2012-es tévésorozatos toplisták

2012. december 26., szerda

Mivel volt igény rá, ezért úgy gondoltam, hogy legyen, idén ismét csinálok 2012-es tévésorozatos posztot, szintén a kedvenceimmel és néhány legrosszabb megnevezéssel is. (Véletlen sem helykitöltő poszt. :D) Visszanéztem a tavalyi listáimat és teljesen ledöbbentem, mivel kb. szerintem már egyik sem igaz, és elcsodálkoztam, hogy egy-egy sorozat mennyit változott írásilag, és az én ízlésem is hogyan alakult egy év folyamán. Meg kell jegyeznem, hogy nem minden sorozatot tudtam szintre hozni technikai okok miatt, ezért néhányan kiesnek az értékelésből, úgy mint a Rejtély és a Merlin, mindkettő a záró évadjával, a Különleges Ügyosztály pedig a témája miatt nem fog szerepelni, mert az egy külön kategória, még a szívemben is, és nem érzem úgy, hogy bármihez is hozzá tudnám mérni. Szóval, kezdjük a TOP 5-ös listákat.

TERMÉSZETESEN A BEJEGYZÉS SPOILERES A 666 PARK AVENUE, A REVOLUTION, A SHERLOCK, A SUPERNATURAL, A THE VAMPIRE DIARIES, A ONCE UPON A TIME, AZ ARROW ÖSSZES EDDIG KÜLFÖLDÖN LEVETÍTETT RÉSZEIRE.

KEDVENC SOROZAT

5. Revolution: Két kedvenc íróm (Kripke és Abrams) gyermeke, és hát az Odaát és az Alias a mindenem, akkor nekem ezt alapjáraton kötelező volt nézni. Aztán megláttam az első részt, és sírógörcsöt kaptam, hogy ez milyen rossz és mekkora hülyeség, majd sokkal később folytattam. Nos, míg a sorozat nem egy kasszasiker, főleg az elején, vannak jó pontjai. A világkidolgozásba kötnek bele a legtöbben, és állítólag meg is mutatták a végső magyarázatot tudósoknak, akik leokézták, szóval ebben még bízok, de ami még inkább negatív dolog: a történet hiánya és a felesleges mellékkarakterek. Én vagyok az a lány, aki utálja, ha karakterközpontúak a részek és közben nem halad előre semmi, és igen, ez a sorozat nagyon arra hajaz az elején, szimpla unalomból tudtam csak nézni. Egyedül a főhős pasink, Miles Matheson, a megtört, kiégett, teszek-a-világra katona az, akinek a sorait értékelni tudtam, és aztán csoda történt. Pár karakter teljesen erős lett, és a drámájuk az, ami viszi a sorozatot a hátán, még ha a történet nem is egy nagy szám.

4. Sherlock: Meglepő, de már Magyarországon is lefutott a sorozat, egész hamar. Nem lehet mit hozzátenni, hiába modern Sherlock Holmes feldolgozás, ami abszurdnak hangzik, a humora és a karakterek kidolgozása teljesen leköt, még ha az adott megoldandó ügy nem egy nagy durranás. Na és a dráma, a színészek játéka (milyen színészek, te jó ég!), no meg Moriarty az, ami igazán kiválóvá teszi a sorozatot.

3. Odaát (Supernatural): Immár a nyolcadik évadát koptató természetfeletti horror dráma, ami inkább dráma, mint horror. Bár lehet, hogy ugyanazokat a témákat nyúzzák, főleg Sam és Dean karakterdrámájával, még mindig az egyik legjobb sorozataim egyike. Pont azért szeretem, mert családközpontú, a testvéri szeretetről szól, és néha még érdekes mitológiai lények is akadnak benne. Habár a 7. évadbeli kedvenc szörnyeimet biztosan nem körözi le az idei évad, attól még nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy alakul tovább.

