Ugrás a fő tartalomra

Cressida Cowell: A Hero's Guide to Deadly Dragons (Egy hős kézikönyve a halálos sárkányokhoz)

Hogy akadtam rá: Az első részből készült film.

Sorozat: Az Így neveld a sárkányodat 6. része.

Úgy általában az egészről: Képzelj el egy világot, amikor a sárkányok léteztek, a Hősök korát, amikor még a nők is kicsit férfiak voltak. Itt élt Hablaty, aki első éves a Kalózképzőben, és a Huligánok törzsfőnökének fia, habár ő maga nem éppen az a Hős alkat. Éppen a 12. születésnapját ünnepelné, és nem vágyik másra, minthogy egyszer végre ne szenvedjen hajótörést, ne legyen életveszélyes vihar, ne találkozzon gyilkos gonoszokkal, akiknek kampó kezük van, és a halálos sárkányok is elkerüljék. De hát Hablatyról van szó: így nem elég, hogy Fogatlan, a sárkánya tönkreteszi a főnök trónját, és az apja ezért kijelenteni, hogy ha Fogatlan még egy rossz dolgot tesz, akkor örökre száműzik a szigetről. Ráadásul Pléhpofa megtalálja Hablaty félte őrzött titkát, hogy könyvet ír a sárkányokról. Hogy mindezt még tetézze:  az apja fogadást kötött az egyik rivális törzzsel, hogy melyikük a jobb tolvaj, és ehhez bizonyítékként az Így neveld a sárkányodat könyvet akarja bizonyítéknak használni, amit a Szőrös Ijesztő Könyvtárostól lopott el a törzs még régen, ami igen nagy tett, mert a könyveket betiltották és ez a könyvtár a legszigorúbban őrzött hely. A gond csak az, hogy a könyv eltűnt, és nagy a valószínűsége, hogy Fogatlan a tettes. Hablaty, hogy megmentse sárkányát, nekivág, hogy betörjön a retteget könyvtárba. Hát így tölti egy 12 éves viking a születésnapját.

Mivel készültem a sok nem éppen jó könyvre, ami rám vár (egyesek örülhetnek, mert már érzem a közelgő negatív kritikákat), ismételten elővettem az Így neveld a sárkányodat sorozatot, mert az mindig feldob. Igazából William Joyce mellett Cressida Cowell az, akiért teljesen elfogultan rajongok, és képes valamit adni, amit felnőtt fejjel is lehet élvezni, bár míg Joyce egy szomorúbb hangulatú képet fest, Cowell erőssége a humor, de mindketten ugyanúgy a család témára összpontosítanak, főleg az apa-gyerek kapcsolatra. (Lehet, ebben rejlik, miért van olyan nagy hatással rám?)

Cowell hozza ugyanazt a derűs hangulatot, mint eddig, van itt szarkasztikus humor, dilis vikingek, önző, beképzelt, de valahol mégis jószívű sárkányok, egy kis kellemes vérontás. És valahogy ettől a keveréktől lesz olyan kis regény, ami kikapcsol teljesen. Bebugyolálja a szokásos iskolai bántalmazás témát, hogy milyen kilógni a többiek közül és a nehézkes kapcsolatok a szülőkkel egy abszurd, néha morbid, de mindenképpen szórakoztató világba, ami gyereknek izgalmas móka, bár a felnőttek megkérdőjelezhetik. Például hiába mondja a narrátor, hogy ne érezzen az olvasó egy szereplőért semmit, hiszen gonosz gyilkos, mégis rabszolgának adják el, és… valahogy nekem ez akkor is picit sötét hangulatot ütött meg.

Míg a többi részben a hőseink kalandoznak vagy pedig Alvinnal, esetleg Norberttal küzdenek, itt valahogy nem éreztem olyan erős központi elemnek a cselekményt. Persze, betörnek a könyvtárba, ami hemzseg a sárkányoktól és a gyilkos vikingektől, de nincsen nagyobb rejtély, amit meg kell oldani, nincsen nagyobb csapda, amit leleményesen ki kell kerülni. Úgy éreztem, hogy ez egy átvezető rész, egy kis nevetés a sötét időszakok előtt, amit egy apró ponton előre is vetít Cowell. (Ugyanis olvastam spoilereket, hogy mi lesz a későbbi részekben, és sötétebb vizekre fogunk evezni, ami már innen látszik.) Az egész könyvtár-labirintus dolog és ahogy kijutnak onnan párhuzam arra, hogy milyen felnőni, és talán nem véletlen, hogy Hablaty önmagának egy apró, de igen fontos részét éppen a születésnapján fedezi fel, ő is kezd felnőni, és rájönni, hogy a sarkára kell állnia az apjával szemben.

A történet nagy része viszont a könyvekről szól, amit eddig is megszokhattunk, hogy Hablaty volt az ész és az értelem hangja a vikingek erőszak és erő érvelései között, de most még inkább előtérbe kerül. Hablaty könyvet ír és írónak készül, amit a vikingek megvetnek, hiszen a könyveket az ötletek és civilizáló hatásuk miatt be is tiltották. Ez ellen küzd Hablaty, miközben nem csak az ottani társdalom normája ellen lép fel, de az apja „én vagyok a szülőd, én tudom, hogy mi a jó neked” viselkedése ellen is.

Félreértés ne essék a történet nem arról szól, hogy lázadjunk fel a szülő ellen, hanem hogy saját magunknak kell gondolkozni. És ezt Cowell az epilógussal is tetézi: eddig is mindig egy szomorúbb hangulatú Hablaty szólt hozzánk a prológus és epilógusban, aki már öregember és visszanéz a fiatalkorára, és az írónő mindig jól játszott a hangnemváltásokkal, de itt valahogy még jobban megérintett. Az utolsó mondatokban felveti, hogy legyünk hálásak, hogy most szabadon gondolkozhatunk, olvashatunk, és hogy nincs szükség olyan hősökre, akik segítenek megváltoztatni az elnyomó társadalmat. Igen, ez felnőtt fejjel ennyire kiüt a mese végén, viszont a gyerekeknek egy kis elhintett információ arról, hogy van, amikor a világ nem mindenkivel igazságos és azok a valódi hősök, akik mernek gondolkozni, még ha éppen az tiltott is, és mernek változást hozni.

Noha talán ez a legeseménytelenebb kötet, ugyannyira elvarázsolt Fogatlan és Hablaty kalandja, amennyire eddig, és még mindig nagy rajongója vagyok a sorozatnak. Mesekedvelőknek kötelező.
Kedvenc karakter: Fogatlan, Hablaty, Camicazi

Ami kifejezetten tetszett: a mondanivaló, a humor

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Little, Brown Books for Young Readers

Kiadás dátuma: 2010. augusztus 17.

Oldalszám: 272 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d