Ugrás a fő tartalomra

Richard A. Knaak: Jégárnyak

Hogy akadtam rá: Egy szó: Warcraft. :D

Úgy általában az egészről: Miután Kalec és társai sikeresen elűzték az Élőholtak Hadseregét és vele együtt Dar’khant is Tarren Millből, újabb segítők csapódtak hozzájuk, a paladin Jorad Mace és a sárkányvadász törpe, Harkyn személyében. Mivel Anveena szülei meghaltak, és Dar’khan valamilyen mágikus nyakörvet tett a két főhősünkre, úgy döntenek, hogy megkeresik Harkyn rokonát, Loggit, aki talán tud nekik segíteni, nem mellesleg pedig, Anveena szüleinek ismerőse, a titokzatos Borel is, mintha éppen Aerie-csúcs felé tartott volna.

Hőseink persze a hegyekben nem éppen nyugalmas állapottal találják magukat szembe, ugyanis az Élőholtak Hadserege ide is elért, és vezetőjük az őrült, Ichor még élőhalott fagy sárkányokat is irányít. A támadás miatt a társaság is szanaszét szóródik és egyesével kell szembenézniük a havas hegyekben rejtőző veszélyekkel.

Ebben a kötetben Knaak megmutatta, hogyan is tud váltott nézőpontos cselekménnyel dolgozni. Pontosan mindig akkor szakítja félbe az egyik szálat, és kezdi a másikat, amikor kell, és mesteri érzéke van ehhez, így nagyon kis izgalmas rész volt ez is.

Knaak merész is volt, mert nem csak a nagy képre fókuszált, ami a Napkút rejtélye, hanem bele mert minket vonni a Warcraft világ politikájába és a fajok közötti feszültségébe. Ugyanakkor mutatott nekünk taureneket is és élőhalottakat (a jó fajtából, már ha van ilyen), és bemutatta, hogy a nagy népek közötti versengés és a világot fenyegető nagy veszélyek között még mindig léteznek kisebb, személyes nézeteltérések, noha cseppet sem veszélytelenebbek, mint az előbb említett konfliktus társai.

Ebben a részben szinte senki sem az, akinek először látszik, aztán pedig megint csavar egyet a történeten Knaak. Nem mondom, hogy nem számítottam rám, de nagyon akartam olvasni a harmadik részt ezután, olyan függővége van.

Kedvenc karakter: Dar'khan

Ami kifejezetten tetszett: A fajok közötti viszonyok bemutatása, végre láttunk élőhalottakat, meg taureneket is

Ami nem tetszett: Anveena a tökéletes Mary-Sue

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Delta Vision

Kiadás dátuma: 2008

Oldalszám:
176 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d