Trollokról, molyokról, egyéb lényekről, és azok sikeres kiirtásáról

2012. december 20., csütörtök

Biztosan feltűnt egyeseknek, hogy milyen csend van a blogon, és őszintén engem is zavar, hiszen mennyi új megjelenés volt, amikre sóvárogva nézek, de... de nincs kedvem olvasni. Ez nem egy elköszönő poszt, se nem egy magyarázom a bizonyítványom dolog, inkább csak kijelentem, hogy decemberben egy, maximum kettő kritika várható, és persze az év végi elemző poszt a legjobb és legrosszabb könyvekkel, jelenetekkel és karakterek, és aztán egy kis szünet.

Egyrészt persze ennek van személyes oka, de másrészt az, hogy nekem a blog egy kis menedék hely volt. Nagyon aranyos emberekkel találkoztam a blogon keresztül, sőt, életre szóló barátságokat is kötöttem, viszont... elkövettem egy nagy hibát (sokak szerint), még pedig, hogy le merem írni a véleményemet, mert ez egy vélemény... Ez nekem is van, nektek is van, és ez így jó.

Soha nem írtam, hogy konkrétan amit írok, az TÉNY, kőbe van vésve, hiszen EZ EGY SZUBJEKTÍV vélemény, és nem, nem lehet senki objektív, ha művészeti alkotást értékel, vagy arról ír, mert az az érzelmekre hat, és a közös élményekre (is) alapszik. (Illesszetek be ide egy több ezer szavas elemzést erről, én már fáradt vagyok ugyanazt mindig leírni.) Másoknak az a baja, hogy nyers humorom van, de az vesse rám az első követ, aki soha, semmilyen filmen, sorozaton, fanfictionön nem sírta el magát lelkiekben, és utána pedig jó hangosan kinevette, mert ha nem humorral kezeli a témát, megőrül a sületlenségektől. (Képzeljetek egy több oldalas elemzést arról, hogy mindenki volt kezdő, és minden profi írónak vannak egetverő bakijai.)

Ez nem sajnáltató poszt, aminek nagyon sokan hinni fogják, hogy hisztizek és toporzékolok, nem, ez egy kis magyarázat arra, hogy a blogom és az olvasási élményem most éppen egy kis keserű ízt kapott, pedig nem kéne, mert az olvasás pont egy személyes, saját kis utazás. De mivel mostanában kapom a több tíz oldalas esszéket arról, hogy miért vagyok hülye (és ez még finom volt), már rettegve kattintok az új kommentekre. Ez az én blogom, mint említettem számomra egy pozitív dolognak kéne lennie, és tudom, a világ igazságtalan (de erről nem beszélünk most), mindenhol vannak trollok, és tényleg évi 50 trollt elviselek. De napi szinten vagy egy tucat ilyen kommentet nem, ezért lépett életbe a moderálás sajnos. Nem akartam, hogy a névtelenség lehetőségét elvegyem, mert vannak és lesznek olyan könyvek, amiről lehet valaki beszélgetni akar, de nem akarja elárulni, hogy olvasta, és ez rendben van. Ezért marad ez, és igen kiáltsatok cenzúrát, mert bizony ez itt GIGI DIKTATÚRÁJA lesz.

De persze, ha ez nem lenne elég, a moly gyönyörű tájain is történnek a drámák, hiszen, hol létezne egy közösségi oldal dráma nélkül. Az, hogy kitiltottak onnan, mert rá mertem szólni valakire, hogy hagyja abba az összes többi ember szidását, nem igazán tette be a kiskaput. Az viszont igen, hogy egy hétig zaklathatott az illető, de nem történt semmi. És vajon miért volt ez is? Egy *sípszó* negatív kritika miatt.

De ha ez sem elég! Megjelentek az olyan posztok blogokban - mindenki keresse meg maga, nem fogom még személyes üzenetben és e-mailben sem leírni, mert nem akarom, hogy bárki rászálljon, véletlen sem - és molyon is értékelések, amik idéznek tőlem, illetve a véleményemet veszik ki, majd odaírják, hogy AKI ÍRTA, AZ EGY NAGY HÜLYE. (Természetesen nem így, de a lényeg ugyanaz.)

