Ugrás a fő tartalomra

Neil Gaiman: Farkasok a Falban

Hogy akadtam rá: Neil Gaiman fanatikus vagyok.

Úgy általában az egészről: Lucy szentül hiszi, hogy farkasok élnek a falban, ám a családja nem hisz neki. Aztán egy napon a farkasok előjönnek a falból és mindennek vége, vagy talán mégsem?

Nem lesz egy egetverően hosszú kritika ez, mert valljuk be, a könyv is csak 50 oldalas, és javarészt ezt is a képek teszik ki. Amit tudni kell hozzá, hogy én már az első lapokon ujjongtam, mert Neil Gaiman rajongó vagyok nagymértékben, és nem kisebb részben Dave McKean fanatikus.

A történet igazi Gaimanes rémmese, ahogy már megszokhattuk az írótól a sztori valahogy sötét hangulatú. Ugyanakkor itt is előjönnek a már Gaimantől megszokott csavarok, és a humor is. Tényleg jóízűeket kacagtam, pedig nem is én vagyok a célközönség. Röviden: vicces, jópofa, ötletes.

Nem, nincs karakter kidolgozás, nincsenek cirkalmas mondatok, de őszintén melyik mesében vannak? Ez pedig nem más, mint egy gyerekmese, és az a szép benne, hogy megvan benne minden, ami a régi fajtársaiban, de kellemesen modernizálva, így ez vérbeli mai korbeli esti mese.

Az illusztrációk McKeanesek, mert milyen másmilyen is lenne? Az első laptól már magába szippant ebbe a szürreális világba. Szemet gyönyörködtető mindenegyes lap, el lehet nézegetni egy darabig. Valamiért azt hittem, hogy ez is csak úgy illusztrált, mint a Coraline, azaz egy-egy lapon vannak rajzok, de nem. A könyv olyan, mint egy képregény, még betűszedésileg is, ahogy a tipográfiával játszanak.

Akik szeretik a rémmeséket, azoknak ajánlom. Akik bonyolult sztorira számítanak, azok ne meséket olvassanak. :D

ÉS KÖSZÖNÖM EZT A SZÜLINAPI AJÁNDÉKOT NANCYTŐL! :)

Kedvenc karakter: Lucy, babamalac, farkasok

Ami kifejezetten tetszett: DAVE MCKEAN ILLUSZTRÁCIÓ, a humor, a csavar a végén

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2011. május 16.

Oldalszám:
56 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség