Elég sok Anita Blake kötet van, így azt hiszem, lemondok arról, hogy egyenként mindről írjak. A sorozat első kötetei még szépen megmaradtak nekem is, de kb. a 7-es résztől egybeolvadtak. Sajnálom az AB fanokat, akiket ezzel megbántok. Fogjuk egyszerűen a memóriámra, és tisztázzuk, én AB fan vagyok, bár nem teljesen elfogult, de imádom LKH világát.
Szóval, akkor egy rövid szösszenet Anita Blake világáról. Mint ahogy említettem, imádom LKH világát, írásmódját, Anitát mint karaktert (az elején legalábbis). Volt oka, hogy megszerettem a könyvet. Szerintem ez volt életem első 18-as könyve, amit kezembe vettem. Szerettem, hogy reális (viszonylag), Anita sem volt mindenható és igenis kifogyhat a lőszere a fegyveréből. Az elején még nem teljesen állta a vámpírok tekintetét, és mindig emlékeztette magát, hogy ne nézzen közvetlen egy vámpír szemébe. És ő maga így is a rettegett vámpírhóhér volt. De telt az idő, szerelmek jöttek-mentek (vagy inkább már szeretők), és Anita egyre erősebb lesz, és kezd egy igazi Mary-Sue-ra hasonlítani (Mary-Sue = a fanfictionökben a legtöbbször az íróról mintázott felettébb erős, szép, okos stb. karakter, akibe mindenki szerelmes, és persze ő a legtökéletesebb).
A történet tényleg a hatodik résznél egy stílus váltáson megy át. Most már inkább Anita magánéletén van a hangsúly. Akit az izgalmas nyomozások érdekeltek csak ebben a sorozatban, az lehet, nemsokára leteszi ezt a könyvet. Ismerek pár ilyen embert is, habár én kitartok a mi kis halottkeltőnk mellett, és végigkísérem életét, amíg Laurell K. Hamilton írja.
Valamelyik régebbi bejegyzésemben írtam, hogy előnye a sorozatnak, hogy megszerettük a szereplőket. Hát igen, itt jön ez elő. A 7. részt még kedvelem, bár látszik, hogy Anitának már feletébb különös és erős képességei lesznek, de ezt a részt még mindig szerettem, és nagyon is jónak tartom, sőt a 8-at is. A 9. pedig nekem maga volt a mennyország, ugyanis LKH külön az Edward fanoknak írta *előkapja az Edwardos zászlóját*. Ráadásul az Obszidián Pillangóban Anita maga mögött hagyja a pasijait, így ezen sem kell aggódnunk, és a történet azt hiszem, a csúcspontja az egész sorozatnak. Magát a főgonoszt is nagyon megkedveltem benne, ez azért pozitív pont LKH-nál. (Ugyanis imádom a "gonosz" karaktereket, de valahogy a hamiltoni világban egyik sem fogott meg annyira, hogy megszeressem.)
Ami a 9. rész után jön, az maga a nagy visszaesés, vagy inkább szint süllyedés. A 10. rész rettenetesen unalmas volt, és csak a vége, az utolsó pár izgalmas rész (a skizo főgonosz) dobta nálam az "elmegy" kategóriába. A 11. rész szerintem borzalmas volt (bár tudok olyat, akinek nagyon tetszett, szóval ennyit az én ízlésvilágomról). A 12. rész pedig már tényleg nem szólt másról (legalábbis nekem) hogy a szex micsoda hatalom is ebben a sorozatban/világban. Ez a rész azért már valamivel jobban tetszett, legalább a gyilkosságok miatt. A 13. részt nem adták ki magyarul, én pedig eddig nem voltam olyan jó angolos, hogy nekiálljak, de már csak idő kérdése. A 14. rész volt az első olyan Anita Blake könyv... amit nem tudtam elolvasni egyből. Általában azért egyszerre elolvastam, ezt kénytelen voltam letenni, és közben elolvastam két másik könyvet is, míg rávettem magam a folytatásra. Romlott a színvonal, vagy csak én nem bírom az ennyire erotikus könyveket. És hogy Anita magában hordoz ilyen-olyan vérállat típus, de persze ő kivételes nem változik át... végleg elvette a kedvemet. De nem adom fel, reménykedem még...
Nos akkor a kötetek, amit egy kalap alá vontam, egy kis ízelítő fülszöveggel és pont(y)ozással:
Anita Blake napjai eddig sem voltak eseménytelenek, de mióta kifejezetten szoros szálak fűzik Jean-Claude-hoz - St. Louis vámpírmesteréhez -, az élete bonyolultabb és veszélyesebb, mint valaha. Anitának rá kell döbbennie, hogy vannak dolgok, melyektől még Jean-Claude is fél. Ilyen például az öreg és hatalmas vámpírokból álló Tanács, melynek tagjai most eljöttek, hogy kielégítő magyarázatot kapjanak társuk halálára.
Hivatását tekintve Edward fejvadász. Mindegy, hogy milyen szörnyről van szó, neki csak az a fontos, hogy a hajsza minél hosszabb és véresebb legyen.
Hat hónap telt el azóta, hogy Anita utoljára találkozott Richarddal és Jean Claude-dal. Hat hónap férfiak nélkül. Hat hónap döntések nélkül. Hat hónap tele veszéllyel. Mert Anita a testén viseli mind a vámpír, mind a vérfarkas jelét, és amíg a triumvirátus újra össze nem áll, addig mindhárman sebezhetők.
St. Louis-ban sorra halnak meg a sztriptíztáncosnők, a bizonyítékok pedig nem egy, hanem hét sorozatgyilkos felé mutatnak, egészen pontosan hét vámpír felé, akik élén egy renegát vámpírúr áll. Anitát is bevonják a nyomozásba, és neki is lát a tettesek kézrekerítésének, ám egyre inkább úgy tűnik, hogy egyedül nem fog boldogulni. Könnyen lehet, hogy Jean-Claude, a város vámpírura és a vérleopárd Micah mellett még keserű exszeretője, Richard segítségét is igénybe kell vennie. Anita nyomozását állandó gyanakvás kíséri, ráadásul közben meg kell küzdenie erőteljes, pusztító vágyaival, valamint vámpírokkal, vérfarkasokkal és alakváltókkal, aminek eredményeként a vámpírvadász új és eleddig saját maga előtt is ismeretlen magasságokat és mélységeket fedez fel.
A történet: 4/5 pontból
St. Louis-ban fellép a világhíres vámpír balett-társulat. A nagy eseményre rengeteg vámpírúr érkezik, pomme de sang jelölteket hozva magukkal Anitának, akinek energiaháztartása az ardeur miatt egyre csökken. És ha ez még nem lenne elég, úgy tűnik, teherbe is esett, a teszt pozitív. A lehetséges apák száma viszont majdnem ugyanannyi, mint a pomme de sang jelölteké. Ezzel egy időben a triumvirátus hatalma véletlen események során megerősödik, Anitát pedig több ízben is meglátogatja Minden Vámpírok Öreganyja, a sötét Marée Noire, aki minden jel szerint ébredezik…
A történet: 4/5 pontból
Természetesen a karakterekről a véleményem ugyanaz. Kedvenceim: Edward, Jean-Claude.
A borítókra panasz nem érkezhet, az Agave csodálatos munkát végez, bár az Obszidián Pillangó és a Lidérces Álmok színe kicsit meredek számomra.
Szóval, akkor egy rövid szösszenet Anita Blake világáról. Mint ahogy említettem, imádom LKH világát, írásmódját, Anitát mint karaktert (az elején legalábbis). Volt oka, hogy megszerettem a könyvet. Szerintem ez volt életem első 18-as könyve, amit kezembe vettem. Szerettem, hogy reális (viszonylag), Anita sem volt mindenható és igenis kifogyhat a lőszere a fegyveréből. Az elején még nem teljesen állta a vámpírok tekintetét, és mindig emlékeztette magát, hogy ne nézzen közvetlen egy vámpír szemébe. És ő maga így is a rettegett vámpírhóhér volt. De telt az idő, szerelmek jöttek-mentek (vagy inkább már szeretők), és Anita egyre erősebb lesz, és kezd egy igazi Mary-Sue-ra hasonlítani (Mary-Sue = a fanfictionökben a legtöbbször az íróról mintázott felettébb erős, szép, okos stb. karakter, akibe mindenki szerelmes, és persze ő a legtökéletesebb).
A történet tényleg a hatodik résznél egy stílus váltáson megy át. Most már inkább Anita magánéletén van a hangsúly. Akit az izgalmas nyomozások érdekeltek csak ebben a sorozatban, az lehet, nemsokára leteszi ezt a könyvet. Ismerek pár ilyen embert is, habár én kitartok a mi kis halottkeltőnk mellett, és végigkísérem életét, amíg Laurell K. Hamilton írja.
Valamelyik régebbi bejegyzésemben írtam, hogy előnye a sorozatnak, hogy megszerettük a szereplőket. Hát igen, itt jön ez elő. A 7. részt még kedvelem, bár látszik, hogy Anitának már feletébb különös és erős képességei lesznek, de ezt a részt még mindig szerettem, és nagyon is jónak tartom, sőt a 8-at is. A 9. pedig nekem maga volt a mennyország, ugyanis LKH külön az Edward fanoknak írta *előkapja az Edwardos zászlóját*. Ráadásul az Obszidián Pillangóban Anita maga mögött hagyja a pasijait, így ezen sem kell aggódnunk, és a történet azt hiszem, a csúcspontja az egész sorozatnak. Magát a főgonoszt is nagyon megkedveltem benne, ez azért pozitív pont LKH-nál. (Ugyanis imádom a "gonosz" karaktereket, de valahogy a hamiltoni világban egyik sem fogott meg annyira, hogy megszeressem.)
Ami a 9. rész után jön, az maga a nagy visszaesés, vagy inkább szint süllyedés. A 10. rész rettenetesen unalmas volt, és csak a vége, az utolsó pár izgalmas rész (a skizo főgonosz) dobta nálam az "elmegy" kategóriába. A 11. rész szerintem borzalmas volt (bár tudok olyat, akinek nagyon tetszett, szóval ennyit az én ízlésvilágomról). A 12. rész pedig már tényleg nem szólt másról (legalábbis nekem) hogy a szex micsoda hatalom is ebben a sorozatban/világban. Ez a rész azért már valamivel jobban tetszett, legalább a gyilkosságok miatt. A 13. részt nem adták ki magyarul, én pedig eddig nem voltam olyan jó angolos, hogy nekiálljak, de már csak idő kérdése. A 14. rész volt az első olyan Anita Blake könyv... amit nem tudtam elolvasni egyből. Általában azért egyszerre elolvastam, ezt kénytelen voltam letenni, és közben elolvastam két másik könyvet is, míg rávettem magam a folytatásra. Romlott a színvonal, vagy csak én nem bírom az ennyire erotikus könyveket. És hogy Anita magában hordoz ilyen-olyan vérállat típus, de persze ő kivételes nem változik át... végleg elvette a kedvemet. De nem adom fel, reménykedem még...
Nos akkor a kötetek, amit egy kalap alá vontam, egy kis ízelítő fülszöveggel és pont(y)ozással:
Anita Blake napjai eddig sem voltak eseménytelenek, de mióta kifejezetten szoros szálak fűzik Jean-Claude-hoz - St. Louis vámpírmesteréhez -, az élete bonyolultabb és veszélyesebb, mint valaha. Anitának rá kell döbbennie, hogy vannak dolgok, melyektől még Jean-Claude is fél. Ilyen például az öreg és hatalmas vámpírokból álló Tanács, melynek tagjai most eljöttek, hogy kielégítő magyarázatot kapjanak társuk halálára.
Amikor egy romantikus vacsorát a Jean-Claude titokzatos múltjából felbukkanó vámpírok zavarnak meg, Anita már sejti, hogy a dolgok hamarosan még rosszabbra fordulnak. Miközben a vámpírvadász a vérfarkasok falkájával is összetűzésbe keveredik, a város vérszívóit egy paranormális képességekkel rendelkező gyújtogató veszi célba, és ha Anita nem vigyáz, ez a tűz mindent elemészthet, ami fontos az életében.
A történet: 5/5 pontból
Amikor Anita megtudja, hogy volt szeretőjét, Richardot nemi erőszak vádjával letartóztatták Tennessee-ben, összehívja a csapatot. Egy ügyvéd és számos vámpír, no meg vérfarkas kíséretében érkezik meg a városba, hogy kiszabadítsa őt. Anita tudja, hogy a vérfarkas egy szörnyeteg, de abban is biztos, hogy nem követhette el a bűnt, amivel vádolják.
A zsaruk Myertonban korruptak, a trollok pedig, akiket Richard tanulmányozott, rettegnek. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ha Anita sokáig szimatol, akkor a városka vámpírmestere megtámadja őt és barátait. A helyi vérfarkasok sem látják szívesen az általa vezetett társaságot. Az idő szorít: a holdtölte előtt kell kiszabadítania Richardot, különben a bajok megállíthatatlanul sokasodni kezdenek...
A történet: 5/5 pontbólHivatását tekintve Edward fejvadász. Mindegy, hogy milyen szörnyről van szó, neki csak az a fontos, hogy a hajsza minél hosszabb és véresebb legyen.
Edward most Új-Mexikóba viszi Anitát, hogy segítsen neki egy problémás ügy felderítésében. Valami ismeretlen és titokzatos szörnyeteg vérszomjas zombikat gyárt az áldozataiból, ez pedig nem jelent túl sok jót a helyiek számára.
Új-Mexikó kietlen, sivatagos világába csöppenve Anita hamarosan az események sűrűjében találja magát. A rejtélyes gyilkosságok, ősi azték szertartások, vámpírok és farkasemberek között Anita már nemcsak az életéért küzd, hanem a józan eszéért is, hogy belőle ne válhasson olyan könyörtelen gyilkológép, mint Edward.
A történet: 6/5 pontból (igen, ilyet is lehet :))Hat hónap telt el azóta, hogy Anita utoljára találkozott Richarddal és Jean Claude-dal. Hat hónap férfiak nélkül. Hat hónap döntések nélkül. Hat hónap tele veszéllyel. Mert Anita a testén viseli mind a vámpír, mind a vérfarkas jelét, és amíg a triumvirátus újra össze nem áll, addig mindhárman sebezhetők.
De aztán egy emberrabló olyan ártatlanokat vesz célba, akiknek védelmére Anita felesküdött, így a vámpírvadásznak minden segítségre szüksége lesz, hogy megküzdjön vele. A triumvirátus tehát újra eggyé válik, és Anita képes lesz használni Richard és Jean-Claude emberfeletti erejét. Hallja a szívdobbanásukat. Ismeri a gondolataikat. érzi az éhségüket. Anitának most a saját testében lakozó szörnyeteggel is fel kell vennie a harcot, mert nem engedheti, hogy a mindennél erősebb vérszomj és vágy birtokba vegye az elméjét, eleméssze a lelkét.
A történet: 4/5 pontból
Hogy változik a világ. Anita Blake egykoron minden vámpír esküdt ellensége volt, most azonban társa Jean-Claude-nak, a vámpírúrnak és Micah-nak, az alakváltó leopárdnak. A szerelmi élete azonban nem áll meg itt. Nem is állhat. Anitát ugyanis - aki már korántsem annyira emberi, mint régen - egyszerre emészti a vámpírok vágya és a vérleopárdok éhsége. A vágyakat pedig ki kell elégíteni. Újra és újra.
Most azonban Jean-Claude-nak van szüksége rá. Legősibb leszármazottja elküldte gonosz és hatalmas követét St. Louis-ba, így Jean-Claude-nak és a klánjának védekeznie kell. Anita nem tudja, hogyan viszonyuljon a betolakodóhoz, ám hamarosan olyan próbákat kell kiállnia, amilyenekről nem is álmodott. Szenvedélye minden sötét erejére szüksége van ahhoz, hogy megmentse azokat, akiket szeret.
A történet: 3/5 pontbólSt. Louis-ban sorra halnak meg a sztriptíztáncosnők, a bizonyítékok pedig nem egy, hanem hét sorozatgyilkos felé mutatnak, egészen pontosan hét vámpír felé, akik élén egy renegát vámpírúr áll. Anitát is bevonják a nyomozásba, és neki is lát a tettesek kézrekerítésének, ám egyre inkább úgy tűnik, hogy egyedül nem fog boldogulni. Könnyen lehet, hogy Jean-Claude, a város vámpírura és a vérleopárd Micah mellett még keserű exszeretője, Richard segítségét is igénybe kell vennie. Anita nyomozását állandó gyanakvás kíséri, ráadásul közben meg kell küzdenie erőteljes, pusztító vágyaival, valamint vámpírokkal, vérfarkasokkal és alakváltókkal, aminek eredményeként a vámpírvadász új és eleddig saját maga előtt is ismeretlen magasságokat és mélységeket fedez fel.A történet: 4/5 pontból
St. Louis-ban fellép a világhíres vámpír balett-társulat. A nagy eseményre rengeteg vámpírúr érkezik, pomme de sang jelölteket hozva magukkal Anitának, akinek energiaháztartása az ardeur miatt egyre csökken. És ha ez még nem lenne elég, úgy tűnik, teherbe is esett, a teszt pozitív. A lehetséges apák száma viszont majdnem ugyanannyi, mint a pomme de sang jelölteké. Ezzel egy időben a triumvirátus hatalma véletlen események során megerősödik, Anitát pedig több ízben is meglátogatja Minden Vámpírok Öreganyja, a sötét Marée Noire, aki minden jel szerint ébredezik…A történet: 4/5 pontból
Természetesen a karakterekről a véleményem ugyanaz. Kedvenceim: Edward, Jean-Claude.
A borítókra panasz nem érkezhet, az Agave csodálatos munkát végez, bár az Obszidián Pillangó és a Lidérces Álmok színe kicsit meredek számomra.
én már nagyon szeretném a kezem közé kaparintani ezt a sorozatott... minden nap mikor hazajövök a suliból látom a megállónál lévő könyvesbolt kirakatába az összes (14) részt ^^ érdekesnek hangzik a történet bár ahogy leírtad lesznek unalmas részek, de ezek előfordulnak egy-egy hosszabb sorozatnál de ez csak ízlés kérdése :D
VálaszTörlésAttól még ajánlom a sorozatot. Egy ilyen végtelen sorozatnál tényleg előfordul egy-egy unalmasabb rész, de mivel ez a történet nagyjából sehova sem halad, csak szórakoztat, nem várunk el olyan nagy fordulatokat, csak egy izgalmas sztorit, itt megengedhető. Meg aztán, ami nekem nem tetszett, másnak meg pont az a kedvenc része. Szóval hajrá a sorozathoz. :)
VálaszTörlésSzia! Nem tudom mit tegyek, ugyanis szülinapomra megkaptam a 11. kötetet. Azt szeretném kérdezni, hogy szerinted elkezdjem-e olvasni, vagy nem lenne semmi értelme mert nem érteném a történetet.
VálaszTörlésBiztosan nem értenéd, ha nem olvastad elölről. Túl sok szereplő van benne, stb.
VálaszTörlés