Tabitha Suzuma: Forbidden - Kimondhatatlan

Hogy akadtam rá: Beírtam Google-be, hogy "incest in YA fiction." :D
Úgy általában az egészről: Lochan és Maya Whitley nem élnek valami fényesen. Édesapjuk otthagyta a családjukat egy másik nőért, és azóta anyjuk alkoholba fojtja a bánatát. Nem mellesleg pedig próbálja visszanyerni a fiatalságát azzal, hogy nála jóval fiatalabb férfival kezd viszonyt, és közben azon van, hogy elfeledkezzen arról, hogy bizony öt gyermeke várja otthon. A két legidősebb testvérnek így át kell venniük az anya és az apa szerepét, ők vezetik a háztartást, és vigyáznak az öccseikre és húgukra. Igen ám, de Lochan és Maya sosem csak testvérek voltak, hanem legjobb barátok is, és ez a nehéz időszak még közelebb hozta őket egymáshoz. Túl közel.

Szinte lehetetlen erről a könyvről kritikát írni, jelenleg annyira a hatása alatt vagyok. Ugye a fülszövegből látjuk, hogy vérfertőző történet, a két testvér szerelméről szól. Aki ismer/olvasott már tőlem pár bejegyzést, tudja, hogy engem ez a téma nem zavar, sőt kedvenceim közé tartozik. (Csak a közös megegyezésen alapuló testvér/testvér dologról van szó, a szülői vérfertőzésen én is kiakadok.) Miért szeretem ezt a témát? Mert teljesen tabu szerelemről van szó, mert ez TÉNYLEG tiltott dolog, nem úgy, mint a mostani felkapott ifjúsági regények nagyja, ahol felvázolják, hogy szegény vámpír/angyal/tündér nem szerethet embert, aztán végül is a sorozat első részében megoldják a dolgot minden komolyabb gond nélkül. Szeretem a szenvedős, tépelődős romantikus történeteket, és ez pontosan az.

A regény könnyen olvastatja magát, és nem használ Suzuma túl bonyolult mondatokat, mégis rendkívülien elkapja az érzéseket. Főleg ez annak is köszönhető, hogy E/1-ben, jelen időben látjuk mindkét főhősünket (váltakozó nézőponttal), így mindkét szereplőt megértjük. Nem épít arra, mint az átlag szerelmes regények, hogy „jajj, a pasi most csúnyát mondott” és a főhősnőnk azt hiszi, hogy tényleg benne van a hiba, miközben az ügyeletes szívtipró csak így akarja távol tartani magától a lányt. Itt tudjuk, hogy távol akarják magukat tartani egymástól, hiszen amit egymás iránt éreznek nem csak erkölcsileg rossz, de társadalmilag sem elfogadott, sőt törvénybeütköző. (Erre majd kitérek, hogy mit találtam a könyv egyetlen bakijának.*)

Mivel tudjuk, hogy mire számítsunk, hogy a két testvér össze fog jönni, ezért a könyv elejét én picit vontatottnak találtam, de nem is ez a jó szó rá. Az első 100 oldalon felvázolja az átlagos családi életet, ami még nem is tűnik olyan rossznak. Aztán ahogy egyre jobban eldurvul az édesanyjuk alkohol és egyéb problémája, már nem húzogattam tovább a szemöldököm a könyvön, hanem tudtam, hogy igen, Suzuma tud írni, és magával is ragadott utána a sztori.

Nagy csavaros cselekmény persze nincs, egyszerűen csak egy család küzdelmét írja le, hogyan próbálnak kétségbeesetten egymásba kapaszkodni, hogy átvészeljenek egy rossz és depresszív időszakot. És csillagos ötös jár Suzumának, mert ő nem csak bedobta a kemény témákat, hogy menő legyen (utalok itt Jenna Blackre), hanem fogta és utánanézett mindennek. A 200. oldaltól már rendíthetetlenül szurkoltam a család mindenegyes tagjának (kivéve persze az anyát), hiszen annyira a szívemhez nőtt mindegyik, tényleg rendesen kidolgozott karakterekről van itt szó, és ez nagy kulcs. Mivel a vérfertőző téma alapja szerintem (ha ugye együtt nőttek fel a gyerekek) az, hogy kell valami kiváltó oknak lennie, amitől többnek tekintenek egymásra, mint testvérek, és ez pont a karakterizálásban rejlik, és ezt Suzuma úgy elővezette és elmagyarázta, hogy teljesen meg lehetett érteni, sőt át lehetett érezni az egészet. És bár én nem vagyok egy romantikus párnak szurkoló típus, Mayáért és Lochanért megszakadt a szívem, és vártam a happy endet.

Ami persze nincs. A fülszöveg is utal rá, szóval ez nem spoiler. Mert ez olyan szerelem, aminek nincs jövője, ami romboló, ami tényleg rossz. Ezt is feszegeti a könyv? Hogy ha elnézik a nagy korkülönbséges tanár/diák kapcsolatokat, a házasságtörést, akkor a közös megegyezésen alapuló vérfertőzést miért nem? Kivel ártanak ennek? Nagyon szépen le van vezetve az egész gondolatmenet pro és kontra, ahogy a főhősök is tépelődnek ezen.

Aztán miről szól ez még? Ott van az alkoholizmus problémája. Plusz az, hogy dühünkben képesek vagyunk olyan dolgokat mondani/tenni, aminek nagy következménye van, és hogyan éljünk ezekkel, hogyan próbáljuk meg jóvátenni. Avagy mennyit vagyunk képesek feláldozni azért, akit szeretünk?

Nagyon halk háttértémának felvetődik még a szexuális bűntények kérdése, mivel a vérfertőzést is van, aki idesorolja. Hogy a női elkövetők mennyire ritkák (női nemi erőszaktevő vagy női pedofil – jelentem, ilyenek vannak) és hogy mennyire szexistán nézik ezeket, hogy általában mindig a férfit hibáztatják elsőre. Plusz ha már jogi kérdések, a fent említett miért is baj a vérfertőzés dolgot is feszegeti.

Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy szívszorító, sírós, komor ifjúsági romantikus könyvet olvasni, és nem lesz rosszul a testvér/testvér szerelem gondolatától. Remekül megírt könyv, és bánom, hogy többen nem mernek foglalkozni a témával.

*Lochan azt állítja a könyvben, hogy ahol megnézte, minden országban tiltják a vérfertőzést, ez nem igaz, van ahol legálisan is házasodhatnak. Persze, Lochan nem nézett utána minden országnak, én értem ezt, és pont Angliában játszódik a történet, ahol a törvény ténylegesen tiltja, de Suzuma legalább belerakhatta volna reményfoltnak, hogy van ahol nincs ellene törvény.

Kedvenc karakter: Lochan, Maya

Ami kifejezetten tetszett: a téma, a vége, a karakter- és érzelemábrázolás

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2011. június 28. (Igen, papírformátumban ekkor fog megjelenni, amúgy e-bookban adták ki előbb.)

Oldalszám: 464 oldal