Fú, ez az év de gyorsan elrepült! Sajnos így visszanézve az egész évemre egy "majd belekezdek, majd megcsinálom" felfogás volt jellemző, és addig tologattam a dolgaimat, hogy mire észbe kaptam, eljött az év utolsó napja.
Olvasásilag is úgy érzem, hogy megint alul teljesítettem, csak 70 könyvet olvastam idén, viszont azt hiszem, hogy az akadályozó tényezők mellett ez is szép eredmény lett, és reménykedem, hogy jövőre is sikerül legalább valamennyit olvasnom és folytatnom a blogot. Bár, ha-ha, tudom, idén inkább angolul olvastam (58 könyvet), és ezzel nem minden olvasómnak kedvezek, de ígérem, jövőre nekiesek az idén összegyűjtött magyar könyvkupacomnak is. (Magyarul amúgy csak 12 könyvhöz volt szerencsém. Lassan már nem is tudom, mi az a magyar nyelv.)
Ahhoz képest, hogy molyon mindig meghirdetem a sorozatos kihívásomat, ahol arra buzdítom az embereket, hogy kezdjenek bele minél több sorozatba, hiszen engem már eltemetnek, valahogy se tavaly, se idén nem sikerült annyit olvasnom, mint szoktam. Idén 9 sorozatba kezdtem bele, és 4-et fejeztem be, és összesen 2 recenziós példányról írtam posztot.
Na, de lássuk idén témák szerint, milyen jó könyvek kerültek a kezembe! Romantikus könyvekből, tavaly 2 lett kedvenc, idén végre már 3, ami haladás, főleg, hogy mennyire tudnak engem meghatni a romantikus szálak. Az év idei legnagyobb meglepetése, hogy Veronica Roth könyve is bekerült ide, pedig az elején mennyire gyűlöltem ezt a sorozatot!
A következő kategória a komoly témákat érintő könyvek, ami nem feltétlenül realista regényeket takar, de minden regénynek valamiféle komor hangulata van. Tavaly 9 könyvhöz volt szerencsém, idén 8-hoz, ebből 3 gyermekkönyv. (Nem hiába, Sally Nicholls még mindig zseniálisan ért ahhoz, hogyan törje ripityára az olvasó szívét gyerekkönyvekkel, bele se merek gondolni, felnőtt könyvekkel mihez kezdene.)
A disztópiák és a poszt-apokaliptikus történetek még mindig nagy kedvenceim, és bár tavaly csak 2 jó könyvhöz volt szerencsém, idén már 6-hoz, bár egy kis csalással, ugyanis a Homestuck "csak" képregény. (Bár még mindig fújtatok, ha valaki szerint ezzel a médiummal nem lehet rendes történetet elmesélni.)
Az utolsó kategória, a fantasy, a főelemem, mert imádok mindenfajta mitológiát, folklórt és ezek átdolgozásait. Tavaly 10 könyv került ebbe a kategóriába, ami jól szerepelt, idén szintén 10, legalább tartom a szintet. :D Ebből 9 gyerekmese (!) és 1 felnőtt könyv, ami azt jelenti, hogy az én lételememből, az ifjúsági fantasyból idén egyetlen jót sem olvastam.
A 10 legnépszerűbb poszt idén:
10. Ann Redisch Stampler: Afterparty
9. Andrew Hussie: Homestuck 1-3. - ha-ha, de jó ezt itt látni. :)
8. Julianna Baggott: Burn
7. Amy Reed: Crazy
6. Kass Morgan: Day 21
5. Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma
4. Rachel Klein: The Moth Diaries
3. Kass Morgan: The 100
2. Veronica Roth: A hűséges
1. Cassandra Clare: Mennyei tűz városa
És azt hiszem, idén ellentmondtatok annak a megállapításomnak, hogy a magyar posztokra van nagyobb igény. :) Bár látszik, hogy amiből film készült és bestseller sorozat, azokat nem lehet a dobogóról leverni.
1. A legrosszabb könyv: Idén, bár nem olvastam sok kimagaslóan jó könyvet, annyi rossz sem akadt a kezembe, úgyhogy csak egy igazi jelöltem van erre a posztra: Kass Morgan: Day 21, ami csak egy összehányt valami, mivel az írónő csak szerződésre írta meg ezt előre elkészített vázlat alapján. A legrosszabb mégis az, hogy egy logikus döntés, egy értelmes és hihető párbeszéd sincs benne, és olyan távol áll sajnos a tévésorozattól, mint Makó Jeruzsálemtől.
2. A legrosszabb író: Az előző ponthoz kapcsolódóan Kass Morgan lett itt is a nyertes. Van, aki képes fanficszerű könyveket írni élvezetesen, neki még a szavak kiválasztása sem igazán megy. (Bár ilyen rémes regényötlet mellett, lehet, nem kéne annyira őt hibáztatni.)
3. Legrosszabb női főszereplő: Minna (Lauren Oliver: Rooms), mert bár tragikus, megerőszakolt figurának kéne látnunk, és nem zavarna, ha negatív/szerethetetlen hős lenne, mégis alig kidolgozott, és amennyit látunk belőle, idegesítő. Féltékeny a saját lányára, de ami még jobb, mikor majdnem meghal a gyereke, az első gondolata az, hogy sosem lesz pasija, és hogy nem tudott aznap maszturbálni.
4. Legrosszabb férfi főszereplő: Zsír (Erin Jade Lange ugyanezen című regényéből), akinek bár a problémája érdekes lett volna, ha jól van bemutatva, de csak sírt és sírt. Unalomból akart öngyilkos lenni, meg persze, mert a barátai akkor szeretik, ha megöli magát. (Logika, neki nem sok van.) Arról ne is beszéljünk, hogy mindenki szereti, nagyon tehetséges, annyi pénze van, amivel egész Magyarországot is megvehetné, de csak sííííííír.
5. Legrosszabb gonosz karakter: Drakula, a legnagyobb csalódás számomra idén. Egy gyermeki aggyal megáldott piti bűnöző, semmi más.
6. A rosszabb drámai/sírós jelenet jelenet: Laurie Halse Anderson amúgy nagyon ért a drámai és szívszorító történetek megírásához, de az idei könyve, a The Impossible Knife of Memory, nagyon leszerepelt nálam. A végén, egy túlerőltetett, túl nyálas, túl összecsapott jelenet fogad minket, ami leginkább azt az érzést keltette, hogy "jajj, nekem kell valami szomorút is ebbe írnom." Mondanom sem kell, hogy nálam nem érte el a kívánt hatást.
7. A legrosszabb párosítás: A The 100 sorozatból bármi, tényleg. Kapunk Glass/Luke-ot, ahol a pasi meg akarja ölni a lányt, mert azt megerőszakolták, de a lány totál szerelmes marad a pasiba. Kapunk Wells/Sashát, ahol a lány egy idegen kém, de a pasink beleszeret két másodperc alatt. Kapunk Bellamy/Clarke-ot, ahol Bellamy képtelen elfogadni, hogy a 16 éves Clarke-nak nem volt annyi politikai befolyása, hogy megmentse a fiú előző szerelmét, és ezért morcos. Kapunk Wells/Clarke-ot, ahol a fiú csak pár ezer embert ítélt halálra, hogy Clarke-ot ne végezzék ki egy év múlva, hanem csak... egy hónap múlva? Wells és a logika köszönőviszonyban sincsenek.
