Neil Gaiman: Csillagpor

2009. április 19., vasárnap


Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be.

Hogy akadtam rá: Elég régen volt már, de erre tisztán emlékszem. Nézelődtem interneten, és mindig beleakadtam egy Csillagpor nevezetű filmbe. Elolvastam a leírását, és abszolút nem tetszett, elgondolkoztam rajta "miféle hülyeség ez már megint." Aztán megláttam, hogy könyv alapján készült, és máris felcsillant a szemem. (Tudniillik inkább azokat a filmeket szeretem, amik valami alapján készülnek.) Majd utánanéztem a könyvnek, ráadásul pont az egyik kedvenc kiadóm, az Agave gondozásában jelent meg. Elolvastam, azóta pedig Neil Gaiman fanatikus vagyok.

A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele.

Úgy általában az egészről: Az első fejezetben megismerkedünk Dunstan Thornnal és szíve választottjával, Falva Falvával és az ott rendezett vásárral. Megtudjuk, hogy egy fal választja el "normális világot" a tündérvilágtól, és hogy e két nép csak a kilencévente megrendezett vásáron találkozik. Az érdekesség benne, legalábbis szerintem, hogy nem Dunstan lesz a főszereplőnk, hanem fia, Tristran. (Édesanyja egy boszorkány által fogva tartott tündér, akivel Dunstan a vásáron ismerkedik meg.)

Tristran a következő fejezetben már kamaszként láthatjuk, és a falu szépébe Victoria Forresterbe szerelmes. Mikor együtt sétálva meglátnak egy hullócsillagot, megígéri, hogy szerelme zálogaként elhozza neki. Csakhogy a csillag a tündevilágban (ahova lezuhant) nem egy kődarab, hanem egy igenis élő és harcias lány.

De persze, nem csak Tristan keresi őt, hanem még boszorkányok is, hogy kivágják szívét, és fiatalok lehessenek ismét. Plusz Viharvára királya úgy akarja eldönteni, kié legyen a trón, hogy melyik fia szerzi meg elsőként Viharvára erejét szimbolizáló topázt. Ami természetesen a csillagnál van, mivel amiatt esett le.

A történet maga lebilicselő, szórakoztató, és ebben a könyvben ismerkedtem meg Neil Gaiman stílusával. Nem is tudom, leírni mekkora hatással volt rám. :) A történetben az ilyen apróságok is nagyon tetszettek: a vers, ami Tristran világában semmit sem jelent, de a másik világban nagy jelentősége van (gyertyafény, unikornis és oroszlán csatája).

Kedvenc karakter: Tristran a szerencsétlenkedésével az elején, a morcos csillag, Primus herceg, és gonoszokból természetesen a boszorkány királynő.

Ami kifejezetten tetszett: Hogy felnőtteknek szóló tündérmese. Bár régiesen van megírva a csillag első szava miután leesett: "basszus". A boszorkánykirálynő nem halt meg a végén, sőt semmiféle nagyobb csata nem is volt (lásd. film), a csillag szívét Tristrannak adta, ezért nem lehet már másé. A végén nem volt boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Kifejezetten számomra (habár fantasy) mégis ezért lett reálisabb. Nem éltek örökkön örökké, nem mentek fel csillagnak (lásd. film). Bár csak az epilógusban pár mondat erejéig volt leírva, hogy a csillag örökké élt, miután Tristran meghalt, és gyakran nézte a beomlott tetejű toronyból a csillagokat, mégis nagy hatással volt rám.

Ami nem tetszett: Olyan nem volt. :)

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, eleve imádom az Agave borítóit, legtöbbször nagyon szépeket alkotnak.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.