Ugrás a fő tartalomra

Amanda Marrone: Revealers (Leleplezők)

Hogy akadtam rá: Amanda Marrone megvett kilóra az első könyvével és Simon Pulse-os könyveket kerestem.

Úgy általában az egészről: Jules, Dani, Margo, Zahara és Sacha nem azok az átlagos maguknak való lányok, akiknek nappal tűnnek. Persze, küszködnek az irodalom házival, a kémia dolgozattal, és pl. Daninek nagyon tetszik Evans, és nem tudja, hogyan jelezze ezt a fiúnak. De este az öt lány nem más, mint vadász, azaz olyan boszorkányok, akiknek képességük közé tartozik a Leleplez varázsige, vagyis minden lény eredeti alakját elő tudják hozni. Így a kovenük (édesanyjuk plusz a főnöknő) vezetésével az öt lány éjjelente vérfarkasokat, vámpírokat, démonokat és szellemeket öl. Ha ez nem lenne elég a kovennek elég szigorú szabályaik vannak: mindig köpenyt kell hordaniuk vadászatra, de nem csak ám ilyen piti kikötések vannak, például nem is pasizhatnak, ami azért zavaró egy 17 éves lánynak. Főleg, hogy Jules a főszereplőnk odavan az egyik barátjáért Connorért. Bonyolítja csak a helyzetet, hogy Connor a koven vezető fia, bár a fiúknak nincs képességük, ezért ők csak a hullákat pakolják el a lányok után.

Amint betöltik a lányok a 18. életévüket, elvileg bekerülnek a koven belső köreibe, rájönnek, hogy mi a céljuk a kovennel. De Jules nem akar a kovenhez tartozni, először is nem biztos benne, hogy minden vérfarkas/vámpír/etc. gonosz, hiszen ők is csak emberek nem? No meg, mi az a nagy titok, amit majd 18 évesen megtudnak, és annyira fontos lesz az életükben?

A fülszövegből azt hittem, hogy átlagos tini fantasy lesz. Akkorát tévedtem! Marrone hozza az előző regényben megszokott formáját, bár ez már egy jóval tágabb rétegnek élvezhető regény, mint az előző. Olyan ez a könyv, mint egy jó régi Odaát rész, de tini lányokkal a főszerepben.

A történet valamennyire sötét hangulatú és ezért jár neki a nagyon-nagyon-nagyon piros pont, hogy elhitette velem, hogy ez tényleg vérre menő könyv. A legtöbb ifjúsági fantasynál az a baj, hogy valami nagyot, valami veszélyeset akar bemutatni (ÚÚÚÚ, meg kell ölnöm a szerelmemet, hogy megváltsam a lelkét – de igazából mégse kell, ÚÚÚ, a világ sorsáról kell döntenem – de igazából mégse kell, ÚÚÚ a szerelmem olyan tiltott dolog, hogy sosem jöhetünk össze, mert elválaszt a világ (és az oktagram) rendje – DE IGAZÁBÓL MÉGSE). Nos itt tényleg sikerül elővennie azt a véresen komoly dolgot Marronénak, és gyönyörűen mutatja be, hogy nem tudják a főhősök biztosan, hogy tényleg minden lény, akit megölnek gonosz? Segítek, kiderül, hogy nem az. Nos, akkor szembe kell nézni a ténnyel, hogy hány embert öltek meg hidegvérrel? És ezt, ahogyan megkérdőjelezik a kovent (akik a szüleik, szóval még nehezebb kétségbe vonni) teljesen reálisan van leírva.

Emellett persze van egy pörgős cselekményünk is, amibe néha van vadászat, vannak rejtélyek, és az alkalmi tini pasi probléma. Utóbbi nem csöpögősen, hanem reálisan, viccesen. Nem mondom, hogy nagyon meglepő a fordulat, de igenis kell rajta gondolkozni, és lassan adagolja a morzsákat Marrone, és a főhősök nem buták (!), van, ami előbb eszükbe jutott, mint nekem.

Mellesleg minden karakter ki is dolgozott, meg tudtam különböztetni az öt lányt. Sok írónő ott rontja el, hogy ötfős csoportot hoz be, hogy csak néhány jelzőt vág hozzájuk és gyakorlatilag mind egy adag gyurma. Itt Marrone csodálatosan mindegyik szereplőnek más és más beszédstílust ír, és mindegyik lányt a szívembe tudtam zárni, még az alkohol problémákkal küzdő boszit is.

Van némi alkohol és szex utalás, de nem annyira, hogy valaki szívrohamot kapjon. Egyszerűen átlag tinédzser dolgokat mutat be, nem is túlzottan. Amitől még féltem a fülszöveg miatt, hogy Connor/Jules szál lesz középpontban és hogy nyálas lesz, hát nem! Hála az égnek ez csak egy mellékszál, ami kellett a főcselekményhez is, szóval csak gratulálni tudok Marronénak a kivitelezésért.

A mitológiát nem nagyon részletezni Marrone, viszont teljesen korrekt dolgokat ír a vámpírokhoz, vérfarkasokhoz és a többi. Sőt még van egy enyhe Alkonyat és Vámpírnaplók paródia szöveg a könyvben. Tehát Marrone tudja, hogy mit nem szabad írni, amivel elrózsaszínezné a mitológiát.

A vége megoldás és az epilógus külön öröm. Befejezett, lezárt, kielégítő vége van, de… de nem minden 10000%-osan boldog. Csak mutatja, hogy igen a boldog befejezésig még dolgozni kell.

Azoknak ajánlom, akik egy picit komolyabb, nem átlag tini lényvadászós könyvre vágynak. Garantált kikapcsolódás!

Kedvenc karakter: Jules, Dani, Finn

Ami kifejezetten tetszett: a sztori

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2008. szeptember 30.

Oldalszám:
268 oldal

Megjegyzések

  1. Szia!
    Nagyon felkeltette az érdeklődésemet a történet, de most van két angol könyvem is ami olvasásra vár. Nem tudod véletlenül, hogy ki fogják-e adni itthon is és ha igen, akkor mikor?
    Előre is köszi!

    Raven

    VálaszTörlés
  2. Sajnos ugyanazt tudom mondani, mint eddig. Két éve már megjelent odakint, és Marrone nem egy nagyon neves írónő, főleg mert vitás dolgokat is beleír a könyveibe.

    Mivel nem állok kapcsolatban kiadókkal, ezért persze 100%-osra nem mondhatom, hogy nem vették meg a jogokat, de nyilvánosan erről nincs semmi hír.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d