2. Arrow: Az egyik újonc sorozat a CW tv-n, és mivel eleve DC lány vagyok és a szuperhősös korszakomat élem, ezért úgy gondoltam bepróbálom, bár a Smallville-lel ki lehet kergetni a világból. (A kedvenc szereplőmet is elcseszték!) Aztán meglepődve tapasztaltam, hogy mennyire élvezem ezt a sorozatot, és nem a híres félmeztelen jelenetek miatt (szinte már nevetséges, hogy mennyi mindent csinál félmeztelenül a főhős), hanem a kellemes, kikapcsoló akciójelenetekért, és a karakterek drámájáért. Bár nagyon sokan panaszkodnak, hogy ugyan minek bele a főhős családja, én pont azt szeretem, ahogy egy szétesett próbálja összerakni magát, és ahogy a főhős – aki öt évet töltött egy lakatlan szigeten – próbál visszailleszkedni az emberek közé, de a megpróbáltatásai miatt teljesen rideg lett, és hiába próbál bárkivel is újra kapcsolatot teremteni, eleve hazudnia kell mindenkinek. Ami nagyon csillagos ötös a sorozatnak, nincs egy darab tengő-lengő karakter se, mindenki kidolgozott, még ha nem is mindenki érdekes. Az egyetlen unalmas karakter sajnos pont a főhősnek végjátékra beállított örök szerelme…

1. Egyszer volt, hol nem volt (Once Upon a Time): Ez a sorozat annyira, de annyira jó! Alapjában véve az esti mesék átdolgozása, hogy mindannyian léteztek egy másik világban és ide került a mi világunkba. Azért kezdtem el nézni, mert hát az ilyen újramesélésekért élek-halok. És igen, az első évadban a jelen idejű szálán a cselekmény leginkább a Született Feleségek mélységét kapargatta, a visszaemlékezéseket imádtam, és jó volt látni, hogy hiába hangzik el többször az, hogy majd Emma, a főhősünk, a kiválasztott, aki megtörheti az átkot, visszahozza a boldog befejezéseket, nem igazán voltak eleve boldog befejezések. Szóval, míg persze szól Hófehérke és a hercege végtelenül nyálas szerelméről, a többi karakternek sokkal jobban meg kell küzdenie az életéért, és nekik nem igazán jutott ki a boldogságból, és én erre fókuszálok. A meséket új, felnőtt köntösbe bújtatják, és bár családi dráma, bárki nézheti, mégis azért felfedezhetőek nemi erőszakra utalások is, és egyéb ilyen dolgok, röviden: van benne potenciál, hogy akár az Odaátféle sötétséget is elérje, persze sosem fog odamenni. Ami a sorozat erőssége ezen kívül, hogy minden karakter szintén kidolgozott, és a főpároson kívül nagyjából mindenkit szeretni lehet, ÉS A GONOSZOKAT PEDIG IMÁDNI! Az egész sorozat arra épül, hogy bemutatják a gonosz szereplők is voltak jók, csak éppen nem jött össze nekik a boldog befejezés, amire annyira vágytak, és ritka az, aki nem érez egy picit is együtt a Gonosz Királynővel. Még egy jó pont: hogy bár Hófehérkéék összekenik a képernyőt bőségesen rózsaszín cukormázzal, az igazán főhősünknek, Emmának nem erőltetik a romantikát, és az egész inkább a családi kapcsolatokra összpontosít, ami nagyon szívhez szóló tud lenni.

KEDVENC SZEREPLŐK

Leginkább itt látszik már, hogy mennyit változtak a tévésorozatok, ugyanis a tavalyi kedvenceim közül, egy se jutott be. :D

5. Sebastian „Bass” Monroe (Revolution): Valljuk be, hogy azóta jobb a sorozat, amióta ő, mint főgonosz színre került. Nem csak a nevébe szerettem bele, hanem a kis szociopata énjébe, és a legutóbbi rész után, még inkább meggyőződésem, hogy igazán érdemes lesz rá odafigyelni. Nem egy egyszerű, „én akarok uralkodni” alkat, hanem csak a jóindulatú terve siklott félre, amit nem is ő akart először, és végül nem maradt neki más csak ez. Imádom az ilyen sérült karaktereket!


4. Miles Matheson (Revolution): Míg nem jelent meg Bass, addig ő tartotta a frontot, mint feljebb is említettem. Imádom, hogy ő volt az, aki az egész diktatúrát be akarta vezetni, aztán rájött, hogy ez mégse működik, és innentől kezdve egy rideg, érzéketlen alakká formálta magát a bűntudata miatt, amit csak az igen makacs és néha picit idegesítő unokahúga tud felolvasztani. Tökéletes anti-hős karakter, és még a humora is jó.

3. Hook (Once Upon a Time): Az elején azért nem szerettem szegényt, mert a fanbázis mindenáron megjelenése előtt vele akarta összehozni a főhőst, én pedig, mint említettem, szerettem, hogy nincs romantika benne – és én más párost részesítek előnyben –, aztán az első részében ráadásul bántotta Rumplestiltskint, és azt hogy meri! Aztán a 2x06-ban teljesen elbűvölt és kész végem volt.

2. Rumplestiltskin/Mr. Gold (Once Upon a Time): A sorozat eleve ezzel vett meg magának, hogy őt és Reginát szerethető gonoszoknak állították be, rengeteg érzelemmel és karakterdrámával. Arról nem is beszélve, hogy a kedvenc párosításom, a Szépség és a Szörnyeteg egyik fele (nem, nem a Szépség), és imádom, ahogy nagyjából ő kavarta az egész szálat, és mindenkivel kapcsolatban áll.

1. Gonosz Királynő/Regina Mills (Once Upon a Time): Már az 1x02-ben teljesen beleszerettem, amikor bemutatták, hogy ő csak szeretetre, elismerésre vágyott, de a bosszúvágy az, ami életben tartja, mert nem tud mit kezdeni a negatív érzelmeivel. Nagyon összeomlott karakter, mégis tud belevaló lenni és kegyetlenkedni, ugyanakkor a következő pillanatban pedig csak azt szeretné, ha a fia szeretné. Tipikus példája a meg nem értett karaktereknek, de akkor is van benne, ahogy írják, amitől kiemelkedik a sablonok közül.

KEDVENC RÉSZEK

5. Southern Comfort (8x06) Supernatural: Igazából maga az ügy nem nagy szám, és egy picit könnyedebb is a hangulata, de talán azért is ez az egyik kedvencem a 8. évadból. Nem utolsósorban pedig GARTH! Akit persze imádok, és szívesen látnám Bobby helyett állandó szereplőnek.

4. Kashmir (1x09) Revolution: Nem igazán tudják, de én, ha olvasok, ha filmet nézek, képes vagyok fangörcsöt kapni (amikor irtózatosan rajong az ember valamiért), és sikoltozni szó szerint. Na, a Kashmir ezt adta. Maga a rész, lehet, hogy nem volt izgalmas, de a hallucinációk belátást engedtek a karakterek fejébe, főleg Miles-éba. És aztán ott van az a Miles/Charlie jelenet, és Charlie első megnyilvánulása arra, hogy mennyire belefáradt már ebbe az életbe.

3. Year’s End (1x09) Arrow: Karácsonyi epizód, mert idén a CW megerőltette magát, és kb. mindenből csinált ünnepi részt. Itt ez azért működött jól, mert egy megtört családról van szó, akik azt hitték meghalt a fiuk és az apa is, ezért már rég nincs ünnepi hangulatuk. Ebben a részben főleg a karakterek közötti súrlódásokat látjuk, ahogy a főhős megpróbál érzelmi színvonalon is mozogni, bármennyire nem megy neki, és a többi karakter is küzd az életének sötétebb dolgaival.

2. The Doctor (2x05) Once Upon a Time: Nem csak, hogy Dr. Whale-ről szól, akinek a színészéért szerintem 11 éves korom óta oda meg vissza vagyok, de ismét látjuk Regina múltjának egy igen szívszaggató darabkáját, és a kedvenc trióm is szerepel együtt (Jeffeson-Whale-Rumple), és ezek mellett Regina végre-valahára feldolgozza Daniel halálát, legalábbis úgy tűnik, hogy elindul azon az úton.

1. Queen of Hearts (2x09) Once Upon a Time: Leginkább csak összevissza betűket tudnék nyomogatni a billentyűzetemen, hogy bemutassam, mennyire lázba hoz ez a rész. Tökéletesen bemutatja, hogy merre is fejlődik ez a sorozat, egy megtört karakterekkel teli kis világ, volt itt akció, humor, dráma, sok-sok subtext, és lezártunk pár sztoriszálat is.

KEDVENC KÁNON PÁROSÍTÁS

Ebből idén még rosszabbul állok, mint tavaly:

1. Rumplestiltskin/Belle (Once Upon a Time): Mivel a Szépség és a Szörnyeteg az egyik kedvenc mesém, elkerülhetetlen volt, hogy imádjam a sorozatban, az csak bónusz, hogy Rumple a Szörnyeteg, akit önmagában is nagyon kedvelek.

KEDVENC NEM-KÁNON PÁROSÍTÁS

Az az olyan párosítások, amire talán nyúlfarknyi utalás sincs, talán nem is tervezik az írók, hogy összejönnek, de a rajongók szeretik/látják/akarják. Kéretik nem leszólni, nem fújjolni, ezzel nem rontom el senkinek se a sorozatot, ezzel magamat boldogítom. Ennyi.

5. Miles/Bass (Revolution): Először nem nagyon értettem, de a legutolsó két rész után… azt hiszem, ez nem nagyon meglepő. Elég intenzív barátságuk volt, annyi biztos, követték egymást, meghaltak volna egymásért, etc.

4. Hook/Emma (Once Upon a Time): Szintén, amikor még csak kép volt Hookról, már akkor elkezdték a veszett rajongók shippelni, én megvártam a 2x06 részt, azóta pedig folyton reménykedem, hogy talán Hook megváltáshoz való útja Emma lesz, ugyanis őt, mint pasi karaktert jobban el tudom képzelni a főhősünk mellé, mint Nealt vagy esetleg Augustot.

3. Miles/Charlie (Revolution): Igen, innentől már kezd eldurvulni a lista. :D Igazság szerint ez valamelyik országban nem is tabu, és hagyjuk meg a jogi vitákat máshova. A lényeg, azért szeretem ezt a párost, mert szerencsétlen Charlie-nak vele van vonzódása (meg Sebastiannal, jesszus), de azzal a sráccal, akit belógattak elé, abszolút nincs, szerintem nem is beszélgetnek. Ellenben az egész sorozat arra fókuszál, hogy Charlie és Miles hogyan szeretik meg egymást (családi viszonylatban, ha úgy tetszik), Miles talál valamit, amiért érdemes élni, Charlie kirángatja a csigaházából, és míg Miles megvédi és felkészíti a tényleges nagyvilágra, ami kegyetlen, Charlie folyton meglepi, hogy mennyire képes még olyan értékeket képviselni, amik talán a régi világban lehettek csak elfogadottak.

2. Oliver/Thea (Arrow): Lehet, hogy a színészi játék és a színészek jó viszonya teszi, de Olivernek csak a saját húgával van kémiája a képernyőn. A többi nő Oliver karakterizálásának kellékei: Laurel a bűntudat megtestesítője, minden, amit eldobott, a kellemes, normális, ami már soha nem lehet az övé. Helen pedig az a sötét kép, ami belőle is lehet, ha nem keres valakit, aki segít neki ismét emberként viselkedni és érezni. És Thea meg… Hát ő az, aki tényleg érdeklődik Oliver iránt, és a testvéri kapcsolatuk, hát, kicsit annyira függő, mint a Winchestereké.

1. Regina/Emma (Once Upon a Time): Tudom, hogy névben rokonok (Emma nagyanyja lenne, ha-ha), és tudom, hogy megpróbálta Emmát nyolcmilliószor megölni Regina, de nem itt ez a lényeg. Nem csak kémia van a két karakter között, hanem mindketten végül is sérültek, és meg tudnák egymást érteni, és úgy érzem, Emma az egyetlen, aki tényleg nem feltételezi mindenről, hogy biztos Regina tette. És van egy gyerekük! :D

KARAKTEREK, AKIKRE NAGYON RÁFÉRNE EGY BUSZ

Mert mindig vannak olyanok, akiket nem csak közömbösnek találunk, vagy imádunk utálni, hanem egyenesen várjuk a kínhalálukat. Hát, íme, az én listám:

5. Helena Bertinelli (Arrow): Először megörültem, hogy lesz egy női álarcos igazságtevő is a sorozatban, hátha tökösebb, mint Laurel és lesz karaktere. Azon felül, hogy az írók rémes szövegeket adtak a szájába – szó szerint visszhangozta Olivert, a gyengék kedvéért –, egyszerűen egy nagy sírós tinilányra emlékeztet. Értem, meghalt a vőlegénye, értem, hogy sajnálnom kéne, de Theának hitelesebb a karakterdrámája, mint az övé. Arról ne is beszéljünk, amikor a vacsoránál csak úgy kiakadt, és eldöntötte, hogy ő már gonosz lesz és kész, mert az exeddel vacsiztunk. Hát jó.

4. Laurel Lance (Arrow): Értem mit akar a karakter képviselni, de nem bírom. Olyan, mint egy szürke folt, akibe mindenki szerelmes, és se egy értelmes mondata, se szerepe a bálványon kívül. Tommy állandóan fényezi, hogy mennyire erős nő, de még nem láttam, az egyetlen egy verekedős jelenetén kívül. Nem feltétlen kell bunyózni tudnia, de nem, nem látom, miért olyan tökéletes.

3. Neal Cassidy (Once Upon a Time): Eddig csak sejtettük, hogy nem egy jó szereplő lesz Henry apja, de ez az egy karakter, akit szívesen megölnék a sorozatban, legalább dráma lenne a halálából. Tudom, hogy Emma örült, hogy bárki felfigyel rá, mert szüksége volt bármilyen szeretetre, de a kis pitiáner tolvaj az én szívembe nem lopta be magát. Olyan kis nyámnyilának tűnik, és nem akarom, hogy arra építsenek az írók, hogy Emma vele jön össze. Kérem azt a buszt neki!

2. Alexis Blume (666 Park Avenue): Ha csak megjelenik a képernyőn, sikoltva elmenekülök. A Brian-Alexis szál az, ami egyáltalán nem kéne ebbe a sorozatba… (Megjegyzés: tök nehéz volt a karakterről olyan képet találni, amikor ruhát hord, ez a bajom…)

1. Jason Neville (Revolution): Szegény gyerek, első részben is az ő szerepétől kaptam igazán hányingert, mert a megszokott, elcsépelt tiltott szerelmeseket vetítette előre. És bár Charlie nagyon jól bánik a helyzettel – sehogy –, addig Jason állandóan meresztgeti a szemét, mint valami hősszerelmes, amit nem értek, mert konkrétan nem is beszéltek soha semmiről. Nem, hogy karaktere, még szövege sincs, pedig főhős lenne. (?)

RÉSZEK, AMIHEZ AGYTISZTÍTÓ HIPÓ KÉNE, MERT SOHA NEM AKAROK RÁJUK GONDOLNI

Minden sorozat követ el hibákat, ritka az, ahol egyetlen rossz rész sincs, bár létezik ilyen mitikus lény.

5. Citizen Fang (8x09) Supernatural: Mindig is utáltam a vámpíros részeket ebben a sorozatban. Nem azért, mert nem szeretem a vámpírjaik ábrázolását, egyszerűen, ha vámpírok kerülnek itt elő, akkor az biztos, hogy egy rossz rész előjele. Nem történt semmi, és nem értem, hogy Bennyt minek erőltetik, ha még drámát se hozott magával. Az egésznek gyenge Interjú a vámpírral beütése volt, és ennyi. Borzalmas.

4. Memorial (4x02) The Vampire Diaries: A sorozat nem nyitott valami jól, de mindig kell nekik pár rész, hogy belejöjjenek. Idén ez nem sikerült, lassan ott tartok, hogy kaszálom a sorozatot. A 2. rész azért került be ide, még annál is jobban nem történt benne semmi, és csak kínlódás volt az egész. És nem Elena átváltozásával van a bajom, de a kis Terminátor vadásztól is csak ideggörcsöt kaptam.

3. We’ll Always Have Bourbon Street (4x08) The Vampire Diaries: Tehát végre Delena van, erre bejön ez a hülye, értelmetlen szolgai kapcsolat, ami vámpíroknál extra ritka, de Damonnal kétszer is megesett, mégse veszi észre Elenán a változást, de Charlotte-on, akit nem is szeretett, igen. Gratulálok, írók, így kell Damont ellenszenvessé tenni! Másfelől meg Damon elment onnan, anélkül, hogy megnézte, hogy megtörték a kapcsolatot? Áh, logikai baki logikai baki hátán, és inkább tépném ki a szemem, minthogy ezt újranézzem.