Nem telt el úgy egy nap, hogy ne fussak bele ezekbe, és bár nem veszem magamra, valahol bánt. Mert az öröm-móka-szivárvány-kacagás helyett csak a gyomorgörcsöt kaptam minden egyes hozzászólásnál. És közben rájöttem, hogy van, ami fontosabb, van, ami szintén hasonló és szeretem csinálni, ami az írás. Meglepően két hét alatt, annyi jó dolgot kaptam ettől, és olyan aranyos emberekkel találkoztam, hogy igen, ott most jól érzem magam, és a molyról aktívan odaköltözöm.

Mit jelent ez a blogra nézve?

1. Természetesen sosem zárom be, de kevesebb lesz a poszt. Van, aki szereti, hogy sokszor frissítettem, és sajnos ez a jellemző el fog tűnni, mert meg fogom osztani a szabadidőmet a nagyon-aktív-írás és az olvasás között.

2. Soha nem fogok magánkiadós recenziót fogadni, se semmilyen írást. (Egyre több az olyan e-mail, hogy "olvasom a blogod, tök jó, itt a könyvem, történelmi romantikus, azt imádod." Én meg ülök olyan fejjel, hogy miért kaptam én ezt a sablonlevelet.)

3. Továbbra is boldogítom a magyar írókat, mert van, akinek azt is kell. Meglepően sokszor tapasztaltam, hogy a háttérben susmus az megy arról, hogy adott írópalánta milyen beképzelt, milyen rossz, amit ír, de nem pontozzuk le, mert molyra jár az író. Hát én inkább őszintén lepontozom a könyvet, köszönöm szépen. Miért kell ebből szappanoperába illő drámákat gyártani? Fel nem foghatom.

4. Biztos volt még valami, de nem jut eszembe.

ÉS MINDENKINEK KÖNYVEKBEN GAZDAG ÉS TROLLOKBAN SZEGÉNY ÜNNEPEKET!

13 megjegyzés:

reea írta...

Megértelek, de sajnálom kicsit. Ahogyan írtad, és ahogyan beszeltük is, a blogolás szubjektív dolog, soha nem válhat objektívé. Ha valakinek nem tetszik, nem kötelező elolvasni. Bár szerintem egy írónak sok esetben segíthet kijavítani tipikus hibáit egy jól megfogalmazott kritika. És ahogy a mondás tartja: aki kurvának áll, ne csodálkozzon rajta, ha meg... :D Aki kiáll a világ elé egy könyvel, ne lepődjön meg, ha mások is elolvassák.
Én is leírom a véleményem egy csomó dologról és ha valami nem tetszik, azt sem rejtem véka alá. És ugyanezt szerettem nálad is, úgyhogy nagyon remélem idővel kicsit javul majd a helyzet.
Ne add azért fel! A molyos kitiltásról nem is tudtam, de azért remélem ez is megoldódott.
A moderálás szükséges velejárója minden oldalnak. Jogod és feladatod is. :)
Az írás klassz dolog. A Sebastianoknak szükségük van arra, hogy megjelenhessenek ;)
Mindet bele! :)

szannya22 írta...

Kedves Gigi!
Őszintén sajnálom, hogy ennyi hülye él ezen a világon, azt meg még inkább, hogy ennyi a fanatikusan hülye. Mondanám, hogy ne törődj vele, de tapasztalatból tudom, hogy ez lehetetlen (illegális könyv-fordító vagyok (Kenyon-forever!), és engem is napi szinten mondanak el mindennek, ha valami nem úgy alakul, ahogy ők szeretnék - az oldaladon lévő címkéből arra következtetek, hogy nem igazán bírod a rajongói fordításokat, de érdekes módon én ezt képes vagyok tiszteletben tartani, nem tudom, más miért nem képes tolerálni, hogy a te véleményed eltérő)
Egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy ha valaki nem ért egyet veled, az miért jár ide fel olvasni... Komolyan nem értem.
A humoroddal meg nincs semmi baj, az hogy egy kicsit nyers, épp az teszi annyira viccessé.
Igazi érvágás, hogy ritkábban lesz poszt. Olyan jókat nevetettem, mikor egy-egy béna könyvet mutattál be... Meg egy csomó érdekes könyvre hívtad fel a figyelmem. És ezt annyira köszönöm.
De hát hiába, ha valami jó, azt el kell rontani (tipikus magyar mentalitás).
Függetlenül ettől szerintem még így is napi látogatója leszek az oldaladnak, max szomorúan konstatálom majd, hogy nincs semmi új.
Egy-két ilyen megjegyzésen kívül még soha nem "beszéltünk" egymással, de néha olyan érzésem volt, hogy rég elveszett barátot találtam meg.
És ezt nagyon köszönöm.
Kellemes karácsonyt és boldog újévet (meg sok könyvet)!
Szannya22

Laura Arkanian írta...

