Cressida Cowell: How to Seize a Dragon's Jewel (Így szerezd meg egy sárkány ékkövét)

Hogy akadtam rá: Az első részből van film.

Sorozat: Az Így neveld a sárkányodat 10. része.

Úgy általában az egészről: Egy év telt el azóta, hogy fény derült Hablaty Rabszolga Jelére, és ezért száműzték őt. Azóta járja a vadont a Sárkány Ékkő után kutatva, ami az egyetlen mentsvára az embereknek a sárkányokkal folytatott háborúban, ám sehogy sem bukkan rá még a térkép alapján sem. De Hablatynak megnehezíti a dolgát, hogy mind az emberek, mind a sárkányok vadásznak rá: a bérgyilkos, akit a fiú után küldenek nem más, mint a saját édesanyja, és a sárkányok közül is egy különösen kegyetlen Háromfejű Gyilkos Árnyék ered a nyomába, aki olyan szenvedélyesen utálja az embereket, mint Dühös, a forradalmat vezető sárkány.

"Bátorság. Neked, kedves olvasó, bátorságra lesz szükséged, hogy tovább olvass."

Ezek a sorok köszöntenek ennek a kötetnek az elején, és valahogy tényleg, sikerült elérnie Cowellnek, hogy egy elég szomorkás és sötét hangulatú részt írjon, pedig még mindig egy humoros meséről van szó. Csak hogy éppen Hablaty felnőtt, ahogy már az előző részekben figyelmeztetett minket az előszó, és ráadásként már háborúról és rabszolgaságról szól ez a rész, és noha mellőzi a véres részleteket, mégis érződik a reménytelenség és a szomorúság a sorok között.

"Nem minden történetnek van boldog befejezése…"

Cowell ezt a reménytelenséget zseniálisan úgy hangsúlyozza, hogy Hablatyén kívül még két másik szereplő történetét is megismerjük, és ahogy elmesélik neki (és nekünk) ezeket azt látjuk, hogy a történetek negatívan értek véget, és azok, akik szereplői voltak ezeknek a meséknek annyira elvesztettek mindenféle reményt, hogy nem is gondolnak arra, hogy valaha valami jó is történhet velük. De mivel a kötet főmondanivalója, hogy mindig van remény, hogy mindig megéri folytatni az utunkat és küzdeni, természetesen ez a két szereplő kap egy-egy fajta boldog befejezést, ezzel (remélhetőleg) előrevetítve, hogy a mi kedves Hablatyunk is így fog járni, bár a kötet végén nagyon rosszul áll a helyzete.

A kötet fő motívuma a reménytelen helyzetben való túlélés, és ezt csak hangsúlyozza a háború és a rabszolgák börtöne, ahol játszódik a történet nagy része. A rabszolgák feladata, hogy Alvinnak megtalálják a Sárkány Ékkövet, amire eddig még senki nem bukkant rá, de mivel a szabadságukat ajánlották érte, ezért reménytelenül ássák fel a nagy síkságot. Több szereplő pedig elkeseredetten keres valakit, hiába diktálják azt az észérvek, hogy biztosan meghaltak, mivel persze, ez gyerekkönyv, ezért ezeknek is úgy-ahogy jó vége lesz. Viszont Cowell azért bemutatja, hogy sajnos az élet néha igazságtalan, és nem elég, ha az ember kitart és reménykedik.

"De néha a legbátrabb dolog, amit egy hősnek tennie kell nem az, hogy szörnyekkel harcoljon, vagy túljárjon a halál vagy a boszorkányok eszén, hanem, hogy szembenézzen a saját tettei következményeivel."

A másik nagy témája a könyvnek a tetteink következménye és az ezekkel való szembenézés. Már az előző kötetekben is Hablatynak szembe kellett néznie azzal, hogy ő indította el a háborút, ami mostanra már az egész világot lerombolta, ezt most összeköti Hablaty még régebbi tetteivel, vagyis olyan ellenségek kerülnek elő, és tesznek keresztbe neki, akikre nem is számítana. Ezzel is hangsúlyozza Cowell, hogy bármit teszünk, lehet, nem látjuk előre, de hatással lesz az életünkre. Hablatyot pedig szembeállítja Takonypóc példájával, akiről még a kötet végén sem tudjuk meg, hogy melyik oldalt választja, hogy megtanulta-e a leckéjét, de mindenesetre szembe kell neki is néznie a múltbéli dolgaival.