2. Bitten (8x04) Supernatural: Néha csinálnak olyan részt, amit Jensen Ackles rendez, ami nem lenne baj, ha mondjuk, olyan érdekes karakterre összpontosítanának, mint Garth vagy Charlie vagy Becky, fene, még Kevint is bevállaltam volna… De ez a rész pusztán egy kézi kamerás, rángatózós, tucat horror, ami se nem vicces, se nem izgalmas, és ennél rosszabb Odaát részt én még nem láttam.

1. Pilot (1x01) Revolution: Ha van valami, ami iszonyatosan unalmas és semmilyen, és tele van logikai bakival, és iszonyatosan nagy csalódás, az a Revolution 1. része. Nem is értem, hogy fejlődhetett ekkorát a sorozat, és ha jól néztem, ráadásul az első részt Kripke írta? Mai napig nem tudom, mi volt ez.

Kommentben természetesen szívesen látom a ti kedvenc sorozataitokat, karaktereiteket, és felettébb érdekelne, hogy van-e valaki, aki a nem-kánon párosok rabja, mint én. :)

12 megjegyzés:

Névtelen írta...

A Vámpírnaplók tényleg most indított a legroszabbul, de szerintem lesz ez még jobb is hisz mostmár vissza térnek az ősök meg minden.

wilwaren írta...

Én, én, én! Majdnem mindig non-canon vagyok, magam is szedem össze a kis tabulistámat a blogomra... *kicsit sem szégyelli magát* Jaj, de örülök, hogy van egy fellow Miles/Charlie rajongó! Magam is ezen a bűnös vonaton ülök! De hát annyira szikrázik a lebegő, nem tehetünk róla, hogy imádjuk őket, nem? ;)

Gigi írta...

@Névtelen: De a cselekmény hibáin az sem változtat már, lement fél évad és semmiről nem szólt. :( Én nem tudom már élvezni ugyanúgy.

@wilwaren: ÁÁÁÁ! Még egy fan! :) Molyon is találtam még egyet, el se hiszem! :D Én még a külföldi Miles/Charlie rajongókon is meglepődtem, hogy nem vagyok egyedül. Magyarokat meg extra jó találni.

Névtelen írta...

Szia! Sajnos én is úgy érzek a vámpírnaplókkal kapcsolatban mint te, és néha már azt hiszem lehet hogy jobb lett volna ha az előző évaddal lezárul a sorozat, mert a sokáig húzzák egy idő után az egész szerelmi háromszög unalmas lesz...
Ááááá te is egy Once Upon a Time rajongó vagy? Én is :DD oda-vissza vagyok az egész sorozattól :DD
Egyébként azt szeretném kérdezni, hogy te ismered azt a sorozatot hogy Revenge/Bosszú vagy a Pretty Little Liars? Csak mert ha nem ismered tudom ajánlani őket, mert nagyon jók :')
Fanny

Gigi írta...

@Fanny: Ez a legnagyobb problémám a Vámpírnaplókkal, hogy nem tudnak jól bánni a szerelmi háromszöggel, már megfigyeltem a háttérkapcsolatoknál is, hogy kb. 1-2 részig együtt vannak, és néha túl erőltetett a dráma. Míg pl. jobban szeretném, ha a családi és egyéb vonalakra koncentrálnának, ott van potenciál. Vagy bármi nagy történetre, mert fantasy az ég szerelmére, tudnának jót is írni. :) Kár, hogy leragadtak a limonádé szinten, amit nem mindig szeretek.

A Pretty Little Liars első évadnál kaszáltam, nem, nem bírom, és ha az a megoldás, ami a könyvekben, akkor nem is akarom nézni. A Revenge-et szintén nem találtam nagyszerű sorozatnak, egyedül Nolant bírtam, és lehet miatta majd folytatom. :D A 9. résznél hagytam abba.

Petra írta...

