2012 legjobbjai (és persze a legrosszabbjai is)

2012. december 24., hétfő


Ismét évvége, és bár idén nagyon-nagyon-nagyon sok negatív könyvet fogtam ki, olyannyira, hogy nyolc ifjúsági regényből egyhuzamban hét minősíthetetlen volt, mégis avattam új kedvenc írókat, és nagy könyves szerelmeket. Szóval, íme, a már megszokott nagy poszt, és ahogy tavaly bevezettem, idén is lesznek, amiket kategória szerint megemlítek, amik a műfajukban a legjobban tetszettek, de talán mégse tudok belőlük kiemelni se szereplőt, se jelenetet, vagy voltak náluk jobbak is.

Még mindig megkapom azt, minek olvasom romantikus könyveket, hiszen csak kritizálok mindent, és nem lehet mindenhol vér meg nemi erőszak. Bár népszerű hiedelem ez, én azóta is szeretem a kellemes, szívmelengető és reális romantikát, és bár tavaly sajnos sokkal több jó romantikus regényt olvastam, itt az idei top, összesen tizenketten, amiből kettő ráadásul klasszikus is. De a többi csakis kizárólag ifjúsági regény, és ezek közül csak négy szomorú. :D

But I Love Him, Every You, Every Me, Káosz, Where It Began, Black Heart, Thumped, Szerelem a kolera idején, Üvöltő szelek, Surrender, Tilt, The Blessed, A boszorka városa

A következő kategória a komoly témákat érintő regények, amikből egyre többet találok, és sajnos ez is áldozata lett egy kicsit a tömeggyártásnak – igen, rád nézek, The ButterflyClues –, vagyis attól még, hogy valami sötét, reális való világot ígér, még nem biztos, hogy teljesít is, de hát ez minden műfajban így van. Idén meglepően ebből többet olvastam, mint tavaly, pedig nem éreztem elégnek. Ebből egy darab klasszikus, a többi kortárs ifjúsági regény, ráadásul egy magyar szerző tollából is származik. :)

Jégviráglányok, But I Love Him, Every You, Every Me, Rage, Where It Began, Az üvegbura, Living Dead Girl, Holnap más leszek, Loss, Never Enough, Tilt, A kör

Végre a disztópiákat is elkezdték itthonra is behozni, főleg az Éhezők Viadala átütő sikere miatt, és ezért ebből is többet olvastam, mint tavaly, de ebből sem eleget. Ebből kettő klasszikus, a kortársakból pedig kettő felnőtt regény, a többi ifjúsági.

Tiszták, Fever, Káosz, A lázadó, Burn Bright, Surrender, Az útvesztő, 1984, Állatfarm, Csodák kora, Ragyogás, Partials - Részben ember

Meglepetésként ért, hogy fantasyból ismét 23 kiemelkedő könyvet olvastam, ami egyrészt jó, mert tartom a szintet, másrészt viszont aggasztó, mert ebből 6 gyerekmese, és 132 könyvhöz volt szerencsém idén. (Annyira rémes ez az arány.) De a mesekönyvek mellett 9 felnőtt könyv van, így ifjúsági regény összesen csak 8, az említett száz felettiből. Siralmasnak érzem ezt, főleg, hogy az ifjúsági fantasy lenne a fő asztalom, a molyvacsorám és a mennyei mannám. Na, de majd jövőre!

The Society of S, Rage, Discount Armageddon, A szukkubusz dala, The Calling, The Year of Disappearances, City of Lost Souls, Silence, Így neveld a sárkányodat, Így lehetsz kalóz, Így tanulj sárkányul, Loss, Darkness Devours, How to Cheat a Dragon's Curse, How to Twist a Dragon's Tale, The Season of Risks, The Blessed, A boszorka városa, How to Train Your Viking, A kör, A szukkubusz éjszakája, Elnyel a sötétség, Darkness Hunts 

Na, de térjünk át a Nagy Listára, és idén azt hiszem, mert mazochista évem van, a legrosszabbakkal kezdenék.

A Legrosszabbak avagy az Arany Kaktusz díj győztesei

1. A legrosszabb regény: Megszámoltam, összesen erre a címre 13 regény pályázhatott idén, ami nem az összes mazochista, rémes regényt jelenti, amit olvastam. (Mondom én, hogy idén nem volt szerencsém.) Szóval kb. havonta olvastam egy olyat, ami tucatjával csökkentette az IQ-mat, voltak itt lábkörmöt festő angyalok és nemi erőszakoló, pedofil, ám de romantikus tündérek is, és Alkonyat vámpíroknak öltöző görög istenek is. MÉGIS, azt kell, hogy mondjam, hogy kettő könyv az, ami a szerkesztési hibák miatt a döntőbe jutott a fejemben. Persze, a szerkesztő is ember, de mégis, amikor a mondatokon is vígan kacag az olvasó, az már elég rossz. Míg az egyik egy nagyon híres kiadó szülöttje (és trollokat vonzó kijelentés lenne megneveznem a könyvet, ezért meghagyom tippelésnek, segítek: nagy és fekete), a másik egy fizetős kiadóé. Aki olvassa a blogomat, az tudja, hogy állok én az ilyenekhez, mert hiába mondogatja a kiadó, hogy nem merik pénz nélkül bevállalni a magyarokat, mégis… ez olyan hülyeség. Mert bevallom, amit fizetősen láttam, arra volt elég ok, hogy ne adják ki.

A győztes könyvben van lila tűz szex közben, sok-sok érvágás, megcsalás, majdnem vérfertőzés, ÉS JOSÉ ARMANDO, no meg az álszent kék barátunk, akiébe vésődünk. :DDD Igen, az idén is Dora Craiban nyert, most a Szabadeséssel.


2. Legrosszabb író: Idén új győztest avatunk! Végre sikerült valakinek Lisa Jane Smith-t is alulmúlnia és ez ám nagy szó. Az ő alkotása a lábkörmöt festő, GPS nélkül eltévedő angyalok, akik nem tudják, hogy a vámpírok élőhalottak. Fel nem lehet sorolni az egetverő bolondságait, ő nem más, mint Cynthia Leitich Smith, (ő is Smith ám, kár, hogy nem rokonok a másikkal :D), aki elvileg gótikus regényeket ír, de a véroposszumjai és a fokhagymás gyertyái a vámpírok ellen úgy megnevetettek, hogy bármit ír, elolvasom, mert annyira abszurd.

3. Legrosszabb női főszereplő: Itt is bőven akad jelentkező, és mikor a sorokat írom, még mindig töprengek, hogy ugyan ki legyen a győztes. Sokan annyira különlegesek, világ megmentőek, és gyönyörűek, még a gonosz is őket akarja, röviden ezt angolul Mary-Sue-nak szokták hívni, ami a legidegesítőbb dolog a világon. Mindegyik lány szereplő, akinek a nevét felírtam iszonyatosan sötét, nem látják, ami előttük van, és persze, bármennyire is rossz dolgot tesznek, mindenki isteníti őket. Igazából bárki nevét beírhatnám, ugyanaz lenne, hiszen akkora karakterekkel rendelkeznek, de talán a Baljós Csillagok főhősét emelném ki mégis, Helent, aki nem elég, hogy a legerősebb, legszexibb isteni eredetű csodalény, de minden elképzelhető erőt birtokol. Ja, és hát a világvége is hozzá van kötve. És még ezen kívül a szerelmi élete is csodás példája annak, hogy ha ver a pasi, azt szeretetből teszi… vagy a fúriák miatt. Arról se feledkezzünk meg, hogy ő az, aki nem mer még önvédelemből sem harcolni, inkább csak sír és szenved. Ilyen példát kell ám a fiataloknak mutatni!

4. Legrosszabb férfi főszereplő: Nem olvasok túl sok férfi főszereplős könyvet, vagy ha igen, akkor is klasszikusokat, amik ritkán üldöznek ki a világból. Persze, sokan mondják, hogy ellentétes nemet nehéz írni, mégis van, akinek sikerül. De nem is ez a problémám inkább, hanem a hősök butasága, és egyetlen férfi főszereplőre emlékszem, aki a lehető legrosszabb dolgot tette, de elvileg ez romantika: Ő pedig Ruben Mack – lehet fújjolni engem, nem igazán érdekel – A napszemű Pippa Kennből.*SPOILERÉRT JELÖLD KI A SZÖVEGET* Szimplán nem mondta el élete szerelmének, hogy él a lány családja, mert nem akarja, hogy a csaj tudja. Mert akkor nem ő lesz az egyetlen személy az életében. Gratulálok! Ezek után nem csoda, hogy a zombival párosítom össze a főhősnőt. *SPOILER VÉGE*

5. Legrosszabb női (mellék)szereplő: Szenvedő, önsajnáló, értelmetlen, sötét, sötét, sötét: Ő nem más, mint Lena a Lenyűgöző Sötétségből. Őszintén remélem, hogy a lány halálával végződik a könyv. :D

6. Legrosszabb férfi (mellék)szereplő: Daniel Grigori, ami töketlen angyalunk a Tormentből és a Passionből, aki képtelen elmondani élete szerelmének az élettörténetét, de megszabja, hogyan hordhatja a haját, mert az az igazi szerelem. Ja, meg elfelejti direkt az összes fontos emlékét arról, hogy visszautazott az időben és magával beszélgetett.

7. Legrosszabb gonosz karakter: A szerencsecsillagból, vagyis a Halhatatlanok sorozatból Haven, akinek a legfélelmetesebb jelenete, hogy a mosdóban ordibál és a wc ajtókat rugdossa. Ezenfelül a legnagyobb ambíciója a pomponlányok csapatába való bekerülés.

8. Legrosszabb vége-harcolós jelenet: A Night World első részének vége, melyben kb. semmi nem történik, csak megbeszélik, hogy jó, akkor mégse.

9. Legrosszabb romantikus jelenet: Talán a Balthazarból a szerelmetes órán való sms-ezéseket emelném ki, ahol Balthazar éppen tanárt játszik, Skye pedig diákot. Kb. órán annyiból áll a tanítás, hogy kiad nekik valami könyvet olvasni, míg telefonszexel egy diákkal. Hihető és szívmelengető.

10. A legrosszabb vicces jelenet: A tévésorozathoz készült Vámpírnaplók sorozat 6. részében a nagy gonosz ellen verbénás sütivel készülnek fel. Egy perc szünet, hogy elképzeljétek. Többször megemlítik, hogy Stefan nem bírja a verbéna illatát se, majd megjegyzi, milyen finom a sütik illata, mindezt egy nagyon béna humoros jelenet közepette. Remek.

11. A rosszabb drámai jelenet: Az Article 5 elejétől tud az olvasó egy dolgot, amit Embernek, a főhősünknek a végén mondanak el. Annyira hihetetlenül nevetségesen oldotta ezt meg az írónő, hogy hiába lenne szomorú, inkább kínomban nevettem rajta.

12. A legrosszabb kitalált hely: A So Close to You csodás időutazós regény, ahol abszolút nincsenek szabályok. Példának okáért, ha valaki időutazik, akkor az nem tudja magát meg nem születetté tenni, csak átírja, hogy mások lesznek a szülei, de mindenre fog emlékezni a régi életéből. Oooké.

13. A legrosszabb párosítás: A Jóslatok hálójában főhősünk Ada nem ismeri fel a régi srácot, akit nagyon utált, de beleszeret a hátába, mert az aztán izmos és szexi és akinek ilyen háta van, azzal az egész életét le kell töltenie. Aztán rájön, hogy hopsz, ez a régi ismerőse, aztán mivel elölről is szexi, még jobban beleszeret. A könyv üzenete, hogy ne ítéljünk külsőre. Nem jött át.

14. A legátlátszóbb történet: Nincs is annál rosszabb, mikor az első említésre az olvasó kitalálja, hogy igen, ez a gyilkos, mindezt azelőtt, hogy a főhőst érdekelni kezdené a nyomozás. Sok átlátszó, sablonos könyv volt idén az olvasólistámon, de ezt is a Jóslatok hálójában nyeri, mert annyira átlátszó jelzőt használ a gyilkosra az írónő, hogy képtelenség nem rá jönni, hogy ő az.

15. A legrosszabb borító: Tudom, hogy kicsi könyv, tudom, hogy rossz és valószínűleg csak a fanatikusok nyomása miatt adja ki a kiadó, ezért nem akar pénzt beleölni, de ez az egész sorozat rémes borítóval büszkélkedhet. A legrosszabb azért mégis a Night World 3. részéé.

16. Legrosszabb idézet:Jeremy kékje frissen köszöntött, amint belém vésődött.” - :DDDDDD Dora Craiban: Szabadesés.

És jöjjön a Kedvencek Listája is

1. A legjobb regény: Karen Thompson Walker: Csodák kora. Egyszerűen gyönyörű minden szava, és az elejétől kezdve a végéig a szívemet facsarta. Egyszerre poszt-apokaliptikus regény, a felnövés dolgairól szóló regény, ugyanakkor tragédia is. Az emberek sorsa és a világ egyszerre süllyed lejjebb és lejjebb a sötétségbe, az olvasót pedig magával rángatja lefelé a semmibe.

2. Legjobb író: Volt pár idei nagy felfedezettem és ezek közül az egyik legmeglepőbb Susan Hubbard. Az Ethical Vampires trilógiáját olvastam, és hiába tűnik fülszövegből egy tini vámpíros könyvnek, egy többrétegű, mindenféle szociális problémával foglalkozó regény, ami inkább filozófiai kérdéseket feszeget, mint romantikázik. A romantika is csak szívtépésnek van benne, hiába csak pár oldalakat tesznek ki. Remélem, a közeljövőben folytatja a regények írását, mert két éve nem igazán jelent meg tőle semmi.

3. Legjobb női főszereplő: Végre idén annyi belevaló női főhőssel ismerkedtem meg, hogy egyszerűen nem tudok választani! NEM ÉS KÉSZ! *melodráma kikapcsol* Nagyon szoros a verseny tényleg két igazán aktív, okos, leleményes és szarkasztikus szereplő között, de végül a választásom Waverlyre esik a Ragyogásból, mert tényleg mindenféle borzalmon átesik, de akkor sem hagyja, hogy szétessen, amíg másokról gondoskodnia kell.

4. Legjobb férfi főszereplő: Hát ez igazságtalan küzdelem, mert teljesen elbűvölt a karakter, és másnak szerintem jó ideig esélye nem lesz, erre a címre, szóval: Hablaty, az Így neveld a sárkányodat sorozatból. Valaki nagyon szépen megfogalmazta egy internetes fórumon, hadd idézzek tőle nem éppen szó szerint: „Hablaty az a fajta fiú, akibe végtelenül szerelmes lettem volna 11 évesen.”

5. Legjobb női (mellék)szereplő: Míg Elena Johnson Possessionjében Vi főszereplő volt, akit nagyon szerettem, a Surrenderben egy nagyon megtört karakter a háttérben, aki keresi önmagát. De így is ugyanúgy imádtam, ugyanaz a belevaló női szereplő, aki nem csak kartonpapír figura.

6. Legjobb férfi (mellék)szereplő: Idén végre ebből is rengeteg volt és olvadozhattam a sok pasi után – igen, én is sekélyes vagyok –, de meglepően a győztes, Samm, a Partials – Részben ember regényből. Azért meglepően, mert utálom a robotokat, még ha félig biocucc is, mégis Samm kb. két mondatból magába bolondított.

7. Legjobb gonosz karakter: Idén pedig volt új Végzet Ereklyéi rész, és megrögzötten Sebastian mániás vagyok, de nem csak hogy a legjobb férfi főhős kategóriáról csúszott le, még erről is. Alma Katsu Halhatatlanjában hiába van egy leheletnyi fantasy, mégis a főgonosz karaktere az emberi lélek sötét oldalának sűrítménye: hátborzongató, mégis lenyűgöző és elbűvölő: Ő Adair, aki kicsit még magyar is.

8. Legjobb vége-harcolós jelenet: Idén ebből megint nem volt sok, valahogy úgy látszik, hogy ami történetközpontú, az általában rossz, és a karakterközpontú regényekben meg nincs ilyen extrém, izgalmas vége jelenet. Azért győztes persze akad: Marianne de Pierres: Burn Brightja, ami végig pörgős, izgalmas, hát még az utolsó jelenetek!

9. Legjobb romantikus jelenet:
“Don’t die,” she says. “Promise me that.”
“I promise that I’ll try not to,” he says.

„– Ne halj meg – mondja. – Ígérd ezt meg.
– Megígérem, hogy megpróbálom – feleli.”

Julianna Bagott: Tiszták. Igazából a jelenet lehet, hogy nem valami extrém nyálas, de abban a helyzetben annyira szép és kifejező volt, hogy egyedül talán arra vágyhatnak, hogy életben maradnak, nem az, hogy együtt boldogan. És annyi érzelem volt ebben az egy árva mondatban!

10. A legviccesebb jelenet: Idén ezt a Discount Armageddon érdemli ki, ami egy pörgős urban fantasy, de közben még is végig lehet nevetni, főleg az édes, beszélő egereken, akik kannibál törzsszerűen élnek a főhős konyhájában, és istenként tisztelik a főhőst. Többek között a gumimaci feláldozós és a "Megcsókolom a következő embert, aki belép az ajtón nap" jeleneteiket emelném ki.

11. A jelenet, amin a legtöbbet bőgtem: Akadt pár könyv, ami ismét megríkatott, persze többek között a nemi erőszakról szóló könyvek, de mégis a díjat a Csodák korának adnám, ahol mindent szépen lassan lerombol az írónő, majd egy halálesettel döf tőrt a szívünkbe, végül pedig egy abszolút keserédes apró történettel zárja és ezzel az idézettel: „Néha a legszomorúbb történeteket lehet a legrövidebben elmondani.”

12. Az a hely, ahova szívesen elmennék: Ixion szigete a Burn Brightból. Eleve annyi, de annyi részletesen kidolgozott hely van, amit nem ismerhettünk meg, és nagyon érdekelnének azok is, de a sziget hiába valószínű, hogy egy mészárszék mégis elbűvölt a gótikus templom menedékházaival, az ösvényeivel és az Éjlényekkel együtt.

13. A legjobb párosítás: Annyira ritka, hogy én bárkinek is szurkolok, de ismét csak sikerült valakinek megvennie, és ez a könyv egyre többet szerepel ezen a listán: a Burn Brightból Lenoir/Retra, akiknek perzselő kémiájuk van, és mindkét karaktert imádom is, alig várom, hogy még többet olvashassak róluk.

14. A legcsavarosabb történet: Keri Arthur a Dark Angels sorozatával ezt még tavaly óta folyamatosan vezeti. Idén még két rész jelent meg, és azóta se lehet tudni pontosan, hogy ki kinek az oldalán áll.

15. A legszebb borító: Julianna Baggott:Tiszták – remekül illik a történethez is, és amellett is olyan komor, mégis gyönyörű.

16. A legszebb idézet: Emlékszem, hogy a Tisztákban rengeteg idézet van, de azt hiszem, szövegkörnyezet nélkül, nem lehetne annyira értékelni, ezért maradok a The Society of S alapmondatánál:

„Life is all about people leaving.” – „Az élet arról szól, hogy folyton elhagynak.”

Hát íme, a 2012-es lista, ha van kedvetek, kommentben leírhatjátok, hogy nektek idén mi volt a kedvencetek – akár kategória szerint, akár nem –, és mi volt az év legnagyobb csalódása. Továbbra is mindenkinek kellemes könyvmolykodást 2013-ra is, ha már megint túléltünk egy világvégét. :)

6 megjegyzés:

Connie írta...

Jó kis listák, asszem nálam is eljött az ideje, hogy elolvassam végre a Tisztákat. :)
(A jóslatok hálójában .c könyvből a belezúgok a hátába jelenetek nekem is a kedvenceim voltak, szenzációs! :P)

WildWorld írta...

Most ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy újraolvassam a Szabadesés kritikát. :D Nekem még kicsit gondolkodnom kell a saját listámon, de hát nekem is voltak fébypontok. :) Pl. a Tisztákat szerintem azért olvastam el, mert te nagyon dicsérted, és nekem is tetszett.

Petra írta...

Szia! Ilyet megint csinálsz majd a sorozatokból is? Vagy hasonlót.

Lea írta...

Egyértelműen a kritikád is hozzásegített ahhoz, hogy elolvassam a Csodák korát. Ma fejeztem be és tényleg lenyűgöző, teljesen megérdemli a legjobb regény címet :D
Ezenkívül bátorkodom ajánlani figyelmedbe Sebastian Fitzektől az Ámokjátékot. Ahogy nézegettem milyen regények nyerték el idén a tetszésedet arra jutottam, hogy élvezni fogod (még ha nem is lesz a kedvenced, úgy mint nekem).

Gigi írta...

@Petra: Azt hittem, nem lenne rá igény. :) De akkor neki is ülök.

@Lea: Örülök, hogy neked is tetszett a Csodák kora, annyira imádom! :D Az Ámokjátékot pedig felteszem várólistára, de az rémesen hosszú, nem tudom, mikor jutok odáig. :D

Petra írta...

@Gigi: Ó, év végén lassan már jobban várom, mint a könyves toplistát. :D Köszi!

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.