Hogy akadtam rá: Egy szó: Warcraft. :D
Úgy általában az egészről: Miután Kalec és társai sikeresen elűzték az Élőholtak Hadseregét és vele együtt Dar’khant is Tarren Millből, újabb segítők csapódtak hozzájuk, a paladin Jorad Mace és a sárkányvadász törpe, Harkyn személyében. Mivel Anveena szülei meghaltak, és Dar’khan valamilyen mágikus nyakörvet tett a két főhősünkre, úgy döntenek, hogy megkeresik Harkyn rokonát, Loggit, aki talán tud nekik segíteni, nem mellesleg pedig, Anveena szüleinek ismerőse, a titokzatos Borel is, mintha éppen Aerie-csúcs felé tartott volna.
Hőseink persze a hegyekben nem éppen nyugalmas állapottal találják magukat szembe, ugyanis az Élőholtak Hadserege ide is elért, és vezetőjük az őrült, Ichor még élőhalott fagy sárkányokat is irányít. A támadás miatt a társaság is szanaszét szóródik és egyesével kell szembenézniük a havas hegyekben rejtőző veszélyekkel.
Ebben a kötetben Knaak megmutatta, hogyan is tud váltott nézőpontos cselekménnyel dolgozni. Pontosan mindig akkor szakítja félbe az egyik szálat, és kezdi a másikat, amikor kell, és mesteri érzéke van ehhez, így nagyon kis izgalmas rész volt ez is.
Knaak merész is volt, mert nem csak a nagy képre fókuszált, ami a Napkút rejtélye, hanem bele mert minket vonni a Warcraft világ politikájába és a fajok közötti feszültségébe. Ugyanakkor mutatott nekünk taureneket is és élőhalottakat (a jó fajtából, már ha van ilyen), és bemutatta, hogy a nagy népek közötti versengés és a világot fenyegető nagy veszélyek között még mindig léteznek kisebb, személyes nézeteltérések, noha cseppet sem veszélytelenebbek, mint az előbb említett konfliktus társai.
Ebben a részben szinte senki sem az, akinek először látszik, aztán pedig megint csavar egyet a történeten Knaak. Nem mondom, hogy nem számítottam rám, de nagyon akartam olvasni a harmadik részt ezután, olyan függővége van.
Kedvenc karakter: Dar'khan
Ami kifejezetten tetszett: A fajok közötti viszonyok bemutatása, végre láttunk élőhalottakat, meg taureneket is
Ami nem tetszett: Anveena a tökéletes Mary-Sue
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 5/5 pontból
Kiadó: Delta Vision
Kiadás dátuma: 2008
Oldalszám: 176 oldal
Úgy általában az egészről: Miután Kalec és társai sikeresen elűzték az Élőholtak Hadseregét és vele együtt Dar’khant is Tarren Millből, újabb segítők csapódtak hozzájuk, a paladin Jorad Mace és a sárkányvadász törpe, Harkyn személyében. Mivel Anveena szülei meghaltak, és Dar’khan valamilyen mágikus nyakörvet tett a két főhősünkre, úgy döntenek, hogy megkeresik Harkyn rokonát, Loggit, aki talán tud nekik segíteni, nem mellesleg pedig, Anveena szüleinek ismerőse, a titokzatos Borel is, mintha éppen Aerie-csúcs felé tartott volna.
Hőseink persze a hegyekben nem éppen nyugalmas állapottal találják magukat szembe, ugyanis az Élőholtak Hadserege ide is elért, és vezetőjük az őrült, Ichor még élőhalott fagy sárkányokat is irányít. A támadás miatt a társaság is szanaszét szóródik és egyesével kell szembenézniük a havas hegyekben rejtőző veszélyekkel.
Ebben a kötetben Knaak megmutatta, hogyan is tud váltott nézőpontos cselekménnyel dolgozni. Pontosan mindig akkor szakítja félbe az egyik szálat, és kezdi a másikat, amikor kell, és mesteri érzéke van ehhez, így nagyon kis izgalmas rész volt ez is.
Knaak merész is volt, mert nem csak a nagy képre fókuszált, ami a Napkút rejtélye, hanem bele mert minket vonni a Warcraft világ politikájába és a fajok közötti feszültségébe. Ugyanakkor mutatott nekünk taureneket is és élőhalottakat (a jó fajtából, már ha van ilyen), és bemutatta, hogy a nagy népek közötti versengés és a világot fenyegető nagy veszélyek között még mindig léteznek kisebb, személyes nézeteltérések, noha cseppet sem veszélytelenebbek, mint az előbb említett konfliktus társai.
Ebben a részben szinte senki sem az, akinek először látszik, aztán pedig megint csavar egyet a történeten Knaak. Nem mondom, hogy nem számítottam rám, de nagyon akartam olvasni a harmadik részt ezután, olyan függővége van.
Kedvenc karakter: Dar'khan
Ami kifejezetten tetszett: A fajok közötti viszonyok bemutatása, végre láttunk élőhalottakat, meg taureneket is
Ami nem tetszett: Anveena a tökéletes Mary-Sue
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 5/5 pontból
Kiadó: Delta Vision
Kiadás dátuma: 2008
Oldalszám: 176 oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése