Ugrás a fő tartalomra

Richard A. Knaak: Jégárnyak

Hogy akadtam rá: Egy szó: Warcraft. :D

Úgy általában az egészről: Miután Kalec és társai sikeresen elűzték az Élőholtak Hadseregét és vele együtt Dar’khant is Tarren Millből, újabb segítők csapódtak hozzájuk, a paladin Jorad Mace és a sárkányvadász törpe, Harkyn személyében. Mivel Anveena szülei meghaltak, és Dar’khan valamilyen mágikus nyakörvet tett a két főhősünkre, úgy döntenek, hogy megkeresik Harkyn rokonát, Loggit, aki talán tud nekik segíteni, nem mellesleg pedig, Anveena szüleinek ismerőse, a titokzatos Borel is, mintha éppen Aerie-csúcs felé tartott volna.

Hőseink persze a hegyekben nem éppen nyugalmas állapottal találják magukat szembe, ugyanis az Élőholtak Hadserege ide is elért, és vezetőjük az őrült, Ichor még élőhalott fagy sárkányokat is irányít. A támadás miatt a társaság is szanaszét szóródik és egyesével kell szembenézniük a havas hegyekben rejtőző veszélyekkel.

Ebben a kötetben Knaak megmutatta, hogyan is tud váltott nézőpontos cselekménnyel dolgozni. Pontosan mindig akkor szakítja félbe az egyik szálat, és kezdi a másikat, amikor kell, és mesteri érzéke van ehhez, így nagyon kis izgalmas rész volt ez is.

Knaak merész is volt, mert nem csak a nagy képre fókuszált, ami a Napkút rejtélye, hanem bele mert minket vonni a Warcraft világ politikájába és a fajok közötti feszültségébe. Ugyanakkor mutatott nekünk taureneket is és élőhalottakat (a jó fajtából, már ha van ilyen), és bemutatta, hogy a nagy népek közötti versengés és a világot fenyegető nagy veszélyek között még mindig léteznek kisebb, személyes nézeteltérések, noha cseppet sem veszélytelenebbek, mint az előbb említett konfliktus társai.

Ebben a részben szinte senki sem az, akinek először látszik, aztán pedig megint csavar egyet a történeten Knaak. Nem mondom, hogy nem számítottam rám, de nagyon akartam olvasni a harmadik részt ezután, olyan függővége van.

Kedvenc karakter: Dar'khan

Ami kifejezetten tetszett: A fajok közötti viszonyok bemutatása, végre láttunk élőhalottakat, meg taureneket is

Ami nem tetszett: Anveena a tökéletes Mary-Sue

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Delta Vision

Kiadás dátuma: 2008

Oldalszám: 176 oldal
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is
6 megjegyzés
További információk

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére
Megjegyzés küldése
További információk

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige
Megjegyzés küldése
További információk