Ugrás a fő tartalomra

William Joyce: Toothiana, Queen of the Tooth Fairy Armies (Toothiana, A Fogtündérek hadseregének királynője)

Hogy akadtam rá:  Az Öt legenda (Rise of the Guardians) film ezen alapul.

Sorozat: A The Guardians 3. része.

Úgy általában az egészről: Miután az Őrzők – Éjfény, a szellemfiú, aki hősiesen legyőzte Pitch-et az Aranykor Nagy Csatájában, Ombric, az utolsó atlantiszi varázsló, a nevelt lánya, Katherine, Északi, az orosz tolvaj, aki jó útra tért, Nyúl, a világ legöregebb lénye, aki a mindenség egyensúlyáért felelős – legyőzték Pitch-et a legutóbbi csatájukban, beköszöntött a béke. Santoff Claussen gyerekei már csak egy rossz álomként kezelik a történteket, vígan felfedezik a világot a Nyúl barlangjai segítségével és önfeledten játszanak. Az Őrzők úgy gondolják, hogy Pitch-nek vége, ezért elhatározzák, hogy beszélni fognak a Holdbéli Emberrel a további terveikről, hogy építhessenek még több mágikus várost, és csodát vihessenek a Föld többi gyerekeinek. Igen ám, de Katherine nem tudja a fejéből kiverni Pitch-et, aki a lánya elvesztése miatti fájdalomtól menekült el az előző harcuk során. És Katherine mindennél jobban vágyik egy apa szeretetére, aki annyira elszánt, mint Pitch a lánya iránt. Bár Katherine nem akarja beismerni, hogy egyfajta furcsa kötődést érez Pitch iránt, Éjfény mégis megtudja, mikor a lány Álombeli Könnyeiben olvas. Vajon Pitch tényleg eltűnt? És vajon milyen sors vár Katherine-re?
A Legfiatalabb William egy Harcos Tojáson
Jelenleg ez az utolsó megjelent kötet a The Guardians sorozatból és ez a legjobb. Annyira másabb, mint az eddigi részek, és annyira, de annyira a hatása alá vont, hogy még engem is meglepett, hogy ez mesekönyv. A történet most valamennyire hasonlít azért az eddigiekre, újabb relikviát találunk meg, és csakúgy, mint az előző részben, ehhez sem kellett nagy rejtélyes kalandokon át eljutni, inkább az számított, hogy kinél van, aki nem más, mint Toothiana, a Fogtündér. És itt is, ez a relikvia inkább csak képvisel valami értéket, amiről William Joyce beszélni akar, nem pedig egy varázserejű tárgy. Aki látta a filmet, az tudja, hogy Fogtündér a gyerekkori emlékeket őrzi, és erről szól javarészt Fog háttértörténete is: hogy gyerekkorunkban megvannak olyan értékeink, amik fontosak lennének az életben, a szeretet, az odaadás, az elfogadás, és egyfajta ártatlanság, és hogy szépen lassan felnőve, hogy veszítjük el ezt. Néha viszont szükségünk van egy kis emlékeztetőre, hogy ne térjünk le a helyes útról, és hogy ne okozzunk saját magunknak csalódást, ne váljunk azzá, akivé nem szerettünk volna.

Fogtündér igen szomorú és tragikus – talán eddig ez volt a legkegyetlenebb háttértörténet – múltján kívül a könyv azért is sötétebb hangulatú, mert mindegyik szereplőnket megkísérti a sötétség, és dönteniük kell, méghozzá helyesen. Északi, Ombric, Éjfény és Nyúl úgy gondolják, hogy Pitch-nek meg kell halnia azért, amit tett, és nem fogják vissza magukat, ha éppen kínozni kell valakit információért. Igen, jól olvastátok. Nyilván nem erőszakos, véres kínzásról van szó, de felnőtt szemmel látható, hogy ez bizony annak a helyettesítése, és hogy a hőseink nem etikusan járnak el. Mi ebből a tanulság? Miért van szükség ilyenre is mesekönyvben? Mert a hősök, főleg a való világban, nem azok, akiknek makulátlan tiszta a szívük, akik soha nem vétenek hibákat, és akiknek soha nincsenek kétségeik, hanem akik képesek helyrehozni a dolgokat, és akik felállnak és küzdenek tovább legyőzve saját magukat és tanulva a saját hibáikból. És én azt vallom, hogy az ilyen hősök inkább követendő példák, bármennyire is lázadjanak ezért a szülők, akik tiltakoznak eme könyv ellen, mert ők a reális hősök, ő hozzájuk érezzük magunkat közel, hiszen mi is hibázunk, de legalább látjuk, hogy van még remény, hogy helyesen cselekedjünk.

„Düh vagy bánat vagy gyűlölet vagy bosszú miatt, sőt rideg, számító logika miatt, mind meg akarták őt ölni. Sötét felismerés volt ez.”

Katherine és a Himalájai Óriás Lúdja
Ezek mellett a változásról szól a könyv: mind Éjfény, mind Katherine ráébred arra, hogy bizony minden gyerek felnőtt lesz jó esetben. Éjfény halhatatlan, és mióta kiszabadult a több száz éves kínzó fogságából Katherine lett az élete értelme, de Katherine felnő, és Éjfénynek szembe kell néznie azzal, hogy mi lesz, ha el kell búcsúznia a lánytól. (Hozzáteszem, ha ezt meg meri tenni William Joyce, egy hónapig sírni fogok.)