1. A legjobb könyv: Na, ez már nehezebb döntés volt, mint az előző társa, mert jó pár elgondolkodtató, gyönyörűen megírt könyvet sikerült kiválasztanom, de azt hiszem, mégis az idei év nyertese Rachel Klein: The Moth Diaries. Tökéletes modernizált Drakula történet, ami pont, hogy a klasszikus ellentéte, míg ott a modern ember, tudományos világképébe von be természetfeletti gonoszt, itt a természetfeletti gonoszt már oly nagyon megszokott olvasót kavarja meg az írónő. Míg a Drakulában mindenki kimagyarázta a dolgokat hétköznapi indokokkal, itt a főhős a rejtélyes, gyanúsan összefüggő rémtettek és halálesetek között egyből természetfelettit keres. Emellett pedig a gyönyörűen szól még a felnövéstől való félelemtől, az elnyomott szexuális vágyakról, és hogy milyen önmagunkkal harcban lenni.
2. A legjobb író: Andrew Hussie, kérdéses volt ez egyáltalán? :D Hussie, bár ingyen és bérmentve írja a történetét, sikerült valami maradandót alkotnia a Homestuckkal, noha nem ez az első írása, ahol a műfajok határait tolja ki és keveri össze. A Homestuck, nem csak, hogy egy képregény-játék-zene-videó mix, de emellett egy szövevényes, jól felépített történet, igazi, hús-vér - és LMBT - karakterekkel. Nem mellesleg pedig arról szól, hogy milyen felnőni, milyenek a változó emberi kapcsolatok, és mindezt úgy csinálja, hogy minimum 10 oldalaként sírjon az ember.
3. Legjobb női főszereplő: Pressia, a Tiszták trilógiából, ahogy előlépett a lapokon, egyből megkedveltem, és noha vannak hibái és nincs szuper ereje, mégis kitartott a saját ideái mellett, megőrizte végig a kedvességét egy lehetetlen világban.
4. Legjobb férfi főszereplő: Dave Strider (Homestuck), noha az elején úgy voltam vele, hogy John a kedvencem (és mai napig szeretem azt az esetlen, naiv kis mamlaszt), Dave karakteríve nagyjából a végére ért, és annyira jól lett ábrázolva, hogy menthetetlenül beleszerettem. A történet elején még csak egy magát menő csávónak előadó fiú, aztán ahogy megtudjuk, milyen rossz gyerekkora volt, és előjönnek a problémái, az olvasó egyre jobban megszeretheti. Imádtam, hogy a fő karakterdrámája az volt, hogy mindig másodiknak érezte magát, sosem hősnek, sosem elégnek, és a végén bizonyíthatta, hogy de, igen, a szíve mélyén egy hős. *elmegy a sarokba sírni*
5. Legjobb női (mellék)szereplő: Calliope (Homestuck). Kezd egy kicsit egyhangúvá válni a listám, de nem nagyon érdekel. :D Amikor leváltották a négy főhőst, azt hittem, unni fogom a sorozatot, hiszen sokak szerint annyira felesleges volt ennyi karaktert behozni. De aztán találkoztam az elbűvölő Calliopéval, akinek a kiléte elég nagy spoiler, - de a mű mivolta miatt nem igazán szokás jelölni a spoilereket -, és hiába futottam bele már abba, hogy ő kicsoda, ugyanúgy imádtam a történet. Calliope története is tragédiába fullad, kié nem, de mégis egy végtelenül önzetlen és kedves lány, amitől még inkább fura, hogy imádom.
6. Legjobb férfi (mellék)szereplő: Karkat (Homestuck). Ő az abszolút favorit szereplőm, aki első ránézésre bunkó, de igazából csak mindenkit távol tart magától. Nem meglepően van elég személyes problémája, amivel könnyű azonosulni, és hiába morcos és üvöltözik sok mindenkivel, a szívét-lelkét beleadja a dolgokba, hogy segítsen másokon.
7. Legjobb gonosz karakter: Lord English (Homestuck), aki az elején egy elég egysíkú, mindent el akar pusztítani típusú gonosz, aztán persze, hogy jön egy csavar, és hogy ne imádnám ezt a kis gonosztevőt, bár bevallom, kb. az összes gonosz szereplőt lehetne Homestuckból jelölni, mégis Lord English halála fájna a legjobban.
8. A legjobb drámai jelenet: Mondhatnék nyolcezer jelenetet a Homestuckból, de inkább hagyjunk valamit jövőre is, ezért a Burn befejezése nyeri el ezt a helyet. Végig azt hittem, Baggott valami keserédes, de reménnyel teli, végül is boldog befejezést fog majd elénk tenni. Hát ennél nagyobbat ritkán tévedtem.
9. A legjobb párosítás: Ezzel megint bajban vagyok, mert vagy 60 shipem van Homestuckban, és azt hiszem, nem kéne felsorolnom az összeset. :D
A legjobb kánon páros címét ismét Pressia és El Capitan (Burn) érdemli ki, bár nem rózsaszín, mégis imádtam minden jelenetüket, és eléggé elszomorít, hogy soha többet nem olvashatok róluk. (Ugyanezen a szinten, csak hogy említsek Homestuckból is, dobogós még Calliope/Caliborn, mert igen, nekem ez elég kánon, elég az, ha szerelmes történeteket írogatnak egymásról.)
Hogy valami vidámabbat is említsek: Jack/Nadia (Kelley Armstrong: Nadia Stafford sorozat) volt majdnem az egyetlen olyan könyv, ahol imádtam a párost és már éveken át szurkoltam nekik, hogy összejöjjenek.
Nem kánon párosok közül idén említésre méltó a Laurie/Matt/Fen (Blackwelli históriák), amit nem szégyellek, hiába mesekönyv, nekem az olvasás nagy részét az dobta fel, hogy milyen jó kémia van a gyerekek között. És nem is hiába, mindkét írónő híres a szerelmi háromszögeiről, kár hogy ez meseregény, és ebből ketten rokonok... :(
Ernessa/Névtelen Narrátor (The Moth Diaries): Akár képzelete szüleménye Ernessa, akár nem, volt itt egy kis finom ellenségek közötti vonzalom.
Jaide/Scott (Hollow Creek Akadémia): Nem szégyellem, hogy a könyv egyik fénypontja itt is a saját kis shipjeim voltak olvasás közben, Jaide és Scott helyzete és viszonya egymáshoz a kedvencem (ki ne szeretné a főhős/gonoszféleség párosításokat), és azt hiszem, jelent valamit, hogy már három oldalt írtam egy fanfictionből, ami kettejükről szól.
Hogy szegény Homestuck se maradjon ki a végére, a 60 shipem közül John/Karkat az, amit kiemelnék, mert annyira, de annyira bolyhos és rózsaszín érzéseket tudnak bennem kelteni. John az örökös optimizmusával és kedvességével tökéletes ellentét Karkat önutálatának és cinizmusának.
És ezzel zárom az idei évet -a tévésorozatos poszt holnapra várható, ha valakit érdekel -, és mindenkinek olvasásban gazdag, Boldog Új Évet Kívánok! :) Amint van időtök/kedvetek, nyugodtan írjátok le, hogy nektek mik voltak 2014 legjobb könyvei, legnagyobb csalódásai, akár kategóriákként!
Olvasásilag is úgy érzem, hogy megint alul teljesítettem, csak 70 könyvet olvastam idén, viszont azt hiszem, hogy az akadályozó tényezők mellett ez is szép eredmény lett, és reménykedem, hogy jövőre is sikerül legalább valamennyit olvasnom és folytatnom a blogot. Bár, ha-ha, tudom, idén inkább angolul olvastam (58 könyvet), és ezzel nem minden olvasómnak kedvezek, de ígérem, jövőre nekiesek az idén összegyűjtött magyar könyvkupacomnak is. (Magyarul amúgy csak 12 könyvhöz volt szerencsém. Lassan már nem is tudom, mi az a magyar nyelv.)
Ahhoz képest, hogy molyon mindig meghirdetem a sorozatos kihívásomat, ahol arra buzdítom az embereket, hogy kezdjenek bele minél több sorozatba, hiszen engem már eltemetnek, valahogy se tavaly, se idén nem sikerült annyit olvasnom, mint szoktam. Idén 9 sorozatba kezdtem bele, és 4-et fejeztem be, és összesen 2 recenziós példányról írtam posztot.