:( :(

Névtelen írta...

Most nincs sok időm, de úgy érzem, hogy meg kell írnom még gyorsan, hogy mennyire sajnálom, hogy ez lett a vége. Imádtam olvasni a kritikáidat. Hol egyetértettem vele, hol nem, de mindig jó volt őket olvasni. Ráadásul sok könyvet az alapján vettem meg/felejtettem el, amiket írtál róla, és szinte sosem bántam meg.

hakíra írta...

Kedves Gigi!
Sokszor nem értek egyet a kritikáiddal, viszont el kell ismernem, hogy egyszer sem fordult elő, hogy ne találtam volna igazságot az írásaidban... csupán érzelmi síkon nem osztottam a véleményed néhány esetben, de elfogadtam, hogy másképpen látod. És pont ettől volt olyan érdekes olvasni a posztjaidat, mert más volt, mint amit én láttam, mint amit én olvastam ki az adott művekből. Mérhetetlenül sajnálom, hogy mások nem képesek elfogadni az eltérő véleményeket és merik venni a bátorságot, hogy leszólják az ellentétes véleményt. Nagyon hálás vagyok azért, hogy általad olyan sok művet megismerhettem, mert bizony rengeteg könyvet lehet, hogy soha nem vettem volna a kezembe, ha te nem posztolsz róla. Ezért bízom benne, hogy egy kis pihenés után újra teljes erővel frissíted a blogodat. 570000 látogatás. Szerintem ez nagyon nagy szó, nagyon szép szám. Biztos vagyok benne, hogy sokkal többen szeretik az írásaidat, mint amennyien leszólnak. Ezért nagyon bízom benne, hogy nem adod fel és kis pihenés után újult erővel szerzel nekünk örömet. Kellemes karácsonyt és nagyon boldog új évet kívánok Neked!
hakíra

Raven írta...

Annyira, de annyira utálom az ilyet!
Mármint nem rád értem, csak ez így kitört belőlem, hanem a helyzetre, amiben vagy. Hogy van valami jó dolog, valami remek, ami összehoz embereket, ami szélesíti a látókört (már ha hagynák, hogy azt tegye), és utána ez lesz belőle.
Az persze egy másik kérdés, hogy én alapvetően szerettem az általad nyersnek titulált humorod, mert nekem is hasonló van és fetrengtem egynéhány kritikádon. Volt olyan is, amivel nem értettem egyet, de szerintem ez rendben van, normális dolog. Nem vagyunk egyformák.
Igazság szerint azt sajnálom nagyon, hogy az emberek nem tudják értékelni, sőt talán nem is értik a szólásszabadság értékét, a lényegét. Igenis fontos, hogy legyen véleménye az embernek, hogy ki merje mondani, és vállalja is. Ez tesz minket azzá, akik vagyunk. A szubjektivitásban pedig az a szép, hogy amikor elolvasom pl. egy könyvről a kritikákat, akkor rádöbbenek, hogy néhány dolgot teljesen máshonnan is lehet nézni, mint ahonnan én teszem. Vagy épp találok egy olyat, amivel maximálisan egyetértek, vagy egy olyat, amire csak nézek, hogy ugyanarról a könyvről beszélünk?
Oké, szóval a filozofálástól eltekintve, csak annyit akarok mondani ezzel, hogy mindennek, amit felsoroltál, a szubjektivitás, a véleményformálás és a különbözőség... ezeket pozitívan kéne látnunk, úgy mint egy remek dolgot! Milyen unalmas lenne a világ, ha mindenki ugyanúgy gondolkodna, nem?
Elég szomorú, hogy ezt néhányan nem így látják, hogy képtelenek ezt elfogadni és csak köpködnek a másikra. Sajnálom, hogy ennek a hulláma téged is elért és azt még jobban, hogy elrontott számodra egy olyan élményt, aminek jónak kellett volna/kellene lennie.
Az írás pedig remek dolog, remélem örömöd leled benne! Alkotni csodálatos élmény! :) Persze sajnálom, hogy ezáltal az aktivitásod lecsökken itt és a molyon, de meg is értem.
Szóval végezetül boldog karácsonyt és túlélésben gazdag világvégét! :)

RavenS

SarahSparkle írta...

Megértem, amit írsz, nehéz lehet, az embernek sosem jó negatív dolgokat hallani magukról, de ott vannak. Csak azt szerettem volna mondani, hogy sajnálom, hogy kevesebb lesz a bejegyzés, én imádom a negatív és pozitív írásaidat is! Kellemes ünnepeket és sok-sok olvasást kívánok! (és az élet egy szép dolog tud lenni, de nem tagadom, hogy vannak negatív részei).

Gigi írta...

Azért világ- és blogvége nem lesz. :) De köszönöm mindenkinek a pozitív szavakat.

Berni írta...

Tudom, hogy nehéz, de tényleg az ilyenekkel nem kell foglalkozni. Gigi Forever! <3 <3 <3 :-)

Névtelen írta...

Én speciel imádom az írásaid, a humorod, az őszinteséged. Van egy stílusod, van akinek ez tetszik és akad olyan akinek nem. Hiányozni fog a sok poszt :)

Névtelen írta...

Csak annyit tudok mondani amit előttem már mindenki elmondott. Bár néha nem értettem egyet az értékeléseiddel, többnyire rátámaszkodhattam az ízlésedre. A blogod sok vidám percet szerzett vaskos humoroddal és sok olyan könyvvel megismertetett amiről, lehet, hogy egyébként nem hallottam volna, sőt a karácsonyi kéréseimben is a te ízlésedre támaszkodtam.

Tulajdonképpen te vagy a kedvenc kritikusom és 100%-ban támogatom a feltörekvő írási ambícióidat! Hajrá Gigi, írj sokat! Az alkotás csodás sőt varázslatos dolog, véleményem szerint az igazán gazdag fantáziájú emberek agyának sarkában található egy csapóajtó, amit addig kaparásznak regényének szereplői míg le nem írják őket. Neked pedig a blog alapján rengeteg fantáziád van, lefogadom, hogy sok ötleted és igazán érdekes történeten dolgozol éppen.
UPDATE: A molyról meg asszem engem is letiltottak, bár a felhasználóm még meg van, de nem engednek be a jelszavammal :(, szóval áttértem a merengőre ami fényévekkel jobb saját bevallásom szerint :))). Gondolom te is regisztrálva vagy már, de azért figyelmedbe ajánlom azt az oldalt.
Üdv: Audray

Névtelen írta...

Hahó~

Elég inaktív vagyok molyos-könyvblogos téren, úgyhogy mindebből semmit nem realizáltam. Ennek ellenére hihetetlen dühöt és sajnálatot érzek ezeket a sorokat olvasva.:/ Viszont sajnos ilyenek mindig lesznek... Ugyan rendre elcsodálkozom azon, hogy hogy lehet a butaság ekkora népbetegség, olyan túlélési esélyekkel, mint valami mutáns csótányfaj, a trollok egyre csak sokasodnak.:/
Szerintem értelmes, jópofa, egyedi stílusban írsz, a blogodat pont emiatt szeretem, ez teszi különlegessé.^^
(Btw nem tudom, kiről van szó, viszont Fun Fact: Ha valaki nem tudja viselni a kritikát, ne menjen írónak. Köszi/puszi/soha viszlát.)

Remélem, hamar visszatér majd az olvasás és kritizálás régi öröme, és nem lomboz le túlságosan a sok negatív élmény.

Jó pihenést és könyveket,
polaris

Névtelen írta...

Szia Gigi!

Elszomorodott a szívem nagyon.
Sosem könnyű őszintén és emelt fővel járni.
Remélem a következő év több örömöt és kevesebb trollt hoz neked. Engedelmesen fejet hajtok a Gigi-diktatúra előtt és titkon remélem, hogy sok rossz könyvtől kíméled meg az agysejtjeimet!
Sok szeretettel kívánok Neked és minden kedves szerettednek Békésen Szuszogós Ünnepeket!

B.

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.