Ugrás a fő tartalomra

Helena S. Paige: Egy lány belép a bárba

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Sorozat: Egy lány belép... 1. része. (Megjegyzés: ez inkább csak tematikus sorozat.)

Úgy általában az egészről: Otthon állsz a fehérneműs fiókod előtt és azon gondolkozol, milyen bugyit vegyél fel, ugyanis a legjobb barátnőddel ma pasizni indultok. Bármi mellett is döntesz, Melissa egyedül hagy téged és kénytelen vagy egymagadban neki vágni az éjszakai életnek és összeszedni egy egyéjszakás kalandot.

Néha vannak olyan napjaim, amikor nem tudok semmit olvasni, ami megerőltető agymunkát igényel, és ilyenkor bevallom, szoktam pornókat böngészni. Nem hívnám ezt erotikus regénynek, mert története nincs, és én jobb szeretem az erotika jelzőt meghagyni az olyan írásoknak, ahol nem csak a szexen van a hangsúly.

Ez a kis rövid kötet leginkább éjszakai unaloműzőnek készült, de valahogy nekem ott sem nagyon bizonyított. A kivitelezés ötletes, hiszen itt az olvasó választhatja ki a saját kalandját, és tudom, hogy ez újdonságnak számíthat a magyar piacon (kiadott könyvben még nem találkoztam ilyennel), de az erotikus válaszd a saját utad típusú történeteknek külön weboldala is van, és már elég régóta léteznek. (És igen, belefutottam már ilyen történetben az internet rengetegében.) Szóval mivel engem nem nyűgözött le ez az újfajtasága, így nem nyert ezért plusz csillagot.

Nem a legrosszabb könyv ez a világon − bár nem mondanám, hogy megéri az árát −, de kifejezetten egyszer olvasható, mert nem használja ki rendesen a saját egyediségének kereteit. Egy átlagos válaszd a saját utad történetben több fajta úton haladhatunk, és nagyon másfajta történeteket kaphatunk, és többször választhatunk, ez lenne a fő lényege az egésznek. Itt jobban megvan kötve az olvasó keze, bármit választunk az elején, ugyanoda lyukadunk ki, és egy pár kör után rájövünk, hogy nincs itt mégsem akkora szabadság, mint egy ilyesfajta történetbe kéne lennie. Amondó vagyok, az írónő jobban járt volna, ha ír pár novellát és egy kötetbe összefoglalja, mert akkor legalább azt kapja az ember, amit elvár.

A másik nagyon zavaró tényező az volt, hogy ez egy pornó könyv, és mint tudjuk, a pornó furcsa is lehet. Legalábbis nekünk. Mert az alapszabály, hogy mindenkinek más dolgok pedzegetik az érdeklődési körét, amikről az ember nyíltan nem igazán beszél mindenkinek, de a neten sok mindent megtalál, ahol nem kell furcsának éreznie magát. Na már most persze, hogy vannak nagyon durva szexuális dolgok, amik veszélyesek, etikátlanok és a többi, de ami csak nekünk fura, mert nekünk taszító, azt nem kéne leszólni. És persze, mondhatjuk azt, de hát ez csak egy erotikus fantázia, nem kell az írónak mindenkinek megfelelni, és ez igaz is. Mégsem kell pont egy pornó történetben leszólni valakinek a szexuális dolgát, főleg amitől annyira sztereotipnek és bántónak tűnik az írónő. Úgy gondolja, hogy heteroszexuális férfi nem élvezhet anális szexet, és ezt ezzel a gyönyörű mondattal bizonyítja, ha az olvasó úgy dönt, hogy belemegy:

"Na neee! Megbolondultál??? Ki van zárva! Szégyelld magad!"

És akkor elérkeztünk ahhoz a részhez, ahol a női olvasó kipróbálhatja nővel is az egyéjszakás kalandot. Ennek először külön örültem, mert végre nem kellett szembenéznem azzal, hogy sokan a heteroszexualitást tartják az egyetlen elfogadható normának. Aztán ez az öröm el is tűnt, ahogy elolvastam azt a bizonyos szex jelenetet: tipikus sztereotip leszbikus pornó, ahol a nők finomak, lágyak puhák, míg a férfiak durvák. Amivel alapjáraton nem lenne baj, de már annyiszor olvastam ezt a klisét, hogy a hajamat tépem tőle, de ami igazán zavart az az írónő megjegyzése:

"Lehet, hogy lefeküdtél egy nővel, és még élvezted is, de arról szó sincsen, hogy mostantól átálltál a másik oldalra…"

Persze, mindenki magát címkézik, ahogy jólesik neki, de bármilyen médiában különösen káros az az ábrázolás, hogy nem létezik biszexualitás. És ha a főhős annyira ráélvezett erre a nőre, ahányszor ezt az író leírta, nagyon kétlem, hogy hetero lenne… Ettől és ahogy az egyéb szexuális dolgokat kezeli, úgy jött le nekem, hogy az író inkább csak szeretne minél több embernek eleget tenni, és átsüt mögüle, hogy ő miket utál és vet meg, amivel viszont pont az ellenkező hatást éri el, mint szeretne.

Ha már inkább a szexen lenne a hangsúly, akkor kicsit több szexualitásra és forróbb hangulatra számítottam. Mivel karakterizálás és semmiféle történet nincs, ezért unalmas volt olvasni, ahogy a főhős tétovázik, mire eljut egy olyan pontra, ami a kötet lényege lenne. És… hát fogalmazzunk úgy, olvastam ennél érzékibb leírásokat is. A fogalmazás elég egyszerű, a szex jelenetek pedig enyhén összecsapottak, valahogy úgy érzem, hogy az írónő egy-két délután alatt összehozta ezt.

Összességében nem egy rossz regény, akinek újdonság az interaktív erotikus történet, még élvezheti is, de vannak ennél sokkal jobb minőségű sztorik is.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: az ötlet, és hogy egyáltalán kiadtak ilyet itthon

Ami nem tetszett:az enyhén sértő részek, nem használja ki a műfaj adottságait

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: -/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Libri

Kiadás dátuma: 2014. (eredeti: 2014. február 27.)

Oldalszám: 232 oldal

Honnan: kölcsön

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige