Ugrás a fő tartalomra

Neil Gaiman: Csillagpor


Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be.

Hogy akadtam rá: Elég régen volt már, de erre tisztán emlékszem. Nézelődtem interneten, és mindig beleakadtam egy Csillagpor nevezetű filmbe. Elolvastam a leírását, és abszolút nem tetszett, elgondolkoztam rajta "miféle hülyeség ez már megint." Aztán megláttam, hogy könyv alapján készült, és máris felcsillant a szemem. (Tudniillik inkább azokat a filmeket szeretem, amik valami alapján készülnek.) Majd utánanéztem a könyvnek, ráadásul pont az egyik kedvenc kiadóm, az Agave gondozásában jelent meg. Elolvastam, azóta pedig Neil Gaiman fanatikus vagyok.

A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele.

Úgy általában az egészről: Az első fejezetben megismerkedünk Dunstan Thornnal és szíve választottjával, Falva Falvával és az ott rendezett vásárral. Megtudjuk, hogy egy fal választja el "normális világot" a tündérvilágtól, és hogy e két nép csak a kilencévente megrendezett vásáron találkozik. Az érdekesség benne, legalábbis szerintem, hogy nem Dunstan lesz a főszereplőnk, hanem fia, Tristran. (Édesanyja egy boszorkány által fogva tartott tündér, akivel Dunstan a vásáron ismerkedik meg.)

Tristran a következő fejezetben már kamaszként láthatjuk, és a falu szépébe Victoria Forresterbe szerelmes. Mikor együtt sétálva meglátnak egy hullócsillagot, megígéri, hogy szerelme zálogaként elhozza neki. Csakhogy a csillag a tündevilágban (ahova lezuhant) nem egy kődarab, hanem egy igenis élő és harcias lány.

De persze, nem csak Tristan keresi őt, hanem még boszorkányok is, hogy kivágják szívét, és fiatalok lehessenek ismét. Plusz Viharvára királya úgy akarja eldönteni, kié legyen a trón, hogy melyik fia szerzi meg elsőként Viharvára erejét szimbolizáló topázt. Ami természetesen a csillagnál van, mivel amiatt esett le.

A történet maga lebilicselő, szórakoztató, és ebben a könyvben ismerkedtem meg Neil Gaiman stílusával. Nem is tudom, leírni mekkora hatással volt rám. :) A történetben az ilyen apróságok is nagyon tetszettek: a vers, ami Tristran világában semmit sem jelent, de a másik világban nagy jelentősége van (gyertyafény, unikornis és oroszlán csatája).

Kedvenc karakter: Tristran a szerencsétlenkedésével az elején, a morcos csillag, Primus herceg, és gonoszokból természetesen a boszorkány királynő.

Ami kifejezetten tetszett: Hogy felnőtteknek szóló tündérmese. Bár régiesen van megírva a csillag első szava miután leesett: "basszus". A boszorkánykirálynő nem halt meg a végén, sőt semmiféle nagyobb csata nem is volt (lásd. film), a csillag szívét Tristrannak adta, ezért nem lehet már másé. A végén nem volt boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Kifejezetten számomra (habár fantasy) mégis ezért lett reálisabb. Nem éltek örökkön örökké, nem mentek fel csillagnak (lásd. film). Bár csak az epilógusban pár mondat erejéig volt leírva, hogy a csillag örökké élt, miután Tristran meghalt, és gyakran nézte a beomlott tetejű toronyból a csillagokat, mégis nagy hatással volt rám.

Ami nem tetszett: Olyan nem volt. :)

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, eleve imádom az Agave borítóit, legtöbbször nagyon szépeket alkotnak.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d