini lényvadászós könyvre vágynak. Garantált kikapcsolódás!

Kedvenc karakter: Jules, Dani, Finn

Ami kifejezetten tetszett: a sztori

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2008. szeptember 30.

Oldalszám:
268 oldal

Megjegyzések

  1. Szia!
    Nagyon felkeltette az érdeklődésemet a történet, de most van két angol könyvem is ami olvasásra vár. Nem tudod véletlenül, hogy ki fogják-e adni itthon is és ha igen, akkor mikor?
    Előre is köszi!

    Raven

    VálaszTörlés
  2. Sajnos ugyanazt tudom mondani, mint eddig. Két éve már megjelent odakint, és Marrone nem egy nagyon neves írónő, főleg mert vitás dolgokat is beleír a könyveibe.

    Mivel nem állok kapcsolatban kiadókkal, ezért persze 100%-osra nem mondhatom, hogy nem vették meg a jogokat, de nyilvánosan erről nincs semmi hír.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö