Ugrás a fő tartalomra

Ally Carter: Görbüljek meg, ha igazat mondok

Hogy akadtam rá: Először Timi, kedves előolvasóm próbált rábeszélni, de megláttam a borítót és becsuktam az oldalt. :D Aztán a molyon Vivienne meglepően jó kritikát írt, és muszáj voltam elolvasni.

Úgy általában az egészről: Cammie Morgan a téli szünet után ismét visszatér a Gallagher lányok akadémiájába. Ám mielőtt ezt megtehetné kénytelen részt venni egy CIA-s hazugságvizsgálós kikérdezésen, mivel tavaly félévben elég sokszor kiszökött az iskolából, hogy egy fiúval randizhasson. És ugye ez elég nagy kihágás. Bár aggodalomra semmi ok, hiszen Josh emlékezeteit módosították, de azért Cammie mégsem tudja őt kiverni a fejéből olyan könnyedén, ahogy ezt elvárnák tőle. De Cammie kemény kém, legalábbis annak tanul, és ez a félév sem csak a tanulás izgalmait rejti, ami azért valljuk be egy kém suliban már önmagában is elég lenne. Viszont ott van még az is, hogy édesanyja, az iskola igazgatónője és a kedvenc tanára, Mr. Solomon valamiféle Csipkebokorról (vagy Csipke bokorról) kezdenek beszélni, és hát a lányok nem kémek lennének, ha nem akarnák kideríteni, hogy mi köze van valami rejtélyes névnek ahhoz, hogy miért van lezárva az épület Keleti szárnya.

Félek minden sorozat második részétől, mert az embernek van egy elvárása, és általában koppan. Ally Carter viszont bizonyította, hogy nincs mitől tartanom, igenis jól ír, és jól bánik a sorozat alapelvével. Ami ugye az lenne, hogy vannak ezek a tini lányok, akiket kémeknek képeznek ki. Az első részben sikerült megoldania, hogy tizenöt évesen nem akarják megváltani a világot, és egy nagyszerű iskolás ifjúsági könyvet kanyarított, ezért főleg attól tartottam, hogy most nagyobb babérokra tör és elkezd valami hihetetlen sztorit írni. DE NEM! Carter még mindig a földön marad és hihető keretek között ügyködik a kémek világában, és ismét nincs világmegváltó, terrorista csoportot leverő cselekmény, de pont ettől is lesz jó.

Ugyanakkor a humora valami isteni, talán még jobb is, mint az első kötetben, bár nem hittem, hogy lehet fokozni. Szinte minden mondaton mosolyogtam és nevettem, annyira jól eltalálta a hangsúlyt Cartert. Vicces nézni, ahogy Cammie és a többi lány, akik kizárólagosan lányiskolába jártak, hogyan viszonyulnak a fiúkhoz, hiszen bárkit képesek megölni több száz féle módon (elviekben legalábbis), és mégis az egész emberi szociális dolgokkal ugyanúgy állnak, mint a többi tinédzser, néha kínos helyzetekbe kerülnek, ami még viccesebben hat, hogy milyen profi kémeknek készülnek.

Emellett az egésznek van egy komolyabb csengése is, no semmi erőltetett, de nagyon szépen felvázolja Cammie és az anyja között a kapcsolatot, hogy milyen is lehet egy családnak, ahol tényleg kémek vannak, és hát alapjáraton ez az élet hazugságokkal jár, és hogy ez hogyan hat a családra, vagy egyéb emberi kapcsolatokra. És előrevetít egy nem éppen fenékig tejfel életet Cammie-nek, hiszen hogy lehet majd így normális romantikus kapcsolata bárkivel?

Külön imádtam, hogy Josh szálát nem tüntették el, ahogy azt vártam, hanem továbbra is ott van, noha semmi erőltetett, „jajj-de-hiányzol-úgy-szeretlek-meghalok-nélküled” típusú mondatokra kell gondolni. Teljesen reális volt a romantika része, már amennyi volt benne, nem nevezném igazán romantikának, csak remélem, hogy az lesz belőle valamelyik következő részben.

Kellemes, szórakoztató kis könyv ez, a gond az, hogy annyira rövid, és hamar ki lehet végezni.


Kedvenc karakter: Cammie, Zach

Ami kifejezetten tetszett: a humor, KÉMEK!

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Kelly

Kiadás dátuma: 2011. május 4.

Oldalszám: 228
oldal

Megjegyzések

  1. Hány részes ez a könyvsorozat? :)

    VálaszTörlés
  2. Szia! Itthon kettő jelent meg, odakint ha jól tudom, 5. És 6 részesre tervezi az írónő.

    VálaszTörlés
  3. Itt is felteszek egy kérdést :D
    Szóval olvastam, hogy a Kelly kiadó befejezi pár sorozat köteteinek a kiadását. Közéjük tartozik Cammie, a kaméleon is? Te mit tudsz erről?
    Éva

    VálaszTörlés
  4. Nem tudom pontosan, mert feltették ezt a kérdést a kiadónak, de nem láttam, hogy válaszoltak volna rá.

    VálaszTörlés
  5. És azóta lehet tudni róla valamit? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Névtelen: A kiadó azóta sem válaszolt. Szerintem megszüntették a sorozat kiadását, de sokkal többre mész, ha őket kérdezed. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige