Ugrás a fő tartalomra

Cressida Cowell: Hiccup The Viking Who Was Seasick (Hablaty, a viking, aki tengeribeteg volt)

Hogy akadtam rá: Cressida Cowell rajongó vagyok.

Úgy általában az egészről: Nagyon régen élt egy kicsi és magányos viking, aki a Hablaty névre hallgatott. Míg a többi viking nagydarab volt és erőszakos, Hablaty udvarias és óvatos, ezért nem igazán tudott beilleszkedni. Nem mellesleg pedig Hablaty félt a pókoktól, a dörgéstől és attól, hogy jövő kedden ki kell utaznia először a tengerre. Márpedig egy vikingnek nem szabad félnie semmitől, így Hablaty nem is olyan biztos benne, hogy ő maga viking-e.

Ez a kis 30 oldalas képeskönyv nem más, mint az Így neveld a sárkányodat előzménye, ugyanis miután ezt megírta Cressida Cowell, ebből alakította ki a híres sorozatát. Itt jelenik meg először Hablaty és Pléhpofa bonyolult apa-fia kapcsolata, és a vikingtörzs nagy elvárásai és kissé értelmetlen világszemléletük. Akik sárkányokra vágynak, azokat ki kell ábrándítanom, ugyanis itt még ők nem voltak sehol.

Egyszerű kis mesekönyv, mégis imádtam, nincs benne csavaros történet, se nem túl hosszú, viszont szórakoztató és humoros, és kisebb gyerekeknek tökéletesen megfelel. (Tudom, hogy angol nyelvű, de nincs olyan nehéz szókincse, hogy egy-egy szülő ne tudja gyorsan lefordítani.) Ha már gyerekmese van benne itt egy aranyos dalocska/vers, amit a vikingek énekelnek. És a hangulathoz nagyon sokban hozzájárul a társsorozatától nagyon különböző színes és szép illusztrációk. Valahogy ez a rajzolási forma nekem jobban tetszett, mint ami az Így neveld a sárkányodatban van, sokkal élethűebbek és aranyosabbak a figurák, gondolom, a célközönség miatt.

Az üzenet megszokott, egyszerű, mégis olyan szívmelengető: az igazi bátorság az, hogy félünk, de ennek ellenére mégis megtesszük, amit kell. Hablaty pedig igazi kis hőssé válik a történet végére.

Bár nem egy nagy történet, mégis azt mondom, hogy Hablaty kedvelőknek kötelező, vagy pedig a fiatalabb korosztálynak tökéletes bevezető ebbe a sorozatba. 

Kedvenc karakter: Hablaty

Ami kifejezetten tetszett: a mondanivaló

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Hodder Children's Books

Kiadás dátuma: 2001. február 15. (eredeti: 2000. június 15.)

Oldalszám: 30 oldal

Honnan: saját, papírpéldány

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige