Ugrás a fő tartalomra

Richard A. Knaak: Jégárnyak

Hogy akadtam rá: Egy szó: Warcraft. :D

Úgy általában az egészről: Miután Kalec és társai sikeresen elűzték az Élőholtak Hadseregét és vele együtt Dar’khant is Tarren Millből, újabb segítők csapódtak hozzájuk, a paladin Jorad Mace és a sárkányvadász törpe, Harkyn személyében. Mivel Anveena szülei meghaltak, és Dar’khan valamilyen mágikus nyakörvet tett a két főhősünkre, úgy döntenek, hogy megkeresik Harkyn rokonát, Loggit, aki talán tud nekik segíteni, nem mellesleg pedig, Anveena szüleinek ismerőse, a titokzatos Borel is, mintha éppen Aerie-csúcs felé tartott volna.

Hőseink persze a hegyekben nem éppen nyugalmas állapottal találják magukat szembe, ugyanis az Élőholtak Hadserege ide is elért, és vezetőjük az őrült, Ichor még élőhalott fagy sárkányokat is irányít. A támadás miatt a társaság is szanaszét szóródik és egyesével kell szembenézniük a havas hegyekben rejtőző veszélyekkel.

Ebben a kötetben Knaak megmutatta, hogyan is tud váltott nézőpontos cselekménnyel dolgozni. Pontosan mindig akkor szakítja félbe az egyik szálat, és kezdi a másikat, amikor kell, és mesteri érzéke van ehhez, így nagyon kis izgalmas rész volt ez is.

Knaak merész is volt, mert nem csak a nagy képre fókuszált, ami a Napkút rejtélye, hanem bele mert minket vonni a Warcraft világ politikájába és a fajok közötti feszültségébe. Ugyanakkor mutatott nekünk taureneket is és élőhalottakat (a jó fajtából, már ha van ilyen), és bemutatta, hogy a nagy népek közötti versengés és a világot fenyegető nagy veszélyek között még mindig léteznek kisebb, személyes nézeteltérések, noha cseppet sem veszélytelenebbek, mint az előbb említett konfliktus társai.

Ebben a részben szinte senki sem az, akinek először látszik, aztán pedig megint csavar egyet a történeten Knaak. Nem mondom, hogy nem számítottam rám, de nagyon akartam olvasni a harmadik részt ezután, olyan függővége van.

Kedvenc karakter: Dar'khan

Ami kifejezetten tetszett: A fajok közötti viszonyok bemutatása, végre láttunk élőhalottakat, meg taureneket is

Ami nem tetszett: Anveena a tökéletes Mary-Sue

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Delta Vision

Kiadás dátuma: 2008

Oldalszám: 176 oldal
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Hogy akadtam rá: Úgy éreztem, itt az ideje bepótolni a klasszikus meséket. Sorozat: Az Oz első része. Úgy általában az egészről: Dorothy nagybátyjával és nagynénjével él Kansasben, szürke élete viszont váratlan fordulatot vesz, mikor egy tornádó felkapja a házával együtt és Ozban landol, egy mágikus helyen. Találkozik az Északi Boszorkánnyal, aki segítségül annyit mondd neki, hogy el kell mennie Ozhoz, a nagy varázslóhoz a Smaragdvárosba, ő majd haza tudja juttatni a lányt. Így hát Dorothy nekivág a sárga köves útnak, és kalandjai során több barátot is szerez, a Madárijesztő, a Bádog Favágó és a Gyáva Oroszlán személyében. Igazság szerint – lehet, ez az én hiányosságaimat mutatja – ebből a meséből szintén nem láttam feldolgozást, csak talán gyerekkoromban valami színpadi darabot. (Ködösen rémlik csak már.) Annyit tudtam, hogy az ikonikusnak számító sárgaköves úton mennek hőseink, és hogy ki mit akar kérni Oztól, no meg a Nyugati Gonosz Boszorkány képe is lebegett előttem, szóval íg...
3 megjegyzés
További információk

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú...
25 megjegyzés
További információk

Cassandra Clare: City of Glass - Üvegváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet. Úgy általában az egészről: Alig vártam ezt a könyvet, hogy megtudjam végre, mi lesz Claryvel és Jace-szel, és ki hal meg? Ugyanis a szerző elárulta, hogy az egyik Lightwood meghal. Az Alec fanok elkezdtek poénkodni, hogy kinek a halála viselné meg Alecet és hogy akkor inkább haljon meg Max, Alec kistestvére. A kritika innentől spoileres AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE! A HARMADIK RÉSZBŐL FŐBB DOLGOK...
86 megjegyzés
További információk