Katherine-nek szintén szembe kell nézni azzal, hogy lassan felnő. Nem elég, hogy eddig is kissé magányosnak és elveszettnek érezte magát, ez továbbra is fennáll, és egyre jobban hiányoznak neki a vérszerinti szülei. Vajon mit örökölt tőlük? Vajon mennyire határoz meg minket, hogy kik a szüleink? És bár teljesen logikátlan és nem jogos, mégis teljesen emberi reakció, Katherine dühös, hogy meghaltak, és itt hagyták őt egyedül. Viszont most, hogy Őrző lett – ami egy felelősségteljes feladat és gyönyörű párhuzam a felnövésre – egyre távolabb kerül a gyerekektől, és William Joyce zseniálisan használja a jeleneteket, ahol Katherine se a gyerekekhez nem érzi közel magát, de a felnőtteket is elkerüli, mert onnan is kilóg.

„Belefáradtam a küzdelembe, gondolta [Katherine]. Nem akarok felnőni.”

Mr. Qwerty új formája
Katherine szülő problémáját és az apa utáni vágyakozását, és a felnövés és az Őrzőség terhét, megfejeli Joyce még azzal is, hogy mennyire megérti a lány Pitch-et, és hogy mennyire vágyik pont arra a szeretetre, amit Pitch tudna adni. Ez egy olyan csábító ajánlat, mindkét szereplő részéről, aminek mindketten próbálnak ellenállni más és más okokból és mindketten közel járnak a szakadék széléhez. Pitch küzdelme önmagával, a képességével, hogy tud szeretni, az volt az, ami igazán szívbe markoló volt, és amitől végképp beleszerettem a karakterébe.

„– Ez az egyetlen hibám – folytatta Pitch. – Érzek. Emberi érzelmeket. Ez az egyetlen gyengepontom.”

Joyce még mindig mesterien játszik a fantasy elemek és a való világbeli problémák párhuzamba állításával. Éjfény fegyvere, ami könnyekből táplálkozik, már az előző részben is csodálatos gondolatok forrása volt, ez itt sincs másképp:

„A holdfénysugár egyre világosabb lett, mert a bánat és a félelem, amit legyőzünk, hatalmas fegyver.”

Éjfény és az Álom Könny
És ezek mellett a Fogtündér háttértörténetében is látunk valami nagyon érdekeset: Hogy milyen az az ember, aki sekélyes, akinek hiába adunk millió esélyt a változásra, hiába segítünk neki, hiába szeretjük, hiába bocsátunk meg neki, semmit nem ért meg belőle. Itt egy új gonoszt hoz be ezzel Joyce, a Fogtündér ősellenségét, a Majom Királyt, akiben csak a gyűlölet és egyéb rossz emberi érzelmek maradtak, így annyira nem ember már, hogy a külsején is megmutatkozik.

William Joyce ismét hozta az elvárt színvonalat, habár elgondolkodtató és kicsit komolyabb kötet lett, mint az eddigiek. Szívhez szóló mese ez az emlékekről, a változásról, a felnövésről, és hogy milyen fontos mindig megtalálni a jó dolgokat az életben.

A hőseink: Katherine, Fogtündér, Északi, Éjfény, Nyúl és Ombric. Teljes méretért kattints a képre! :)
A gonoszok: Pitch, A Rémálmok Királya, Félelemlények, Majom sereg, A Majom Király. Teljes méretért kattints a képre! :)
Az illusztrációk a könyvből származnak, ízelítő gyanánt tettem fel, tehát jóval több található meg benne. A rajzoló maga William Joyce.

Kedvenc karakter: Katherine, Éjfény, Északi, Nyúl, Pitch, Anyatermészet

Ami kifejezetten tetszett: a mondanivaló, a világ, PITCH, A FÜGGŐVÉG

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Atheneum Books

Kiadás dátuma: 2012. október 2.

Oldalszám: 240 oldal

Megjegyzések

  1. Szia Gigi!
    Olvaslak Kedves azóta is, csak nem fűzök megjegyzést a bejegyzésekhez...
    Ma hála neked nagyon jó élményben volt részem: megnéztem a könyvek nyomán készült mesefilmet és fergetegesen szórakoztam vagy szipogtam. Ha nem írsz a könyvekről eszembe sem jut, nem vonzott.
    Most már el akarom olvasni a könyveket is.
    Szerinted meglelem őket itthon is valamelyik könyvesboltban, vagy marad a net?
    Jó , hogy olvasol te helyettem is...
    Berenice

    VálaszTörlés
  2. @Berencie: Örülök, hogy a film neked is ilyen élményt nyújtott, nekem is nagy kedvencem. És nem is írok róla többet, mert akkor csak ömlengek róla. :D
    Kérdésedre válaszolva, csak angol nyelven jelent meg a könyv, ahol én lakom, ott a boltokban angol nyelven, csak 1-2 könyv van, általában a bestsellerek (Twilight és társai), ezért én azt mondanám, hogy marad a net. Bookline-on csak az első részt lehetett kapni, mikor néztem, és extra drágán, úgyhogy ha teheted, a bookdepositoryt ajánlom. Legutóbb ott még egész emberi ára volt.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú