Neil Gaiman: Amerikai Istenek

Hogy akadtam rá: Egyik barátnőm elküldte (bevallom ebookban olvastam először) mondván, hogy tetszene nekem. Vannak benne modern istenek és jól megírt. Félig elolvastam, majd abbahagytam, mert a barátommal olvastam együtt, aztán már nem volt időnk rá. Végül is levadásztam egy könyvesboltban és úgy olvastam el.
















A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele.

Úgy általában az egészről: Végre itt van a sokak által várt nagyobb lélegzetű (összesen 373 oldalas) Neil Gaiman regény. Sokan panaszkodtak, hogy Gaiman nem tud rendes leírást készíteni, hogy nem elég kidolgozottak a művei. Nos, a jópár sikerszerző ír hasonlóan, de mindegy. Nekem elég volt az eddigi leírás mennyisége is. De itt van a Nagy Regény.

Adott nekünk egy börtönből épp szabaduló férfi, aki pénzérme trükköket tanul unalmában. Szimpatikus figura, a felesége várja otthon haza. Közben pedig rabtársai beszélnek a "viharról." Árnyékot (főhősünket) előbb kiengedik, de kiderül, hogy felesége meghalt, ahogy legjobb barátja is. (Éppenséggel együtt voltak - igen úgy -, amikor autóbalesetet szenvedtek.) Így még épp kapóra is jön egy bizonyos Szerda úr ajánlata, hogy dolgozzon neki.

Régen olvastam már nem emlékszem mindenre pontosan. A cselekmény kicsit lassúcska nekem, de nagyon is élvezhető. Fel-felbukkannak különböző istenek, akiket a hívő emberek "vittek magukkal" az Újvilágba, majd elfelejtették a régi hitüket, így az istenek kénytelenek az emberi világhoz alkalmazkodni. Régi egyiptomi halálistenek temetkezési vállalkozóként, akiknek Árnyék is dolgozik egy időre, más istennő utcalányként keresi a kenyerét, és nyer egy kis erőt. Eastern istennő pedig a húsvét elfeledett istene lenne. Nagyon tetszett, hogy Gaiman nem csak a híresebb isteneket szedte elő, hanem minden népnél kutakodott. Előkerülnek még indián legendabeli mennydörgésmadarak is, amikről eddig soha életemben nem hallottam, pedig szeretem a mitológiát nagyon is. Sőt híresebb alakokat is elővesz, mindenféle mítikus lényt.

A modern idők istenei is frappánsak (a technikus gyerek szövegein mindig jót derültem): van itt internet, hitelkártya meg tévé istene. Amiket az emberek mostanság "istenítenek." És akkor ez a két csoport ellentétben van természetesen, harcolnak egymással. Szerda pedig meggyőzi a régi isteneket, hogy le kell győzni az újakat, harcoljanak. Szerda ugye valójában Odin, germán isten, mert róla nevezték el a szerda napot, bár ez nem annyira köztudott, vagy legalábbis az én generációmban nem. :D Szerda pedig előszerettel űzi a különböző csalásokat, ezeket is jó olvasni.

A nagy "vihar", a háború végül nem is lesz olyan nagyon látványos, de ez pont így jó. Van egy-két nagyobb csavar a végén, névjátékok, és persze kiderül, hogy Árnyék sem egy átlagos ember. A történet közben olvashatunk egy-két történetet más ember/isten szemszögéből. Ezeket Gaiman a maga stílusában, szívszorítóan írt meg. Imádtam őket, ahogy bemutatta az "áthozott" istenek sorsát.

És akkor feltűnik még egy kisváros, talán Lakeside, ha jól emlékszem. Ahonnan tűnnek el a fiatal gyerekek, ráadásul a kisvároskában Árnyékot egyetlen isten sem találta meg, felesége (aki zombiféleségként járkált utána) szintén nyomát vesztette, tehát valahogy védve van ez a kis közösség. Plusz elég furcsa, hogy alig akad ott probléma, alacsony a munkanélküliség, ilyesmi, és van egy kedves kis öregember, aki ott lakik, Hinzelmann. Igen, ő is isten, ő alapította magának ezt a kisvárost, és szerette eljátszani a bohókás öregembert. Azért sajnáltam őt is.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a mitológiát. ^^

Kedvenc karakter: Árnyék, Hinzelmann

Ami kifejezetten tetszett: Hogy minden fajta mitológiát/istent egy világban elképzelhetőnek tart. És hogy van benne magyarok istene :D

Ami nem tetszett: Olyan nem volt. :)

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból