Ugrás a fő tartalomra

Melissa Marr: Törékeny Örökkévalóság

Hogy akadtam rá: Amazon.com-on megtetszett a borítója :D

EZ AZ ÖTÖDIK KÖNYV, AMIT A LOBO ÁLTAL MEGHIRDETETT CSÖKKENTSD A VÁRÓLISTÁDAT JÁTÉKRA OLVASTAM!

Úgy általában az egészről: Miután Aislinne-ből Nyárkirálynő lett, a dolgok nem alakulnak teljesen jól. Hiszen rendben van, hogy a Nyárudvar ereje végre felszabadult, és szabadon tevékenykedhetnek a világban, persze csak Donia, a Télkirálynő engedélyével, de hát ott van az a nagy probléma, hogy Seth, Ash szerelme halandó. Így nem elég, hogy szegény fiúra mindig tündér őrök vigyáznak, de azt is néznie kell, hogy a nyár közeledtével Ash és Keenan akaratlanul is egyre jobban vonzódni kezdenek egymáshoz. Ez másnak sem jó, hiszen Donia, végre évszázadok után, felszabadult a Tél Lány kötelességei alól, és végre együtt lehetne Keenannal, akit már szinte egy örökkévalóság óta szeret. Eközben pedig Bananach, a hollótündér, aki nem más, mint Háború megszemélyesítése, duruzsolni kezd minden Udvar uralkodójának, köztük testvérének is, Sorchának, aki a Magas Udvar és egyben a Rend és az Ésszerűség Királynője.

Nos, először is tisztázzuk, hogy a magyar fülszöveg nem tetszik, sajnálom. Sorchát egy vén, kiéhezett nőszemélyként festi fel, és kb. az egész történetet lelövi. Persze önmagában sem történik valami sok, de hát akkor is. Ez a regény egy átvezető sztori csak az első és az ötödik rész között (a páros számú részekben más szereplők a főhősök), ez csak építi a feszültséget, ami gondolom az ötödik részben fog teljes mértékbe kibontakozni, szóval nagy eseményeket ne várjunk. Részben ez is volt a bajom, hogy az első két részben valamiféle nagyobb csata volt, és vártam, hogy itt is legyen, legalább egy kisebb összetűzés, ha már az Udvarok közötti nézeteltérésről szól, hát ez elmaradt, így a végén nincs valami nagy katartikus élmény, egyszerűen nem találtam a tetőpontot a sztori felépítésében.

Viszont ettől eltekintve könnyen olvastatja magát a történet, és egyáltalán nem unalmas a hosszú elgondolkozós és leírások részek között sem. Melissa Marr igazából arra épít, hogy a karakterek közti viszony milyen, így azt ábrázolja részletességgel, ezért lesz inkább érzelmekre összpontosító regény, és ezzel nagyon szépen bánt. Imádtam, hogy Donia, Niall és a többiek, hogyan szenvednek, mert a szerelem nem csak valami romantikus máz. Furcsa módon az első részben ezt kifogásoltam, hogy ott minden cukor volt és nyalóka, Marr pedig fogja magát és minden szépet és jót szétzúzott, amit én teljes elégtétellel nyugtáztam. Olyan szépen írja le ezeket a lehetetlen szerelmes helyzeteket, hogy imádtam olvasni.

Ezzel szemben van egy apró probléma, ami szerintem még annak a maradványa, hogy ez az első komolyabb sorozata Marrnak, ez nem más, mint a főhős. Az első kötetben Sethet irracionális, hihetetlen karakternek tartottam, hiszen bármit elhitt, és semmivel nem lehetett kiborítani és maga volt a türelem mintaképe. Tündéreket látsz? Nem gond, elhiszem. A Nyárkirály meg akar hágni? Nem baj, szeretlek, és nem vagyok féltékeny. Nos Seth a könyv első felében szintén ugyanezt adja elő, és nem zavarja szinte semmi, amíg Ash közelében maradhat, persze, létezik ilyen, HA meg lenne normálisan írva. A könyv végén viszont Seth karakterfejlődik (!), ami nagy szó, és végre átsétált a hihető karakterek kategóriába. Emellett azért sikerült Marrnak Gary-Stue-t csinálnia belőle (a Mary-Sue, tökéletes karakter, férfi párja). Majd meglátjuk, ebből mit hoz ki az ötös kötetben. Ash viszont ugyanúgy maradt a kötet gyenge része, és főleg miatta van az az egy pont levonás az értékelésnél. Nem az a baj, hogy buta és naiv, és Mary-Sue, hanem néha teljesen nem úgy viselkedik, mintha a könyv élő karaktere lenne, kilátszik a lapok közül, hogy ez csak egy fiktív valami. Még mindig az a bajom, főleg, hogy nem képes valósághűen reagálni az anyja halálára, amiről azt hittem, az első részben leesett neki, hogy Keenan okozta, hát nem… És itt szintén semmilyen reakciót vált ki belőle, mintha Marr félne, hogy túl nagy fába vágná a fejszéjét, ha ezzel kéne foglalkoznia rendesen. Hát remélem, hogy kijavítja.

Összességében Marr hozta a formáját és a tündérek világát, a politikai manőverezéseket izgalmas olvasni, és szerettem az alaphelyzetet, és ajánlom mindenkinek, mert jó kis kapcsolódás, a kis hibái ellenére is.



Kedvenc karakter: Niall, Sorcha

Ami kifejezetten tetszett: a világfelépítés, a politika, az alaphelyzet

Ami nem tetszett: Ash karaktere

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Kelly

Kiadás dátuma: 2011. május 4.

Oldalszám: 318
oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…