Jaj, de jó, OUAT!! És benne vannak a kedvenceim! Mondjuk én nemrég kedtem, úgyhogy még nem láttam az összes részt, de imádom. És nem tudom kivel kibeszélni, úgyhogy már ott tartok, hogy szüleimet piszkálom vele, ha már úgyis ismétlik az M1-en. :D És a Szépség és a Szörnyeteg párosítást, úgy szeretem én is, pláne, hogy Rumplestiltskin van benne! Hook-ot meg még csak most ismertem meg, de már imádom, még azt is megbocsátottam neki, hogy a kedvenceim ellen van.
A Vámpírnaplók meg... nézem, mert ez volt az első olyan sorozatom, amit rendesen néztem és még reménykedek, hogy javulni fog, de ez az évad most eléggé gyenge. Delenát már unom (barátnőim ki is vannak akadva), Klaus-t meg elpuhítják. Elijah-t meg az istennek se akarják visszahozni. :D Az Odaátban viszont én örülök, ha visszatérnek a démonokhoz, mert nekem a leviatánok annyira nem jöttek be.
Azt meg sajnálom nagyon, hogy a Merlint nem láttad, mert nagyon kíváncsi voltam a véleményedre. Én már gyászolok, úgy a szívemhez nőtt ez a sorozat. Persze időhúzás lett volna még több évad, de nagyon fog hiányozni!

Névtelen írta...

Szia!
Mit gondolsz a Lostról?

Gigi írta...

@Petra: Nekem meg a barátnőim legjava nincs az OUaT-tal szinten, szóval csak egy emberrel tudok róla beszélni, no meg édesanyámat is rászoktattam. :D De ő nem szokott semmit elemezgetni, csak röviden közli, hogy tetszett neki vagy sem. (Amúgy utálja a sorozatokat, ezért nagy szó nála, hogy az OUaT-ot szereti. :D)
Vámpírnaplókkal abszolút így vagyok, a Delenát már a 3. évadban megutáltam, azóta vagyok Klaus/Elenás meg Elijah/Elenás. Sajnálom, hogy nem nagyon használják ki az Originalokat, mert kb. ők most számomra az érdekesek, és annyi mindent ki lehetne hozni az ezer éves múltjukból.
Odaátnál nem zavarnak a démonok, de úgy érzem, néha vannak benne nagyon mélypontok, Ameliával nem tudok még mit kezdeni, Benny meg rémesen felesleges és semmilyen.
Merlint pedig nézem, ahogy megérkezik a DVD, ami postafüggő. :)

Gigi írta...

@Névtelen: Felteszem, te szereted, ezért finoman válaszolok, nekem nagy nem az a sorozat, pedig akartam szeretni.

Petra írta...

@Gigi: Nekem is pontosan ezt csinálja anyukám! :D Ő is csak azt mondja, hogy tetszett vagy nem, nem szokott ódákat zengeni róla. Azt én szoktam. Mondjuk velem elég sok sorozatot megnéz, ha tetszik neki, csak a végtelenítetteket nem szereti. De egyébként az én barátnőim sem néznek OUAT-ot, úgyhogy maradok annál, hogy a monitor előtt sikongatok. Az Odaátra már úgyis rászoktattam az egyiküket. :D
TVD-nél én is sajnálom, hogy ennyire eltűntetik az Ősöket. Mondjuk a Klaus/Elenát tőled hallottam először, még régebben, de Elijahval már azelőtt is összehoztam a fejemben. :) Csak az a baj, hogy nincs sok esély rájuk. Mindenképp egy Salvatore-ral akarják összehozni Elenát.

Franci írta...

Én nem igáz értem ezt az Delena dolgot. Hiszen Damon azt mondta, hogy ha Elena nem őt választja akkor nem mászik rá... Amimért nézem ezt a sorozatot az Klaus, Caroline, mert ők a kedvenc szereplőim, ne értsétek félre nem azért mert Klaus "szereti" Caroline-t. Amúgy a 4. évad elejet elcseszték, de remélem jobb lesz a folytatáse. A 2. évad és a 3. végefelé baromi klassz volt. :)
Amit csak ajánlani tudok az a Bosszú. Nagyon jó.

Gigi írta...

@Franci: Írtam feljebb, hogy a Bosszút nem szeretem. :) Nem tudom, hogy folytatom-e valaha.

Nekem kicsit már mindegy mit találnak ki a 4. évad második felére, akkor is ez lesz a legrosszabb évad.

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.