Jenna Black: Káprázat

2011. május 8., vasárnap

Hogy akadtam rá: Megláttam a borítót molyon és beleszerettem.

Úgy általában az egészről: Dana Hathawaynek nehéz élete van. Édesanyja alkoholista és saját magának kell vezetnie a háztartást hat éves kora óta. Persze Dana féltündér, az apja pedig, akit sosem látott Avalonban él, a Vad Városban, ahol a mágia és a technológia is jelen van. Mivel főhősünk megunja, hogy édesanyja mindig zavarba ejtő helyzetekbe hozza, elhatározza, hogy elszökik Avalonba, igen ám, arra viszont nem számít, hogy egy politikai játszma kellős közepén találja magát, hiszen ő csak egy átlagos félvérű, ugye? Hát nem!

Nos, ez a könyv iszonyatosan nagy csalódást okozott, és őszintén nem is tudom, hogy mit írjak róla. Először talán felvázolom, hogy mit vártam tőle. Egy tündéres dark fantasyt, talán váltott gyerekkel (a borítóból valamiért ez jött le nekem). Azért hittem, hogy dark, mert hát az alkoholizmust, mint kényes témát behozni fantasyba nagyon merész dolog. Ugye jól kéne ezt ábrázolni, és én mindig dühös vagyok, hogy ha viccet csinálnak belőle, ha csak azért teszik bele, mert „jujj, ettől totálba drámai leszek.” Claudia Gray ezt a nemi erőszakkal játszotta el, Jenna Black az alkoholizmussal. HA HAT ÉVES KORA ÓTA A FŐHŐS SAJÁT MAGÁRA FŐZ ÉS FIZETI A SZÁMLÁKAT, akkor valamiből kell azt fizetni nem? Hát úgy látszik nem. Persze, kapnak segélyt, értem én, de úgy írja le az egészet, hogy Danának azért van új ruhája, van LAPTOPJA, van mobilja, meg minden anyám kínja és sosem szenved semmiben sem akkora hiányt. De azért ha lehet fejezetenként megemlíti, hogy Ő MAGA FIZETI A SZÁMLÁKAT. Mellesleg, ha egész életében az anyja alkoholista volt, az megviseli az embert, (van ismerősöm ilyen az istenit, ez nem vicces téma) és nem lesz valaki ilyen, mint Dana. Úgyhogy nem kicsit vagyok mérges Black hülyeségére.

Ha ezen túllépünk, akkor ott a másik dolog, ami megtévesztő, hogy TÜNDÉRES fantasy. Hát ez nem az. Persze névlegesen van Tündeföldünk, meg Avalon (amit néha a tündérekkel párosítanak), meg MÁB KIRÁLYNŐ meg TITÁNIA. De ezen kívül maximum annyi, hogy mindenki iszonyat szexi, és tudnak mágiát használni limitáltan. Szóval inkább varázslós dolog ez (ezért sem raktam rá erre a könyvre a tündéres címkét, a Wings tündéresebb ennél a foto szintetizáló virágembereivel.) De persze nem zavarna, ha saját mitológiát alakítana ki, de azon kívül, hogy van gyakorlatilag három világ: a halandó világ, Avalon meg Tündeföld, nem sok minden van itt. Gyorsan két mondatban felvázolja Avalon politikai pártjait, tényleg talán három mondatban, és ezzel le is zárta az egészet. De megcsillogtatja a kreativitását Black, ugyanis olyan szörnyeket teremt az Unseelieknek, amitől rémeket fogtok álmodni. Felkészültetek? Szörnyek, amik SZALMÁBÓL és FAGALLYAKBÓL VANNAK! Rettegjetek L. J. Smith fenyői, itt az új növényszörny. Amúgy az amerikaiak tényleg ennyire félnek a növényektől vagy mi?

Hogy a történetről essen szó, az nincs. Egyszerűen komolyan nem értem ezeket a mostani fantasykat, amiben arról lehet oldalakat írni, hogy főznek meg esznek. Itt a főhős idemegy odamegy, és még az elején nem is nézett ki olyan rosszul, hogy állandóan újabb ellenségei vannak. Aztán valahogy meghal a feszültség az első három fejezet után, és gyakorlatilag semmi nem történik, nincs tetőpont se, se semmi, viszont Victoria’s Secretes bugyivásárlás van!

Mivel Avalonban, ahol elvileg nincs annyira technika, főleg autó meg ilyenek, attól függetlenül mindenkinek van sportkocsija, DVD lejátszója, etc. És még van Avalonban Victoria’s Secret és Starbucks is, szóval kinek jut eszébe erről az, hogy fantasy könyv és a tündérek világában játszódik? Na kinek?

Ami még rossz pont, hogy az elején iszonyatosan zavaros az egész. Kb. a prológusban a főhős már tudja, hogy tündér, és elgondolkoztam, hogy akkor most ez normális? Majd kb. az ötödik fejezet táján kiderül, hogy ja bocs, nyílt mágiás univerzum van, csak eddig elfelejtettünk róla szólni, utána vannak csak visszautalások. De ettől függetlenül Dana és az emberek szinte semmit nem tudnak a tündérekről… ami azért szerintem elég gyenge, főleg ha a tündéreknek volt beleszólásuk az emberi történelem alakulásaiba.

Maga a történet alapja is nagyon béna, és amikor megtudjátok, mi a különleges képessége a főhősnek, akkor ti is falat/asztalt fogtok fejelni, mint én. Ugyanis én is csak ültem legalább tíz percig magam elé bámulva, és hogy ezt most komolyan gondolja-e Black. Hát úgy tűnik igen, és ha nem lenne elég különleges, akkor azért a végén bedobja az utolsó fejezetben, hogy lesz ő még ennél erősebb is. Juhé, új Mary-Sue!

Amúgy Danát nem is lehet Mary-Sue-nak nevezni, hiába tartja magát gyönyörű hangúnak, meg néha megjegyzi, mivel féltündér ezért ő nem ronda, de nem is olyan eszeveszett szép, mint a tündérek. Azért nem lehet még csak tökéletes karakternek nevezni, mert senkinek, TÉNYLEG SENKINEK nincs karakterizálása, csak nevük van, meg kinézetük és annyi. Meg van egy emó tündér is!

Hogy mennyire sután ír Black azt az is mutatja, hogy két férfi karaktert is behoz a főhős csajnak, és persze mindkettő VESZETTÜL SZEXI, de egyikkel sincs semmiféle átérezhető vonzalom, HANEM az egyik pasi LÁNYTESTVÉRÉVEL van a legromantikusabb kapcsolata a főhősnek és pár elszúrt kifejezés miatt tényleg kezdem azt hinni, hogy ez leszbikus történet lesz a továbbiakban.

Emellett az egészben a párbeszédek iszonyatosan erőltetettek és a helyzetek is, istenem. A főhős sosem viselkedik reálisan, mindig oltári hülyeségeket csinál, de persze, hatmilliószor ki van emelve, hogy ő bizony felnőtt és érett, meg okos. Csak én nem láttam ezek szerint, ugyanis mikor elrabolják, azért gondol arra, hogy igaza van az elrablójának, mert SZEXI.

És elérkeztünk oda, hogy életben nem olvastam még ennyiszer azt a szót egy könyvben, hogy SZEXI. Black nem megmutatja, hogy milyen nyálcsorgatóan izmos a pasi, vagy mennyire helyes, hanem leírja így szimplán, hogy SZEXI, ha lehet, akkor oldalanként többször is. Emellett a fogalmazás is gyatra, kb. olyan, mint az Éjszaka Háza, bár finomítva, próbál szlenges és mostani fiatalos lenni, de könyörgöm, attól még hogy ez ifjúsági fantasy még nem kell elvetni a sulykot. Nem kell hatszor leírni, hogy szar az élet, szar beteg lenni, szar ez, szar az.

Összességében nagyon nagy csalódás, de persze biztos, fog valakinek tetszeni. Azért szerintem ezt 14 éves kor felett nem lehet értékelni… Újabb sorozatot köszönthetünk az MM (Mazochista Molyok) listáján!

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: a fogalmazás, a történetvezetés, a világ, a karakterek

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 1/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Kelly

Kiadás dátuma: 2011. május 5.

Oldalszám:
300 oldal

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nekem nagyon tetszett, bár az az alkoholizmusos rész tényleg elcsépelt volt, és voltak részek, ahol kicsit unatkoztam.
Ezeken kívül én marhára élvezem, és a megfogalmazást is bírtam, voltak vicces részei is.
Tündérekből én is többre számítottam, de ezt elnézem.
Nekem ez nem egy pontos, az biztos, és nagyon nagyon várom a következő részt, de hát ízlések és pofonok (:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.