Ugrás a fő tartalomra

Kim Harrison: Something Deadly This Way Comes (Halott kell, hogy közelgjen)

Hogy akadtam rá: A Pokoli Báléjszakákbeli Madison Avery és a Nagy Kaszás folytatása ez a regénysorozat.

Úgy általában az egészről: Madison Avery tizenhét éves és halott. Köszöni szépen jól el van, csak a testét akarja visszakapni, és akkor majd lemond arról, hogy a Mennyország bérgyilkosait vezesse. Mert ugye tényleg erre vágyik Madison? Hogy visszakapja a testét, újra tudjon enni, aludni, és hogy a pasijával Joshsal legyen. De hiszen Madison már látta, mire megy a tét, hogy lelkeket menthet meg és igenis a Mennyország játékszabályait meg kell változtatni, mert több ezer év után nagyon is elavultak és igazságtalanok, megölni valakit azelőtt, hogy elkövetné a bűnét. Mellesleg ott van két barátja, Nakita, a lélekkel küzdő angyal és Barnabas, aki egy lány miatt lett bukott angyal. Ők nem csak hogy Madison barátai, annál sokkal, de sokkal többek, hiszen Nakitával egy lelken osztoznak. Hogy hagyhatná őket maga mögött Madison úgy, hogy még az emlékeit is törölnék? Főhősünk még egy esélyt kap, hogy bebizonyítsa a szeráfoknak, hogy tényleg rátermett a feladatra, de több mindennel kell szembenéznie, mint gondolta volna.

A történettel az a baj, hogy rövid, összesen 250 oldal és ez nekem baromi kevés volt, mert szomjaztam még a történetre, nem akartam, hogy vége legyen. Ennek a kötetnek az alaptörténete nem valami nagy durranás, nem csavaros, nem meglepő. Egyszerűen csak mindenki gondolkozik, és mindenkinek meg kell küzdenie saját magával, és mindenkinek DÖNTENIE KELL A SAJÁT SORSÁRÓL.

A regény nagyon nagy húzó ereje a már eddig is megismert kidolgozott világ. Egyszerűen annyira jól mutatja be az angyalok és bukott angyalok harcát Harrison, hogy nem érdekel minket, hogy nem szó szerint mitológiahű. És pont ezért nem zavar minket, mert nem dobálózik Bibliai idézetekkel meg Istennel meg hittel. Sokkal mélyebb dologról van itt szó: az emberi élet értékéről. Megéri-e a rossz dolgokat is átélni a jó emlékekért? Hogyan tekintsünk az életre? Nem szabad, hogy bármi rossz letörjön minket, mert menni kell tovább, mert van értelme élni mindig. Tetszett az a metafora, hogy a lelkileg bajokkal küszködő embereknek „meghalt” a lelke, és most nem egy leendő bűnözőt kellett megtérítenie a főhőseinknek, hanem egy átlagos reményvesztett tinédzserrel kellett elbeszélgetniük. (Sokkal akciódúsabb ám a könyv ennél.)

Ugyanakkor van még nekünk a Harrison féle humor, és bár nem paródia regény, nem lesz komor sem. A humorral lesz az egész emészthető és teljesen kikapcsoló. Mivel sajnos/nem sajnos ebben a részben mindenkinek rossz és mindenki egy picit szenved: Josh a féltékenységével (noha nem látványosan, csak reálisan), Barnabas saját magával és a múltjával, Nakita a lelkével, és új rálátást nyerünk az őrangyalok életére is, hogy ők mivel küzdenek. Eközben ott van Paul, aki mindent akar, csak fényőrző lenni nem, és ott van Madison, aki meg sötétőrző nem akar lenni, de mindketten látják, hogy bizony a mostani rendszer nem működik, de ez azzal jár, hogy már 17 évesen le kell mondani az életükről, hazudniuk kell a családjuknak, stb. És ebben rejlik a kulcs: nagy témáról akar szólni és el is éri, hogy komolyan átérezzünk mindent, mert nem minden csak úgy véletlen jön össze a hősöknek, hanem igenis szenvednek érte.