Ami még felmerül témaként, ha már forradalom van, hogy fontos megkérdőjelezni a társadalom dolgait, és mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mi a helyes, mert igenis kell változtatni a társadalom rossz szokásain. Bemutatja, hogy ha valami mellett elsétálunk és úgy teszünk, mintha nem létezne, de mi nem veszünk benne részt, attól még valahol ugyanúgy hibásak vagyunk, hiszen kiállhatnánk a bántalmazottakért. És bár Hablatyot azért, mert megkérdőjelezi a tradíciókat, az elején kinézik, sőt még száműzik is, a végére már hősként tekintenek rá, és bár nem mindenki áll mellé, mégis érezzük, hogy elindult valamiféle változás a vikingek felfogásában.

A karakterek közül most Camicazi tündökölt, akinek a jeleneteit mindig nagyon olvastam, de most különösen szembetűnt, hogy mennyire a nőgyűlölő témák kifigurázása ő, vagyis amit a férfi szereplők szoktak mondani a nőknek, azt ő teszi ezt a férfiakkal/fiúkkal. ("Te csak egy fiú vagy!" "Szükséged van arra, hogy megvédjelek!") És nagyon szépen játszik Cowell a tipikus "jajj, ez neked, te lány, túl veszélyes helyzet, a hősnek egyedül kell mennie, lányok oda nem jöhetnek" dologgal, ugyanis Camicazinak a veszély a kedvenc dolga és jól meg is mondja Hablatynak a magáét, mikor biztonságba "parancsolják."

Amit még nagyon élveztem ebben a könyvben, az a romantika kezelése. Cowell eddig is ügyesen bánt a témával, hogy nem úgy ábrázolta, hogy csak egy igaz szerelem létezik egy ember életében, de ehhez most hozzátette Vallhalarama és Pléhpofa kapcsolatát, ahol a két fél nem akarja egymást megváltoztatni, nem állítja úgy be, hogy a szerelemért meg kell változni.

A családi kapcsolatok, ahogy már megszokott, erőteljesen jelen vannak, és bár Hablaty és az apja között is van pár szívszorító és szívmelengető jelenet, mégis most Hablaty és az anyja közötti kapcsolaton van a hangsúly. Aki esetleg látta a második mozifilmet, na, ők innen merítettek alapanyagot, és be kell valljam, ami a filmben nem tetszett, hogy milyen egyszerűen intézik el az anya távollétét, itt azzal ellentétesen nagyon jól feldolgozta Cowell Hablaty érthető dühét. Vallhalarama, Hablaty anyja, egy nagyon jól összerakott karakter, az olyan anya, aki nehezen tudja kimutatni a szeretetét, és él benne a kalandvágy, aki nem az a tipikus otthonülő háziasszony, és ezért is volt olyan keveset Hablaty életében, amit persze, nagyon megbánt. Komplex és nagyon megindító a kapcsolatuk, és pont ez az, amit a mozivásznon úgy hiányoltam.

Ez a kötet is olyan, mint a többi, humoros, könnyed, de mégis elgondolkodtató és roppant szórakoztató és izgalmas egy kis mesekönyvhöz képest. Bár nincs olyan kínzó függővége, mégis olyan borzalmas lehetőséget lógat be elénk Cowell jóslatokkal és az eddigi prológusokkal és epilógusokkal, amitől elfacsarodik a szívem, és tudni akarom, hogy mi lett a sárkányok sorsa.

"Egy Fogatlan nélküli világ (…) Nem, túlságosan szörnyű volt arra gondolni."

Kedvenc karakter: Hablaty, Fogatlan, Alvin, Camicazi

Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a humor

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Little, Brown Books for Young Readers

Kiadás dátuma: 2014. április 22. (eredeti: 2012. október 1.)

Oldalszám: 296 oldal

Honnan: saját, papírpéldány, születésnapi ajándék