Na, de lássuk idén témák szerint, milyen jó könyvek kerültek a kezembe! Romantikus könyvekből, tavaly 2 lett kedvenc, idén végre már 3, ami haladás, főleg, hogy mennyire tudnak engem meghatni a romantikus szálak. Az év idei legnagyobb meglepetése, hogy Veronica Roth könyve is bekerült ide, pedig az elején mennyire gyűlöltem ezt a sorozatot!
Crazy, A hűséges, Rumble |
Jessie Lamb testamentuma, Crazy, The Moth Diaries, The Lost Girls, Close Your Pretty Eyes, All Fall Down, Rumble, Season fo Secrets |
The Girl with All the Gifts, Burn, A hűséges, Homestuck 1-3. |
10. Ann Redisch Stampler: Afterparty
9. Andrew Hussie: Homestuck 1-3. - ha-ha, de jó ezt itt látni. :)
8. Julianna Baggott: Burn
7. Amy Reed: Crazy
6. Kass Morgan: Day 21
5. Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma
4. Rachel Klein: The Moth Diaries
3. Kass Morgan: The 100
2. Veronica Roth: A hűséges
1. Cassandra Clare: Mennyei tűz városa
És azt hiszem, idén ellentmondtatok annak a megállapításomnak, hogy a magyar posztokra van nagyobb igény. :) Bár látszik, hogy amiből film készült és bestseller sorozat, azokat nem lehet a dobogóról leverni.
A Legrosszabbak avagy a Rémálom díj győztesei
1. A legrosszabb könyv: Idén, bár nem olvastam sok kimagaslóan jó könyvet, annyi rossz sem akadt a kezembe, úgyhogy csak egy igazi jelöltem van erre a posztra: Kass Morgan: Day 21, ami csak egy összehányt valami, mivel az írónő csak szerződésre írta meg ezt előre elkészített vázlat alapján. A legrosszabb mégis az, hogy egy logikus döntés, egy értelmes és hihető párbeszéd sincs benne, és olyan távol áll sajnos a tévésorozattól, mint Makó Jeruzsálemtől.
2. A legrosszabb író: Az előző ponthoz kapcsolódóan Kass Morgan lett itt is a nyertes. Van, aki képes fanficszerű könyveket írni élvezetesen, neki még a szavak kiválasztása sem igazán megy. (Bár ilyen rémes regényötlet mellett, lehet, nem kéne annyira őt hibáztatni.)
3. Legrosszabb női főszereplő: Minna (Lauren Oliver: Rooms), mert bár tragikus, megerőszakolt figurának kéne látnunk, és nem zavarna, ha negatív/szerethetetlen hős lenne, mégis alig kidolgozott, és amennyit látunk belőle, idegesítő. Féltékeny a saját lányára, de ami még jobb, mikor majdnem meghal a gyereke, az első gondolata az, hogy sosem lesz pasija, és hogy nem tudott aznap maszturbálni.
4. Legrosszabb férfi főszereplő: Zsír (Erin Jade Lange ugyanezen című regényéből), akinek bár a problémája érdekes lett volna, ha jól van bemutatva, de csak sírt és sírt. Unalomból akart öngyilkos lenni, meg persze, mert a barátai akkor szeretik, ha megöli magát. (Logika, neki nem sok van.) Arról ne is beszéljünk, hogy mindenki szereti, nagyon tehetséges, annyi pénze van, amivel egész Magyarországot is megvehetné, de csak sííííííír.
5. Legrosszabb gonosz karakter: Drakula, a legnagyobb csalódás számomra idén. Egy gyermeki aggyal megáldott piti bűnöző, semmi más.
6. A rosszabb drámai/sírós jelenet jelenet: Laurie Halse Anderson amúgy nagyon ért a drámai és szívszorító történetek megírásához, de az idei könyve, a The Impossible Knife of Memory, nagyon leszerepelt nálam. A végén, egy túlerőltetett, túl nyálas, túl összecsapott jelenet fogad minket, ami leginkább azt az érzést keltette, hogy "jajj, nekem kell valami szomorút is ebbe írnom." Mondanom sem kell, hogy nálam nem érte el a kívánt hatást.
7. A legrosszabb párosítás: A The 100 sorozatból bármi, tényleg. Kapunk Glass/Luke-ot, ahol a pasi meg akarja ölni a lányt, mert azt megerőszakolták, de a lány totál szerelmes marad a pasiba. Kapunk Wells/Sashát, ahol a lány egy idegen kém, de a pasink beleszeret két másodperc alatt. Kapunk Bellamy/Clarke-ot, ahol Bellamy képtelen elfogadni, hogy a 16 éves Clarke-nak nem volt annyi politikai befolyása, hogy megmentse a fiú előző szerelmét, és ezért morcos. Kapunk Wells/Clarke-ot, ahol a fiú csak pár ezer embert ítélt halálra, hogy Clarke-ot ne végezzék ki egy év múlva, hanem csak... egy hónap múlva? Wells és a logika köszönőviszonyban sincsenek.
Az év legjobbjai:
1. A legjobb könyv: Na, ez már nehezebb döntés volt, mint az előző társa, mert jó pár elgondolkodtató, gyönyörűen megírt könyvet sikerült kiválasztanom, de azt hiszem, mégis az idei év nyertese Rachel Klein: The Moth Diaries. Tökéletes modernizált Drakula történet, ami pont, hogy a klasszikus ellentéte, míg ott a modern ember, tudományos világképébe von be természetfeletti gonoszt, itt a természetfeletti gonoszt már oly nagyon megszokott olvasót kavarja meg az írónő. Míg a Drakulában mindenki kimagyarázta a dolgokat hétköznapi indokokkal, itt a főhős a rejtélyes, gyanúsan összefüggő rémtettek és halálesetek között egyből természetfelettit keres. Emellett pedig a gyönyörűen szól még a felnövéstől való félelemtől, az elnyomott szexuális vágyakról, és hogy milyen önmagunkkal harcban lenni.
2. A legjobb író: Andrew Hussie, kérdéses volt ez egyáltalán? :D Hussie, bár ingyen és bérmentve írja a történetét, sikerült valami maradandót alkotnia a Homestuckkal, noha nem ez az első írása, ahol a műfajok határait tolja ki és keveri össze. A Homestuck, nem csak, hogy egy képregény-játék-zene-videó mix, de emellett egy szövevényes, jól felépített történet, igazi, hús-vér - és LMBT - karakterekkel. Nem mellesleg pedig arról szól, hogy milyen felnőni, milyenek a változó emberi kapcsolatok, és mindezt úgy csinálja, hogy minimum 10 oldalaként sírjon az ember.
3. Legjobb női főszereplő: Pressia, a Tiszták trilógiából, ahogy előlépett a lapokon, egyből megkedveltem, és noha vannak hibái és nincs szuper ereje, mégis kitartott a saját ideái mellett, megőrizte végig a kedvességét egy lehetetlen világban.
4. Legjobb férfi főszereplő: Dave Strider (Homestuck), noha az elején úgy voltam vele, hogy John a kedvencem (és mai napig szeretem azt az esetlen, naiv kis mamlaszt), Dave karakteríve nagyjából a végére ért, és annyira jól lett ábrázolva, hogy menthetetlenül beleszerettem. A történet elején még csak egy magát menő csávónak előadó fiú, aztán ahogy megtudjuk, milyen rossz gyerekkora volt, és előjönnek a problémái, az olvasó egyre jobban megszeretheti. Imádtam, hogy a fő karakterdrámája az volt, hogy mindig másodiknak érezte magát, sosem hősnek, sosem elégnek, és a végén bizonyíthatta, hogy de, igen, a szíve mélyén egy hős. *elmegy a sarokba sírni*
forrás |
forrás |
7. Legjobb gonosz karakter: Lord English (Homestuck), aki az elején egy elég egysíkú, mindent el akar pusztítani típusú gonosz, aztán persze, hogy jön egy csavar, és hogy ne imádnám ezt a kis gonosztevőt, bár bevallom, kb. az összes gonosz szereplőt lehetne Homestuckból jelölni, mégis Lord English halála fájna a legjobban.
8. A legjobb drámai jelenet: Mondhatnék nyolcezer jelenetet a Homestuckból, de inkább hagyjunk valamit jövőre is, ezért a Burn befejezése nyeri el ezt a helyet. Végig azt hittem, Baggott valami keserédes, de reménnyel teli, végül is boldog befejezést fog majd elénk tenni. Hát ennél nagyobbat ritkán tévedtem.
9. A legjobb párosítás: Ezzel megint bajban vagyok, mert vagy 60 shipem van Homestuckban, és azt hiszem, nem kéne felsorolnom az összeset. :D
forrás |
Hogy valami vidámabbat is említsek: Jack/Nadia (Kelley Armstrong: Nadia Stafford sorozat) volt majdnem az egyetlen olyan könyv, ahol imádtam a párost és már éveken át szurkoltam nekik, hogy összejöjjenek.
Nem kánon párosok közül idén említésre méltó a Laurie/Matt/Fen (Blackwelli históriák), amit nem szégyellek, hiába mesekönyv, nekem az olvasás nagy részét az dobta fel, hogy milyen jó kémia van a gyerekek között. És nem is hiába, mindkét írónő híres a szerelmi háromszögeiről, kár hogy ez meseregény, és ebből ketten rokonok... :(
Ernessa/Névtelen Narrátor (The Moth Diaries): Akár képzelete szüleménye Ernessa, akár nem, volt itt egy kis finom ellenségek közötti vonzalom.
Jaide/Scott (Hollow Creek Akadémia): Nem szégyellem, hogy a könyv egyik fénypontja itt is a saját kis shipjeim voltak olvasás közben, Jaide és Scott helyzete és viszonya egymáshoz a kedvencem (ki ne szeretné a főhős/gonosz
Hogy szegény Homestuck se maradjon ki a végére, a 60 shipem közül John/Karkat az, amit kiemelnék, mert annyira, de annyira bolyhos és rózsaszín érzéseket tudnak bennem kelteni. John az örökös optimizmusával és kedvességével tökéletes ellentét Karkat önutálatának és cinizmusának.
És ezzel zárom az idei évet -
Szia Gigi!
VálaszTörlésÓóóóó, de nagy örömet szereztél most ezzel a posztoddal, mert végre látom, hogy nem vagyok egyedül a világon, aki nem csak shippeli a Caliborn/Calliope párost, de egyenesen canonnak tartja! :D Meg egyébként is, sajna a Homestuck minden szinten veri nálam az évben olvasott összes olvasmányt, úgyhogy nem csodálom, hogy a legjobbak között ott figyel majdnem mindenhol neked is. Nekem mondjuk az alfa srácok (mármint Jake-ék) elég unalmasak lettek, kivéve talán Dirket és Roxy-t, de Caliborn mindenért kárpótolt, teljesen igazad van, őt egyszerűen nem lehet nem szeretni.:D Amúgy végigolvastam angolul, és mivel nem mindenhol értettem, ezért úgy döntöttem, hogy most kezdem elölről, de a fene se fog várni a magyar fordításra... Amúgy előre rettegek attól, hogy Hussie milyen véget szán a Homestucknak... na jó, eleve rettegek attól, hogy véget ér, még nem állok rá készen, hogy elengedjem:D
Ja, igen, egyébként én voltam az, aki a Homestuckos posztodhoz is írt, és miattad kezdtem el olvasni, amiért legmélyebb hálám, és most is muszáj volt kommentelnem, mert hát na, bár sok értelmes dolgot nem tudtam hozzászólni, de általában nálam a Homestuck amúgy is csak fansikolyt vált ki (és néha honkolást, környezetem nagy "örömére").
Szóval köszi még egyszer a posztot és utólag is Kellemes Karácsonyt és Boldog Újévet kívánok neked!:)
Puszi: Zillah
@Zillah: Jajj, te jó ég! :D Most itt vigyorgok a kommented hatására! Először is Kellemes Ünnepeket Neked is. :)
VálaszTörlésMásodszor meg, jajj, úgy örülök, hogy tetszik a Homestuck, bónusz, hogy valaki végre olvasta a "környezetemben," sajnos az angol fandommal nem vagyok jó viszonyban, szóval senkivel sem szoktam beszélni róla. Persze, én is csak sikoltozni tudok, meg sírni - jajj, a múltkori frissítés, amikor Roxy megmentette Rose-t, teljesen kikészített -, de jó tudni, hogy más is szenved/élvezi. :D
Igazából gondoltam, hogy mindenhova Homestuckot írok, de azért szerettem ám más könyveket is, de annyira kifejezhetetlenül jó, és a karaktereket annyira megszerettem, ah. :D Bár azért gondolom, hogy sok olvasóm alig várja, hogy vége legyen, és valami más is megjelenjen a toplistáimban.
Én nagyon tartottam az alfa gyerekektől, (sőt már a trolloktól is) főleg, hogy ugye úgy voltam vele, hogy ezt már láttuk, és milyen unalmas lesz őket nézni, ahogyan elkezdik a játékot, de a trolloknál nagyon tetszett, hogy mennyire másabbak az embereknél, főleg a társadalmuk miatt, meg megszerettem a szereplőket is. (Kivéve Terezit, komolyan őt, meg az őseit-utódjait utálom csak.) Az alfákkal sincs nagy bajom, de a béták közelebb állnak a szívemhez, és az alfák idejében, ahogy láttuk, hogy mi lett volna abban az univerzumban a bétákkal, ha felnőnek, aww, az volt szívmelengető és szívszorító, főleg, hogy mindenféle erő nélkül meg játékszerep nélkül is hősök lettek. (Szóval igen, ott az kötött le.) Egyedül Jake az, aki kilóg a sorból, örülök, hogy van ilyen esendő, emberi karakter, de jajj, nagyon emlékeztet valakire a környezetemből, szóval kicsit személyes sértésnek vettem, amit Jane-nel csinált.
Caliborn, hát annyira imádom őt! :D Amúgy az olvasók egy fele teljesen kiakadt azon, amikor Caliborn/Calliope utalások voltak a giga szünet után, de hát előtte is erről volt szó, hogy direkt a testvérükhöz hasonló párt keresnek, nem tudom, min lepődtek meg. (De néha annyira fel tudom magam húzni a fanok reakcióján, hogy inkább nem is olvasom őket, csak van, amikor elém kerül.)
A végéről meg: Annyira kiakadtam a Game Overen, főleg mert arra számítottam, hogy vicces Calibornos dolog lesz, bár tartottam, hogy mi lesz Johnnal, erre... Hussie letarolt mindenkit. És valahogy hiába indult el John most átírni a múltat, nem hiszem, hogy happy end lesz, - őszintén ehhez a sztorihoz nem illene mindenki él, mindenki boldog véget kap befejezés -, viszont akkor is rettegek, hogyan fogja még darabokra törni a szívemet Hussie. És vajon mikor lesz vége? Az ütemezett frissítések januárig vannak, és utána elvileg már jön az endgame... Túl közelinek érzem.
BÚÉK! Be kell vallanom, hogy nálad nem sok ismerősbe botlottam, ami azt jelenti, hogy ha határokat akarok feszegetni (márpedig idén elképzelhető, hogy akarok), akkor nálad szabad a rablás. :) További sok jó élményt kívánok! :)
VálaszTörlés