Ugrás a fő tartalomra

Neil Gaiman: Amerikai Istenek


Hogy akadtam rá: Egyik barátnőm elküldte (bevallom ebookban olvastam először) mondván, hogy tetszene nekem. Vannak benne modern istenek és jól megírt. Félig elolvastam, majd abbahagytam, mert a barátommal olvastam együtt, aztán már nem volt időnk rá. Végül is levadásztam egy könyvesboltban és úgy olvastam el.
















A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele.


Úgy általában az egészről: Végre itt van a sokak által várt nagyobb lélegzetű (összesen 373 oldalas) Neil Gaiman regény. Sokan panaszkodtak, hogy Gaiman nem tud rendes leírást készíteni, hogy nem elég kidolgozottak a művei. Nos, a jópár sikerszerző ír hasonlóan, de mindegy. Nekem elég volt az eddigi leírás mennyisége is. De itt van a Nagy Regény.

Adott nekünk egy börtönből épp szabaduló férfi, aki pénzérme trükköket tanul unalmában. Szimpatikus figura, a felesége várja otthon haza. Közben pedig rabtársai beszélnek a "viharról." Árnyékot (főhősünket) előbb kiengedik, de kiderül, hogy felesége meghalt, ahogy legjobb barátja is. (Éppenséggel együtt voltak - igen úgy -, amikor autóbalesetet szenvedtek.) Így még épp kapóra is jön egy bizonyos Szerda úr ajánlata, hogy dolgozzon neki.

Régen olvastam már nem emlékszem mindenre pontosan. A cselekmény kicsit lassúcska nekem, de nagyon is élvezhető. Fel-felbukkannak különböző istenek, akiket a hívő emberek "vittek magukkal" az Újvilágba, majd elfelejtették a régi hitüket, így az istenek kénytelenek az emberi világhoz alkalmazkodni. Régi egyiptomi halálistenek temetkezési vállalkozóként, akiknek Árnyék is dolgozik egy időre, más istennő utcalányként keresi a kenyerét, és nyer egy kis erőt. Eastern istennő pedig a húsvét elfeledett istene lenne. Nagyon tetszett, hogy Gaiman nem csak a híresebb isteneket szedte elő, hanem minden népnél kutakodott. Előkerülnek még indián legendabeli mennydörgésmadarak is, amikről eddig soha életemben nem hallottam, pedig szeretem a mitológiát nagyon is. Sőt híresebb alakokat is elővesz, mindenféle mítikus lényt.

A modern idők istenei is frappánsak (a technikus gyerek szövegein mindig jót derültem): van itt internet, hitelkártya meg tévé istene. Amiket az emberek mostanság "istenítenek." És akkor ez a két csoport ellentétben van természetesen, harcolnak egymással. Szerda pedig meggyőzi a régi isteneket, hogy le kell győzni az újakat, harcoljanak. Szerda ugye valójában Odin, germán isten, mert róla nevezték el a szerda napot, bár ez nem annyira köztudott, vagy legalábbis az én generációmban nem. :D Szerda pedig előszerettel űzi a különböző csalásokat, ezeket is jó olvasni.

A nagy "vihar", a háború végül nem is lesz olyan nagyon látványos, de ez pont így jó. Van egy-két nagyobb csavar a végén, névjátékok, és persze kiderül, hogy Árnyék sem egy átlagos ember. A történet közben olvashatunk egy-két történetet más ember/isten szemszögéből. Ezeket Gaiman a maga stílusában, szívszorítóan írt meg. Imádtam őket, ahogy bemutatta az "áthozott" istenek sorsát.

És akkor feltűnik még egy kisváros, talán Lakeside, ha jól emlékszem. Ahonnan tűnnek el a fiatal gyerekek, ráadásul a kisvároskában Árnyékot egyetlen isten sem találta meg, felesége (aki zombiféleségként járkált utána) szintén nyomát vesztette, tehát valahogy védve van ez a kis közösség. Plusz elég furcsa, hogy alig akad ott probléma, alacsony a munkanélküliség, ilyesmi, és van egy kedves kis öregember, aki ott lakik, Hinzelmann. Igen, ő is isten, ő alapította magának ezt a kisvárost, és szerette eljátszani a bohókás öregembert. Azért sajnáltam őt is.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a mitológiát. ^^

Kedvenc karakter: Árnyék, Hinzelmann

Ami kifejezetten tetszett: Hogy minden fajta mitológiát/istent egy világban elképzelhetőnek tart. És hogy van benne magyarok istene :D

Ami nem tetszett: Olyan nem volt. :)

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d