Amiért jár még a piros pont, az a nagyon jó karakter kidolgozás. Josh egy kicsit limonádé volt, én kifejezetten nem kedveltem a befejező kötetre sem a karakterét, viszont beleszerettem Barnabasba. (Innen közlöm, hogy szeretnék egy elősorozatot olvasni Barnabas szerelméről, mert az tényleg ütős és normális angyalos ifjúsági fantasy lenne.) Annyira jól kinőtte magát Barnabas a novellabeli arrogáns bukott angyal szerepéből, és végre megláttuk, hogy mi rejtőzik a kemény külseje mögött. Nakita pedig szintén a szívemhez nőtt, ahogy rövid szereplési ideje alatt Paul is.

Az egyetlen hiba, amit fel tudok róni, hogy ugye átlagos ifjúsági fantasyban kövezzetek meg, de nincs vonzalom a szereplők között. Egyszerűen a legtöbb ifjúsági fantasy író, mivel alapból pornót nem írhat, ezért valami olvadozós maszlag szöveget tesz oda és jéé instant szerelem. Vagy talán néha beszélgetnek is, de teszek rá, hogy összejönnek-e vagy sem. Nagyon ritka, ahol megvan az a karakterdinamika, amikor már a vonzalmukat én is kiérzem a lapok közül és falnak megyek, hogy nem omlanak már egymás karjaiba a szereplők. Nos itt megvan a vonzalom, NEM IS EGY KARAKTERREL! De Harrison ne játssza ki. Nem, a főhős nem szerelmes senkibe Joshon kívül, és nem is vonzódik semelyik másik pasihoz, DE VAN KÖZTÜK VONZALOM! EGYSZERŰEN KIUGRIK A LAPOKRÓL! Annyira kézzelfogható az érzésük, (legyen subtext akkor) amivel Harrison biztosan direkt, de csak apró tollvonásokkal játszik, hergelve az olvasót. Én bevallom két pasinak is szurkoltam Joshon kívül, hogy valahogyan jöjjön össze velük Madison, de sajnos EZ NEM ROMANTIKUS REGÉNY. Ez az egy, amit nagyon sajnálok.

Másfelől pedig hiába utolsó rész és teljesen jól megírt annak és jó lezárás, de hiányolni fogom a sorozatot a listámról. Annyira jó a világ, hogy szeretnék még itt regényt látni, akár felőlem felnőtt regényt is. AKAROM EZT A VILÁGOT! ANGYALOKAT NEKEM!

Könnyes búcsút vettem ezzel a Madison Avery sorozattól. Jó volt ez a három év együtt, és több ilyen ifjúsági fantasy kéne.



Kedvenc karakter: Madison, Barnabas, Nakita, Paul

Ami kifejezetten tetszett: a világ, a karakterek, a humor

Ami nem tetszett: nincs benne több romantika, pedig nagyon jó chemistry van

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból - Végre újracsinálták az egész sorozat borítóit. :D Szépek.

Kiadó: HarperCollins

Kiadás dátuma: 2011. május 24.

Oldalszám:
256 oldal

Megjegyzések

  1. Én most kicsit ledöbbentem... mostanáig valahogy nem sikerült észrevennem, hogy ez trilógia, azt hittem Harrison ezt a sorozatát is végtelenségig fogja húzni, mint a Rachel Morgant.

    VálaszTörlés
  2. Rachel Morgan sorozatban azt sajnáltam, hogy nálunk a Beholder egy könyv után feladta... pedig nekem tetszett, könnyed volt, jó humorral, kikapcsolt. Ezt a sorozatot is nagyon szívesen látnám magyarul, ugyanis a Pokoli Báléjszakákban ez a novella tetszett a leginkább :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige