Ugrás a fő tartalomra

Neil Gaiman: Csillagpor


Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be.

Hogy akadtam rá: Elég régen volt már, de erre tisztán emlékszem. Nézelődtem interneten, és mindig beleakadtam egy Csillagpor nevezetű filmbe. Elolvastam a leírását, és abszolút nem tetszett, elgondolkoztam rajta "miféle hülyeség ez már megint." Aztán megláttam, hogy könyv alapján készült, és máris felcsillant a szemem. (Tudniillik inkább azokat a filmeket szeretem, amik valami alapján készülnek.) Majd utánanéztem a könyvnek, ráadásul pont az egyik kedvenc kiadóm, az Agave gondozásában jelent meg. Elolvastam, azóta pedig Neil Gaiman fanatikus vagyok.

A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele.

Úgy általában az egészről: Az első fejezetben megismerkedünk Dunstan Thornnal és szíve választottjával, Falva Falvával és az ott rendezett vásárral. Megtudjuk, hogy egy fal választja el "normális világot" a tündérvilágtól, és hogy e két nép csak a kilencévente megrendezett vásáron találkozik. Az érdekesség benne, legalábbis szerintem, hogy nem Dunstan lesz a főszereplőnk, hanem fia, Tristran. (Édesanyja egy boszorkány által fogva tartott tündér, akivel Dunstan a vásáron ismerkedik meg.)

Tristran a következő fejezetben már kamaszként láthatjuk, és a falu szépébe Victoria Forresterbe szerelmes. Mikor együtt sétálva meglátnak egy hullócsillagot, megígéri, hogy szerelme zálogaként elhozza neki. Csakhogy a csillag a tündevilágban (ahova lezuhant) nem egy kődarab, hanem egy igenis élő és harcias lány.

De persze, nem csak Tristan keresi őt, hanem még boszorkányok is, hogy kivágják szívét, és fiatalok lehessenek ismét. Plusz Viharvára királya úgy akarja eldönteni, kié legyen a trón, hogy melyik fia szerzi meg elsőként Viharvára erejét szimbolizáló topázt. Ami természetesen a csillagnál van, mivel amiatt esett le.

A történet maga lebilicselő, szórakoztató, és ebben a könyvben ismerkedtem meg Neil Gaiman stílusával. Nem is tudom, leírni mekkora hatással volt rám. :) A történetben az ilyen apróságok is nagyon tetszettek: a vers, ami Tristran világában semmit sem jelent, de a másik világban nagy jelentősége van (gyertyafény, unikornis és oroszlán csatája).

Kedvenc karakter: Tristran a szerencsétlenkedésével az elején, a morcos csillag, Primus herceg, és gonoszokból természetesen a boszorkány királynő.

Ami kifejezetten tetszett: Hogy felnőtteknek szóló tündérmese. Bár régiesen van megírva a csillag első szava miután leesett: "basszus". A boszorkánykirálynő nem halt meg a végén, sőt semmiféle nagyobb csata nem is volt (lásd. film), a csillag szívét Tristrannak adta, ezért nem lehet már másé. A végén nem volt boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Kifejezetten számomra (habár fantasy) mégis ezért lett reálisabb. Nem éltek örökkön örökké, nem mentek fel csillagnak (lásd. film). Bár csak az epilógusban pár mondat erejéig volt leírva, hogy a csillag örökké élt, miután Tristran meghalt, és gyakran nézte a beomlott tetejű toronyból a csillagokat, mégis nagy hatással volt rám.

Ami nem tetszett: Olyan nem volt. :)

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, eleve imádom az Agave borítóit, legtöbbször nagyon szépeket alkotnak.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö