Ugrás a fő tartalomra

Neil Gaiman: Sosehol


Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé… ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idôk, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó – a lány, akin segített – nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja. A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?

Hogy akadtam rá: Már Neil Gaiman fanatikusként vártam a következő könyvét, és nagy örömmel láttam, az Agave ismét megörvendeztet vele. Járkáltam az összes környékemen lévő könyvesboltba, de sehol sem volt. (Sosehol, jó kis vicc. :)) Aztán végül is megrendeltem az egyik könyvesboltban, bár elég furcsán néztek rám, ahogy győzködtem őket, tényleg ez a címe, de végül elhitték. :)

A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele.

Úgy általában az egészről: Ez a Neil Gaiman mű már a modern időkben játszódik, pontosan Londonban. Persze, az egész a metró állomásokra épül, és mi magyarok lehet, ezzel nem sokat tudunk kezdeni, de azóta, hogy olvastam, kifejezetten nagy örömmel utazok metrón (bár halálosan rettegtem eddig tőle, ki lehet nevetni :D).

Adott nekünk egy átlagos életet élő emberke (mondjuk így kezdődik jó pár fantasy), Richard, akinek (szerintem) rettenetes barátnője van, bár ő tökéletesen megvan elégdve vele. Sőt élete is jól alakul, úgy érzi, megvan mindene.

Ám egy napon egy vérző lányt talál az utcán, akinek segít, bár Jessica (az említett barátnő, vagyis jegyese, ha minden igaz) nagyon nincs oda a dologért, mert fontos vacsorára tartanak épp a főnökéhez. Richardot valamilyen oknál fogva nem érdekli, és haza viszi a lányt, miután az megkérte, hogy vigyék kórházba.

Majd két különös alak kezdi keresni a titokzatos lányt (Ajtót), Richard pedig segít neki, hogy megkeressen egy bizonyos de Carabas márkit. Miután ezt sikeresen végrehajtja, kezdődnek csak az igazi gondok. Richardot úgy tűnik, senki sem látja, se a taxisok, se a munkatársai, lakását pedig ki akarják adni. Egyszerűen mindenki elfeledkezett róla.

Ezt pedig Ajtó nagyon is jól tudta, ugyanis bocsánatot is kért előre Richardtól. Mert ugyebár Ajtó a Lenti London lakója, akit mi, átlag emberek elvileg nem láthatunk, vagy csak nagyon nehezen vesszük észre. Richard pedig elindul Ajtó után, hogy visszakaphassa életét, eközben pedig találkozik egy sor nagyon szerethető karakterrel: Anesztézia, A Vadász. Majd miután megtalálta Ajtóékat, csatlakozik hozzájuk, ugyanis a lány a szülei gyilkosát keresi. Ajtó édesapja naplójában pedig utalást talál Islingtonra, az angyalra, hogy őt kell megkeresni.

Lehet, hogy én olvastam keveset, ez előfordulhat, de engem kifejezetten meglepetésként ért a gyilkos kiléte. A könyv letehetetlen, szinte egy huzamban olvastam el (ahogy az iskola engedte:)). Imádtam a karaktereket, a mindig üzletelő de Carabas márkit és Mr. Croup és Mr. Vandemar figuráit is.

Kedvenc karakter: Richard, de Carabas márki, Mr. Croup és Mr. Vandemar

Ami kifejezetten tetszett: Az egész világ, az elfeledett dolgok helye a Lenti London, egyszerűen beleszerettem, ha lehet ilyet mondani. :) Amit még szerettem: a karakterek.

Ami nem tetszett: Olyan nem volt. :)

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, bár picit rózsaszín. Viszont az eredeti sorozatban is minden mindig rózsaszínben van megvilágítva, az egy kicsit zavaróbb.

Megjegyzések

  1. Tetszett az ismertető, este azthiszem elindulok és megveszem. Köszi a tippet.

    VálaszTörlés
  2. Óh, Neil Gaimant csak ajánlani tudom. :) Biztos tetszeni fog. :D

    VálaszTörlés
  3. jó de mi a sz*r az az ajtó?
    már bocs a csúnya beszédért

    VálaszTörlés
  4. "Majd két különös alak kezdi keresni a titokzatos lányt (Ajtót)," - Ha ebből a mondatból nem világos, akkor leírom szépen: Ajtó a lány, úgy hívják, ez a neve.

    VálaszTörlés
  5. Végülis ma sikerült megvennem a könyvet, tegnap sehol se találtam... Kicsit nehezen csípem el a hangulatát. Nekem is kicsit furcsa volt a név, hogy Ajtó... köszi még egyszer az ismertetőt

    VálaszTörlés
  6. Igazából megvan az ok rá, hogy miért "Ajtó" a neve. Nem csak egy átlag ember.

    VálaszTörlés
  7. Egyszerűen imádom Neil Gaimant! A Sosehol a nagy-nagy kedvencem!
    Jucus

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó a leírás, mindjárt megtetszett a könyv (:
    Amint lesz rá módom meg is fogom venni, de kerestem bookline-on,alexanrában,libre-ben de sehol sem találtam.
    Kérlek segíts, hol tudnám beszerezni?
    Nahyon köszönöm.
    Roni

    VálaszTörlés
  9. Szia!

    Az Agavénak van külön webboltja, ott mintha láttam volna. http://www.agavebolt.hu/

    Üdv

    Gigi

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm!!!
    Roni

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö