Az első magyar nyelven megjelent Neil Gaiman novelláskötet. (Legalábbis én így tudom.)
Hogy akadtam rá: Neil Gaiman kutatásba kezdtem, és megtaláltam ezt a kötetet. Kíváncsian vettem üldözőbe, és sok-sok antikváriumos kutatás után meg is lett. Megérte.
A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele.
Úgy általában az egészről: Sosem voltam valami nagy novella rajongó, na ezen Neil Gaiman változtatott. Már a bevezetőben is elrejtett novella is tetszett, a maga bizarr módján. Nem egy vidám történet volt, bár Neil Gaimannél hol várjunk ilyet? Ezek után érdeklődve ugrottam bele a kötetbe. Nem mindegyik novelláról írok. Tessék elolvasni. :)
Küldetés: Ez még az aranyosabb novellák közé tartozik, öreg néni, aki megtalálja a Szent Grált egy kis boltban, majd megjelenik érte egy lovag, és mindenféle kincset ígér neki. Kifejezetten kedves kis történet. :)
Az ajándék: Ismét egy aranyosabb történet, legalábbis számomra. A védelmező/angyal macska nagyon kedves kis gondolat. De mégis az, hogy valószínű nem örök időkig tart ki szegény, egy kicsit komorabbá teszi a történetet.
Troll: Elgondolkodtató novella, nekem leginkább az emberi önzőséget juttatja eszembe.
Az aranyhalas medence és más történetek: Bár nem fantasy, mégis lekötött (nálam ez nagy teljesítmény.) Ez a történet ténylegesen megríkatott. Szép történet a felejtésről, mást nem tudok hozzászólni. :)
Változások: Egy nagyon furcsa sci-fi történet.
Vírus: Kifejezetten a kocka mivolta miatt tetszett. :)
Leszállítjuk, nagykeráron: Szinte a kedvenc novellám, mit tesz az emberrel, ha szereti az akciókat :)
Egy élet, korai Moorcock-stílusban: A kedvencem, egyértelműen. Annyira megragadott az álmodozó, könyvekbe temetkező fiú karaktere. És a vége... "És a két gyerek egyedül ücsörgött egymás mellett a szürke alkonyatban, és várták, hogy elkezdődjön a jövő." Igazából szívem szerint, az egészet bemásolnám. :)
Az egér: egy nagyon is brutális novella... Ez a teljesen elborzasztó kategória.
A gyilkosság misztériuma: Ez a másik nagy kedvencem. A szeretet szépen "meg van fogalmazva" benne, és ráadásul az angyalos történetek mindig is vonzottak.
Hó, tükör, almák: Avagy Hófehérke másképpen. Való igaz, azóta az eredeti mesére képtelen vagyok ugyanúgy tekinteti. De erről még eszembe jut az is, hogy amit az irodalom tanárnőm mondott, mindig csak egy irányból nézzük a mesét, sosem a "főgonosz" szempontjából. Hát ez valami olyasmi. :)
Ami kifejezetten tetszett: Sokféle érzelmet keltettek bennem a novellák, ha sorban elolvasom, mintha egy hullámvasúton ülnék. Mind elgondolkodtató.
Ami nem tetszett: A versek annyira nem tetszettek. És volt egy-két számomra túl rövid novella. Pl.: Ne kérdezd a krampuszt!
Az egész: 5/5 pontból
A borító: 1/5 pontból, nem tudom ezt hova tenni... tényleg.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése