Ugrás a fő tartalomra

Neil Gaiman: Amerikai Istenek


Hogy akadtam rá: Egyik barátnőm elküldte (bevallom ebookban olvastam először) mondván, hogy tetszene nekem. Vannak benne modern istenek és jól megírt. Félig elolvastam, majd abbahagytam, mert a barátommal olvastam együtt, aztán már nem volt időnk rá. Végül is levadásztam egy könyvesboltban és úgy olvastam el.
















A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele.


Úgy általában az egészről: Végre itt van a sokak által várt nagyobb lélegzetű (összesen 373 oldalas) Neil Gaiman regény. Sokan panaszkodtak, hogy Gaiman nem tud rendes leírást készíteni, hogy nem elég kidolgozottak a művei. Nos, a jópár sikerszerző ír hasonlóan, de mindegy. Nekem elég volt az eddigi leírás mennyisége is. De itt van a Nagy Regény.

Adott nekünk egy börtönből épp szabaduló férfi, aki pénzérme trükköket tanul unalmában. Szimpatikus figura, a felesége várja otthon haza. Közben pedig rabtársai beszélnek a "viharról." Árnyékot (főhősünket) előbb kiengedik, de kiderül, hogy felesége meghalt, ahogy legjobb barátja is. (Éppenséggel együtt voltak - igen úgy -, amikor autóbalesetet szenvedtek.) Így még épp kapóra is jön egy bizonyos Szerda úr ajánlata, hogy dolgozzon neki.

Régen olvastam már nem emlékszem mindenre pontosan. A cselekmény kicsit lassúcska nekem, de nagyon is élvezhető. Fel-felbukkannak különböző istenek, akiket a hívő emberek "vittek magukkal" az Újvilágba, majd elfelejtették a régi hitüket, így az istenek kénytelenek az emberi világhoz alkalmazkodni. Régi egyiptomi halálistenek temetkezési vállalkozóként, akiknek Árnyék is dolgozik egy időre, más istennő utcalányként keresi a kenyerét, és nyer egy kis erőt. Eastern istennő pedig a húsvét elfeledett istene lenne. Nagyon tetszett, hogy Gaiman nem csak a híresebb isteneket szedte elő, hanem minden népnél kutakodott. Előkerülnek még indián legendabeli mennydörgésmadarak is, amikről eddig soha életemben nem hallottam, pedig szeretem a mitológiát nagyon is. Sőt híresebb alakokat is elővesz, mindenféle mítikus lényt.

A modern idők istenei is frappánsak (a technikus gyerek szövegein mindig jót derültem): van itt internet, hitelkártya meg tévé istene. Amiket az emberek mostanság "istenítenek." És akkor ez a két csoport ellentétben van természetesen, harcolnak egymással. Szerda pedig meggyőzi a régi isteneket, hogy le kell győzni az újakat, harcoljanak. Szerda ugye valójában Odin, germán isten, mert róla nevezték el a szerda napot, bár ez nem annyira köztudott, vagy legalábbis az én generációmban nem. :D Szerda pedig előszerettel űzi a különböző csalásokat, ezeket is jó olvasni.

A nagy "vihar", a háború végül nem is lesz olyan nagyon látványos, de ez pont így jó. Van egy-két nagyobb csavar a végén, névjátékok, és persze kiderül, hogy Árnyék sem egy átlagos ember. A történet közben olvashatunk egy-két történetet más ember/isten szemszögéből. Ezeket Gaiman a maga stílusában, szívszorítóan írt meg. Imádtam őket, ahogy bemutatta az "áthozott" istenek sorsát.

És akkor feltűnik még egy kisváros, talán Lakeside, ha jól emlékszem. Ahonnan tűnnek el a fiatal gyerekek, ráadásul a kisvároskában Árnyékot egyetlen isten sem találta meg, felesége (aki zombiféleségként járkált utána) szintén nyomát vesztette, tehát valahogy védve van ez a kis közösség. Plusz elég furcsa, hogy alig akad ott probléma, alacsony a munkanélküliség, ilyesmi, és van egy kedves kis öregember, aki ott lakik, Hinzelmann. Igen, ő is isten, ő alapította magának ezt a kisvárost, és szerette eljátszani a bohókás öregembert. Azért sajnáltam őt is.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a mitológiát. ^^

Kedvenc karakter: Árnyék, Hinzelmann

Ami kifejezetten tetszett: Hogy minden fajta mitológiát/istent egy világban elképzelhetőnek tart. És hogy van benne magyarok istene :D

Ami nem tetszett: Olyan nem volt. :)

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö