Cressida Cowell: How to Betray a Dragon's Hero (Így áruld el egy sárkány hősét)

2014. december 3., szerda

Hogy akadtam rá: Az első részből van film.

Sorozat: Az Így neveld a sárkányodat 11. része.

Úgy általában az egészről: Több száz évvel ezelőtt Holnap szigetén egy csodálatos királyság állt, egészen addig, amíg a király meg nem ölte a saját a fiát, II. Hablatyot, ezzel egy szörnyű átkot szórva el. A király megbánva bűnét, eldöntötte, hogy soha többé nem lehet ilyen uralkodó a földön, amíg valaki jobb ember nem lesz nála, ezért a Király tíz ereklyéjét csapdákkal teli helyekre rejtette el. Csak az lehet a következő király, aki megtalálja mind a tíz ereklyét, és a Végítélet 12. napján a Holnap szigetére ezeket elviszi. Sok imposztor próbálkozott már, de az ősi Őrzőket senki nem tudja átverni.

Most pedig a vikingeknek mindennél jobban szükségük van egy királyra, ugyanis II. Hablaty sárkánya, Dühös porig égetett minden falut és kirobbantotta a sárkányok és emberek közötti háborút. Egy reményük van csak, hogy megállítsák őt: A Sárkány Ékkő, amivel az egész sárkányfajt el lehet törölni. De csak a király tudja használni ezt a mágikus ereklyét a koronázása után. Hablaty szülei úgy gondolták, hogy megtalálják a fiúknak − a jogos örökösnek − az összes Elveszett ereklyét, amit Alvin ellopott. Addig pedig hősünknek nyugton kéne ülnie, ám Hablatyot nem ilyen fából faragták. Egy segélykiáltást követve, Takonypócot, a személyes ellenségét találja meg, és mivel hisz a második, illetve sokadik esélyekben, ezért megmenti a fiút, ám ezzel Camicazi életét veszélyezteti, ugyanis Alvinék elkapják a lányt.

Ez már az utolsó előtti rész, és a prológusban Hablaty is figyelmeztet minket, hogy nehéz történet ez, és a kalandjai utolsó négy napját meséli el az utolsó két kötet, így számíthatunk rá már az elejétől, hogy valami veszett nagy függővéggel fogjuk magunkat szembetalálni. (Ami csak attól lesz rosszabb, hogy az írónő betegsége miatt határozatlan ideig eltolódik a befejező kötet megjelenése.)

Már a nyolcadik résztől említettem, hogy felnőtt, megváltozott ez a mese, és valahol az olvasó közönséggel együtt cseperedett fel Hablaty és nőtt meg a történet tétje is. Mégis ugyanúgy elvarázsolt a történet ezen szelete is, és ugyanúgy megnevetetett, habár ebben a részben inkább a szomorúságon van a hangsúly. Bár a nyolcadik rész volt az, ami igazán megríkatott, itt egyszerűen csak végig olyan nyomott hangulat uralkodik, mivel a hőseink most vannak a legsötétebb és legelkeseredettebb helyen.

Ezt a hangulatot csak fokozza, hogy a főmotívum most ebben a részben nem más, mint − ahogy a cím is mutatja − az árulás, és bár a kötet megjelenése előtt sokan tippelgettek ki lesz az áruló, Cowell úgy oldotta meg a helyzetet, hogy még jobban szíven ütött, mint gondoltam. Nem csak egyszerűen Hablatyot árulják el, sokkal súlyosabb szerepe van az önmagunkhoz és a saját ideáinkhoz való hűségnek.

A másik főbb téma, hogy minden fejlődéshez szükséges a fájdalom és a szenvedés, hogy muszáj az embernek nehéz dolgokon átesni ahhoz, hogy megedződjön és erős legyen. És hogy szélsőséges körülmények között jövünk rá, hogy igazából mire is vagyunk képesek, mennyit bírunk ki. Ehhez csatlakozik az, hogy az egész történet háttere egy háború, amit Cowell nem fél kihasználni, hiába meseregény ez. Látjuk, hogy az örökös feszültség, az élet-halál harc, hogyan változtat meg embereket, milyen hatással van rájuk, mint pl. az eddig mindig nyugodt és békés Halvér is milyen dühös (és esetleg gonosz) is tud lenni. Mindezekkel ellentétben pedig a már megszokott módon a pozitív oldalt a remény képviseli, főleg a második esély és a megbocsátás, amit Takonypóc karakterével dolgoz fel az írónő.

Bár hosszú ez a kötet, mégis csak néhány szereplő kap színteret, ami leginkább kimerül most Hablatyban, Halvérben és Takonypócban. Hablaty rájön újra és újra, hogy miért is küzd, rájön, hogy a vezetőknek szörnyű dolgokat is kell tennie, és ezek között a nehéz döntések között kell manővereznie. És eközben pedig az anyjával építi ki jobban a kapcsolatát, Valhallarama kénytelen szembenézni azzal, hogy talán nem kéne óvnia a széltől is a fiát, hiszen már felnőtt, és engednie kell, hogy a saját lábára álljon, ami nem mindig mehet könnyen egy szülőnek.

Takonypóc az, aki elég sokat szerepel, és jobban megismerhetjük, főleg, hogy mennyire hasonlított egy bizonyos régi történelmi személyiségre, Grimbeardre név szerint, és ezzel remekül párhuzamot von közte és Hablaty között. Mindketten hasonlóak, mindketten "rossz időben születtek," Hablaty túl fejlett gondolkozású ehhez a változó világhoz még így is, Takonypóc pedig túl tradicionális és mindketten tragikus sorsnak néznek elébe, ha a múlt valamennyire is enged következtetést levonni. Takonypóc karakterét rendesen kidolgozta Cowell, végre meglátjuk, mi állt az annyi évi zaklatás mögött, aminek Hablatyot kitette, és bár nem lesz tipikus, tökéletes hős, pont a hibáitól lesz tökéletes karakter.

Az utolsó előtti kötet ebben a sorozatban inkább az olvasó érzelmeire hat, elénk lebegteti a szörnyű vég lehetőségét, hogy minden sárkány kipusztul, és hiába meseregénnyel van dolgunk, ami egyfajta biztonságérzetet nyújt, Cowell képes ezt is megrengetni egy kicsit. Mondanom sem kell, hogy a falat kaparom a folytatásért. :)

Kedvenc karakter: Hablaty, Fogatlan, Halvér, Alvin

Ami kifejezetten tetszett: a történet

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Little, Brown and Company

Kiadás dátuma: 2014. szeptember 16. (eredeti: 2013. szeptember 26.)

Oldalszám: 416 oldal

Honnan: saját, papírpéldány, születésnapi ajándék

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.