Aimée Carter: The Goddess Test (Istennő Próbatétel)

2011. május 25., szerda

Hogy akadtam rá: Cassandra Clare ajánlotta.

Úgy általában az egészről: Kate Wintersnek nincs könnyű élete. Édesanyja rákos, és nem lehet tudni, hány napja van hátra, szinte bármelyik pillanatban meghalhat. Anyja utolsó kívánsága, hogy menjenek vissza Édenbe, a szülővárosába. Ennek Kate eleget is tesz, és csak édesanyja unszolására megy el a középiskolába, ahol meglehetősen hamar szerez barátokat (a helyi geek srác) és ellenségeket (a helyi menő csávó és barátnője) személyében. Miközben a tini gyerekek kegyetlen viccet űznek Kate-tel, egyikük meghal, és ekkor lép színre az Éden Kúria titokzatos lakója Henry, aki egy nem várt alkut ajánl Kate-nek.

Óh, ha azt írnám, hogy szörnyű, borzalmas ez a könyv, az nem kifejezés. A kritika nem lesz összefüggő, mert annyira rossz a sztori, hogy nagyon dühös vagyok ilyenkor, hogy ilyeneket is kiadnak.

Kezdjük azzal, hogy görög mitológia, mindenki ezért bukik rá erre a könyvre, meg a fülszöveg is isteni, meg hát a borító sem utolsó. Nos Carter fogta a görög mitológiát lekötözte, kibelezte, megerőszakolta, felgyújtotta, és még a hamvait is molesztálta. Értem én, hogy szabad joga van mitológiát módosítani, de miért kell lenézni a tinédzser lányokat? Miért kell annyira leegyszerűsíteni, hogy óvódásnak érezzük magunkat? Én pl. általános iskola alsó osztályában nyertem olyan könyvet, ami mitológiáról szólt és igen, a vérfertőzés abban is benne van. MERT AKKORIBAN EZ VOLT ÉS KÉSZ! Miért kell TESTVÉREKNEK nevezni őket, de kiemelni hatszor, hogy NEM VÉRSZERINTI TESTVÉREK? A legátlagosabb fantasy felfogásban is, ha egy teremtő csinálja tegyük fel az angyalokat, azokat is testvéreknek mondják, vérszerintinek. Itt csak azt mondják minden istent közös teremtő alkotott, felmerül a kérdés, hogy ki. NA, CARTER, TUDSZ VÁLASZOLNI? Vagy csak a túl morbid szálakat akartad kiírni?

Mert Carter nem csinál mást, csak rózsaszín cukormázba márt egy véres/kegyetlen sztorit és megszórja egyszarvúkkal meg szivárvánnyal, hogy még a Hello Kittys táskás lányok is elviseljék, más meg keresse a hányós zacskót. (Ami szintén csak rózsaszín van.) Akkor választott volna valami esti mesét, vagy Grimm sztorit átírásra, ne ezt… ne…

Mi a bajom alapjában véve? Hádész a Mennyországot vezérli itt, illetve Alvilágnak hívják, de minő véletlen, csak a jók kerülnek hozzá, és senkit nem büntet meg, mindenkinek vattacukrot nyom a kezébe odaát, meg egy kis teddy macit, hogy ne sírj, hogy meghaltál, minden jó lesz ezentúl. Ráadásul Hádész egy sírós, tutyi-mutyi, emós pasi, aki SZŰZ TÖBB EZER ÉVE MÉG MINDIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIG! Őszintén, főleg ha a görög isteneket vesszük, ne írjunk ilyen hülyeséget már bele, a görög istenek nem a szüzességről és a bűntelen életről voltak híresek, azok a keresztények. De mindjárt eljutunk oda is, mivel annak érdekében, hogy Kate megkapja a halhatatlanságot 7 AZAZ HÉT DARAB próbán kell átesnie (lásd a cím), és mi az a HÉT, NA KI TALÁLJA KI? IGEEEEN! A hét főbűn…

Na már most eleve tudjuk, hogy Héra, Zeusz, etc, etc, nem éppen arról voltak híresek, hogy nem féltékenyek, nem állnak bosszút, nem bujálkodnak (jézusom, hát még állat formában is szexeltek!), mi a jó büdös fenéért adnának a halhatatlanságot oda annak, aki a hét főbűntől tiszta? Ráadásul, basszus, istenek! Nem köti őket az emberi morális vonal, EZ A LÉNYEGE AZ EGÉSZNEK! (És igen, még karácsonyt is ünnepeltek a görög istenek, de ez csak bónusz kép.) Másfelől meg, ha Kate-ben keresik a nagy elveszett Alvilág királynőjét, akkor miért nem olyan dolgokat tesztelnek, ami ahhoz szükséges, hogy mások lelki üdvéről döntsön, mert most lelövök pár próbatételt, de az, hogy a barátnőjének adja a használt ruháit, vagy hogy nem nassol, meg megír egy történelem dolgozatot, az nálam minden, csak nem éppen a jó vezető ismérve.
Akkor térjünk át a karakterizálásra: nem létező. Egyszerűen senkiről semmit nem tudunk meg. Amúgy csalóka az egész, mert az első száz oldalon egy átlagos Alkonyat másolat érzést kapunk, némi normális humorral, ami még élvezhető is volt. Először még érdekelt, mi lesz Kate-tel, meg az édesanyjával, aztán ahogy megérkezett az iskolába és előrevetült egy Bella/Jacob szerű szál (főleg, hogy a pasit Jamesnek hívják, ez se sokat segített rajta), elkezdtem gondolkozni, hogy egy újabb sablon sztorit kapok-e. De ez rosszabb. A nevetséges mellett, ami Henry, az emo Hádész, ott van a hihetetlen romantika is. Nincs egyetlen egy darab jelenet sem kifejtve, ami romantikus lenne, hanem snittekkel mutatja az egészet, ami nem rossz, ha azt mutatná be vele Carter, hogyan szokták meg egymást. De így nem lehetett átérezni, hogy vonzódnak egymáshoz, igazából nem. Ezért nagy ívben tettem Henryre és Kate-re, és meglepődtem, amikor közelebb kerültek egymáshoz, mivel hogy semmi utalás addig nem volt rá, hogy bármiféle gyengéd érzelmet táplálnának egymás iránt. (Csak annyi, hogy HENRY ÚÚÚ DE HELYES.)

Ha sablonos lenne, oké, aláírom, megérdemelné a három pontot, de sajnos a történet úgy szétfolyik, hogy csak egy pöttyöt kap. Annyira logikátlan, hogy én ezen őszintén csodálkozom, hogy szerkesztőn átment. Hát vegyük sorra azokat a bakikat:

A főhősünk halálosan retteg a víztől, és a gimi szőke lánya ezt használja ki, hogy megviccelje. Öhm, de erről a szőke lány nem is tudott? Akkor hogyan készült fel fürdőruhával? Másfelől ki az a barom, aki sziklás folyóba fejest ugrik éjjel? (Persze, kellett egy halott gyerek, értem én, de azért itt már furán néztem a könyvre.)

A főhősünk nem akarja elhinni, hogy létezik természetfeletti, oké, először aláírom, rendben. De mivel előtte hoztak vissza az életbe egy hullát, azért az mégis elég meggyőző, nem? Ezek szerint nem. Aztán elmeséli az egészet a legjobb barátainak, akik egyből elhiszik, hogy létezik természetfeletti. Majd a főhős megint azt hiszi, hogy nincs. Majd azt elhiszi, hogy a halottak visszajöhetnek, de nincsenek görög istenek. Majd elhiszi, hogy vannak görög istenek, de AZ EPILÓGUSBAN MEGINT LEESIK NEKI, HOGY EZEK GÖRÖG ISTENEK. Carter egyszerűen elfelejtette átnézni a kéziratát, hogy mire jött rá a főhős.

Mellesleg a főhős igazán buta. Az első 100 oldalon meg nem mondtam volna róla, hiszen egy szarkasztikus, kemény, visszahúzódó lány álarcát viseli. Aztán ahogy bekerül az Éden Kúriába, átmegy az átlag IQ 70, „Túl Hülye, Hogy Éljen” kategóriába. Miért is? Van talán két meglepetés a könyvben, amire akkora utalások vannak, mint a ház. Tényleg, rémesen suták. Pl. van egy isten, akivel vitatkozik Hádész, de nem látjuk az arcát, de a főhősnek ismerős a hangja, és férfi az illető. Csak egy férfit ismer a főhős az egész könyvben Henryn kívül. Mégis meglepődik, mikor rájön, ki az. SŐT UTÁNA SE ESIK LE NEKI, HOGY AZ GÖRÖG ISTEN! PEDIG ELMONDJÁK NEKI HATSZOR! De legyen mentségére, hetedjére (a mágikus szám), már meglepődik! Ugyanide tartozik, hogy megmondják neki, hogy „bocsi, szivi, téged meg akarnak ölni,” ezen nem is aggódik, majd 100 oldal elteltével esik le neki, amikor sósavas csokival akarják megölni. (Megvárom, míg ezen mindenki kiröhögi magát.)

Az írónő próbálja valakire terelni a gyanút, hogy ki a gyilkos, kétszer is, de emellett az igazi gyilkos nagyon kitűnik. Tudjátok miért? Mert szó szerint ezt kb. ezt mondja „ÉN VAGYOK A GYILKOS” ezek után a főhős, hogy ne érezze magát rosszul a gyilkos, elmegy vele piknikezni. Tudjátok mit? Ezek után meg is érdemelné, hogy meghaljon. Ha ez nem lenne elég, akkor amikor igen komoly sebet szerez, ami minimum azzal járna, hogy elveszítse az eszméletét, vagy meghaljon, a főhős még eltöri a gyilkos orrát, meg rambózik egy sort. Okéééé. Biztos.
Tele van az egész könyv hihetetlen dolgokkal. Például hogy smárolunk le valakit úgy szenvedélyesen, hogy a másik nem nyitja ki a száját, és egyéb ilyesmik. A legjobb pedig, hogy megkérik a csajt, hogy ne egyen, mert Édenben nem feltétlen szükséges, erre még neki áll feljebb, hogy ugyan miért, amikor 1) már halt meg lány, mert megpróbálták megmérgezni, 2) hahóóó hét főbűn, próbatétel, kisanyám. És a vicces, hogy oké megígéri, DE MÉG eszik előtte vacsorát, meg ugyan a forró csoki nem számít, ugye? (Mindezt a Méreg című fejezetben, úúúú micsoda izgalom.)

Amiért haragszom Carterre, hogy keveri a nemi erőszak drogot az afrodiziákummal, és oké, legyen nemi erőszak drogolják a csajt, ebből mi következik? HOGY AZ NEMI ERŐSZAK! MERT Ő NEM AKARTA! És mit csinál a főhős? Hát jó volt, akkor az nem az… Az ilyenért verném fejbe légkalapáccsal a buta, amerikai írónőket.

És a főhősnek a végén leesik, hogy Éden Kúria lakói istenek… AZ ELEJÉN EZT ELMONDTÁK NEKI! És ahhoz képest úgy állítják be, hogy Kate nagyon penge mitológiából. Mikor nem ismered fel a sántító testőrt, hogy az melyik görög isten, nem lehetsz pengébb Hádésznál mitológiából. (Amiért egy új ruhatárat kapott ám Kate ajándékba, mert az szupcsi!)

Ráadásul, egyetlen egy dolog történik kb. a 300 oldalon, és azt a végén röhögve visszavonja Carter, és így gyakorlatilag SEMMI NEM TÖRTÉNT. Nem értem, ez valami amerikai divat? A Lenyűgöző Teremtményekben is ezt játszották el, és ott sem tetszett… Ez nem cseles húzás, ez ÍRÓI HIBA!

A vége, az epilógus, ami elrontja az egészet, de annyira, hogy az életkedvem is elment tőle. Kate mosolyogva fogadja azt, hogy XY hazudott neki, és nagyon komoly dologról. Sőt, aki az ellensége volt, azt is karon fogja, és elsétál vele a naplementébe. Nos, ebből azt következik, hogy kérek abból a szerből, amit Kate és Carter együtt szívott, mert biztosan nagyon jó lehet. És ezután a regény után szükségem is van valami nagyon erősre.

Csak idegnyugtatóval ajánlom ezt a regényt, vagy nagyon erős alkohollal. És újabb Mazochista sorozatot köszönthetünk sorainkban.

Utólagos megjegyzés: a fülszövegben az áll. „Ha sikerül a próba, halhatatlan lesz, ha nem, akkor…” Azt hiszed, hogy akkor meghal, mi? HÁT NEM! EZ IS CSAK REKLÁMFOGÁS! Akkor kap egy rózsaszín tarisznyát és mehet haza nyalókát enni. MERT EZ RÓZSASZÍN ORSZÁG! *Gigi agyhalott állapotban kivonul*

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: a mitológia kiforgatása, a történetvezetés, a romantika, a karakterizálás

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 1/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Harlequin

Kiadás dátuma: 2011. április 19.

Oldalszám:
304 oldal

3 megjegyzés:

Eni írta...

Pedig borító alapján biztosan megvettem volna :D

Nima írta...

egész végig azt gondoltam, amíg olvastam a posztod, hogy ez az a könyv, amire a könyvmolyképző azt mondaná, hogy adjuk ki, az ifjúság élvezné.

Beus írta...

Most nem azért, mert te ideges vagy...Hidd el,tudom én is milyen egy ilyen agysorvasztóan rosszul megírt könyv. De egész végig,ahogy olvastam a posztot, szabályosan röhögtem! :D Tényleg bocsi,de jaj! :D Pedig én is gondolkodtam rajta,hogy elolvasom,de így... :D Semmi esély rá!

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.