Ugrás a fő tartalomra

Laurell K. Hamilton: Micah

Hogy akadtam rá: Gimnáziumban nyomták a kezembe.
Sorozat: Az Anita Blake 13. része.

Úgy általában az egészről: Anita Blake-nek most Philadelphiába kell utaznia kollégája, Larry helyett, hogy segítsen egy FBI-os ügyben a halottkeltési képességeivel. Ám az ardeur miatt magával kell vinnie valakit, és Micah-ra esik a választása, akit úgy mutat be, mint asszisztense. De Anitának nem csak a fura üggyel kell szembenéznie, hanem a saját párkapcsolati félelmeivel is, amit csak fokoz, hogy most fog életében először eltölteni egy éjszakát kettesben Micah-val.
Ez az Anita Blake 13. része, amit most adtak ki magyarul a 18. rész után, mivel az is csak egy kis novellának ment el, és a rajongók nyomást gyakoroltak a kiadóra. Anno amikor ez a rész következett volna, szomorúan tapasztaltam, hogy nem jelenik meg, bár nem tudtam, hogy hány oldalas, és miről szól – természetesen azon kívül, hogy Micah-val utazik valahova Anita –, így kicsit rosszul esett. Aztán a kiadó azzal érvelt, hogy kicsi is, és amazonon iszonyatosan rosszak a kritikái, és nem szükséges a sorozat értelmezéséhez, és bár a rajongók ágáltak, hogy de igen, itt nagyon fontos dolog történik, így visszanézve, a kiadót teljesen megértem.

Mivel ez éppen Hamilton mélypontján készült, két nem éppen jó Anita Blake rész közé ékelődik be, és mivel 190 oldal dupla sorközzel, ezért nem vártam tőle sokat, és ezt így pont meg is kaptam. A cselekmény nem létező, és olvastam ám pár Anita Blake novellát, ahol nagyobb nyomozás és izgalom volt, mint itt, mikor ez önálló rész lenne. Szóval, aki egy nyúlfarknyi ügyre számít, az is csalódni fog, mert itt Hamilton éppen az arányokkal küszködő szakaszában volt, ahol a szex és a lelkizés teszi ki a könyv felét, és lényegében más nem történik. Az ügy talán, ha 30 oldalt kitesz, de az is egy elég unalmas jogi beszélgetés, és pont a lényeg, az izgalom és a harc az, amit kivág előlünk az írónő, hogy kaphassunk egy 20 oldalas rózsaszíntől csöpögő epilógust.

De a gyenge lábakon álló történet és a felesleges és picit kellemetlen (ízlésvilág függő) szex jeleneten kívül, ebben a kötetben is benne van a lényeg, amiért én szeretem ezt a sorozatot, és amiért bármilyen hibáját el tudom nézni. Ez pedig egyrészt a hiteles háremkapcsolat leírása, ami másnak túl sok, (tényleg abba kéne hagynom, hogy ezt kiemelem :D), és sokan csak vágybeteljesítésnek mondják ezt, és talán jogosan is, de van e mögött azért más is, mert ez létező jelenség. És Hamilton nem próbálja elcukrozni, hogy mindenki feltétel nélkül szereti Anitát, hanem minden pasijával van egy bizonyos fajta kapcsolata, amin dolgoznia kell, a saját hibáival is, és a féltékenység valamilyen mértékű jelenlétével is. Röviden: jó olvasni arról, hogy valaki mer olyan karaktert írni, aki azzal küzd, hogy a mostani legtöbb szociális norma milyen diszkriminatív jelzőkkel illeti azokat, akik poligám kapcsolatban élnek, és bebizonyítja, hogy valaki mégis lehet erkölcsös (ne adj ég, keresztény) és lehet normális karrierje, és semmivel sem másabb, mint a többiek.

Persze, ez is állandó téma Hamiltonnál – vajon miért? –, hogy a társadalomnak vannak elképzelései, beleültetnek az emberek fejébe mindenféle előítéletet, és ez nem jó. Kezdve az örökös „nő vagyok” dologgal, amivel Anitának meg kell küzdenie, egészen a biszexuális/homoszexuális karakterek drámájával egészen a likantrópiáig, ami meglehetősen hasonlít az előbbihez. Ezek mellett pedig ott van a „nem tudom elfogadni magam, ezért utálom azokat, akik olyanok, mint én” kártya, amit nagyon örülök, hogy bejátszott Hamilton, és kaphattunk egy kis karakterdrámát.

Mivel a névadó Micah, ezért természetes, hogy egy kicsi darabot kapunk az ő múltjából, és a regény hangsúlya az ő és Anita közötti kapcsolaton van, és azon, hogyan szoknak össze teljesen. A Micah rajongók pedig örülhetnek, hogy a kedvencük kerül a rivaldafénybe, bár a többiek sajnos nem szerepelnek.

Összességében nem egy nagy regény, hiszen rövid is és nem cselekményközpontú, de Anita Blake rajongóknak egy kellemes kis rész, még ha nem is tökéletes.

A kötetet pedig köszönöm az Agave kiadónak!

Kedvenc karakter: Anita, Micah

Ami kifejezetten tetszett: a mondanivaló

Ami nem tetszett: aránytalan felosztás

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2012. november 27.

Oldalszám: 192 oldal

Megjegyzések

  1. Szerintem is hatos a borító. Sokkal jobb mint az eddigi nő testes borítók.

    VálaszTörlés
  2. Pont ezután hagytam abba a sorozatot. Akkor azt mondod még egy rész töménytelen orgia és utána jobb lesz? Mert a 16-ig itt van a polcomon és már többször leírtam, örökre végeztem Anitával, na de az olvasatlan könyvek mégis csak bosszantanak... Talán egyszer...majd...ha lesz...időm. :)

    VálaszTörlés
  3. @reea: A 15-ös jó rész, a 16-os inkább egy kis regény megint, a 17-es ismét nagyon jó rész, a 18-as 200 oldal sincs. :DDDDDDDDDDD Kicsit úgy látszik, Hamilton ráment az egy normál rész, egy rövid felépítésre, de amúgy a Harlekintől már javul a színvonal, és kevesebb a szex, több a vér.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö