Ugrás a fő tartalomra

Neil Gaiman: Tükör és Füst


Az első magyar nyelven megjelent Neil Gaiman novelláskötet. (Legalábbis én így tudom.)

Hogy akadtam rá: Neil Gaiman kutatásba kezdtem, és megtaláltam ezt a kötetet. Kíváncsian vettem üldözőbe, és sok-sok antikváriumos kutatás után meg is lett. Megérte.

A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele.

Úgy általában az egészről: Sosem voltam valami nagy novella rajongó, na ezen Neil Gaiman változtatott. Már a bevezetőben is elrejtett novella is tetszett, a maga bizarr módján. Nem egy vidám történet volt, bár Neil Gaimannél hol várjunk ilyet? Ezek után érdeklődve ugrottam bele a kötetbe. Nem mindegyik novelláról írok. Tessék elolvasni. :)

Küldetés: Ez még az aranyosabb novellák közé tartozik, öreg néni, aki megtalálja a Szent Grált egy kis boltban, majd megjelenik érte egy lovag, és mindenféle kincset ígér neki. Kifejezetten kedves kis történet. :)

Az ajándék: Ismét egy aranyosabb történet, legalábbis számomra. A védelmező/angyal macska nagyon kedves kis gondolat. De mégis az, hogy valószínű nem örök időkig tart ki szegény, egy kicsit komorabbá teszi a történetet.

Troll: Elgondolkodtató novella, nekem leginkább az emberi önzőséget juttatja eszembe.

Az aranyhalas medence és más történetek: Bár nem fantasy, mégis lekötött (nálam ez nagy teljesítmény.) Ez a történet ténylegesen megríkatott. Szép történet a felejtésről, mást nem tudok hozzászólni. :)

Változások: Egy nagyon furcsa sci-fi történet.

Vírus: Kifejezetten a kocka mivolta miatt tetszett. :)

Leszállítjuk, nagykeráron: Szinte a kedvenc novellám, mit tesz az emberrel, ha szereti az akciókat :)

Egy élet, korai Moorcock-stílusban: A kedvencem, egyértelműen. Annyira megragadott az álmodozó, könyvekbe temetkező fiú karaktere. És a vége... "És a két gyerek egyedül ücsörgött egymás mellett a szürke alkonyatban, és várták, hogy elkezdődjön a jövő." Igazából szívem szerint, az egészet bemásolnám. :)

Az egér: egy nagyon is brutális novella... Ez a teljesen elborzasztó kategória.

A gyilkosság misztériuma: Ez a másik nagy kedvencem. A szeretet szépen "meg van fogalmazva" benne, és ráadásul az angyalos történetek mindig is vonzottak.

Hó, tükör, almák: Avagy Hófehérke másképpen. Való igaz, azóta az eredeti mesére képtelen vagyok ugyanúgy tekinteti. De erről még eszembe jut az is, hogy amit az irodalom tanárnőm mondott, mindig csak egy irányból nézzük a mesét, sosem a "főgonosz" szempontjából. Hát ez valami olyasmi. :)

Ami kifejezetten tetszett: Sokféle érzelmet keltettek bennem a novellák, ha sorban elolvasom, mintha egy hullámvasúton ülnék. Mind elgondolkodtató.

Ami nem tetszett: A versek annyira nem tetszettek. És volt egy-két számomra túl rövid novella. Pl.: Ne kérdezd a krampuszt!

Az egész: 5/5 pontból

A borító: 1/5 pontból, nem tudom ezt hova tenni... tényleg.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö