P. C. Cast & Kristin Cast: A Vad

2011. május 14., szombat

Hogy akadtam rá: Csak úgy böngészgettem bookline-on és mintha előtte is láttam volna valahol amazon.com-on. Végül ez a sorozat nyert a szavazáson. Erre voltak a legtöbben kíváncsiak. Az első részt nem tartottam nagy számnak, de hát van, amikor a sorozat későbbi részekben indul be, így adtam neki esélyt.

EZ A HATODIK KÖNYV, AMIT A LOBO ÁLTAL MEGHIRDETETT CSÖKKENTSD A VÁRÓLISTÁDAT JÁTÉKRA OLVASTAM!

Úgy általában az egészről: Miután Stevie Rae sikeresen visszaváltozott halott-élőhalottból vámpírrá (bár nem akármilyenné, hanem vörös vámpírrá), Aphrodite ember lett, és mindketten felszívódtak. Ha ez nem lenne elég Zoey-nak a barátai szóba se állnak vele, mert hazudott nekik sok mindenről. Eközben pedig rejtélyes lények támadják meg főhősünket, és egy új fiú is jön az Éjszaka Házába, Stark, aki híres, no meg szexi.

Mindig mindenki azt kérdezi, miért olvasom, ha rossznak találom. Először is, ez várólista csökkentős könyv volt, így feltétlen el kellett olvasnom (más tészta, hogy a listát is én állítottam össze.) Szóval szeretek a sorozatoknak esélyt adni, főleg ha kezdő íróról van szó (hát mondjuk itt pont nem az áll fent.) Ez a kötet volt a fordulópont a sorozatban, kap hideget is meg meleget is, hát kezdjünk neki. Összességében pozitív pontozást kapott, de a gyenge szívű Éjszaka Háza rajongók ne olvassák el a kritikát, mert rendesen vesézem.

A fogalmazás a megszokott gyatra színvonalat hozta: zárójeles, felesleges tördelések, káromkodás, szleng, és a hülye popkultúra utalások. („Ez olyan jóslat, mint a Gyűrűk Urában?” vagy „Olyan mű volt a mosolya, mint Pamela Anderson cickói.” – Semmi bajom a Gyűrűk Urával, sőt ha néha-néha megemlítik az egyéb könyveket/filmeket, de itt erőltetve van bedobva, a Pamela Andersonos hasonlatról meg inkább nem mondok semmit.)

Aztán ott van az is, hogy nem csak a főhőseit nézi hülyének a két írónő, hanem minket is, ugyanis ez már a negyedik kötet, de zárójelben még mindig elmagyarázza, hogy a vámpírok este vannak ébren, ráadásul szájbarágósan. Ezt egyik sorozatnál sem tolerálom, lásd Vámpírakadémia, hát itt még úgy se.

A karakterizálás az, ami sokat lehúz a kötetből, és nem is értem Castékat. Látszik, hogy tudnának egész karaktereket írni, hiszen pillantsunk csak Aphrioditéra, aki a legkidolgozottabb és összetettebb karakter. Noha Zoey idegesítő és nem annyira komplex, mégis, mégis, lehet karakternek nevezni. DE A TÖBBIEK? Semmi a nevükön kívül. A meleg karakterek szimplán a sztereotípiákra épülnek, és szerintem inkább sírni kéne ezen, hogy homoszexuálisokat írt bele ilyen formában a két Cast, mert ebből látszik, hogy ezzel csak fejbe akarnak minket kólintani és nevelni, hogy a homoszexualitás nem bűn. (Ami nem is, tök LGBT (leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális) aktivista vagyok, csak pont ezzel nem lehet elérni, amit ők akarnak.)

Jöjjenek a könyv buktatói, aztán majd a végén a pozitívumok. Tudjuk, hogy Neferet gonosz, Zoey is tudja, senki más nem, mégis az egész iskola előtt jópifiznak egymással, ami persze érthető, de (!) hogy nem veszi észre senki az ég adta világon, hogy Neferet és Zoey úgy néznek egymásra, akik mindjárt megfojtják egymást? Annyira komikusan hat, mint kb. a Merlin kalandjai sorozatban Morgana, aki mindig gonoszan vigyorog. Megjegyzés: ott azért filmről van szó, és kell valahogy mutatni, hogy gonosz a karakter, de ITT? ÍGY?

Az egyik cselekményszál, hogy Aphrodite ember lett, és csak egy (VÉLETLENÜL ÉPP OLYAN SZÍNŰ SZEMCERUZÁVAL) áltetoválást rajzol a homlokára, és ennyivel átveri a vámpírokat. Kérdem én, a vámpírok nem érzik, hogy valaki ember? Főleg, hogy emberből kéne táplálkozniuk. Ez itt szintén megdönti, hogy ez egy vámpíros könyv lenne, sokkal jobban elmenne boszorkányosnak, főleg a Wicca szertartásokkal, én még mindig ezt mondom.

A történetben sok konfliktushelyzet adódik, amit öröm nézni, de (!) Zoey mindegyik konfliktust megússza, mert amit Zoey tesz az jó és szép. Ez egészen a kötet végéig elhúzódik, hála az égnek a végén szakítanak ezzel a hagyománnyal az írónők.
Ami vicces és sekélyessé teszi a könyvet, hogy hiába halt meg Loren, az Ikrek a részleteket akarják hallani. Nos, ha a halott pasimról kérdeznének a legjobb barátnőim így, én megütném őket egy kalapáccsal. (Hugi, remélem érted az utalást. :D) Értem én, hogy Shaunee és Erin ennyire sekélyes, de ne, ezt ne írjuk már így le, ha az ikreket pont pozitívnak akarjuk festeni.

Az állat téma mindig is nagyon nagy volt az Éjszaka Házában. Az előző két részben valamennyire a háttérbe szorult, hála az égnek, de most visszahozták, és az állatokat annyira lehetetlen módon mozgatják, sőt még cselekményelemek is lesznek, hogy azon csak sírtam.

Még ilyen hajat tépős jelenet, amit az új gyerekkel művelnek. Zoey-nak így is három pasija volt/van, most már jött egy negyedik is, akivel annyira mű mondataik voltak, hogy szerintem Casték szappanoperát néztek közben. És itt borul az egész kötet, ez a legnegatívabb része. Ugyanis a butus dialógus mellett, Zoey nagy vérszomja, amivel bizonyítanák, hogy vámpíros kötet, az kikapcsol hirtelen. Majd a stresszes jelenet után, mit írnak fel Zoey-nak? EGY ZUHANYZÓT! Ahogy előadják… az teljesen… felszínes. És Starkhoz kötethető még egy logikai baki is, mivel Zoey elmond neki valami baromi fontosat… két perc múlva Zoey már nem emlékszik maga se rá, meg arra se, hogy elmondta a fiúnak. Értem én, hogy zavarodott volt Zoey, csak a fogalmazás miatt, nem ez jött le.

Az utolsó buktató az, hogy van egy jóslat, amit még a hülye is megfejt annyira átlátszó. A főhősök… nem jutnak vele sokra. Legalább, ha már jóslatot hozunk be, és nagyon cselekmény lenne a megfejtése, akkor próbáljunk TÉNYLEG rébuszokban írni. Ha mást nem, béreljünk fel valakit, aki tud. És ha már az átlátszóságról van szó, Zoey csak sejti azt a könyv felénél, amit én a harmadik kötet végén tudtam… Hát eléggé idegesítő.

Viszont jöjjenek a pozitív oldalak. Nem tudom, hogy Casték miért vártak három részt arra, hogy elkezdjenek történetet is írni. Olyan hatása van az egésznek, mintha a Casték csak most mertek volna csak belegondolni, hogy tudnak epikus nagy dolgokat írni, semmi előreutalás nincs, legalábbis nem sok, amiből konkrétan le lehetne szűrni, hogy tényleg ezt tervezték, nem csak útközben jutott ez eszükbe. Behozták az angyalokat is a mitológiai repertoárba, és ez is sántított, mert ez így nem lesz vámpíros könyv… soha.

Ennek ellenére a nagy történet vonal tetszett és a könyv egy részén sem unatkoztam, csak a „romantikus” részeken akartam magam megfojtani, ami már egy jó jel. A vége meg különösen tetszett a történetnek és végre úgy írták meg, hogy engem is érdekel, mi lesz Zoey-val és csapatával.

Emellett még amit kiemelnék, az a humor, mivel Aphrodite szövegei tényleg jók, és elszórakoztattak, ezért is járt a kötetnek a négy pont. Meg hát azért, mert ami Zoey és Aphrodite között van, az az egyetlen kidolgozott kapcsolat, és pár sután fogalmazott mondat miatt, én azt várom, hogy a két lány jöjjön össze, ezért minden Aphoridte/Zoey jelenetet imádtam. :D









Kedvenc karakter: Aphrodite

Ami kifejezetten tetszett: a történet

Ami nem tetszett: a vámpír ráerőltetés, a fogalmazás, Mary-Sue főhős, nulla karakterizálás

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Kelly kiadó

Kiadás dátuma: 2010.

Oldalszám: 314 oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.