Ugrás a fő tartalomra

William Joyce: Toothiana, Queen of the Tooth Fairy Armies (Toothiana, A Fogtündérek hadseregének királynője)

Hogy akadtam rá:  Az Öt legenda (Rise of the Guardians) film ezen alapul.

Sorozat: A The Guardians 3. része.

Úgy általában az egészről: Miután az Őrzők – Éjfény, a szellemfiú, aki hősiesen legyőzte Pitch-et az Aranykor Nagy Csatájában, Ombric, az utolsó atlantiszi varázsló, a nevelt lánya, Katherine, Északi, az orosz tolvaj, aki jó útra tért, Nyúl, a világ legöregebb lénye, aki a mindenség egyensúlyáért felelős – legyőzték Pitch-et a legutóbbi csatájukban, beköszöntött a béke. Santoff Claussen gyerekei már csak egy rossz álomként kezelik a történteket, vígan felfedezik a világot a Nyúl barlangjai segítségével és önfeledten játszanak. Az Őrzők úgy gondolják, hogy Pitch-nek vége, ezért elhatározzák, hogy beszélni fognak a Holdbéli Emberrel a további terveikről, hogy építhessenek még több mágikus várost, és csodát vihessenek a Föld többi gyerekeinek. Igen ám, de Katherine nem tudja a fejéből kiverni Pitch-et, aki a lánya elvesztése miatti fájdalomtól menekült el az előző harcuk során. És Katherine mindennél jobban vágyik egy apa szeretetére, aki annyira elszánt, mint Pitch a lánya iránt. Bár Katherine nem akarja beismerni, hogy egyfajta furcsa kötődést érez Pitch iránt, Éjfény mégis megtudja, mikor a lány Álombeli Könnyeiben olvas. Vajon Pitch tényleg eltűnt? És vajon milyen sors vár Katherine-re?
A Legfiatalabb William egy Harcos Tojáson
Jelenleg ez az utolsó megjelent kötet a The Guardians sorozatból és ez a legjobb. Annyira másabb, mint az eddigi részek, és annyira, de annyira a hatása alá vont, hogy még engem is meglepett, hogy ez mesekönyv. A történet most valamennyire hasonlít azért az eddigiekre, újabb relikviát találunk meg, és csakúgy, mint az előző részben, ehhez sem kellett nagy rejtélyes kalandokon át eljutni, inkább az számított, hogy kinél van, aki nem más, mint Toothiana, a Fogtündér. És itt is, ez a relikvia inkább csak képvisel valami értéket, amiről William Joyce beszélni akar, nem pedig egy varázserejű tárgy. Aki látta a filmet, az tudja, hogy Fogtündér a gyerekkori emlékeket őrzi, és erről szól javarészt Fog háttértörténete is: hogy gyerekkorunkban megvannak olyan értékeink, amik fontosak lennének az életben, a szeretet, az odaadás, az elfogadás, és egyfajta ártatlanság, és hogy szépen lassan felnőve, hogy veszítjük el ezt. Néha viszont szükségünk van egy kis emlékeztetőre, hogy ne térjünk le a helyes útról, és hogy ne okozzunk saját magunknak csalódást, ne váljunk azzá, akivé nem szerettünk volna.

Fogtündér igen szomorú és tragikus – talán eddig ez volt a legkegyetlenebb háttértörténet – múltján kívül a könyv azért is sötétebb hangulatú, mert mindegyik szereplőnket megkísérti a sötétség, és dönteniük kell, méghozzá helyesen. Északi, Ombric, Éjfény és Nyúl úgy gondolják, hogy Pitch-nek meg kell halnia azért, amit tett, és nem fogják vissza magukat, ha éppen kínozni kell valakit információért. Igen, jól olvastátok. Nyilván nem erőszakos, véres kínzásról van szó, de felnőtt szemmel látható, hogy ez bizony annak a helyettesítése, és hogy a hőseink nem etikusan járnak el. Mi ebből a tanulság? Miért van szükség ilyenre is mesekönyvben? Mert a hősök, főleg a való világban, nem azok, akiknek makulátlan tiszta a szívük, akik soha nem vétenek hibákat, és akiknek soha nincsenek kétségeik, hanem akik képesek helyrehozni a dolgokat, és akik felállnak és küzdenek tovább legyőzve saját magukat és tanulva a saját hibáikból. És én azt vallom, hogy az ilyen hősök inkább követendő példák, bármennyire is lázadjanak ezért a szülők, akik tiltakoznak eme könyv ellen, mert ők a reális hősök, ő hozzájuk érezzük magunkat közel, hiszen mi is hibázunk, de legalább látjuk, hogy van még remény, hogy helyesen cselekedjünk.

„Düh vagy bánat vagy gyűlölet vagy bosszú miatt, sőt rideg, számító logika miatt, mind meg akarták őt ölni. Sötét felismerés volt ez.”

Katherine és a Himalájai Óriás Lúdja
Ezek mellett a változásról szól a könyv: mind Éjfény, mind Katherine ráébred arra, hogy bizony minden gyerek felnőtt lesz jó esetben. Éjfény halhatatlan, és mióta kiszabadult a több száz éves kínzó fogságából Katherine lett az élete értelme, de Katherine felnő, és Éjfénynek szembe kell néznie azzal, hogy mi lesz, ha el kell búcsúznia a lánytól. (Hozzáteszem, ha ezt meg meri tenni William Joyce, egy hónapig sírni fogok.)

Katherine-nek szintén szembe kell nézni azzal, hogy lassan felnő. Nem elég, hogy eddig is kissé magányosnak és elveszettnek érezte magát, ez továbbra is fennáll, és egyre jobban hiányoznak neki a vérszerinti szülei. Vajon mit örökölt tőlük? Vajon mennyire határoz meg minket, hogy kik a szüleink? És bár teljesen logikátlan és nem jogos, mégis teljesen emberi reakció, Katherine dühös, hogy meghaltak, és itt hagyták őt egyedül. Viszont most, hogy Őrző lett – ami egy felelősségteljes feladat és gyönyörű párhuzam a felnövésre – egyre távolabb kerül a gyerekektől, és William Joyce zseniálisan használja a jeleneteket, ahol Katherine se a gyerekekhez nem érzi közel magát, de a felnőtteket is elkerüli, mert onnan is kilóg.

„Belefáradtam a küzdelembe, gondolta [Katherine]. Nem akarok felnőni.”

Mr. Qwerty új formája
Katherine szülő problémáját és az apa utáni vágyakozását, és a felnövés és az Őrzőség terhét, megfejeli Joyce még azzal is, hogy mennyire megérti a lány Pitch-et, és hogy mennyire vágyik pont arra a szeretetre, amit Pitch tudna adni. Ez egy olyan csábító ajánlat, mindkét szereplő részéről, aminek mindketten próbálnak ellenállni más és más okokból és mindketten közel járnak a szakadék széléhez. Pitch küzdelme önmagával, a képességével, hogy tud szeretni, az volt az, ami igazán szívbe markoló volt, és amitől végképp beleszerettem a karakterébe.

„– Ez az egyetlen hibám – folytatta Pitch. – Érzek. Emberi érzelmeket. Ez az egyetlen gyengepontom.”

Joyce még mindig mesterien játszik a fantasy elemek és a való világbeli problémák párhuzamba állításával. Éjfény fegyvere, ami könnyekből táplálkozik, már az előző részben is csodálatos gondolatok forrása volt, ez itt sincs másképp:

„A holdfénysugár egyre világosabb lett, mert a bánat és a félelem, amit legyőzünk, hatalmas fegyver.”

Éjfény és az Álom Könny
És ezek mellett a Fogtündér háttértörténetében is látunk valami nagyon érdekeset: Hogy milyen az az ember, aki sekélyes, akinek hiába adunk millió esélyt a változásra, hiába segítünk neki, hiába szeretjük, hiába bocsátunk meg neki, semmit nem ért meg belőle. Itt egy új gonoszt hoz be ezzel Joyce, a Fogtündér ősellenségét, a Majom Királyt, akiben csak a gyűlölet és egyéb rossz emberi érzelmek maradtak, így annyira nem ember már, hogy a külsején is megmutatkozik.

William Joyce ismét hozta az elvárt színvonalat, habár elgondolkodtató és kicsit komolyabb kötet lett, mint az eddigiek. Szívhez szóló mese ez az emlékekről, a változásról, a felnövésről, és hogy milyen fontos mindig megtalálni a jó dolgokat az életben.

A hőseink: Katherine, Fogtündér, Északi, Éjfény, Nyúl és Ombric. Teljes méretért kattints a képre! :)
A gonoszok: Pitch, A Rémálmok Királya, Félelemlények, Majom sereg, A Majom Király. Teljes méretért kattints a képre! :)
Az illusztrációk a könyvből származnak, ízelítő gyanánt tettem fel, tehát jóval több található meg benne. A rajzoló maga William Joyce.

Kedvenc karakter: Katherine, Éjfény, Északi, Nyúl, Pitch, Anyatermészet

Ami kifejezetten tetszett: a mondanivaló, a világ, PITCH, A FÜGGŐVÉG

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Atheneum Books

Kiadás dátuma: 2012. október 2.

Oldalszám: 240 oldal

Megjegyzések

  1. Szia Gigi!
    Olvaslak Kedves azóta is, csak nem fűzök megjegyzést a bejegyzésekhez...
    Ma hála neked nagyon jó élményben volt részem: megnéztem a könyvek nyomán készült mesefilmet és fergetegesen szórakoztam vagy szipogtam. Ha nem írsz a könyvekről eszembe sem jut, nem vonzott.
    Most már el akarom olvasni a könyveket is.
    Szerinted meglelem őket itthon is valamelyik könyvesboltban, vagy marad a net?
    Jó , hogy olvasol te helyettem is...
    Berenice

    VálaszTörlés
  2. @Berencie: Örülök, hogy a film neked is ilyen élményt nyújtott, nekem is nagy kedvencem. És nem is írok róla többet, mert akkor csak ömlengek róla. :D
    Kérdésedre válaszolva, csak angol nyelven jelent meg a könyv, ahol én lakom, ott a boltokban angol nyelven, csak 1-2 könyv van, általában a bestsellerek (Twilight és társai), ezért én azt mondanám, hogy marad a net. Bookline-on csak az első részt lehetett kapni, mikor néztem, és extra drágán, úgyhogy ha teheted, a bookdepositoryt ajánlom. Legutóbb ott még egész emberi ára volt.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d